Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-21 / 67. szám

Jelölő gyűlés Őcsény-Szőlőltegyeit Tizenöten-húszan ácsorognak a párthelyiség előtt, amikor — a program szerint — meg kel­lene kezdeni a jelölő gyűlést. És a jelenlévők egy része sem idevalósi. A városi tanács, a népfront emberei, a TOTÉV agitátorai. Ez a két körzet itt a szőlőhegyen ugyanis az övék. Várjunk egy kicsit, majd összejön itt a nép — szólal meg Aranyos István párttitkár. — Délután kisütött a nap, az emberek kimentek a határba. Mindenkit érdékel az, amiről itt ma este szó lesz. Stier Fereuc Jó félóra múlva — amikor megkezdődik a gyűlés — már csaknem tele a terem, egy óra múltán pedig, amikor a vita „tetőzik”, érvek, ellenérvek csapnak össze, már állóhely is alig akad. Igén, vitatkoznak a szőlőhe­gyi választópolgárok. Miután végighallgatták Kaposi István beszámolóját ä városi tanács munkájáról, a‘ város fejlődésé­ről, terveiről. Nem azon, hogy ki legyen a jelölt — ebben a gyűlés végén egyhangú a dön­tés —, hanem hogyan lehetne ezt, a városon bizony jól kí- vüleső települést egy kicsit közelebb hozni a városhoz. Gondokról, megoldásokról, fon­tossági sorrendről esik szó és persze arról is, hogy a helybe­liek milyen társadalmi mun­kával segíthetnének. Az első felszólaló, Juhász György a vízzel kezdi. Rosz- szak az itteni kutak, egészség­telen a víz. Mikor lesz jó ivó­víz Szőlőhegyen? — Aztán többen is beszélnek a rossz vízről, mígnem a választ is az egyik helybeli lakos adja meg és a végén csak meg kell erő­sítenie az előadónak. — Kérem, nekem is van egy kutam. Abból húzom a perme­tezéshez a vizet. Ha kihúzok húsz-huszonöt hektót, a víz jobb ízű, mint a rossz paraszt bora. A kutat rendszeresen húzni, időnként tisztítani kell, akkor jobb lesz benne a víz... Persze, nem ez a végleges fpO.rT''1 -1 ' - o’’” - ’ ide is a városi víz, de most fontosabb dolgok jönnek előbbre. Járda... buszjárat meghosszabbítása, forduló épí­tése .;. villanyhálózat-bővítés. Mert szétszórt település ez és ma még nem jut el minden­hova a villany. A választ is mindenki megkapja. Sokat fej­lődött ez a település eddig is, nehéz lenne felsorolni, mi mindent kapott, és szépen, sor­jában majd megoldanak min­den gondot., Csak az ittenié!; is segítsenek. — Amikor szó volt a járdá­ról, úgy megmozdult ez a nép, hogy amit reggel kihoztak jár­dalapot, délre elfogyott, me­hetett mindenki haza. Másnap újra hoztak,, de azt is órák alatt ..megettük”. Nem elég tár­sadalmi munkát szervezni, le­gyen elég anyag is hozzá... — Sok az eltűnt járdalap. Jó néhányan bevitték az udva­rukba, hogy megmaradjon, ne tűnjön el, de lehetne szép számmal találni a disznóólak­ban is, ha jól körülnéznénk... Vitatkoznak az óvodabővíté- en is. Hogy nvlyen jó lesz, ha nem kell a városba vinni a gyerekeket óvodába, hanem itt kapnak helyet. De erről már kevesebb a vita, hiszen ez rö­videsen megoldódik. A jelen­legit átalakítják, bővítik, kor­szerűsítik. . Éhhez a TOTÉV ad segítséget, elkészítik a költség- vetés műszaki dokumentáció­ját, biztosítják a kivitelezéshez a szerszámot, a műszaki veze­tést, az itt lakó szocialista bri­gádtagok pedig a . szakmunkát végzik el. Mindent társadalmi munkában. A szőlőhegyiek is — a jelenlévők is — dolgoznak majd, csak az a kérésük, hogy Zádori Istvánné ésszerűen szervezzék a társa­dalmi munkát, nehogy össze­jöjjön húsz-huszonöt ember, aztán csak háromnak legyen munkája. Másfél-kétórás vita után már csak pár perc a hivatalos ak­tus : Egyhangúan választják meg a két tsz-tagot, Stier Ferencet a 64-es és Zádori Istvánnét a 65-ös kör­zet tanácstagj elöltj évé. Ugyan­csak megszokott „zárszó”: Mindketten megköszönik a bi­zalmat. Zádoriné pedig felszó­lítja a jelenlévőket: Holnap négy-öt ember kellene az óvo­daépítéshez. Kérek jelentkező­ket. Egy, kettő... négy ... öt. Jó, köszönöm, holnap reggel nyolckor találkozunk. (J) Tolna megye papságának tájékoztató értekezlete Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront megyei székházában gyülekeztek megyénk katoli­kus, református, evangélikus lelkészei, valamint a szabad- egyházak prédikátorai és kör­zeti lelkészei, hogy meghall­gassák dr. Polgár Ferencnek, a Hazafias Népfront alelnöké- nek. a megyei