Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-24 / 70. szám
V A legszárazabb tél alán Kihasználatlan lehetőségek — Csak a műtrágya nem elég — Épül a Sió-balparti öntözőfürt Tavaly, kora tavasszal, alighogy felengedett a fagy, valóságos kampány indult. A száraz ősz és tél után minden fórumon agitálták a mezőgazdákat, kezdjék meg az öntözést. Idén ezek a hangok halkabbak. Nem találkozunk közel sem annyi felhívással. Pedig a gondok nem lettek kisebbek. Az idei tél még az elmúlt évinél is szárazabb volt, sőt szárazabb, mint évtizedekre visz- szamenően valamennyi. A talaj mélyebben fekvő rétegei, amelyek a tartalék nedvességet biztosítanák a későbbi szárazabb napokra, nem telítődtek feL Az egyébként indokolatlan hallgatást legfeljebb azzal lehet magyarázni, országszerte több helyen minden kívülről jövő noszogatás nélkül, már megkezdték az öntözést. De nem így a Tolna megyei termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. Megyénkben még néhány hétig csunán a felhőkből jövő csapadék nedvesítheti a szél szárította földeket. * Áprilisban már öntöznek Szerencsére ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben is csak az időjárás jóvoltából jutnak vízhez a növények. Varga Béla főmérnök, aki a Vízügyi Igazgatóság megbízásából Tolna megyében a mesterséges esőztetést szervezi, irányítja, elmondta, hogy a következő hónapokban itt is működés közben láthatjuk majd az öntözőberendezéseket. Sőt bizonyos előrelépésről is beszámolt. A korábbi évekkel ellentétben az idén több helyen már tervszerűen végzik ezt a fontos mezőgazdasági munkát. Öntözési tervet készítettek, amelyet összehangolnak a mezőgazdasági nagyüzemek költségvetésével is. így a szekszárdi Garay, a madocsai Igazság, a decsi Sárközi Egyetértés, a bogyiszlói Dunagyöngye, a nagymányoki Gábor Áron, az őcsényi Kossuth, a bátaszéki Búzakalász és a gerjeni Rákóczi Tsz-ben már előre kimunkált elképzelések szerint öntöznek majd. Ebben sokat segített Vajda Károly, a Vízügyi Igazgatóság öntözőmestere, aki sorra járta azokat a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat, ahol adott az öntözés lehetősége. Víz van elég Szerencsére kevés az a termelőszövetkezet, ahol ma még nem megoldható a mesterséges csapadék biztosítása. Megyénk területének háromnegyed részén vannak öntözésre alkalmas bővizű vízfolyások. Emellett több, mint 1600 hektár a halastavak és nem sokkal kevesebb a víztárolók területe sem. Ezeknek feltöltésére néhány hete az OVH felhívta a figyelmet. A későbbi évek során tovább nő az öntözhető terület A hét közepén tanácskoztak Szekszárdon, a megyei tanács mezőgazdasági szakemberei és a MÉM Tiszavidéki Mezőgazdasági Fejlesztési Irodájának vezetői. Egyeztették a IV. ötéves terv célcsoportos beruházásai között szereplő Sió-bal- parti öntözőfürt építésének terveit. Eszerint a Duna vizét elvezetik a mözsi Uj Élet tolnai Aranykalász Tsz és a szekszárdi Állami Gazdaság földjeiig. Az új csatornahálózat a jövő tavasszal már vizet szállít ide. Ezzel 988 hektárral nő megyénkben az öntözhető terület nagysága. A következő tervidőszakban pedig további' csatornákat építenek és így 400 hektárral több lesz az öntözhető föld és jut víz a sióagárdi Sióvölgye Tsz tábláira is. A lehetőségek további kihasználása adott A balparti csatornahálózat továbbfejlesztésén kívül elkészült a Sió- jobbparti öntözőfürt terve is. Ennek megépítése egyelőre mégsem valószínű. Ugyanis a sárközi területről, ahol ezek a csatornák futnának, ez ideig csupán egyetlen igény jelentkezett. Csövek, szivattyúk Az öntözés feltételei közül edig csak a vízről beszéltünk. Emellett azonban szükség van szivattyúkra és a csövekre. Egyikben sincs hiány. Mező- gazdasági nagyüzemeinkben 304 darab különböző típusú szivattyú van. Problémát, és az öntözési időszak elhúzódását — inkább e gépek műszaki állapota okozza. Legtöbb helyen a téli szokásos nagyjavítások idején megfeledkeznek ezekről a berendezésekről és csak mikor már. működni kellene legtöbbnek, kezdik meg javításukat Visszafeji ődés Tegnap a megyei tanács mező-, élelmiszer- és vízgazdasági bizottságának értekezletén a fejlődés lehetőségei mellett elmondták, hogy az öntözhető területek növekedése mellett, ezzel ellentétes tendenciaként, évről évre csökken a valóban öntözött terület. 