Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
Munkásoké lett a gyár Tudom, elkoptatott szavak, de mégis leírom: történelmi dátum 1948. március 25. Ezen a napon délután és este Magyarország összes magántulajdonban lévő ipari, kereskedelmi vállalatai az állam tulajdonába kerültek. A száz főnél többet foglalkoztató termelői, kereskedelmi, vendéglátói tevékenységet végző tőkések tulajdonát a Magyar Köztársaság nevében kisajátították. Csak ennyi volt az egész? Csalt ennyi. De e napon a késő délutáni gyakorlati intézkedéssel a magyar munkásosztály hatalomra jutásának a felszabadulást követő egyik legnagyobb lépése megtörtént. Megnyirbált politikai hatalmukat éppen meglévő gazdasági erejüktől remélték visszanyerni a kis- és nagytőkések. Viszont ezzel a visszavonhatatlan forradalmi lépéssel nemcsak illúziójuk, hanem a legerősebb hadállásuk is elveszett. A reakciós uralkodó osztály súlyos vereséget szenvedett: győzött a magyar munkásosztály! Sokan élnek még — s bár többen lennének —,' akik Személyes részvevői voltak 1948. március 25. délutánjának, estéjének. Minden városban, járásban összehívták a vezetőknek kiszemelt embereket: párttitkárokat, szakszervezeti, vezetőket, kipróbált régi harcosokat, ifjú kommunistákat és bejelentették •‘nekik: „Elvtársak, Önök azért ülnek itt, hogy ma* késő délután, az állam, a nép nevében kisajátítsák a tőkések kezében lévő gyáradat, üzemeket, vállalatodat. Kisajátítsák az iparügyi miniszter megbízólevelével. Mindent lefoglalnak, s addig*‘ várnait,, míg jelentkezik a gyár, üzem élére kinevezett munkás igazgató”! A bejelentést hatalmas taps és éljenzés fogadta. A ránk köszöntő péntek reggelen ezrével új arcok, proletárarcok álltak az igazgatói, üzemmérnöki irodákban; s a munkakezdés első órájában végígzúgott a műhelyeken és csarnokokon, szerelőasztalok fölött a munkásság támogatótüntető éljenzése! Március 26- án reggel a gyárakban munkásokból lett igazgatók irányításával kezdték a munkát. Huszonöt esztendő mindennapja igazolja: abból az átvett fejletlen iparból és kereskedelemből a munkás vezetők, a munkásosztály hatalma teremtett igazi, erőteljes, korszerű ipart és kereskedelmet, amely egyre nagyobb igények, szükségletek kielégítésére képes. De, amelyet szakadatlanul tovább kell fejleszteni, korszerűsíteni. Mai iparunk semmiben nem mérhető a huszonöt évvel ezelőtt államosított iparhoz. Ennek az évszázados elmaradottságot felszámoló fejlődésnek a nyitánya 1948. március 25., az államosítás volt. Az érzésekben és lélekben egységessé váló magyar munkásosztály teljes meggyőződéssel és óriási lelkesedéssel támogatta az államosítást és az ipari fejlesztésének elképzeléseit. Nem az ő hibájuk, hogy a túlfeszített gazdaságpolitikai célok visszájára fordultak. De azok a nagy munkaver- seny-mozgalmak, amelyekben a legnagyobb érték volt és marad a munkásosztály odaadó őszinte hite és lelkesedése, azok a nagy versenyek nem voltak hiábavalók. Akkori eredményeikkel az egész szocialista iparfejlesztés lendí- tőivé váltak. És sok olyan tapasztalatot halmoztak föl, amelynek alapján ma jobban ható, célszerűbb és eredményesebb munkaversenyt folytat a munkásosztály. A munkásokból lett gazdasá. gi vezetők, igazgatók meggyőződéssel, osztályharcos buzgó- sággal álltak az irányító íróasztalok mögé. Odaálltak és megtanulták: a hűség önmagában kevés, itt tudni kell. A Kommunista Párt pedig tanfolyamokat, akadémiákat