Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-29 / 74. szám

Az élet által Igazolt helyes folyamatot erősíti a novemberi párthatározat

Az agitációs és propagandamunka középponti íeladatai közé tartozik a Központi Bizottság novemberi állásfoglalásának pontos megértetése, az egységes értelmezés kialakításának segítése, valamint a határozat megvalósításának támogatása a személyekre szóló ráhatás eszközeivel. Időszerű volt tehát olyan tanácskozás összehívása, amelyen a járásokban és a városokban az agitációs és propaganda- munkát irányítók próbálták összegezni eddigi tapasztalataikat. Anélkül, hogy az egyes járásokra vetítenénk ki a tapasztaltakat, inkább csoportosítani kíséreljük a szerzett pozitív és negatív ismereteket, feltételezve, hogy megismertetésük segítséget nyújt a továbbiakban a politikai oktatás, a politikai vitakörök, egyáltalán az agitációs- és propagandamunka szervezőinek, irányítóinak.

Nem véletlen, hogy sok oktatási formán, vitakörön, de más helyütt is hangsúlyozni kellett és kell a jövőben is: kétségtelen, hogy a novemberi állásfoglalás kiemelkedő jelentőségű a kongresszusi határozatok megvalósításában, de egyáltalán nem a kongresszusi döntések megkérdőjelezéséről van szó, még csak nem is valami változtatásáról, hanem megerősítéséről. Egy folyamat része tehát a novemberi állás- foglalás, amely a helyes, az élet által igazolt folyamatot hivatott erősíteni.

Ne csodálkozzunk azon, hogy az embereket elsősorban a gazdasági kérdések érdeklik és az elvi, ideológiái problémák csak ezzel összekapcsoltam sokszor csak vetületeként jelentkeznek. A propagandisták, éppen ezért, maguk is a gazdasági kérdésekre igyekeztek választ adni. Ami önmagában is összetett feladat, mert a_ bér. emelést indokolni könnyű, de a differenciálás megértetése már nem olyan egyszerű. Sok helyen, Dombóvárott ugyanúgy, mint Szekszárdon, többször szóba került, hogy a jövedelmek elosztásánál az indokoltnál nagyobb a különbség. Válaszolni kellett erre is, de a válaszadás már elvi kérBefejeződött a könnyűipari tájértekedet

Tegnap reggel Szekszárdon vitával folytatódott a hat legye és két megyei-városi inács vb. ipari osztályvezetői, ek tájértekezlete. Többen íondták el a könnyűipar helyeiével, fejlesztésével kapcsodban területükön jelentkező roblémákat. Az ankét fő té- laköre keretében Körtés Istán, a Simontornyai Bőr- és zőrmeipari Vállalat igazgató- i adott tájékoztatást a sport- serek, bőr- és szőrmeruházati Lkkek piacán a keresleti és rviszonyok alakulásáról, dr. leiemen Sándor, a Tolna me- yei Tanács VB. ipari osztály- ezetője pedig „Az egységes özségi szakigazgatási szerv legyei (ágazati) irányítása” ímmel tartott rövid referátu- 10t.

Délután — Mátyás István- ak, a városi tanács elnök- elyettesének kalauzolásával a áros nevezetességeivel ismeredtek a vendégek és ezzel éget ért a kétnapos tájértedést is felvetett, nevezetesen azt, hogy a kérdés nem a jövedelem nagysága, hanem a megszerzés módjára kell hogy irányuljon. Nincs kétség, a tisztességes munkával szerzett jövedelem indokolt, a tisztességtelen manipulációkkal szerzett pedig erkölcstelen. Ugyanennek a kérdésnek a kapcsán hangzott el olyan vélemény, hogy javítani kell az ellenőrzést minden területen, mert egy kellő időben elhangzó figyelmeztetés megelőzheti tragikus következménnyel járó cselekmények elkövetését.

„Túlzott munkáscentrikus- ság” — ez is elhangzott, feltehetőleg nemcsak a paksi járásban, ahonnan jelezték. Természetesen a magyarázat sem maradt el. Bizonyosan , megalapozott a szekszárdi propagandistáknak az a megállapítása. hogy utóbban sokkal többet foglalkoztunk az állampolgárok jogaival, mint kötelességeivel. A tennivaló nem kétséges. Ugyanakkor a szocialista demokratizmus kiszélesítése, az üzemi demokrácia erősítése és az abból fakadó eredmények adják legfényesebb cáfolatát annak a vélekedésnek, hogy „a gazdasági helyzet mind bonyolultabbá válik, így a munkás nem tud beleszólni a termelésirányításba.”

