Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-24 / 70. szám
Gyönki finálé Pedagógusok a választók előtt Bizony jó néhány választó- polgárnak nem jutott már ülőhely a gyönki tanácsházán 22- én este, ahol a 16-os választó- kerület lakói Dúsa Gáspár jelöléséről szavaztak. De ugyanannyian voltak az iskolában a 12-es választókerületből, ahol Kurucz Antal lett a jelölt. A két jelölt kolléga: pedagógusok. nélküle. Nincs olyan kezdeményezés, melynek ne lenne rugója. A tisztasági mozgalom — emlékszem — még minket is meglepő eredményt hozott. Jórészt Dúsa Gáspár érdeme. — Nem volt járda a kerületemben — mondja a jelölt — most van. Két fia közül a nagyobbik most érettségizik. Színjeles. Gyönkinek érzi magát, régen. Most építettek házat, pedagó- guskölcsönnel. A téli szünetben hurcolkodtak. — Mi a legnagyobb vágya? — Uj iskola! • Kurúcz Antal Borjádon is tanácstag volt, már huszonhárom évvel ezelőtt. — A tanítás mellett amolyan mindenes is voltam a falucskában. Azt hiszem mindig büszke leszek rá, hogy a ka- sost én mentettem meg annak idején. Egyszer majd érdekes dolgokat mesélek a Petőfi- emlék körüli bonyodalmakról.DÚSA GÁSPÁR — Negyvennyolc szeptemberétől tanítok Gyönkön — mondja Dúsa Gáspár. — Még őrzök otthon egy söröskorsó emblémát az iskola faláról. A valahai kocsma akkor is alkalmatlan volt már iskolának, amikor átalakították. Azóta azzal kell beérnünk. Mi ne lennénk türelmetlenek? Ötvenhárom óta igazgatóhelyettes. Egy évvel később a tanács tagja lett Azóta is az, folyamatosan. — Hat tanító volt akkor Gyönkön, ma huszonhárom. Az igazgatóval együtt pucoltuk a kólyhacsöveket, hogy fűteni tudjunk a tantermekben. — Mi volt az elmúlt 19 év alatt tanácstagi mivoltának legfontosabb eredménye? A tanácselnök válaszol helyette: — A társadalmi ünnepek szervezése elképzelhetetlen KUKUck ANTAL Hatvannégyben már a kollégiumot szervezte Gyönkön. Le akarták az épületet bontani. — Ha hagyják, szép kollégiumot csinálunk belőle a tanyasi gyerekeknek — mondta Kurucz Antal. A tanyasi szülők ellenálltak. Hónapokig vitatkozott, kért, érvelt, mire győzött. A valahai félelmeknek ma már nyoma sincs. A kollégium valóban otthona a felső tagozatosoknak. Elkészült a játszótér, a kis focipálya is az épülettel szemben. Közben a Táncsics utcán, választókörzetében újabb kilométernyi hosszan gyulladt ki a villany. A világosság gyújtása: igen az a pedagógus Kurucz Antalnak és Dúsa Gáspárnak az életcélja. ősztől tíz gyerekkel többen laknak majd a kollégiumban. Megszűnik Bikádon és Szaba- ton-pusztán az iskola. — A diákotthon fejlesztése és aszfalt a Petőfi utcára — mondja — ezek a legszebb álmaim. Lánya óvónőképzőbe jár. Pedagógus lesz ugyanúgy, mint édesapja és édesanyja is. Kurucz Antal tizenegy éve a Hazafias Népfront helyi titkára. A választások előkészítéséből így alaposan kivette a részét. — Talán nem kellene mondanom, amikor a magam jelöléséről van szó. Felmértük, hogy a tanácstagok milyen munkát végeztek az elmúlt tanácsi ciklusban. Elégedettek lehetnénk az eredménnyel. • Március 22-én este kilencre befejeződtek a jelölő gyűlések Gyönkön. A tanácstagi választások első ciklusa ezzel lezárult. Több százan mondták el véleményüket, a választók közül. Kértek: utakat, járdát, kutat, fürdőt, korcsolyapályát, buszvárót. S ígértek is: társadalmi munkát, közös erőt — Azt hiszem — mondta Dúsa Gáspár búcsúzóul — most még jobban ismerjük a gondokat, a lehetőségeket és egymást. KÁDÁR PÉTER Az újságíró jegyzetfüzetéből Itt az 1593-as — Elégedett vagyok! Válaszlevelezőlapot kaptam a szekszárdi állomás közvetítésével az Országos Mentőszolgálat Főigazgatóságától. A választ máris elküldtem, mert fontos célja van ennek az országos közvélemény-kutatásnak. Mentőink tovább akarják javítani életmentő és betegszállító szolgálatuk színvonalát, még inkább meg akarnak felelni a szocialista