Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-20 / 66. szám

Emlékezés Krammer Sándorra Tolna megyei képzőművészek kiállítása Bezonsban Krammer Sándor neve ösz­szefonódott Tolna megye 1919- es forradalmi mozgalmának tör­ténetével. Amikor 1919. júniu­sában a megye keleti részén Dunaföldvártól és Bikácstól Tolnáig és Szekszárdig szerve­zett ellenforradalmi megmoz­dulás robbant ki, amelynek célja a proletárdiktatúra meg­döntése volt, azt a feladatot kapta: vonuljon Tolnába. s különleges alakulatával verje szét az ellenforradalmat. Fel­adatát a munkáshatalom hí­veinek örömére, a restaurá­cióra törő burzsoázia és dzsentri bánatára, maradék nélkül teljesítette. Krammer Sándor 1896. már­cius 20-án született Esztár községben. Nagyváradon vé­gezte középiskoláit, ott is­merkedett meg a munkásmoz­galommal. 1912-ben már Buda­pesten tartózkodik, előbb titkára, majd elnöke lett a fé­lig legális-illegális Szabadság Munkásképző Egyletnek. Az MSZDP jobboldali vezetői azonban nem szívesen látták tevékenységét, s ezért 1915- ben kizárták. A frontra került, s onnan csak 1918. októberé­ben tért vissza. Azonnal kap­csolatot keresett a rr.mkás- mozgalom forradalmi szárnyá­val. Jelentékeny szerepet vál­lalt a polgári demokratikus forradalom előkészítésében. A forradalom győzelme után megalakult KMP-nek, vala­mint az Ifjúmunkások Orszá­gos Szövetségének alapító tag­ja volt. Sokoldalú tevékenysé­gére jellemző, hogy a KMP ka­tonai bizottságának tagja, a Vörös Gárda egyik szervezője és a Vörös Újság kiadóhivata­lának munkatársa volt egyide­jűleg. 1919. februárjában, amikor az ellenforradalmi erők likvi­dálni akarják a KMP-t, s a központi bizottságot letartóz­tatták, őt is börtönbe vetették. A Tanácsköztársaság kikiáltá­sa napján, 1919. március 21-én szabadult. A budapesti forradalmi tör­vényszékhez került vádbiztos- nak, majd április közepétől a Vörös Hadsereg politikai meg­bízottja. A déli frontra irá­nyították, majd' amikor kide­rült. hogy a frontnak ez a szakasza viszonylag nyugodt, Komáromba irányították, ahol védelmi feladatokat látott el. Mint a Központi Munkás- és Katonatanács tagja megbízást kapott a Tolna megyei júniusi ellenforradalom leverésére. Tolnába érkezése nagy ria­dalmat keltett. Az ellenforra­dalmi csoportokkal nem kel­let fegyveresen megütköznie, mert csapatai érkezésének hí­rére szétfutottak a lázadók. A rend helyreállítása közben a megye keleti részén a burzsoá­ziára — büntetésül — hadi­sarcot vetett ki. Mindenek­előtt élelmet: húst, lisztet, ga- borát követelt, valamint ru­hát és pénzt. A megszeppent burzsoázia napok alatt összeadta a hadi­at Ön hirdetése is jelenik meg sarcot. Az élelmet Budapest és a Vörös Hadsereg élelmezésére, a ruházatot a budapesti pro­letárok igényelnek kielégíté­sére használta fel. A pénzt je­lentő betétkönyveket zárolta, Budapestre vitte. Ebből az összegből — sajnos — egyetlen fillért Sem használtak fel a forradalom céljaira. A Ta­nácsköztársaság megdöntését követően a szekszárdi tőkések érintetlenül visszakapták be­tétkönyveiket. 