Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
Tysriazas és edábus fiz andrásfalvi székelyek története Megjelent Sebestyén Ádám könyve ERDÉLYI JÓZSEF: DARÁZSSZÖKTETŐ Darázs repült Irószobámba a kitárt ablakon; itt mászkál a padlón, ha tetszik, el is taposhatom. Dehogy taposom el hívatlan szárnyas vendégemet — örülök, hogy jelenlétével . megtisztel engemet; másszon csak leterült kendőmre, majd meglobogtatom, s kirázom a szellős világba: hadd menjen szabadon; szivárványos négy szabad szárnyát rezgetve minden búm-bánatomat bocsássa szélnek, s tegye víggá magányosságomat; tegye szabaddá szívem húrjait, hadd zengjenek új éneket, szépítsék a felettem elmúit, s tán még jövendő éveket, — fuss hát e nyílt szobafogságból, repülj, te fullánkos darázs; s légy hús. közömbös, fásult szíveket lángragyújtó parázs! A kézirat nyomdába érkezett 1971 decemberében. A Sebestyén Ádám nagy munkájának első két részét magába foglaló: „A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig” című 279 oldalas kötet elkészült 1973 februárjában, terjesztése megkezdődött március derekán túl. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a kézirat — amint arról lapunkban nem egy esetben említést tettünk — természetesen már évekkel a nyomdába adás előtt készen volt, igazán nem hánytorgatha- tunk fel valami túlzott sietséget, amivel ez a páratlanul értékes munkát nemcsak a megye, hanem az ország közkincsévé tettük. Ami persze mit sem von le a megyei tanács művelődésügyi osztálya érdeméből, mely végső soron mégis csak lehetővé tette. Sebestyén Ádám könyve megjelenését. A néprajz tudomány. Tudományos könyveknél jó, ha stílusuk szén, szerzőjük közvetlen formában adia elő mondanivalóját, bár ilyen irányban nem vagyunk túlságosan elkényeztetve. Sebestyén Ádám kivétel. Kivétel érzésünk szerint nemcsak tehetsége révén, hanem azért is, mert könyvét egyformán szánta a hivatásos néoraizosoknak, az érdeklődő kívülállóknak és székely honfitársainak. írása néhol már-már epikus hangvételű és úev párosítja a tudomány kötelező objektivitását, ahogy csak olyan teheti, aki az övéiről ír. Árról a községről, melyből jött, afnelybe tartozott és amelynek új hazába került közösségébe' máig tartozik. Az, hogy ez az érzelmi kötődés nem megy se a hitelesség, se a tudományosság rovására, a szaklektorok nevének és rangjának puszta A kisfiú számára akkor kezdődött a háború, amikor a kakasokat levágták. Véres nyakkal feküdtek egymás mellett a csűr mögött, szám szerint heten. Még egy utolsó számvcsa- nás. még egy rángás az inakban. .. Nem t"dta róluk levenni a szemét. Ez a látvány komikus és iiesztő volt egyszerre. Hová akartak futni ezek a kakasok fei né'kivi...? Tudta, hogv a kakasokat a molnár úr részére ölték le, m°rt a molnár ezért megőrli a hozójukat. Nem volt mit tenni — háború volt. és a molnár úr titokban őrölte meg a búzát. A fiú negyvenháromban költözött ki falura, az anyjával. Rióból jöttek a nagybácsihoz. Aulára, mint nagy, erős emberre emlékezett, akinek dús haia és meleg keze volt. Most va'ahol nagvon messze lehetett, nem tudta pontosan, hogy hol és merre... ÍVs-oi rtemetek szálltak meg a n-izvMcsi házában. A fiú legtöbbször az udvaron játszott. A németek sok lekvárt ettek és olykor neki is adtak, sőt bonbont és csokoládét is. Voltaképpen jól