főiskolákat szervezett számukra. S a volt lakatossegéd mint vezető, mint igazgató — tanulta a hatalom értelmes, emberséges gyakorlásával járó úi mesterséget. S megtanulták. Mit mondhatnék e napon, az emlékezés perceiben ? Azt, 4. Kapelláró röviden elmesélte a történteket. — Elhiszi, vagy nem, szaki bácsi, én csak akkor ütöttem, amikor megláttam nála a kést. — Hátha csak ijesztgetni akart — Köszönöm az ilyen ijesztgetést Maguk nem tudják azt milyen életem volt nekem odahaza. Nem volt megállásom a nevelőapám előtt Sehogy nem volt jó neki, pedig, ha csak egy kicsit ismer, tudhatja, hogy nem vagyok nagypofájú, csak hagyjanak békén. — Ha nem ismernélek, édes fiam, akkor most nem lennék itt De nem is azért jöttem, hogy erről faggassalak, elég neked most a magad baja. Hanem, tudod-e, hogy beszéltem a bíróval? Olyanokat mondott hogy a fellebbezést még nem tárgyalták, de könnyen lehet, hogy új momentumokra derítenek fényt, s . akkor, számíthatsz, hogy kevesebbel meg- úszod. — Nem akarok én megúszni semmit — Ki vagy borulva, mi? El. hiszem fiam. A helyedben én is így lennék. De azért nem kell elveszteni a fejünket. Még nem haltunk meg. Jóra fordulhat minden. Bereczkit hallgatva Kapelláró tisztulni érezte a gondolatait, hetek óta először. Igen, igen, föl kellene ébredni, tiszta fejjel körülnézni, hogyan is állunk? Mi veszett el, mi az, ami megmaradt? hogy föllépésükkel történelmet formáltak. Érdemeik a munkáshatalom számára elévülhetetlenek. A műszaki értelmiség nagy része is a munkáshatalom mellé állt. Műszaki, technikai tudását támogatólag fölajánlotta. Közülük ma is sok-sok ezren dolgoznak fontos beosztásokban, tervezik a holnap iparát, s a korszerű ipar korszerű termékét. Az államosítás elősegítője volt a magyar munkásegység szervezeti megteremtésének is és megalapozója a munkáshatalom győzelmének, a Nép- köztársaság megteremtésének és mai kiegyensúlyozott, politikai, társadalmi, gazdasági viszonyainak. SIKLÓS JÁNOS — A bíró járt odakinn, nálunk. Megkeresett, hogy azt mondja, nekem tudnom kell, milyen ember vagy, elvégre a kezem alatt dolgoztál. Ne félj semmit, elmondtam neki a kés-ügyet. Azt felelte, tudja, de arra nincs tanú. És hogy azt igazán megfigyelhettem volna már, eleget éltem ahhoz, hogy a világban sok mindenre nem akad tanú. Fontos dolgokra. Nahát, mondom, itt arra sok tanú volt és van, hogy az a gyerek nem vétett senkinek. Dolgozott, rá lehetett bízni akármit, megcsinálta rendesen, többet ért, mint három másik, annak fát lehetett vágni a hátán. Hát csak azért mondom. Úgy bánjanak vele odabenn. Mert annak az embernek nálunk helye van. Ha kiszabadul, várjuk. Én is várom, ha megérem. Hallod, fiú? A szüleid meg olyanok, amilyenek. Azon te úgysem tudsz változtatni, azon hiába töröd magad. Szólj, miben van hiányod? Csomagot azt majd küldünk. De arra vigyázz, nehogy valami hiba legyen a kréta körül, mert akkor nem kaphatsz csomagot megvonják az ilyesfajta kedvezményeket. Mert ez kedvezmény, érted? Kapelláró nem válaszolt semmit, mert egy szót sem tudott volna szólni, félt, hogy a hangja elakad. Most oldódott benne az elmúlt időszak minden feszültségcsomója, görcse, néha már azt gondolta, hogy ezt az időszakot egész eddigi életére érti. Hallgatta az öreget, ki gondolta volna, amilyen morcos, morgó embernek Szerencsés hajózást „Ady" A magyar kereskedelmi flotta bővítésében jelentős részt vállal a Lenin-renddel kitüntetett