Bizonyosan tettek követik az agitációs és propagandamunkában annak felismerését, hogy ilyen irányú munkánk, különösen az életszínvonal- agitációt tekintve, sokszor védekező jellegű, pedig ugyancsak nincs restellni valónk,

még akkor sem, ha az utóbbi időben áremelésekre is sor

került. Olyan áremelésekre, amelyeknek senki sem örül, de a szükség kényszerítette őket, s a majdani előrelépés záloga lehetnek. Ennél a kérdéscsoportnál csak egy adat: megyénkben 50 munkahelyet érintett a béremelés, húszezer munkást és természetesen az adott területen tevékenykedő termelési ránvítókat.

Cikkünk elején azt mondtuk a viták középpontjában a gazdasági kérdések szerepeltek. így igaz, de ez korántsem jelenti, hogy elvi, ideológiai problémák nincsenek. Az egyik legtöbbet emlegetett a kis- polgáriság kérdése. Részletesen itt nem térünk ki rá, hiszen rövidesen nagyobb írásban igyekszünk a propagandisták segítségére lenni. Annyit azonban mégis el kell mondani a jelzések alapján. olyan nem lehet, hogy valaki a határozat egészével egyetért, a részintézkedéseknél viszont aggályai vannak, sőt egyet nem értésének ad kifejezést. A novemberi KB- határozat egészében és részleteiben is jól szolgálja a kongresszusi döntések erősítését és a végrehajtás segítését. Politizálni lehet és kell a novemberi határozattal, a termelés és fogyasztás összhangjára helyezni a fő súlyt és küzdeni a fogyasztási szemlélet ellen. Javítani a hazafias nevelés színvonalát, hadakozni a kispolgári szemlélet ellen, életszínvonal-politikánk megértetése és elfogadtatása, mindmind sok tennivalót jelent propagandistáknak és nem propagandistáknak egyaránt.

LETENYEI GYÖRGY

Juhtenyésztési

tanácskozás

Juhtenyésztés! tanácskozást és tapasztalatcserét rendezett tegnap a szekszárdi Babits Mihály művelődési központban a MAE Tolna megyei szervezeté, nek állattenyésztési szakosz. tálya, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya és a Tolna megyei Állat, tenyésztési Felügyelőség. A tanácskozáson, amelyen a Tolna megyei szakembereken kívül Baranya, Bács-Kiskun és Fejér megyei szakvezetők is részt vettek, Szakái László, a Tolna megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, a Magyar Agrár- tudományi Egyesület megyei titkára bevezetőjében ismertette a megye juhtenyésztési helyzetét. Egyebek közt elmondotta, hogy az elmúlt hat évben megyénk állami gazdaságaiban csaknem háromnegyedével, a tsz-ekben pedig majdnem egyharmadával csökkent az anyajuhállomány. A termelőszövetkezeti állományok csökkenése inkább csak az utóbbi egy-két év alatt következett be, s ez arra hívja fel a figyelmet, hogy ezekben a gazdaságokban erősebb az ezen ágazathoz való ragaszkodás. Rámutatott arra, hogy a juhtenyésztési ágazat hosszú távon biztonságos devizaforrás. S mindkét irányban megfelelő súllyal kell vele foglalkoznunk. Az egyik irány a gyapjútermelés, amely elsősorban a hazai szükségletek kielégítésére szolgál, a másik a hústermelés, amely vágójuh és hús formában főleg export- lehetőségeink kihasználását jelenti.

Ezután Németh János, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség juhtenyésztési osztályának vezetője a juhtenyésztés termelésfejlesztési kérdéseiről, valamint a jövedelmei ző árutermelés genetikai feltételeiről tartott előadást, és ismertette a tenyésztést előmozdító intézkedéseket.