néztek ki ezek a német katonák, bár a nagybácsi azt mondta, hogy mind ■vad/M'-tok és csakhamar el fórnak tűnni, mint a köd... A következő tavasz egvik nnnián nem túl messziről erős dörgés h-"átszőtt. A nogvMesi összehívta az egész hám^net, kocs'bq ültette őket és kivitte az erdőbe. AmÍVor visszatértek, orosz katonák üdAlberts Bels lett író. 1938-ban síü- letett. Regénye: „Egy vizsgálóbíró”* felsorolásával érzékeltethető: Dr. Andrásfalvy Bertalan, az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének munkatársa; dr. Benda Kálmán, az MTA Történelemtudományi Intézetének főmunkatársa; dr. Diószegi Vilmos, az MTA néprajzkutató csoportja tudományos osztály- vezetője. Nyomban itt előrebocsátjuk azonban, hogy emelné a könyv rangját, ha a szaklektorok valamelyike ismertette volna annak a néprajzi kutatások szempontjából mért — egyébként szakkörökben régóta elismert — jelentőségét. Nem a szerző, hanem közülük valaki lett volna hivatott arra, hogy a nagy pontossággal feljegyzett népszokások szinte időtlen távolságokba nyúló gyökereit legalább érzékeltesse, akár bevezetés, akár kötetvégi zárszó formájában. A könyv előszavát egyébként Csajbók Kálmán, a HNF megyei titkára írta. Ki tulajdonképpen a szerző? Bevezetőjében így váll magáról: Meg kell mondanom; egyszerű ember vagyok, az irodalmi nyelvet csupán olvasmányaimon keresztül ismertem meg. Jelenleg is csak hét román elemi iskolai osztályról van meg a bizonyítványom.” Miért ír? „Úgy gondoltam, talán népem életének, történetének, szenvedéseinek örömeinek fel-- tárásával, megörökítésével szolgálhatom a javát. Hiszen már a félüdős andrás*alviak sem sokat tudnak Andrásfalváról. a székebtek múltjáról, a mrdé- falvi veszedelemről — akkor hogy tudnának róla o fiaik7” Ahhoz, hogy írhasson, adatokait gyűjthessen, megtanult vözölték őket. Nekik nem volt csokoládéink, hanem csak főtt krumpliból adtak kóstolót a fiúnak, aki a kuktájukká szegődött. Az egyik katonától egy csillogó markolatú kést kapott ajándékba, attól kezdve azzal szurkálta fel a tűzhely körül futkározó svábbogarakat és tigriseknek képzelte őket. , A nagybácsi házába sebesülteket hoztak és a kisfiú az anyjával a fészerbe költözött át. Hallotta a sebesültek nvö- gését, és látta, hogyan váltak vörössé a hófehér kötések... A nehéz kórházszag mindenhová elkísérte. Egyik napon egészségügyi gépkocsi hajtott be az udvarra. épp, amikor a német va- dászgép repült el a ház felett. Ledobott egy bombát, a fák koronája meglibbent és a detonáció felborította a kórházautót. A háznak nem lett baja: egészségügyi katonák futottak a kocsihoz, hordágvakkal, kötszerekkel — és velük a fiú. A felborult kocsiban karokat, lábakat látott egymás he- gyén-hátán, átvérzett kötéseket, amitől visszahőkölt és közben egy csizmára lépett. A csizma egy katonához tartozott, aki ott állt, összeszorított foggal és nézte, amint az egészségügyi katonák a hord- ágyakra rakják a sebesülteket. A fiú megragadta a katona kezét, amely meleg volt és puskaporszagú, és erre a kézkottárni, magnetofont, Írógépet vásárolt, elsajátítatta a forráskutatás, kartotékozás, tudományos rendszerezés módszereit. Mindezt csak a tények közléseként írjuk le. nem azért, hogy az olvasó elcsodálkozzon. Hiszen a szíve szerint való témákkal foglalkozás útja senki elől nincs