közegészségügy és munkaerkölcs követelményeinek. Ezért lett hát kérdés, hogy mi a véleményünk — mi a véleményem 1593,-ként — a mentőszolgálat igénybevétele után a szolgálattévők szakmai tevékenységéről, udvariasságáról, pontosan érkeztek-e, megfelelő időben juttattak-e gyógyintézetbe? Nos, meggyőződésem, hogy az országos központba érkező válasz- levelezőlapok zöme ugyanazt a tisztelettel, hálával vegyes elégedettséget sugározza, amit személyes tapasztalataim jogán siettem papírra vetni. A 004 katonás fegyelmű dolgozói megnyugvással könyvelhetik el, hogy az OMSZ, 1948-ban való megalakulásától napjainkig jól szolgálta és szolgálja a szocialista közegészségügyünket. Ebben az évben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját az OMSZ. Létrejötte előtt hazánkban a mentésügy társadalmi egyesületek kezében volt, s anyagi bázisát éppen ezért a gyűjtés alkotta. Az idősebbek talán emlékeznek még „A szilveszter a mentőkéi" jelszavára, a perselyekre, sajtóközleményekben publikált kegyes adományokra. S tán olvasmányaikból, tanulmányaikból arra is, hogy amikor dr Kresz Géza 1887-ben életre hívta a Budapesti önkéntes Mentőegyesület — melynek élete végéig igazgatója is volt — fővárosunkban 9 lovas mentőkocsi, 2 lan- dauer és 1 hintó alkotta a szolgálat járműparkját. Egyébként a vidéki városok mentőegyesületei a budapesti példájára és mintájára jöttek létre. Szintén társadalmi úton. Hazánkban tehát 1948-ban válhatott állami feladattá mind az egészségügy, mind pedig a mentésügy. Ezért a munkájukban új korszakot nyitó történelmi dátumot ünnepelve fordult hát hozzánk az Országos Mentőszolgálat. A kezdetitől merőben eltérő 25 évet lezárva úgy akarja kezdeni az újabb 25 esztendőt, hogy szolgálataiért viszonzásképpen azt várja tőlünk, mi mondjuk meg, mit tehetnének még, mert tovább akarják javítani életmentő és betegszállító tevékenységüket Onnepelhetné-e szebben 25. születésnapját egy olyan szervezet, mely minden mozdulásában a bajba jutott embert szolgálja? Azt hiszem, hogy nem. És azért is nem elégedhettem meg csak a nevemre küldött válaszlevél gyors megírásával, visszaküldésével. Az OMSZ hatalmas fejlődésről készíthet számvetést: országosan közel kétszáz állomásának jól ismert kocsijai eljutnok a legeldugottabb lakóhelyre is. Nagy távolságokról szállítandó és nagy kíméletre szoruló embertársainkért repülőgépei emelkednek magasba és a szolgálat fejlődésének történetében határkövet jelentő rohamkocsik — melyeknek fölszereltsége lehetővé teszi kórházba érkezés előtt kisebb sebészeti beavatkozások elvégzését is — nem egy honfitársunk életét mentették meg. Köszönet a szolgálatérti — 1593 — 3-as körzet: jelölt Németh Lajosné Kakaadon befejeződtek a jelölő gyűléaek Előadás a gépipar helyzetéről és feladatairól Megyénk tanácsi vállalatai közül kettő, az ipari szövetkezetek közül pedig öt a Kohó- és Gépipari Minisztérium ágazati felügyelete alá tartozik. E vállalatok vezetőit hívták meg arra a tanácskozásra, amit tegnap délelőtt rendezett a KISZÖV-székházban a megyei tanács vb. ipari osztálya, a KGM közgazdasági főosztálya és a Magyar Közgazdasági Társaság Tolna megyei szervezete. Dr. Kelemen Sándor ipari osztályvezető megnyitója után dr. Rédei László, a KGM osztályvezetője tájékoztatta a jelenlévőket a gépipar 1972-es gazdálkodásáról és a soron következő feladatokról. Ezek megoldásában ugyanis mind kooperációs tevékenységgel, mind közvetlen árutermeléssel Népújság jelentős szerepe van a helyiiparnak. A gépipar tavaly 85 milliárd forint értékű terméket állított elő, 11,3 százalékkal többet, mint az előző évben. Gyorsabban fejlődik, mint az egész hazai ipar. Autóbusz- gyártásunk elérte az évi 7000 darabot, a szocialista országokba irányuló gépipari export 31, a dollárviszonylatú export 14 százalékkal nőtt. Jelentősen nőtt a nyereség —• és a részesedés is, veszteséges vállalat alig akad az iparágban. 