1919. június 29-én Krammer Sándor jelentést küldött Szék - szárdról Kun Bélának. A táv­irati jelentésben leírta. hogy az ellenforradalom megszűnt, a rendet sikerült helyreállíta­nia. Minden intézkedést meg­tett — írta —, hogy ne ismét­lődjék meg az ellenforradal­mi szervezkedés. Rámutatott arra, hogy az ellenforradalmi erők támogatást kaptak a jobboldali szociáldemokraták­tól, sőt, ők maguk is részesei voltak esetenként az ese­ménynek. A jobboldali szociál­demokraták fékezték a megvei intézőbizottság tevékenységét. Jelentésében végül kifogásol­ta, hogy a megyében működő forradalmi törvényszékek nem a proletárdiktatúra szellemé­ben hozzák meg Ítéleteiket, és gyakran futni hagyják az el- lenforradalmárokat. Július első napjaiban tért vissza Komáromba. Távozása után a megye vezetőivel több Petőfi Sándor születéséneit 150. évfordulójáról a Szovjet­unió több városában megem­lékeztek. Vzsgorodban, Kijeid­ben és Minszkben, Tartuban, Moszkvában és Tbilisziben nyíltak Petőfi életével és mun­kásságával foglalkozó kiállí­tások ezekben a napokban. Számos helyen szerveztek a költő életművét méltató iro­daiját esteket és tudományos ülésszakokat. Moszkvában több Petőfí- megemlékezist is tartottak. A Csehov-múzeumban Petófi-ki- állítás nyílt, az Írók Házában Nyíkolaj Tyihonov elnökleté­vel Petőfi-szavalóestet tartot­tak, ahol a költő verseit orosz, ukrán, belorusz, baskír, türk­KEREKES IMRE: 29. Délelőtt tizenegy, most már eljött az óra, hogy megkerül­jem a gyárat A túloldalon, a hosszú utca gyalogjáróján igye­keznek az emberek, van aki átnéz, hogy mit keresek itt, baktatva a kerítés mellett, de én senkit nem ismerek közü­lük. A nappali népség ez, so­se láttam őket Idegenek va­gyunk egymásnak. A Nelli vacsorával vár. Most látom csak, hogy az utca aszfaltja, ahol az autók rohangálnak, milyen törede­zett Itt a kerítés mellett szin­te jobb az út, a csapás, amit ón vágtam. Két oldalán a fü­vek és a gazok elszaporodtak. A sarkon, ahol legközelebb vagyok a talponállóhoz, meg­állók. Leveszem a napszem­üvegemet. A másik irányból, a temető felől süt most ilyen élesen a nap, de a vágóhíd alkalommal is váltott üzene­tet. Mindvégig kapcsolatban volt megyénkkel. A Magyar Tanácsköztársaság megdöntését követően mene­külnie kellett. A Szerb—Hor- vét—Szlovén Királyság terüle­tén talált időlegesen menedé­ket, de 1919. november 15-én letartóztatták, s 1920. február 13-án kiszolgáltatták őt a ma­gyar hatóságoknak. A megye burzsoáziája, dzsentri rétege, a megyei lap lelkendezett, örömünnepet ült. Úgy írtak, szeretnék, ha Szek­szárdion indítanának ellene el­járást, és itt mondanának ki rá halálos ítéletet. Amikor ki­derült, hogy az eljárást Buda­pesten folytatják le, a megyei lap halálos ítéletet követelt A fasizmus bírósága Kram­mer Sándorra, a magyar mun­kásmozgalom egyik nagyszerű harcosára halálos ítéletet mon­dott ki. Az ítéletet 1920. má­jus 19-én végrehajtották. Kralnmer Sándor nem tar­tózkodott sokáig Tolna megye területén, megyénk mégis ma­gáénak érzi, mert történel­münk egyik legdicsőbb harca közepette, az első magyar pro­letárdiktatúra idején nyújtott segítséget. Nevét emlékezetünkben és a megye munkásmozgalmi em­lékművén márványba vésve őrizzük. K. BALOG JÁNOS mén, tadzsik és lett nyelven adták elő. A szavalóesten részt vett a magyar írók Moszkvá­ban járt küldöttsége is, mely­nek tagjai Hidas Antal. Kun