elzárva. „Csak” éppen Sebestyén Ádám szorgalma kell hozzá, aki egy silókombájn javítása nyújtotta kényszerpihenő során vázolta fel önmagának könyve szerkezetét. Ilyesforma munkát egyedül végezni képtelenség. A tíz pontosan feltüntetett írott forrásnál sokkal értékesebb a kilencvenegy adatközlő név. kor és lakhely szerinti lajstroma, akiket természetesen már ennek az egyetlen embernek — a szerzőnek — kell ért felkeresnie, méghozzá többüket nem’ is egyszer. Miről ír Sebestyén Ádám? A mádéfalvi veszedelemről úgy, ahogyan az a nép emlékezetében él és ahogyan a valóságban történt. A moldvai menekülésről, „megpihenésről" és a bukovinai honalapításról. Andrásfalváról. Közli a falu, a határ térképét, az utca. és dűlőnevek eredetét, az egyes határrészek termékenységét, az erdőpásztorok (brézsnyi- kek) névsorát, a bíróvála-iztás módját. A nagy csanásokat: kolera, éhínség, I. világháború. Az egyház helyzetét, az iskolázást és az ennek érdekében oly sokat tett Szent László Társaság (alapítári éve 1861.) működését, az iskolán kívüli népművelést. A visszatelepülés már 1883-ban megkezdődött története különösen érdekes. Akkor „Csángó-bizottság” alakult, de Sebestvén nyomatékosán felhívja a figyelmet egy közkeletű tévedésre. A XIII— re haitotta a fi-tet. A *tez megmozdult és végiesimított kócos haján. A katona oroszul beszélt, talán nem is a gyerekhez, inkább magában... Másnap a kisfiú egyedül játszadozott az udvaron, amikor öreg. fáradt katona egv iszonyatosan mocskos, piszkos véres emberi lábat hozottt ki az épületből és a csűr mellett eltemette. Érthetetlen volt, és iszonyatos. Egy láb. ember nélkül! Ez a különös élmény nem hagyta nyugodni. És elképzelte, hogv ez a láb feláll, elindul, majd táncléoésben tovább megy... Még a kórház elvonulása után is erről álmodott. Egy láb lépett a szobába. —• Mit keresel itt? — kiáltott rá. — A gazdámat keresem.. — Elment a kórházzal. — Nem ment el... — mondta a láb. — Elbújt az erdőben. .. És még közelebb jött az ágyhoz. A kisfiú ekkor nagyot kiáltott, felébredt és sírva fakadt. Az anyja vigasztalni kezdte, magához vette az ágyba, s akkor megnyugodott. Néhány nap múlva már úgy találta, hogy sok érdekes dolog van ebben a háborúban. Mi minden hevert szanaszét! Üres ampullák, injekcióstúk, de még egy fecskendő is! Micsoda, kincsek egy kisfiúnak! XIV. század óta ott élő moldvai magyarok lehetnek csángók. de a bukovinaiak: — székelyek. Nemcsak a szakember, a laikus is nagy érdeklődéssel olvasa egy már megszűnt (bár érdemes lenne kideríteni, hogy ide, megyénkbe milyen részleteiben átmentett?!) mezőgazdasági kultúra leírását A szántóföldi növénytermesztést, gyümölcstermesztést, a ruházkodásnak is alapanyagot nyújtó állattenyésztést. A vándor- munkákat, a bérfuvarozást (tyiriázás), rönkszálKtást (tőkére menést). A hazatelepülés regénye, vagy inkább rémregénye után Sebestyén könyvének elképesztő szorgalomról, aprómunkáról tanúbizonvságiot tevő rész» következik. And rásf alva 1941-es lakóinak név, ragadványnév, családtagok, gyermekek száma és utcák szerinti felsorolása. Ez 2517 lélekszámú 593 családot és 1120 gyermekiét ölel fel. Következik, haAmikor a nagybácsi kiment a szobából és a Pipáját az asztalon hagyta, vizet fecskendezett bele. Csodálkozott is később, hogy mitől lett olvan nedves hirtelen a