1969-ben 11 és fél ezer hektár volt öntözésre berendezett terület, 1972-re ez 22 ezer háromszáz hektárra nőtt. Ezzel szemben míg 1969-ben 3905 hektárt öntöztek, tavaly csak 2838 hektáron kaptak a növények mesterséges esőt. S a nagy költséggel létesített, felszín alatti nyomócsöves berendezéseknél sem érik el a 40 százalékos kihasználtságot. A sajátos jelenség oka elsősorban az öntözéssel kapcsolatban kialakult helytelen szemlélet. Az öntözést csupán csapadékpótló, s nem a termés biztonságát szolgáló beavatkozásnak tekintik. Mezőgazdászaink közül sokan azt hangoztatják, hogy a mélyszántás megteremtette a lehetőséget, hogy nagyobb mélységből is feljusson a növények gyökeréhez a nedvesség. s ezért a száraz időszak nem okoz különösebb veszélyt. Mondják még, hogy az utóbbi években kikísérletezett növényfajták, valamint az egyre jobb minőségű és mind nagyobb mennyiségben használt műtrágyák ugyancsak biztosítják a tervezett termésmennyiséget Valójában az egyre több műtrágya inkább termelésfokozó hatású, de ezt csak az öntözéssel együtt lehet elérni. A cél pedig az, hogy azonos területen mindig több termést lehessen betakarítani. Ennek érdekében nagyobb gondot kellene fordítani az öntözésre. Jobb munkaszervezéssel, gondosabb tervezéssel, az adott öntözési lehetőségek megfelelő kihasználásával jelentősen javítani lehetne a mezőgazdasági nagyüzemek eredményeit — sz. 1. — A Kék Duna sorsa Dunaföldvári kérdőjelek Ar elmúlt héten zajlottak azok a tárgyalások Dunaföldváron, melyek végérvényesen pontot tettek a Kék Duna-ügy aktáinak legutolsójára. Természetesen nem a hasonnevű keringőről van szó, hanem arról az étteremről, melyet a jó humorú népnyelv már jó ideje „fenyves-csárdának” becézett fenyőfa-aládúcolása miatt, vagy éppen „bányász-csárdának”, utalássol a bányákban természetes tárnokra. Az, hogy egy régi épület felett eljár az idő, természetes. Ebben az esetben azonban az idő múlása súlyos problémákat is vet fel. A megyei Venégiátóipari Vállalatnak, három életveszólyességi nyilatkozat birtokában, nemcsak joga, kötelessége is befejezni itt működését. Étkezni erre-arra lehet a nagyközségben, de hová menjenek a környező üzemek, vállalatok, hivatalok dolgozói — mintegy négyszázan — akik itt részesültek közétkeztetésben? Tatár Nándor, a Tolna megyei Vendéglátóipart Vállalat igazgató- helyettese nem kertel: „Nem tudjuk" — mondja. Talán a szükség most már arra hajtja a négyszáz személy munkahelyét, hogy társadalmi összefogással maguk is áldozzanak valamit a cél érdekében, amit már esztendeje írásban javasoltunk a nagyközségi vb-nek. Megoldási lehetőségként elsősorban a befejezéséhez szépen közeledő Töröktorony jöhetett volna számításba. Csakhogy a helyi tanács százezrei, a megye kétmilliója mellett erre az Országos Műemléki Felügyelőség két és- fél milliót áldoz, és mint műemlékvédelmi főhatóság is elzárkózik az.,ilyen jellegű üzemeltetés elől. A nagyközség két évvel ezelőtti fejlesztési terveinek tárgyalása során felmerült az a szép lehetőség, amit Jendrolo- vits Ferenc tanácselnök múlt heti jelölő gyűlésén is említett, hogy a lebontandó Kék Duna helyére háromszintes épület kerüljön. Földszinten