Már 19G0-ban túlszárnyaltuk létszámban és gyapjútermelésben országosan az 1938-as legjobb termelési év eredményeit. Az utóbbi években azonban a belterjesség fokozódása és a módosult piaci igények hatására megváltozott juhtenyésztésünk tenyésztési iránya és köz. gazdasági környezete. Ezekből adódóan 1967-től csak az export vágójuh-termelésben értünk el mennyiségi eredményeket. A gyapjútermelésben, illetve az anyajuhállomány és a jerketoklyó-állomány meny- nyiségét és minőségét tekintve azonban igen jelentős visz- szaesések mutatkoznak. A ked. vezőtlen jelenség legfőbb oka az anyajuhállomány elöregedése és csökkenése.

A problémák és ellentmond dások felismerése késztette a Gazdasági Bizottságot a juhtenyésztési ágazat helyzetének megvizsgálására. Az érintett tárcák többszöri egyeztető tárgyalása után készült el az előterjesztés, majd 1973 februárjában a GB határozatot hozott a juhtenyésztés fejlesztésére és támogatására. A tenyészután- pótlás nevelésének veszteségét — a vágóra értékesítéssel szemben — üzemviteli tenyésztési támogatás oldja fel 1973. január 1-től kezdve. Eszerint minden leellő jerketoklyó után az ahyaállomány 30 százalékának nagyságrendjéig 500 forintot kap az üzem. A támogatás feltétele az anyaléíszám fenntartása, a jerkéknek legalább hároméves üzemi tenyésztésben tartása.

<B. L.)

Sorok között

Nincs bennem semmi bosszúság amiatt, hogy a nagy ötletek rendre, sorra másoknak jutnak eszükbe. Any- nyira nincs, hogy soha nem tagadom meg az elismerést azoktól, akik egészen eredeti megoldásokat tudnak kieszelni az intenzív takarékoskodásra, a kiadások erőteljes csökkentésére, mérséklésére. Arra, némi fenntartással még büszke is vagyok, hogy népünkben a buzgó lelemény kiapadhatatlan és ez a lelemény szinte minden esetben párosul a férfias erényekkel, nevezetesen a fecsegés, kérkedés, a dicsekvés mellőzésével.

Amikor nemrég például arról olvastam, hogy a szekszárdi Kórzó Áruházban számon tartják, jegyzik, névsorba foglalják a „cipőhiénákat”, elismerve az áruházvezető lesújtó vélekedésének jogosságát, arra gondoltam, hát itt nem holmi fecsegőkkel, hanem jellememberekkel állunk szemben. Fegyelemről nem is szólva. A cipőhiéna ugyanis lelkiismeretesen megtanulja a vásárló rendeletekben, utasításokban rögzített jogait, és így jön rá a pofonegyszerű megoldásra, arra: mit kell tennie annak érdekében, hogy maga és családja lábbeliszükséglete ne kerüljön pénzbe. Azt kell csak tennie, hogy hanyagolva a szórakozottságot, figyelve a hetek múlását, idejében reklamáljon, ne fusson ki a határidőből és a használt cipőt neki becserélik újra, aztán az elhasználódott újat néhány hónap múlva becseréli ismét újra és ez így megy a végtelenségig.

De minden örömben kell, hogy legyen üröm, hiszen a cipőhiéna bármennyire szeretne eldicsekedni ötletével, nem teheti, mert ezzel megszaporodna követőinek száma, s az ilyen nemkivánatos szaporodás ránézve súlyos következményekkel járhat; az okosok igen gyorsan kigondolnák az ellen- ötleteket. Szomorúan be kell tehát érnie a nyilvánosság teljes kizárásával és meg kell elégednie azzal, hogy csak kimondottan szűk körben, a cipőosztá- Ivon ismerik, ha el nem is ismerik találékonyságát. Ez se kutya persze, dekát az lenne az igazi, ha termelési tanácskozáson a takarékosságról szólva az igazgató egyenest rá hivatkozna, ő meg kihúzhatná magát, s a hivatkozást a jelenlévők felcsattanó tapssal kísérnék. Sajnos munkatársi körben a ' fentebb vázolt okok miatt leplezni kénytelen azt, hogy kivételes egyéniség, s hogy igazság szerint tó kellene rá nézni mindenkinek.

