Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-24 / 70. szám

I apunk március 7-1 szá­■* mában „Iskolákban járt a népi ellenőrzés” címmel a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság közérdekű vizsgála­tával foglalkoztunk. Mint em­lékezetes, a vizsgálat az álta­lános iskolák taneszközökkel való ellátottságára irányult. Cikkünkre Koren István, az Országos Tanszergyártó és Ér­tékesítő Vállalat — a TANÉRT — vezérigazgatója válaszolt: „A cikk egyebek között vál­lalatunk munkájára vonatko­zó különböző észrevételeket is közöl. Az észrevételekkel kap­csolatban az alábbiakról tájé­koztatjuk a T. Szerkesztőséget. Az észrevételek egy része ál­talános — a TANÉRT nem­egyszer a műszaki követelmé­nyeknek meg nem felelő, ma­gyarul: rossz eszközöket szál­lít. — Bizonyára előfordult a vállalatunk által gyártott, vagy forgalomazott eszközök minő­ségével kapcsolatos néhány észrevétel. Konkrétum hiányá­ban azonban érdemlegesen vá­laszt adni nem tudunk, annál is inkább, mivel 1972. évben Tolna megye területéről a szál­lított eszközökkel kapcsolatos minőségi reklamáció, amely­nek alapja a műszaki követel­mények be nem tartása lett volna, nem érkezett be. Az esetek konkrét felvetése során természetesen — o kivizsgálá­son túl — a TANÉRT gyakor­latának megfelelően az eszkö­zöket díjtalanul kicseréli. Ez a tájékoztatásunk egyéb­ként a következő megállapí­tásra is vonatkozik, amely sze­rint „ez a vállalat alkatrész- cserét még az általa szállított eszközökre sem vállal." Az érvényben levő jogszabá­lyok természetesen a TANÉRT vállalatra is vonatkoznak, és ennek megfelelően a vállalat az általa gyártott és forgalma­zott eszközökre garanciát vál­lal és ad. Sőt ezen túlmenően éppen az oktatás ellátásának és az iskolák érdekeinek meg­felelően olyan reklamációi is elfogad, amely eltér a keres­kedelemben szokásos gyákor- lattól. így például az igen je­lentős értéket képviselő audio­vizuális eszközökhöz használt izzókat, — amelyekre garan­ciát egyetlen gyártó vállalat sem ad —, a TANÉRT meg­hibásodás esetén díjtalanul ki­cseréli. Véleményünk szerint a prob­léma felvetése tájékozatlansá­gon alapszik. Közöljük tor>áb- bá, hogy a reklamációs ügy­intézésre vonatkozó tájékozta­tásunkat annak az árjegyzé­künknek bevezetője is tartal­mazza, amelyet minden évben eljuttatunk minden általános iskolához és gazdálkodó szerv­hez. A következő megállapítása szerint „jelentős áremelkedés tapasztalható néhány olyan cikknél is, amely a kereske­delmi forgalomban szintén be­szerezhető, például a magne­tofonnál.” Erre a kérdésre adandó választ megnehezíti, hogy a cikk nem említi a konkrét esetet, illetve az álta­lunk magasabb áron forgalma­zott magnetofon típusát és árát. Tájékoztatásul közöljük, mint már az előzőekben is fel­Barkács Berci tanácsa TAPÉTÁZZA ÖN IS LAKÁSÁT. Tapétabolt Szekszárd, Béla tér 5. Tel.: 12J—02. (22) Lehetnének elcsóhhak a tanszerek Visszhang vetettük, hogy a TANÉRT, mint állami vállalat minden esetben az érvényes rendelke­zéseknek megfelelően, az ár- szabályozásra vonatkozó ren­deleteknek megfelelően járt el, illetve alakítja ki árait. Mint a cikk is említi, a magnetofon a kereskedelem más szektorai­ban is kapható eszköz, így an­nak ármegállapítása országosan általában egységes és beszerzé­si forrása is azonos. Ennek megfelelően a TANÉRT-válla- latnál kapható magnetofonok árai mindenkor azonosak a ke­reskedelmi forgalomban kap­ható magnetofonokéval. Ez an­nál is inkább, — úgy gondol­juk — logikus, mert ellenkező esetben a vállalatunk által forgalmazott hasonló típusú magnetofonok eladhatatlanok lennének. Természetesen elő­fordulhat helyi és időszakos