dohány?... Mindez nem lett volna, ha nincs háború... Hát még a nátronok! Léo- ten-nvomon a lába elé gurultak. örák hosszat lekötötték a figyelmét: játszott velük a csűr mögött. Kibontotta a hüvelyt. megtöltötte félig puskaporral, föléje rakta a golyót aztán meggyújtotta. Nagy durranás hangzott, s a puskapor a golyót a magasba röpítette! Csak az a kár, hogy nem maradt egy ágyú sem, amivel a verebeket riaszthatta volna' De faragott magának egv géppuskát, azzal szaladgált az erdő szélén és mindenkit lelőtt, aki útjába került .,. Egy napon a postás szürke borítékot dobott a levél- szekrénybe. Anya bontotta fel és magában olvasta^ A kisfiú nem értette: miért van a levél nyomtatott betűkkel írva? Meg is kérdezte az anyjától, de nem kapott feleletet. — Meg akarok tanulni én is olvasni! — makacskodott. — Én is el akarom olvasni apa levelét...! — Ez tőle az utolsó levél... nem kapunk többet... — Miért? Hol van apa? — Apa...? Apa már a győztesek között van. És sírt. A kisfiú nem értette, de nagyon szomorúan indult az udvar sarkába. Fordította: Antalfy István sonló szerkezetben az immár „volt” andrásfalviak közül községenként azok számbavétele, akik 1945—46-ban a Völgységben leltek új otthont. Az esetleg tovább kutatni óhajtó néprajzos részére ez valóságos „telefonkönyv”, címtár. Ezzel zárul a történelmi rész és kezdődik a népszokásokkal foglalkozó. „Bötlehene- zés", a gyermekiek énekelése „szenvedején (szent) este”, ap- rószentekelés, húsvéti szokások, a csak ekkor használt játékszerek, mint a lápinta, cser- bebala. Húsvét közéledtén jó és szép lenne, ha még trendig alkalmaznák a könyvben rajzosán is ábrázolt tojásfestési. tojásírási mintákat: a kantárost, félkantárost, asztal- lábost, csobánkankóst, szántóvasast, verettyűst, gereb lés- villást, karikásizirkóst, ördög- térgyest, vaszettutast és a többi. Lakodalmi szokások, búcsúzató és köszöntő szövegek. babonás hiedelmek és gvóeví tások. Gyermekietek ok. köztük a fogócskázás „edábus” nevű változata. Végül halottas népszokások, a gazdag tenv- képanyag én a rendkívül értékes, bő tájszótár. A köteit egyes részeivel kapcsolatban szükséges megjegyezni. hogy azok többnyire külön-külön is díjat nyertek megyei és országos pályázatokon. Köztük a húsvéttál kapcsolatos, melyet a szerző Dezső fia, jelenleg a megyei KISZ-bizottság munkatársa készített. Sebestyén Ádám könyvének kiemelkedő értéke kottákban való gazdagsága. Egyetlen hibának csak azt említhetnénk, ha a következő kötetként ígért „Kis népdalcsokor — Andrásfalvi népdalok” című eredeti gyűjtemény megjelenésére hasonlóan sokáig kellene várni. Az olvasók kezébe most kerülő munka terjesztését a megyei könyvtár és a bonyhádi járási könyvtár végzi. Sebestyén Ádámnak a bevezetőjében írt mentegetőzését nem lehet elfogadni: „Munkámban jóformán, hogy így mondjam... csak csontot adok: sok csontot és kevés húst! A hús, vagyis az izgalmas cselekmény elmaradt. De mit lehetne tőlem többet várni7 Hisz az előbb elmondtam, hogy ki vagyok. ügy gondolom, ha az alap, a csont már elkészült, majd csak akad valaki, aki felfűszerezve húst is rak a csontra.” Nem akad és nem akadhat. Ezt a munkát, ilyen személyes élményanyag birtokában csak egyetlen ember tudta elvégezni, aki meg is tette és most már senki más. ORDAS IVÁN Albert« Belet Nyomtatott levél