étterem, az emeleteken harminc olyan garzon- lakás, melyeket a Vendéglátóipari Vállalat fokozatosan megvásárolhat majd az OTP-tól, illetve tulajdonosaiktól és így idővel ismét kialakíthat egy szállodát, amire a nagyközségnek előbb-utóbb óhatatlanul szüksége van és lesz. Ez azonban csak elképzelés. A közelebbi tervekben földszintes vendéglátóipart egység szerepel. Ez sem épülhet fel azonban máról holnapra. A Töröktorony átadása a jövő év elején esedékes. A Kék Dunát bezárják. Hol egyen négyszáz ember? Ezt a kérdést március 6-i számunkban már feltettük. ■Velünk együtt négyszázan várják a választ O. I. VagonsorbóB szállodába A vagonsor, amely eddig szállása volt a vasútépítő munkásoknak. A vasútépítő munkás hétfőn hajnalban szákjába pakolja a heti elemózsiát: krumplit, szalonnát, vöröshagymát, fokhagymát. egy darab kolbászt. Az elemózsia tetejére a tiszta ruha kerül, hogy ne zsírosodjon, ne gyűrődjön. Aztán irány a vasútállomás. Valahol a Nyírségben, vagy Jászságban fölül a személyvonatra és bumlizik öt-tíz órát, hogy munkahelyének szállására érjen. A szállás: vagonsor. valahol egy építkezés közelében. A dombóvári vagonsor több mint tíz éve a csonka vágány mellett áll. A sínekről levették a zöld G kocsikat, és betontalpra állították valameny- nyit. A kocsisor tetején végighúztak két szál villamos vezetéket, megfelelő távolságra négy-öt kocsi közé vízcsapot húztak fel a földben lévő vezetékből, távolabb deszkából csinált latrinát állítottak föl. Kész a szállás. A berendezés: egy-egy vagonban hat-nyolc embernek jut fekvőhely. Négy-öt vagononként közbeiktatva ott. áll a főzővagon — PB-gáztűzhellyel — ebbe vizet is vezettek. Kul- túrvagon is van a szállásszerelvénybe iktatva. Itt rádió meg tv áll az érdeklődők rendelkezésére, meg egy kicsi könyvtár. Az új szálloda: százötvenkét munkásnak nyújt kényelmes otthont. Háromágyas szobák, minden szobában mosdókagyló. Az épület minden folyosójának végén zuhanyozók, fürdők és konyhák. A földszinten társalgó, rendelő az orvosnak, aki hetenként kétszer jár a szállodába, a rendelő mellé betegszoba, hátha valakit ágynak dönt az influenza. A pincében: mosoda, arra a célra szolgál, ha valaki nem az asszonyra bízná az ing-, meg a gatyamosást, maga tudja elvégezni. A mosoda mellett ott a vasalószoba. Vasalt ingben mehet a munkás a moziba, a városba, a lányokhoz... És amivel kezdeni kellett volna: a pincében ott a csizmamosó. A munkás papucsba mehet föl a lakosztályába, a munkába járó lábbelijétől emeletnyi lépcsősor választja el. És a világítás: fénycsövek adják a világosságot, a sárgán pislogó, alacsonyfeszültséggel üzemelő körtékhez szokott szemeknek szinte vakító a szállodai fényesség. Az új szálloda: fűthető. A vagonokban bármennyi olajat tüzeltek is el, hideg volt telente. Nyáron: éjszaka szinte égetett az áttüzesedett vagontető — ezért például emeleteságyakat nem is tudtak a vagonokban felállítani. Itt a hőmérséklet szinte szabályozható. Százötvenkét ember költözött vagonsorból — mondhatom így is, vagonsorsból — szállodába. Mert a MÁV Pécsi Igazgatósága építtetett egy modern munkásszállodát. Mert kormányzatunk egyre többet akar költeni arra, hogy a munkások élet- és munkakörülményei egyre javuljanak. Ez a szálloda több mint tizenkétmillió forintba került — a munkások szinte néhány forintot fizetnek csak egy-egy hónapi szállásért. Nem akarjuk ezúttal elmondani, s főleg részletezni, mit jelent annak a munkásnak a kényelmes otthon, aki egész nap a vasúti töltésen dolgozik, aki az állomási épületeken festő-, lakatosmunkát végez. A vasutasok otthonuknak érzik ezt a szállodát, bizonyára úgy is vigyáznak rá.-Pj- Fotó: KZ. A város is elfogadná ezt a munkásszállodát közhasználatú szállodának.
