Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
ogyan éljünk? Ez a kérdés két irányból kapott ösztönzés hatására társadalmi méretekben foglalkoztatja az embereket, bár a vitákból, a publikációkból úgy tűnik, a többség közömbös kívülálló. Az az igazság, hogy a többség nagyon is aktív, „belül élő”. A két irányból kapott ösztönzés -tartalma, mondanivalója azonos. Az egyik, a „föntről” jövő a X. kongresszus határozatában is megfogalmazást nyert, a másik a „lentről” érkező „kiolvasható” a kritikai megjegyzésekből, abból, hogy a munkásszemmel néző, érző emberek észre veszik, bírálják és elítélik az életmód, az életvitel tőlünk idegen megnyilvánulásait, azt, amely elsősorban azért vált ki ösztönös ellenérzést, mert kispolgári és a kapitalista életmódra, életvitelre emlékeztet. Ilyenformán viszonylag pontosan tudjuk hogyan ne éljünk, de azt a gyakorlatban nem mindig. tudjuk megvalósítani: hogyan éljünk. A kérdések kérdésének tekinthetjük tehát, hogy milyen legyen az, amelyik elfogadható, megfelelő, a szocialista emberre érvényesíthető. Emlékezetes írásában Mesterházi Lajos meggyőző erővel és eréllyel szólt arról, amiről soha nem szabad megfeledkeznünk: utolérni a kapitalizmust, de nem utánozni. Egyszerűbb megfogalmazásban* az ember ne rabja legven az anyagi javak bőségének, hanem ura, értelmes haszonélvezője. Nincs értelme a fogyasztói társadalom emberét Utánozni, a^almas modellként elfogadni, hiszen látjuk, hogy ez a modell túlhajszolt, nyugtalan, boldogtalan, kielégtilet- len, s agyonmanipulált figurája a beteljesüüWetie-iségnek. Az értelem riadtan elutasítja az anyaei javak felfokozott hajszolását és tiltakozik: ne így, hanem normálisan. Egyedül a szocialista társadalom képes új alternatívát biztosítani az embernek és ez akkor is igaz, ha átmenetileg nem könnyű helyére tenni a dolgokat. Főleg azért nem, mert napjaink gyakorlata látszólag ellentmondásba kerül önmagával, hiszen egyfelől a bőség megteremtésén fáradozunk, másfelől .velejáróit” elutasítjuk, elítéljük, kispolgárinak bélyegezzük. Valójában nincs itt semmiféle ellentmondás, hiszen csakugyan a bőség megteremtésén fáradozunk, ám ezzel egv időben elutasítjuk azt, ami öncélú, tehát ember- ellenes benne. Az országos agitációs propaganda és művelődési tanácskozáson Aczél Gvörgy elvtárs erről a következőket mondta: „Társadalmunk fejlődése olyan korba érkezett, amelyben nagy nyomatékkai jelentkezik az új szocialista életforma igénye, a közösségi normák alakítása és szocialista értelmezése. Mi elutasítjuk a kapitalista „fogyasztói társadalmat". Mi nem azért élünk és dolgozunk, hogy csak vásárolhassunk, hanem azért fogyasztunk — és remélhetőleg mindig többet és jobbat. — hogy értelmesen, egészségesen teljes emberi életet élhessünk, magunk és az egész társadalom javára. Hiba lenne túlértékelni az életszínvonalat. hiszen nagyon sok tennivalónk van még ebben a vonatkozásban is. De egyre inkább előtérbe kerül, hogyan gondoskodunk a javuló és remélhetőleg mind gyorsabban javuló életszínvonal alapján kialakuló szocialista életiné- nyék formálásáról és gyakorlati érvényesüléséről. S itt fiem elég már a kész receptek, álNepúrság 1973, március 25. Egy emberise Sbb ember ? talános elvek hangoztatása, hanem konkrét feltételeink között kell keresni, megtalálni és megoldani ezeket a történelmileg sok vonatkozásban új, eddig nem látott