Agnes, Sipos Gyula, Demény Ottó és Fekete Sándor voltak. A Szlavisztikai és Balkanisz- tíkaí Tudományos Intézet, a Moszkvai Állami Irodalmi Mú­zeum, a budapesti Petőfi Iro­dalmi Múzeum, a Szovjet író- szövetség és a Szovjet Tudo­mányos Akadémia Világirodal­mi Intézete „Petőfi a világ- kultúrában" címmel tudomá­nyos konferenciát szervezett. A konferencián D. F. Mar- kov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja elnö­költ, a beszámolókat Sötér Ist­felől, a másik oldalon felhők gyülekeznek. Eső lesz. Most, ahogy befordulok, a kis utcával párhuzamosan, is­merősebb a táj. Forgalom nincs, az ablakok itt is zárva, hűtik a lakást. Az ott az ár­nyékos oldal, a gyalogjárón gyerekkocsit tol egy asszony, időnként a kocsi fölé hajol, megigazítja a takarót, a gye­rek fényében sütkérezik. Mennyi fényforrás van itt a közelben!... A sötét oldal sarkán most is megállók. Úgy mint máskor. Kifele nézve a réten megszá­radt a fű, de lepkék azért vannak. Kápoeztalepkék, hogy meg ne zavarjam őket, felci­káznak a kerítés fölé, aztán eltűnnek a gyárudvaron. Mi­lyen egyszerű. Innen a sötét oldalról sem­mit nem mutat a rét. Semmit nem mutat jobban vagy pon­tosabban, mint éjszaka. Ha Április 28-án a két testvér- város, Bezons és Szekszárd kulturális életének jelentős eseményére kerül sor. Tizen­hat, Tolna megyével vala­milyen módon kapcsolatban álló képzőművész alkotását mutatják be a nemrégiben épített bezonsi kulturális szék­házban. A kiállítást a szek­szárdi és a bezonsi testvér­városi bizottság közösen szer­vezi. A kiállítás idején, május 5-én különben a bezonsi test­vérvárosi bizottság magyar Befejeződött a mezőgazda­ságban dolgozó fiatalok téli üdültetése. A KISZ Központi Bizottságának kezdeményezé­sére az Országos Ifjúságpoliti­kai és Oktatási Tanács 108,— forintért teljes ellátással, egy­hetes üdülést biztosított az Expressz Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda szervezésében a mezőgazdaságban dolgozó fia­talok részére. A 19 megye 2000 fiatalja egy­hetes turnusokban 1973. ja­nuár 13-tól március 14-ig üdült a Hotel Ifjúságban. Autó­buszos városnézés során meg­fúrj akadémikus és Fekete Sándor Petőfi-kutató, valamint moszkvai, kijevi és uzsgorodi tudósok tartották. • A. Gerskotncs művészettörté­nész „Petőfi és Oroszország", O. Rotszijanov „Petőfi és a korszerűség" címmel tartott előadást. J. Stemberg, a törté­nelemtudományok kandidátusa Petőfi történelmi nézeteivel. G. Guszev, a filológiai tudo­mányok kandidátusa Petőfi költészete és a forradalom problematikájával, T. Iszla- mov, a történelemtudományok kandidátusa pedig. Petőfi tár­sadalom szemléletével kapcso­latos kutatásairól számolt be. APN nappal megszokjuk, hogy sem­mit se látunk pontosan és mégis meg kell érteni vala­mit, ennél többet nem várha­tunk az éjszakától. Világos. Ezen az oldalön bontották ki a kerítésfalat, a csapás mel­lett még most is téglatörmelék, míg be nem falazták, nappal innen be lehetett látni a gyár­udvarra. Ha most még nyit­va lenne, itt beléphetnék, az­tán a targonca- meg a dömper­nyomok mentén eljuthatnék keresztbe, a raktár mellett, ami leégett, meg a műhelyek mellett, ahol a Perecz Vince vacka volt, ahonnan ugatták a kutyás