tanács vb-titká- rának a tanácsválasztásokról szóló előadását. A nagy tetszést kiváltó elő­adás utáni vitába számosán bekapcsolódtak, a felszólaló lelkészek elmondták helyi ta­pasztalataikat, többen kihang­súlyozták a választás komoly­ságát, amikor a nép dönthet a saját sorsáról, ismeri a fel­adatokat, tudja mit akar vá­lasztani és felelőssége tudatá­ban mondhat igent. A közvetlen és kötetlen han­gú beszélgetés során egyes lel­készek érintették a saját köz­ségük tanácsával kialakított jó viszony hasznosságát, to­vábbfejlesztésének szükségessé­gét. A felszólalások után dr. Pol­gár Ferenc válaszolt a kér­désekre, felvetésekre, a meg­jelentekkel együtt megállapí­totta, hogy a találkozó érté­kes volt, nagyon sok közérde­kű, építő jellegű javaslat hang-' zott el, melyet a további munkában hasznosítani lehet. Az értekezlet végén Dömyei István szekszárdi apát-plébá­nos rövid zárszóban köszönte meg a részletes tájékoztat ist, kiemelve a lakosság jólétét célzó közös összefogás szüksé­gességét és e munkát segítő kölcsönös bizalorti fontosságát. Közéletünk Tegnap délelőtt megtartott ülésén a dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a lakosság ipari, szövetkezeti és magánipari ellátottságának helyzetét tárgyalta meg Ko­vács István termelés-ellátás- felügyeleti csoportvezető elő­terjesztése alapján és azt ál­lapította meg, hogy az elmúlt években jelentős mértékben javult a lakossági szolgálta­tás, de figyelemmel a kisipa­ri szolgáltató tevékenység ed­dig tapasztalt csökkenő ten­denciájára, továbbra is fon­tos feladat a szolgáltatás fej­lesztése. Ezt xnegelőzen 1972. október 6-án megtartott ülésén foglal­kozott a városi tanács vb. az 1973. évi dombóvári napok előkészítésével. A tegnapi ülé­sen a testület elfogadta a má­jus 12-től 20-ig tartó dombó­vári napok programját. Bejelentések címszó alatt hagyta jóvá a városi tanács a költségvetési előirányzat mó­dosítását, továbbá a még be­építetlen lakótelkek értékesí­tésének elrendelését. I dicsőséges Tanácsköztársaság Társadalmi ellentmondásoktól volt feszült Magyarországon a politikai légkör 1919 első hónapjaiban. A társadalom nagy több­sége elégedetlen volt: a polgári demokratikus forradalom meg­rekedt, az igényelt — és részben ígért — változások nem követ­keztek be. A polgári kormány nem tudott munkát adni az ittho­niaknak sem, s a munkanélküliek számát csak növelték a hadi­fogságból vissza.érkezők. A hazaiaknak is kevés volt a szűkösen adagolt élelmiszer, a leszerelőknek pedig a minimális fejadagot sem biztosították. Törvényt fogadtak el a földreformról, de an­nak végrehajtása jószerével még meg sem kezdődött. Ugyanis akiknek végré kellett volna hajtaniuk a törvényt, abban voltak érdekeltek, hogy a fennálló viszonyokat konzerválják, megőrizzék a nagybirtokot, s vele együtt a nagybirtokosok gazdasági és po­litikai hatalmát. A reakció fellépett minden haladó mozgalommal szemben. A Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizott­ságát februárban letartóztatták és börtönbe vetették. Feldúlták a Vörös Újság szerkesztőségét, kiadóhivatalát A forradalmi folyamatot azonban nem lehetett terrorral sem megállítani, a szocialista forradalom feltételei gyorsan érlelődtek. A lakosság politikailag aktív rétegének egyre nagyobb hányada a kommunisták álláspontját vallotta magáénak. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagjai is — bár többségük megmaradt pártjának szervezeti keretei között — a kommunistákat követték. A négyesztendős háború okozta nyomor a lakosság politikai aktivitását gyorsan növelte. Napirenden voltak a sztrájkok, tün­tetések, a falvak lakói elűzték a főjegyzőket, jegyzőket, a földes- urak dugig rdkott magtárait és üzleteit kifosztották. Megkezdődött a kisajátítók kisajátítása. A belső feszültséget növelte, hogy a háború eredményét az antant kihasználva imperialista követelésekkel léptek fel. Ezzel már nem tudott megbirkózni a polgári rendszer. S mint egykor Oroszországban, Magyarországon is a kibontakozásnak csak egyetlen útja volt: a proletárhatalom, a szocializmus. A bur­zsoázia úgyszólván minden ellenállás nélkül adta át az ország kormányrúdját a proletariátusnak; mint azt Lenin fogalmazta: a burzsoá kormány