leértékelés, mint például az MK—21 típusú kazettás mag­netofon esetében, amely típust az ország különböző részeiben egyes vállalatok más-más le­értékelt áron hoztak forgalom­ba, köztük egy időben a TANÉRT-vállalat is. Ez viszónt véleményünk szerint nem je­lenti a cikkben felvetett elté­rő, illetve magasabb ár alkal­mazását, melynek előfordulá­sa az árdrágítás fogalmát me­rítené ki. Vállalatunk feladatának megfelelően minden erőfeszí­tést megtesz annak érdekében, hogy az oktatás ellátását mun­kájával segítse. Az iskolák ellátásának kér­dése jelenleg a közvélemény érdeklődésének középpontjá­ban áll, és ennek következté­ben a lefolytatott, valamint a folyamatban lévő vizsgálódá­sok — közöttük a Tolna me­gyei is — igen hasznosan szol­gálják a kitűzött célt: az is­kolai ellátás javítását. A cikk egészét, beleértve a vállala­tunkra vonatkozó észrevétele­ket is, természetesen ennek te­kintjük, de ugyanakkor úgy gondoljuk, kötelességünk a fel­merülő észrevételekre nem­csak általánosan válaszolni, de ezen túlmenően rámutatni a feltehetőleg tájékozatlanságból eredő félreértésekre is.” A SZERKESZTŐSÉG ÉSZREVÉTELE A Tolna megyei NEB vizs­gálata elsődlegesen az iskolák taneszközökkel való ellátottsá­gát célozta, annak program­jában külön pontként a TA­NÉRT tevékenységének értéke­lése nem szerepelt. A TA- NÉRT-tel kapcsolatban szá­mos észrevételt rögzítettek a népi ellenőrök, majd jelenté­sük elkészítésekor akceptálták a megyei pedagógus-szakszer­vezet hasonló témakörben vég­zett vizsgálódásának egyes megállapításait is. Sokan hely­telenítették — akárcsak a népi ellenőrzés, — hogy a TANÉRT vállalat formájában működik, mivel így ennél a vállalatnál is emelkednek az árak anél­kül, hogy a költségvetési ke­ret szintén gyarapodna. Ezzel párhuzamosan mutattak rá ar­ra, hogy nem vállalati forma esetében az oktatás szempont­jából fontos importcikkek vámkedvezménye is remélhető lenne. Általánosan kifogásol­ták az egységek az alkatrész- utánpótlás helyzetét. Amint előadták, egyes eszközök az ellátási zökkenők miatt huza­mos ideig használhatatlanok. A népi ellenőrök elé tártak olyan levelet, amelyben a TANÉRT közli, hogy alkatré­szeket nem forgalmaz. Úgy­szintén előfordult, hogy a le­szállított eszköz szállítás köz­ben megsérült, dé azt — a vizsgálat befejezésének idő­pontjáig — hosszabb levelezés után sem cserélték ki. Azt, hogy a szállított búto­rok kevéssé felelnek meg a gyermekek életkori sajátossá­gainak, számos esetben jelez­ték a nevelők. A vizsgált isko­lák vezetői a szállított búto­rok minőségét, esetenként a szállítás hiányosságát pana­szolták. Amint erről munka­társunkat, a megyei NEB-nél tájékoztatták, a legtöbb bírá­ló észrevétel a szállítási ha­táridőkre vonatkozott. Az egy­ségek csak az év második fe­lében ismerik meg esetenként a rendelkezésükre álló keret nagyságát; de a megrendelt eszközökhöz nem minden eset­ben tudnak a tárgyidőszakban hozzáiutni, mive] igényüket a TANÉRT — különféle okok miatt — nem képes mindany- nyiszor kielégíteni. Nyugdíj askluli Bátaszéken Télen is elég sok nyugdí­jassal találkozunk Bátaszék utcám naponta. Négyen-öten összeverődve — rendszerint mindig ugyanazok — beszélik meg az eseményeket. Felvető­dik az emberben a kérdés: szükséges-e, hogy legyen a> nyugdíjasoknak fóruma? Az újjáalakult községi szak­maközi bizottság munkatervé­ben szerepel a nyugdíjasokkal való törődés. Kapóra jött idén a választópolgárok összeírása, pontos adatot szereztek arról, hogy a község belterületén élő 4900 választópolgárból 766 nyugdíjas, tehát a választók 15 százaléka. A férfi nyugdíjasod száma 501, a nőké 265. Egy- egy körzetben átlag 24 