Elzát, meg a mucu- sok öltözője, meg a kultúrház mellett és a mélyhangú gép­terem mellett, meg az ócska­vasak mellett, amelyből évek óta már csak a rozsda táplál­kozott —- szóval így eljuthat­nék egészen a portásfülkéig. De így csak azt érzem, hogy a gyárudvarból a kerítésen át a vasreszelék szaga meg a géptermek levegője árad, meg a dohos pára, azokról a he­lyekről, ahol éjszaka a patká­nyok rohangálnak, meg a tol­vajok neszeznek. Csak az iro­daépület áll úgy, mintha an­nak semmi levegője nem vol­estet is rendez, melyen három kiállítóművész Is részt vesz. A kiállítással a testvérváros sí szerződés 2. pontjában fog­laltaknak tesznek eleget, amely így szól: „Kölcsönösen kiállításokat szervezünk, ame­lyeknek keretében bemutatjuk városaink kulturális életét, fejlődését.” Hogy mikor láthatjuk Szék- szárdon a bezonsi képzőművé­szek kiállítását? A tervek sze­rint a jövő évben rendezik meg Szekszárdon a bezonsiak viszont-kiállítását , Ü. ismerkedtek hazánk fővárosé* val, a 100 éves Budapesttel. A Mezőgazdasági Múzeum és a mezőgazdasági jellegű gyá­rak, vállalatok megtekintése jól szolgálta a fiatalok szak­mai látókörének szélesedését Jártak az Országházban, utaz­tak az új metrón, voltak szín­házban és múzeumokban. Sok fiatal most járt először a fő­városban, de voltak akiket már többször is vendégül lá­tott az Expressz. Mérlegzáró közgyűlés a szolgáltatóknál Tegnap délelőtt tartotta mérlegzáró közgyűlését a Tol­na megyei Szolgálta tóipari Szövetkezet, s ezzel megyénk ipari szövetkezeteiben befeje­ződött az éves munkáról, gaz­dálkodásiról, az ez évi felada­tokról tartott közgyűlések „szezonja’1. A szolgáltatók jelentős eredményeket érték el az el­múlt évben, az árbevétel több mint egy harmaddal — öt és fél millió forinttal — emel­kedett, ezért most már má­sodízben kellett módosítani, emelni a szövetkezet 1971—75- re szóló középtávú tervét. A nyereség közel félmillió fo­rinttal volt magasabb. Jelen­tősen nőtt a hatékonyság is, ez és a szolgáltatóiparnak já­ró preferenciák tették lehető­vé az átlagbérek 10,8 száza­lékos növelését és emellett 13 napi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedés kiosztását is. na. Végignézem az ablakait, nincs egy törött üveg rajta. Eltűntek a felhők a vágó­híd felőli oldalon. Én is meg­fordulok, el a gyártól. Kilépek a kiserdő felé, ha jól meghú­zom, egy-kettőre ott vagyok. Befelé tartok a réten át, az országúitól és a temetőtől egy­re távolabb. Vannak még üres helyek. Mire tartogatják ezt a rétet nem tudom. Állat nem legel itt, fel nem szántották, épít­kezni se akarnak, mert még csak egy cöveket se vertek be, hogy valamit kijelöljenek. Fát se ültettek, az alacsony bok­rok is csak maguktól nőttek itt-ott szétszórtan, távol egy­mástól. Ürge az van. Évekig jártam körül a gyá­rat, de azt sose tudtam, hogy itt a réten ürge is van. A kiserdő szép. Nincsen benne semmi különös, csak szép. A fák lombjait, ahogy elnézem nem nyesték, a lom­bok alatt, ami véd a naptól, megnőtt a fű. Leterítem a ka­bátot, mert nem mindegy az. hogv a~ ember hol fekszik. Itt aztán érzem, hogy magam vagyok. CFoly tatjuk) Petőfi-ünnepségek a Szovjetunióban Kétezer fiatal üdült a fő városban

Next

/
Thumbnails
Contents