herszoni hajógyár, amelynek korszerű hajói keresettek a világpiacon. A gyár kollektívája nagy igyekézettel dolgozott az első magyar megrendelésen, az ..Ady” Diesel-motoros hajón. Munkájukkal a megszabott határidő előtt készültek el. A hajót vízre bocsátották és átadták a magyar hajózási szerveknek. A magyar tengerészek kitűnő minősítést adtak a hajónak és köszönetüket fejezték ki a határidő előtti átadásért. Az „Ady” a herszoni gyár leniobb hajászértá'iának családidba tartozik. Kitűnő műszaki és üzemeltetési tulajdon-’ ságai elismeréseképpen „kiváló hajó” oklevéllel tüntették ki. Az „Ady” gyomrában 12 ezer tonna áruval is gyors járatú — több mint 17 csomóra! haladhat — igen jó manőverezési képességekkel rendelkezik. Jellegében univerzális. Szállíthat ipari termékeket, berendezéseket és — mivel hűtőkamrákkal is rendelkezik — gyorsan romlandó árukat. Speciálisan berendezett raktárában a legnagyobb viharban is épségben marad a törékeny áru. A hajó érdekessége, hogy kettős oldalfalú. ezért rendkívül szilárd a hajótest. Magyar megrendelésre nemrég kezdték meg a második hajó építését Herszonban. A gyár dolgozói vállalták, hogy ezzel is határidő előtt készülne&filmre László: Két év nyolc hónap Pedagó^ua-axahsxervexel-------------------------------------------------------Hogyan tájékoztatják az oktatásügy dolgozóit ? A tájékoztatási rendszer formáit, eszközeit és hatékonyságát elemezte és értékelte az az előterjesztés, amelyet a pedagógus-szakszervezet megyei bizottsága tárgyalt legutóbbi ülésén. „Semmi sem tesz egy embert gyanakvóbbá, mintha keveset tud”, idézte a beszámoló Bacont, a nagy angol filozófust. Ebből kiindulva állapította meg. hogy a mozgalmi munka alapvetően fontos területe a tájékoztatás. Tájékoztatni kell a tagságot folyamatosan és rendszeresen mindarról, amit a mozgalom a tagságért tesz, és sokkal bátrabban és szélesebb körben kell ismertetni ennek a tevékenységnek az eredményeit. A tájékoztatás eszközei között első helyen az írásos forma szerepelt. így a központi vezetőség különböző kiadványai, a Pedagógusok Lapja, a Tolna megyei Pedagógus Híradó, valamint a Tolna megyei Népújság. Kiderült az elemzésből, hogy a szakmai lap 425 példányban jut el a megye oktatási intézményeibe, a Híradó pedig 500 példányban. A Tolna megyei Népújságnak ennél jóval több a rendszeres előfizetője és olvasója. Ezért a Népújság a rendszeres és gyors tájékoztatás leghatékonyabb eszközének bizonyult. Ezt bizonyítja az is, hogy a megyei lápban megjelenő egy-egy írásra élénken reagálnak az oktatásügyi dolgozók. Végezetül a szóbeli tájékoztatás módjait, a küldött- és taggyűlések, a politikai oktatások, a nevelési értekezletek és különböző továbbképzési alkalmak lehetőségeit tárta fel a bizottság. A rendkívül aktív ülésen a tájékoztatási munka megjavítására is számos javaslat született. így az írásos anyagok rövidebb megfogalmazására, az intézményi hirdetőtáblák szélesebb körű alkalmazására és a mozgalom aktíváinak gyakoribb személyes tájékoztatására vonatkozóan. A megyei bizottság ezek figyelembevételével arra törekszik, hogy a tájékoztatást még jobban megszervezze. KEDVES HENRIK A Kazinczy-verseny megyei döntője A Kazinczyról elnevezett „Szép magyar beszéd” verseny megyei döntőjén a megye középiskolái 21 diákkal képviseltették magukat. Bár a színvonal etrn$rg<Jt 9. korflbbi t építői. zsüxi--megállapította, hogy diákjaink között terjed