önként mondott le a hatalomról. A program adott volt, kereteit megadták a kommunisták. Kun Béla Bogár Istvánnal közölte azokat a feltételeket, amelyek­nek megléte esetén lehetséges a munkásmozgalom egységének megteremtése. * A program rögzítette, hogy Tanácsköztársaság kell, amely a munkások és a dolgozó parasztok hatalmát jelenti; a legfon­tosabb termelőeszközöket társadalmi tulajdonba kell venni; álla­mosítani kell a kereskedelmet, a bankokat és a közlekedést; le kell foglalni a bankbetéteket; a munkásosztályt fel kell fegyve­rezni, ugyanakkor el kélf ypngi a fegyveredet a , burzsoáziától; haladéktalanul még kell valósítani a párt munkásköveteléseit; végre kell hajtani az állam és az egyház szétválasztását, az is­kolákat állami kézbe kert venni.' 1 \ A kiragadott tételek felsorolása is mutatja: a párt készült a forradalomra, kész volt arra, hogy a magyar proletariátust el­vezesse a hatalomhoz, s megfogalmazta, mit kell tenni a hatalom megragadása után. 1919. március 21*én bekövetkezett a nagy történelmi fordulat: a proletariátus kézbe vette a hatalmat. Magyarországon ekkor a munkásosztály volt az egyetlen olyan politikai tényező, amely vál­lalni tudta és vállalni merte a hatalmas feladatok megoldását. A magyar proletariátus megkezdte a Kommunista Párt Kiáltványá­ban rögzített történelmi feladatának teljesítését: hozzákezdett a szocialista társadalmi rendszer felépítéséhez. A hírközlő szervek ezen a napon az esti órákban világgá rö­pítették a hírt: Magyarországon tanácsrendszert kiáltottak ki. A hírek a Magyarországi Szocialista Párt és a Forradalmi Kor­mányzó Tanács „Mindenkihez!" című közleményén alapultak. E közlemény tudatta a világgal: „Magyarország proletársága a mai nappal kezébe vesz minden hatalmat." Az út, amelyre a proletariátus lépett, nehéz. Ezt az első perc­től kezdve tudták mindazok, akik ismerték a magyarországi gaz­dasági, politikai viszonyokat, ismerték a nemzetközi helyzetet, s akik némi tapasztalatot szereztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Tudták: a belső gazdasági nehézségeken nagyon határozott, tudatos tevékenységgel lehet úrrá lenni, segítségre számítani nem lehet. Azzal is számoltak, hogy a belső reakció mindent megtesz, hogy a nehézségeket növelje, szabotálja az új rend megteremtését. Nyilvánvaló volt az is, hogy fegyveres ellenforradalmi lázadásokra is sor kerül. Az sem volt vitás egyet­len percig sem, hogy a háborúban győztes antant nem mondott le imperialista céljairól, tehát fel kell készülni a honvédő hábo­rúra is. Mit kell tenni? — ez többé-kevésbé tudott volt. De amit ten­ni kellett, azt hogyan kell végrehajtani? — erre nem volt magyar tapasztalat, s a nemzetközi munkásmozgalom sem tudott ekkor még sokat segíteni. Szovjet-Oroszországjennállásának 16 hónap­ja adott cselekvési elveket, de a tapasztalatoknak nemzetközi ájtalánosítósa még nem következett be. Szovjet-Oroszországnak fő feladata ekkor a kivívott hatalom megvédése volt, valamint a hadikommunizmus révén biztosítani az ország ellátását, a had­sereg élelmezését. Ekkor még nem volt egységes rendszerbe fog­lalva a szocializmus építésének lenini eszméje sem. A magyar proletariátus mégis vállalkozott a nagy történelmi feladat meg­oldására. Bízott saját erejében, bízott a társadalmi haladásban, bízott a fellendülő szakaszában lévő nemzetközi munkásmozga­lomban, a világíörradalomban. 1919 tavasza tehát új Magyarországot, a Magyar Tanács­köztársaságot köszöntötte. Köszöntötte, hogy az elnyomottak lán­caiktól megszabadulva, emberhez méltó életet kívántak meg­teremteni. Gyorsan követték egymást az intézkedések, amelyek ezt a célt szolgálták. A rossz gazdasági viszonyok ellenére is egyik napról a másikra változtak az életkörülmények, bizonyít­va: a szocializmus az emberért van. Alig három héttel a hatalom kivívása után a lakosság az urnák elé járult, hogy véleményt mondjon az új hatalomról, az általa hozott intézkedésekről. Soha azt megelőzően annyian nem voltak szavazni, mint 1919 április elején. S a lakosság szavaza­tával is megerősítette az adott helyzetből a szocialista kibonta­kozás szocialista útját K. BALOG JÁNOS Egyhangú a szavazás mindkét jelöltnél.

Next

/
Thumbnails
Contents