feladatokat." Hogyan éljünk tehát? Sz. István 15 esztendeje motorbiciklivel kezdte a magasabb életszínvonalat, s addig üzletelt, hogy 1973-ra már egv nyugati márkájú autót mondhat a magáénak. Ebből áll az egész élete. Túladott az e*vi. ken, hogy hosszas szem’é’ődés után megvegye a másikat, amelyik helyreoofozva megszülte a harmadikat, a negyediket. az előkelőbbet, a divatosabbat. Az autón kívül nem érdekli az ég-vilégon semmi. „Ügyes ember”. — mondják róla ismerősei. „Agvára m~nt a ko'-si” mondják róla hasonlóképpen az ismerősei. Munkáját elvégzi, nontos, lelkiismeretes szakember, de aztán nincs tovább. Értelmes élet az övé? A bőség, mint olvan bárho®van is nézz'"k. csökkent értékűvé tette, hiszen minden gondolata az autó körül forog. Neki a gépkocsi tehát nem lehetőség, haeern rabság. A megismerhető világ éppen attól zsugorodott benne ö«sze, amivel kitágíthatta volna. £s aki az új bútort újra, azt legújabhra cseréli? És aki a javaknak nem a célszerűségét, a hasznosságát látja, hanem azok státuszszimbólumát nézi? Tulajdonképpen erről van szó, amikor Aczél György elvtárs azt mondja: mi nem azért élünk és dolgozunk, hogy csak vásárolhassunk,.. Ezt tudva és elfogadva enyhén szólva meglepő, hogy nem kevés újságcikk ennek olykor az ellenkezőjét sugallja, amikor például a jó, használható tévékészülékek újra való cseréjét szorgalmazza intézményes úton és így tovább, és így tovább. De ezt most ne részletezzük. Időzzünk még mindig a hogyan éljünk kérdésnél. Az anyagiasság, a harácso- lás sokszor azzal menti fel saját magát, hogy a szocializmusba belefér, törvényes és elfogadott az éljünk jobban tétel. Igen, de nem mindegy, hogyan, milyen eszközökkel, módszerekkel élünk jobban, miként szerezzük meg a „jómód” mai megfelelőit. Elképzelhetetlen. hogy teljes és maradéktalan legyen az öröm egy olyan hétvégi ház birtoklásában, amelyik ügyeskedés terméke. Hol itt a boldogság? Az se egyeztethető össze az értelmes élettel, amiről sokan úgy válik, a baráti kör. a beosztás. a hivatali tisztség elve arra kötelez, hogy bármi áron, de meglegyen a „rang-kiegyenlítő" ingatlanban, tartós fogyasztási cikkekben, bundában, mert ez a feltétele a „befogadásnak". Jobb sorsra érdemes emberek s’ánnivaló igyekezettel pazarolják munkával, helytállással mezszer’ett jellemkincseiket csak azért, hogy egy ostoba felfogásnak, egv kiábrándító anvagi követelményrendszernek megfe'e’íenek. S egyáltalán érdemes olyan körökbe , tartozni ahol nem az embert, hanem az autH. a bundát, a hétvégi házat nézik? Gusztus dolga. Hogyan éljünk? Nem az a kérdés tehát, hogy miből éljünk, hiszen jól élünk. Az é’el- miszerfogyasztás vá’toratlan áron számolva 1960—1971 között 28,7 százalékkal, a ruházkodási cikkek fogyasztása — ugyancsak változat1 an áron számolva — 1960—1971 között 41,2 százalékkal emelkedett Az elmúlt évtizedben, különösen annak második felében minőségi változást hozott életünkbe. a tartós fogyasztási cikkek jelentős mértékű elterjedése. Ma már száz háztartásban 48 hűtőszekrény, 61 mosógép, 61 televízió van. míg 1980-ban száz háztartásra egy hűtőszekrény, 15 mosógép, három televízió jutott. Ma már száz háztartásban kétszer any- nyl gépkocsi van, mint ahány porszívó volt jó tíz évvel ezelőtt. Itt kezdődik az, hogy sokan beleszédülnek az anyagi javak öncélú felhalmozásába. Ezen a területen tapasztalhatjuk, hogy némelyik ember