A cikket olvasva eljutottam oda, ahol ő maga nyilatkozik. Számítottam rá, hogy megnyilatkoztatják, és nyomban arra gondoltam, íme a nagy alkalom a kiugrásra, a feltűnésre. Eljött tehát az ideje, hogy kilépjen a névtelenségből, részese legyen az elismerő kézszorításoknak, a jól megérdemelt kitüntetésnek. Számítottam rá, hogy él az alkalommal és derűs nagyvonalúsággal valami ilyet fog mondani: Hát igen. Foglaljon helyet, szerkesztő úr. Vártam, hiszen gyarló ember vagyok magam is és megelégeltem a névtelenséget. Konyakot parancsol, vagy kávét? Ne vegye dicsekvésnek: van miből, hiszen hatodik éve egyáltalán nem költők lábbelire. Szóval, hol is hagytam abba? Hát igen, sokan úgy gondolják: az isteni szikra Nem, nem. Nem jön magától, gondolkodni kell, és ami nagyon lényeges, tanulmányozni a dolgozók jogait. A jogait kérem! Szorgalmasan tanulmányoztam és így született meg a nagy gondolat. Olyan ez mint a Kolumbusz tojása. Idejében reklamálni, idejében cserét követelni és a lábbeli nem kerül pénzbe.

Szóval, valami ehhez hasonló nyilatkozatra számítottam. Sajnos csalódtam a cipőhiénában: ötölt, hatolt, s fantáziátlan szófukarsággal egyre csak azt hajtogatta: gyártsanak jobb cipőt. Egy világ omlott össze bennem. Hát erről az emberről tételeztem én fel a cikk olvasása elején, hogy észkombájn. Az a gyanúm, a nagy ötlet nem a saját fejéből pattant ki, valakitől egyszerűen ellopta.

Ezzel szemben rendkívül elszórakoztatott. s némi kárpótlással is szolgált — a maszek. A Kék fényben mutatták, ahol imponáló biztonsággal mozgott, beszélt a kamerák előtt. Maszek szállítási és fuvarozási vállalkozó Bács-Kiskun megyében. Múlt időben. Mindenesetre kiállásával, s megvesztegető nyíltságával bizonyította, hogy mindig eleget tett az idevonatkozó felszólításoknak, s módszeresen képezte magát. Eltekintett attól, hogy tanulmányai jellegét részletezze, a tévénézők eszén mégsem tudott túljárni, még én is kitaláltam: az a huncut maszek vállalkozó kifejezetten a vállalati dolgozók csillagászati ismereteit tanulmányozta, méghozzá célratörő módszerességgel. Pontosabban azt, tudják-e. hogy hány nap van egy esztendőben, hány napból áll egy év, és hány óra van egy napban. Csak ez az utóbbi volt az érdekes, a többit félrevezetésnek szánta.

Bizonyosra vehető, hogy leküzdhetetlen buzgalommal beépült több tucat vállalati tisztviselő baráti körébe, s mikor azok egyáltalán nem számítottak rá, feltette nekik a keresztkérdést, valahogy így: na kartárs azt legyen szíves megmondani hány órát számolhatunk el egy emelődaru teljes munkaidejeként, ha a szóban forgó berendezés éjféltől éjfélig üzemelt?

Csalafinta kérdés. Aki egyből kivárta, hogy 24 órát, azzal a maszek vállalkozó nem foglalkozott többé.

Felteszem, rengeteg vállalati kollektívába kellett beépülnie, mire buzgólko- dását siker koronázta és ráakadt a neki való vállalatra, ahol a dolgozók nem tudják, hogy egy teljes nap, éjféltől éjfélig 24 óra. Ilyenformán tehát mondjuk február 4-én a szerkezet se többet, se kevesebbet, már időben nem dolgozhat

A többi simán ment A maszek bérbe adta a vállalatnak az emelődaru iát és mindennap elszámolt 28 órás teljesítményt aztán az érte járó órabért a tájékozatlan vállalat pénztárából zokszó nélkül kifizették neki. A végén persze pórul járt. Kiderült a turpisság, minthogy addig jár a korsó a kútra, és így tovább, és így tovább. Mindenesetre a Kék fény jól elszórakoztatott és még mindig rámjön a röhögés, ha arra gondolok: lám van egy vállalat, ahol mindenki úgy tudja, egy nap 28 óra.

Komor csak azért vagvok. mert lám; mindig akad evv nemabai’,or zki visz- szaél a dolgozók hiszékenységével.

Sz. F.