nyug­díjas él. A legkevesebb talál-- ható a 8. körzetben. Ez ért­hető, mert ez Bátaszék leg­újabb települése, ahol nyilván a fiatalok építettek, s az itt élő 9 nyugdíjast is a fiatalok vitték magukkal. Az idős em­berek közül a MÁV nyugdí­jasai vannak legszámosabban. A legöregebb nyugdíjas a fel­tárt adatok szerint 1887-es születésű, most 85 éves. Talá­lunk köztük — sajnos — többr fiatal, rokkant nyugdíjast is. Április végén vagy május elején gvűlésre hívják össze a nyugdíjasokat a művelődési! házba, hogy megalakuljon al nyugdíjasklub. Gondot okoz egyelőre a helyiségek megszer­zése, üzemeltetése és a klub programja. (f. L b.) ! Imre László: Két év nyolc hónap 3. Mindez természetszerűen nem adhat felmentést vádlott cse­lekedetére, amely kimeríti az erős felindulásban elkövetett emberölési kísérlet tényét. Fia­tal kora ellenére, joggal elvár, ható lett volna tőle, hogy a szocialista együttélés szabályai­nak figyelembevételével meg­próbáljon jobban alkalmazkod­ni mostohaapja kívánságaihoz. Ehelyütt nem kívánom bőveb­ben elemezni azt a magatartás- formát, amely az ifjúság egy részét időről időre végletes cselekedetek elkövetésére ra­gadtatja. Ismeretes a tisztelt bíróság előtt a huliganizmus minden megnyilvánulása, amely ellen a társadalom igaz­ságérzete joggal tiltakozik. Fentiek alapján, mérlegelve az összes tényezőt, kérem a tisz­telt bíróságot, vegye tekintetbe vádlott életkorát, körülménye­it, azt továbbá, hogy cselek­ménye elkövetésében közre­játszott leromlott idegállapota. Méltányos büntetés kiszabását kérem. Kapellárónak joga lett vol­na említést tenni a késről, amelyről az egész bírósági tár­gyaláson egy szó sem esett. Joga lett volna felkiáltani, ön­védelemből tette, amit tett. Fáradt volt hozzá. Azt várta, hogy az egyetlen tanú, az édes. anyja szól majd erről. De mert nem szólt, teljesen visszahullt magányába, ült a vádlottak padján magába roskadtan, le­hajtott fejjel, nem kívánt a mentségére felhozni semmit, az ítéletet is csak nagyon messzi­ről hallotta: négy év, • Négy év... Erről még Bonzó te tudja megmondani, mennyi, 1 p.eH csak két év van a rová­sán. Ül a hátsó pádon, milyen ócska festett bútorok vannak itt, a festék is régen lekopott róluk, a falak is milyenek, úr­isten hány évenként, évtize­denként festetnek itt, hiába támasztod a fejedet Bonzókám, tegnap te, ma én, jól nézünk ki mind a ketten, a babák a téren majd nagyra nyitják a szemüket, tátott szájjal hall­gatnak, amikor mesélsz rólam és fölteszitek az i-re a pontot, amelyikkel akarod, de ne szö­vegelj sokat rólam, ne szólj semmit, úgy is elterjed az, kü­lönben pedig bánja a fene, csinálj amit akarsz, nem nyúj­tom be miatta a számlát, ma­radjunk ennyiben, majd egy­szer elmesélem hogyan emelte rám a kést Gyevi, mire kisza­badulok, addigra úgyis felszí­vódik, de nem megyek el a sírjához, olyan nincs, ha ki­megyek is, odaszúrom a ke­nyérvágó kést a fejfája mellé, itt van, na, melyikünk járt jobban? A műtér is maradjon magának, hiába sír itt nekem, nem értem sír, csak szégyelli, magát, hát van oka rá, az hét­szentség, ki látott olyan tanút, aki elfelejtkezik a bűnjelről? Fellebbezés? Ja, az ítélet ellen, minek? Majd kimeszelem a börtönt ha akarják, ki is tapé­tázom, tessék parancsolni igaz­gató úr, ez a vizsgamunkám, a szakmunkásvizsgám, na tet­szik látni, így kell egy börtön­nek kinézni. És nem fogok té- lakkolni, hová a bánatos franc­ba szökhetnék, a védő enyhí­tésért fellebbez, na jó, azt is lehet, attól még nem dől össze a világ. Ne fellebbezzen védő úr, mit szól a társadalom lelki­ismerete, mit szólnak, akiket soha nem vert meg az apjuk, vagy a mostohaapjuk, mit