egyszerre lehet fáradhatatlan, aktív, közéleti társadalmi munkás, kiváló dolgozó, a szocialista rend bátor védelmezője és ugyan ő bizonyos vonatkozásban anyagias, vagy éppen úrhatnám, rongyrázó ember. Példákat bárki tud mondani. Ebben az esetben inkább az a nagyon lényeges, hogy legtöbbször nem az egész emberrel van vitánk, hanem a fogyatékosságaival. A felszabadulás előtt a „hogyan éljünk?" nem volt kérdés, hiszen legfeljebb máról holnapra éltünk, s olykor még a betévő falatra sem jutott. Most viszont kérdés, s nemcsak társadalmi méretekben közérdek megtalálni rá a helyes választ, hanem egyénileg is. — Szp. — Licitálás az utcán A két fiatalember nagycsoportos öntudattal hagyta el az óvodát. Az utcáig még kézen fogva vonultak egy vidám óvodás dalocskát lillázva, majd elmaradoztak egymástól, nézelődtek, megálltak egy-egy kirakat előtt, s mély bölcsességgel fogadták a hatásokat. — Az én. anyukám majd megint vesz nekem cipőt. Az én anyukám majd ilyen szép új cipőt vesz nekem. — Az én anyukám is vesz nekem szép új cipőt, meg olyan nagyot az apukámnak is. — Az én apukámnak még nagyobb cipő kell. Itt nincs is olyan clvő. ameb/ik jó lenne az én apukámnak, az én nagy és erős apukámnak. — Az én apukám még erősebb, mint a te apukád. Vacsora közben az egész vacsorát asztalostól tudja kidobni az üveges ajtón keresztül az udvarra. Ezt a te apukád nem tudja megcsinálni. — De a te apukád te tud meginni eo-'szerre egy egész üveg konyakot, mint az enyém. Meg bort is rá, meg mindent. Bizony. — Az én apukám annyit tud inni, hogy be is pisil. — Nekem még több apukám is van. de anyu csak egyAztán elválnak is megelégedve lallázzák tovább a vidám kis óvodás dalocskát. Mindegyik úgy érzi, hogy az ő anyukája is apukája a rendesebb. KOPÁCS LAJOS Nagyon elkeseredett ember az, aki elhatározza: leül tollat ragad és megírja bánatát s ámára ismeretlen embereknek. Ilyen levelek fekszenek előttem. Az egyik teljes névvel, címmel, a másik csak a községet, az utcát és házszámot jelöli meg. Az első levelet egy kétségbeesett, háromgyermekes anya írta. „Egy tanácsot szeretnék kérni Önöktől. Mit tegyek a férjemmel? Nagyon rossz házasságban élek. Napról napra kapja a szeretőjétől a leveleket. Nem ez az első esete. Egynéhányszor már megbocsátottam neki, hiszen három gyerekünk van. De tessék elhinni, most már az egész elviselhetetlen. Nagyon sokat kértem, hogy a gyerekek érdekében javuljon meg. De ahelyett, hogy megjavulna, mindég csak azt keresi, hogy hol tudna szórakozni. Tessék elhinni, hogy közel állok az idegösszeroppanáshoz. Nem tudom túlélni ezt a gyalázatot. Eddig tűrtem a gyerekek érdekében. De most már nem tudok. Tisztelettel megkérem önöket, hogy adjanak tanácsot: mit tegyek. Most mór két nője is van. Az egyik Szekszárdon. Hol o ad neki pénzt, hol a nő a férjemnek. Ha egy hétig nem találkoznak, akkor a hölgy már küldi a levelet. Nem szeretném sem a gyerekeim, sem a magam életét emiatt tönkretenni. A férjem nem sokat törődik a családjával... Elnézést kérek, ha zavartam levelemmel a szerkesztőséget, de a gyerekek érdekében tettem, mert őket az életemnél is jobban szeretem. Nem szeretném, ha a gyerekek is tovább éreznék ezt a helyzetet. Hisz ez nemcsak nekem, de a gyerekeknek is megrázkódtatás...” Kapkodó, ideges sorok, kusza betűk. Hűen tükrözik az anya lelkiállapotát Mit lehetne tanácsolni? Talán azt, hogy