1973-ban lassúbb lesz a növekedés üteme, előtérbe kerül a hatékonyság növelése. A részvevők számára sok hasznos információt adott az előadás, hiszen a termékstuktúra előirányzott változásaihoz a megye kis- és középüzemeinek ■nemcsak alkalmazkodniok kell, hanem azt tevőlegesen elő is segíteni. Ehhez adott további tájékoztatást felszólalásában Boros Mihály, a minisztérium közgazdasági főosztályának vezetője. Gál Istvánná, a megyei tanács vb ipari osztályának helyettes vezetője a megye gép- és műszeripari profilú tanács-vállalatainak és ipari szövetkezeteinek helyzetéről, 1973. március 24. terveiről számolt be. A tanácsház felé vezető utcán végig a kiegyensúlyozottság, a tisztes jólét szembetűnő jelei. Sok az új és még több a megújított ház. Tágas, rendezett, tiszta porták, csupán egy épület éktelenkedik roskatag mivoltában, a hajdani művelődési otthon. De azt sem sok minden indokolja, hogy a tsz istállója és csikókifutója is a főutcán legyen, az udvar elhanyagoltsága meg végképp nem kívánatos és főként nem megszüntethetetlen. De visszatérve a lakóházak jólétet sugárzó állapotára, indokolt a feltételezés: az emberek közérzete is ilyen, aminek ki kell derülnie az esti tanácstagi jelölő gyűlésen is. Hatvanegy szavazásra jogosult állampolgár lakik ebben a választókörzetben, a jelölő gyűlésen harmincegyen jelentek meg. Ez azonban nem egyszerűen ötvenszázalékos részvételt takar, hanem jóval magasabbat, hiszen alig maradt család, amelyiket valaki, legalább egy személy ne képviselt volna. így aztán — noha nem szerencsés ilyen fel- tételezésekbe bocsátkozni — nem valószínű, hogy a választás napjáig megváltozna az itt lakók véleménye. Fábián László megnyitója után a Hazafias Népfront nevében Temfli Ferenc ismertette az elmúlt választásokat megelőzően, a polgárok által tett javaslatok sorsát. A köz- világítás állapotát annak ideién 12 körzetben tették szóvá. Minden kívánságot kielégített a múlt választási ciklusban a tanács. Elkészült a Szabadság utcai közkút tisztítása. Állandó óvodai napközi otthont kértek a kakasdiak. Megváló- sült. A belaci bekötő út az idén elkészül. Itt aztán megszakad a „megvalósult ... elkészült” sorozat. Elérkeztünk a fájó pontokhoz. A művelődési otthon: talán 1974-ben megépül, ha kap támogatást a község. (Megélénkülnek a jelenlévő fiatalok, s egyikük felajánlást tesz: ha elkészülnek a tervek, szóljon a tanácstag, mikor, mennyi társadalmi munkára lesz szükség. Szívesen segítenek.) A húsbolt: 1975-re ígérte a íöldművesszövetkezet. (Mellettem egy hang: sokszor egynapi szabadságot kell kivenni, hogy az ember Szek- szárdra vagy Bonyhádra utazzék egy kiló húsért.) A zöldségbolt: ebben az ügyben még csak ígérni sem tud Temfli Ferenc előadó, aki egyben özségi tanácstitkár is. (Azért ‘t hadd tegyen egy halk meg- ■gyzést az újságíró: Nem isszük, hogy a helyi termelőszövetkezet semmit sem tud tenni ebben az ügyben. Itt talán még a hasznossági szempontokat is lehetne mellőzni.? A jelenlévők elismeréssel beszéltek községük fejlődéséről ’s a megoldatlan kérdések tár- ’valásakor sem vált panasznappá a jelölő gyűlés. Inkább feladatokat adott a majdani tanácstagnak. S a hangulatból az is kitűnt, bíznak benne, hogy jelöltjük — ha április 15-én megválasztják — alkalmas szószólójuk lesz Kakasd 26 tagú vezető testületében. „Mindig rendesen elvégezte a munkáját. Megfelel!” Ebben összegeződött a résztvevők véleménye, amikor Fábián László Németh Lajosnét, a termelőszövetkezeti nőbizottság elnökét ajánlotta a 3-as számú szavazókörzet jelöltjének. Az eredmény: egyhangú „elfogadjuk!” Ezzel Kakasdon befejeződtek a jelölő gyűlések. Nem érdektelen talán elmondani: egy helyen lemondott az ajánlott személy, két helyen nem fogadták el az ajánlást, ezeken a helyeken új jelöltet állított a körzet. L. Gy.