a szép magyar beszéd, a tiszta f’i U/*-C -j, t A verseny eredményeként Tolna megye két középiskolást küld a győri országos versenyre, ahol a zsűri döntése alapján Esküdt Judit, a szekszárdi Garay Gimnázium tanulója és Pócs Margit, a bonyhádi Petőfi Gimnázium tanulója szerepel. ismerte m«g, aki egy hét alatt alig szól hozzá két szót, hogy ilyen is tud lenni. Fele ennyit sem beszéltek két évig, mint most, tíz perc alatt. —Azt pedig »elintéztük, hogy a tankönyveket megkaphasd. Tudod ugye,... nem szabad elmaradni a matematikával. Nem kapod meg a segédlevelet, ha az iskolában megbuksz. Na csak azért mondom. Persze, nem, akarok én beleavatkozni a dolgodba, csak úgy a magam feje után, ahogy el tudom gondolni».. , —. Vége a beszélőnek. — Csak egy perc még. — A beszélőnek vége. — Zoli bátyám,, csak azt még... — Valamelyik vasárnap jövök :— mondta búcsúzóul Be- reczki Zoltán és fölemelte nagy' súlyos kezét. — Vigyázz magadra fiam. Jól * viselkedj fiam, ne halljunk rosszat felőled. Az utolsó tárgyaláson Kapelláró Ferenccel közölték, hogy a bíróság- helyt adott a védő fellebbezésének és tekintettel az enyhítő körülményekre, büntetését két év nyolc hónapra szállította le. Az ítélet jogerős. Néhány nap múlva több, fiatalkorú társával együtt vidékre, az N.-i büntetőintézet-' be szállították, szürke rabszállító kocsibarí, amelyben tilos volt a beszéd, a dohányzás, nézni is csak lopva nézték egymást, az egyedüli változatosságot a forgalom beszűrődő zaja ‘jelentette, Kapelláró — teljesen reménytelenül — ebből igyekezett egy ideig kitalálni, merre járhatnák. Motorzajok fölé piros bukósisakú fiúkat képzelt, amint hátulról fogja a vájlukat. .hozzájuk bújik egész testmelegével egy lány, a bukósisak alól kitürem- kedett hosszú szőke hajával, úszik ez a szőkeség, szikrázó hullám az utcák, terek, kanyarulatok óceánján, akik látják utánanéznek, jó utat, szőke csaj, bár csak te várnál ott az út végén, ahol kinyílik az ajtó, hogy aztán becsapódhasson, nehéz zuhanással, amelynek a végén a zár kattanása a pont, és befogad a szürke fal, a fal mentén a szürke fűvel, a szürke fák szürke leveleikkel. a szürke virágok, szürke illatukkal, amint a szürke napsugaraknak kínálják magukat. Behunyta a szemét, így mintha rohanásnak tűnt volna a forgalom döccenőin nehezen átvergődő rabomobil vánszor- gfisa, de rászóltak, ne aludjon, nézett hát előre, maga elé, gondolattalanul, olyan érzésekkel, mintha ő lenne a lassított felvétel egy végenincs filmelőadáson, amit máris mindenki elunt, pedig még messzi a vége. Roppanásra rezzent fel. Felrezzentek mindannyian, az őr is. Nézték a kerek acélgolyót, a tompa fényű csillogást nézték a kocsi padlatán, igen, holtbizonyos, a Kicsi ejthette el .ugyan hol őrizhette idáig?, most nézi, nincs bátorsága lehajolni érte, hosszú arcán játékos a megszeppenés, na mi lesz most börtönőr bácsi, nekem nyolc, leesett, hát leesett, van mit nézni szegény bűnösöknek, mindnyájan bűnösök vagyunk, most már az acélgolyó is — ez volt olvasható az arcán. — ni, hogy renitens- kedik, amerre billen az autó, arra gurul, hű mi lesz, golyó, golyócska erre gurulj felém, úgy. no még egy kicsit, legalább a lábammal elérnélek, már mindenki tátott szájjal csak téged néz, hát szabad ezt?, rendőrség, tisztelt rendőrség tessék leállítani a forgalmat odakinn, ha megállunk, megáll a golyó is, zsupsz, elkapjuk, nem fog itt gurulgat- ni össze-vissza. (Folytatjuk)