váljon el? Engedje útjára a férjét, aki évek óta úgyis más úton jár? Talán ez lenne a legjobb. De biztos, hogy ez a legjobb? A döntést ebben az esetben sajnos nem lehet másra bízni. Csak az anya dönthet egyedül. Viszont a döntés után, ha a válást választja, nem marad egyedül. Vele van a társadalom, amely törvénnyel védi az anya, a gyerekek érdekét. És nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is támogatja az anyát, aki három gyerekkel egyedül maradt. A legszívesebben a válást javasolnám. De tudok én ebben dönteni? Nem. Akárhányszor végiggondolom az esetet, a végeredmény mindig ugyanaz: csak az anya dönthet. Nehéz döntését az a tudat könnyítheti — a társadalom minden tőle telhetőt megtesz, hogy gyermekeit egyedül is becsületes állampolgárokká nevelhesse. A másik levélben arról van szó: a családfő, az apa iszákos, hónapok óta nem dolgozik, csak iszik és veri a családját. A levelet nem az anya írta, hanem a család egyik tagja, egy tgyerek. Egy gyerek, aki fellázadt az apja ellen és mentséget keresve a szerkesztőséghez fordult. Töröm a fejem: mit tehetnénk e segélyt kérő család érdekében? írjunk ennek a családnak a keserves helyzetéről, tárjuk a megye közvéleménye elé, hogy a közvélemény súlyát érezze az apa, aki nem dolgozik, csak iszik és veri a családját?! A községben — általában mindenki mindenkit ismer, a családi ügyeket is — bizonyára sokan tudnak erről a garázda apáról. Lehet, sőt biztos, hogy minden, a községben élő jobb érzésű ember el is ítéli a felelőtlen apát. A háta mögött Lehet, hogy sajnálkoznak is a családon. De ennél többet nemigen tesznek. Ha többet tennének, akkor nem íródik meg ez a levél. Dehát mit tehetett volna a falu ezért a családért? Sokat, nagyon sokat A társadalom törvénykorlátok közé szorítja az ilyen garázda apát. Persze, ha tud róla, hogy garázda, hogy munkakerülő, hogy veri a családját. Az ilyen dolgokról rendszerint csak a kisebb közösségek tudnak: a rokonok, a szomszédok, a munkatársak, a műhely... Ök együtt viszont a társadalom, amelynek írott, vagy íratlan erkölcse mindenkire nézve kötelező. Aki ezeket az erkölcsi szabályokat nem tartja be — az a társadalommal találja magát szemben. A társadalom pedig kisebb közösségekből áll. Csak az a baj, hogy ez a társadalommal szembentalálás csupán bíróságot, rendőrséget jelent. A kisebb közösségek: a rokonok, a barátok, a szomszédok, a műhely, a falu keveset tesznek azért, hogy az ilyen garázda, erkölcstelen életet élő embereket az abszolút többség által elfogadott erkölcsi normák betartására kényszerítsék. Helyette — hátmögötti beszélgetésekkel, sajnálkozással ütik el a dolgot. Sajnálkozva együttéreznek a szenvedő feleséggel, a szenvedő gyerekekkel, hogy ezzel nyugtassák meg a lelkiismeretűket. Ez nem elég! Ennél többet kell és lehet is tenni. Ezekben a kisebb közösségekben: faluban, műhelyben, baráti körökben kell olyan légkört teremteni, hogy büntetlenül senki se sérthesse meg a szocialista erkölcs szabályait. Ahol nem ilyen a légkör — ott tenyészik a garázdaság, a munkakerülés, a családverés.... Ez pedig azt jelenti, hogy akarva, akaratlanul a nemtörődöm barátók, a miközömhozzá műhelyek dolgozói a felelősség alól sajnálkozással kibújó lakosok is láthatatlanul, de ott vannak a szobában és végignézik az anq g9*-07dóságát. El tudják viselni? SZALAI JÁNOS Szubjektív sorok: Levelek családi ügyben