szól­janak, akik szófogadóan ját­szottak a kisöccsükkel örök életükben, és akik éppen ak­kor nem játszottak vele, ami­kor könyvvel a kezükben sze­rették látni őket, kész, most meg kell köszönni az ítéletet, köszönöm, hogy meg akarnak nevelni, már éppen rámfért, kisokosok, nagyokosok, köszö­nök mindent, részemről a fáklyásmenet, bíró úr vigyáz­zon, a bajusza ne érjen a le­vesbe, az nem illik egy komoly emberhez. Ügye már nem lesz belőlem ember? A priuszos szobafestő nem, , tud egyenes csíkot húzni és összetéveszti a bécsi fehéret a kamcsatkai lilával, fegyőr úr, köszönöm a csillogó karperecét, nagyon fo­gok rá vigyázni, úgy, már me­hetünk is, nahát ez a tárgya­lás, már csak a Gyevi hiányzik innét, igazán, megjelenhetne most késsel a kezében, azzal a bizonyos késsel. Éri csak ütöttem -tisztelt bíróság, mert féltettem a bőrömet attól a vadállattól, ha megszűr, most ki enné a bablevest a vizsgála­tiban? Na tessék, még meg is hajoltam, jó, hogy a bokámat nem ütöttem Ö6sze, igaza van a védőnek, én egy alkalmaz­kodó ürge vagyok, akit most mindenki gyilkosnak néz, pe­dig én nem akartam semmit, én szerettem volna mindjárt szabadulás után harminckét korsó sört fizetni a szaki bá­csiknak, amiért annyit vesződ­tek velem, már spóroltam is rá bizonyisten, az öreg szakik rendesek, mert a bicskájukkal csak szalonnát, meg kolbászt, meg kenyeret vágnak. Jaj, a fejem, úgy fáj a fejem tisz­telt tárgyalóterem, legyenek szívesek kisegíteni egy aszpi­rinnel, négy év múlva meg­adom, az lesz az első. utána sörivás, Bandi bácsival, Zoli bácsival, lobogtatják a segéd­levelet, itt van, fiú, mo6t már fölvállalhatod az eget is me­szelni, lemehetsz a kétágú lét­rán Szegedig, mert a segédek azt is meg tudnák tenni, ha olyan marhák lennének, úgy tudnak mozogni a létrával. Ta­lán az egyetlen kivétel Keserű Bálint volt, de miért, mert mindig pityókosan szállt fel a létrára, egyszer aztán zsupsz, ki a Szent István körútra sl harmadik emeletről, kész, visz- sza is lehetett küldeni a men­tőket, ide másfajta kocsi kel­lett, az a nagy fekete, csak a vödör maradt ott, meg a pálin­kaszag. Kérem szépen, haGye- vinek vérátömlesztésre van szüksége, csak tessék szólni. Az ítéletben megnyugszom, ak­kor is, ha megcsapolnak. — Kapelláró Ferenc! — Jelen! — Beszélőre. — Az anyám van itt? Mer* akkor nem megyek. — Beszélőre. — Jó, de akkor nem szólok egy szót se. — Látogatója érkezett, Be-> reczki Zoltán. A finom vasháló túlsó felén idősebb, törődött arcú férfi állt. Ünneplőruhája új lehetett még, nem sokszor volt rajta, mégis, valahogyan hétköznapiasnak tűnt, talán mert nem viselt nyakkendőt, s a sötétkékhez nem illett a világoszöld puló­ver. Levett kalappal állt ott, furcsa megilletődöttséggel a szemében, amely fénymeleggel telt meg, mihelyt a fiatalem­bert meglátta. Nézték egymást, úgy tűnt, hosszú percekig. Az­után Kapelláró lehajtotta a fe­jét. — Na. Ne itassuk az egere­ket, fiú. Lesz ez még így se — mondta Bereczki, valami hiá­ba palástolt szeretettel a hang­jában. — Ezt jól megcsinál­tad magadnak. Mi lesz a se­gédlevélből, a harminckét kor­só sörből? Hát te nem gondol­tál erre? Mi meg csak várunk a munkán, ott van kétszázötven új lakás, három akkora épü­let, hogy a végét alig lehet belátni, erre hívnak az építés- vezetőségre, Zoli bácsi, ne vár- ja Kapellárót. Azt hittem, a villamos ütött el, szaladtam, ahogy a lábaim bírták. A leg­jobb inasom, nem mindegy az! Na aztán, amit odabenn hal­lottam. Agyonverted a mosto­haapádat, bevittek, azt hittem, ott vágódom hanyatt azonmód. Mi történt? Hogyan történhe­tett? Mit mondjak a többiek­nek? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents