Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-20 / 66. szám

ÄCK Tolna—Baranya megyei Főosztálya Csökkent a jövedelmezőség Állami Gazdaságok Országos Központja Tolna—Baranya me­gyei Főosztálya — olvasható az egyik pécsi irodaház kapu­ján. Mit takar ez a felirat — kérdeztük dr. Jahoda Miklóst, a főosztály közgazdasági osz­tályvezetőjét. — Az állami gazdaságok az Állami Gazdaságok Országos Központja irányítása alatt mű­ködnek. Az országos központ, élén a vezérigazgatóval Buda­pesten van. A vezérigazgató­ság és a gazdaságok közötti összhangot a megyékben lévő — egy-, vagy kétmegy és — főosztályok teremtik meg. Fel­adatuk, hogy a központi el­képzeléseket továbbítsák a gazdaságba, felügyeletet gya­koroljanak felettük és ellen­őrizzék működésüket. — Mit jelent ez konkréten? — Ez konkrétan azt jelenti, hogy. a főosztály a népgazda­sági célkitűzéseknek megfele­lően az állami gazdaságokra vonatkozó távlati fejlesztési terveket és a gazdaságok ön­álló terveit koordinálja. Ennek érdekében tapasztalatcseréket szervezünk, tájékoztatjuk a gazdaságokat. A pécsi főosz­tályhoz tíz Baranya megyei és tíz Tolna megyei állami gaz­daság tartozik. A gazdaságok irányítását a MÉM és az or­szágos központ végzi, a mi fel­adatunk nem az irányítás, ha* nem a koordinálás, ahnál is inkább, mert kint vagyunk a területen, a gazdaságok között élünk, s konkrétan ismerjük azok adottságait. — Néhány példával be tudná mutatni, hogyan „koordinál" a tő* osztály? — Az állami gazdaságok ön- állóan készítik el a tervüket De egyetlen terv sem lóghat ki a sorból, hiszen mindig Vannak aktuális országos prog­ramok, mint például most is, a tehénállomány fejlesztése vagy a zöldségtermő területek növelése. A főosztály koordi­náló szerepe azt jelenti, hogy igyekszik úgy hatni a gazdasá­gokra, hogy terveik megfelel­jenek a- népgazdasági igények­nek. Ha szükséges, konkrétan meg is magyarázzuk, hogy egy adott gazdaságban például jók a feltételek ahhoz, hogy gya­rapítsák a tehénállományt. En_ nek érdekében értekezleteket, tapasztalatcseréket szervezünk. Ezen túlmenően a főosztály munkáltatói jogkört is gyako­rol. Ez azt jelenti, hogy a gaz­daságok igazgatójának két he­lyettesét a főosztályvezető ne­vezi ki, menti fel, folytat el­lenük fegyelmi eljárást, álla­pítja meg részükre az év végi részesedést. Munkánknak na­gyon fontos része a felügyeleti ellenőrzés, amit a főosztály munkatársaiból alakult komp. lex bizottság végez. Az ellen­őrzések alkalmával a gazdasá. gossággal, a fejlesztéssel, a bérezéssel összefüggő kérdése­ket vizsgáljuk, de nem utolsó sorban a társadalmi tulajdon Védelmével kapcsolatos aktuá­lis kérdésekkel is foglalkozunk. Az eszközkihasználás, a gaz­dasági tevékenység szempont­jából elemezzük a gazdaság egészéhek tevékenységét; ez­zel mintegy bírálatot mondunk a gazdaság működéséről. —■ Ez elsősorban a gazdaságnak jó. Hisz kívülről is nézik, hogy mit csinálnak jól, vagy mit nem. — A Pénzügyminisztérium által végzett ellenőrzés kizá­rólag a mérleg valódiságára vonatkozik. Ezt egészíti ki a mi ellenőrzésünk, amikor tu­lajdonképpen a végzett mun­kát kérjük számon. Ha vala­hol valamilyen hibát találunk, a gazdasággal közösen intéz­kedési tervet dolgozunk ki. — Milyen kapcsolat alakult ki a főosztály és a Tolna megyei állami gazdaságok között? — Egy-, esetenként kétéven- ként tartjuk egy-egy gazda­ságban az ellenőrzést. Ilyen­kor a szokásosnál több időt töltünk a gazdaságban, s a do­kumentációk alapján szinté be­lelátunk a gazdaság életébe. Olykor célvizsgálatokat tar­tunk, máskor tapasztalatcseré­ken találkozunk a gazdaság Vezetőivel, az igazgatókkal pe. dig a rendszeres igazgatói ér­tekezleteken beszéljük meg a soron lévő feladatokat — Gyakran fcerésik-é fel a fő­osztályt a Tolna megyei gazdaságok, s ha felkeresik, miiyen ügyekben? — Főként akkor jelentkez­nek a gazdaságok, ha valahol segíteni keil. Az önálló Tolna megyei főosztály négy éve szűnt meg, azóta tartoznak a Tolna megyei gazdaságok a pécsi főosztályhoz. Meg kell jegyezni, hogy ai országhati ehhez a főosztályhoz tartozik a legtöbb gazdaság, a kilométer­távolságok is viszonylag na­gyok, ami a rendszeres „napi’' találkozást szinté lehetetlenné teszi. Rajtunk kívül más tár­sadalmi szervekkel is kapcso­latban vannak a gazdaságok, hisz a megyei pártbizottságok, a párttitkárokon keresztül is­merik a munkájukat, a ME- DOSZ-megyebizottság pedig gyakorlatilag mindennap talál, kozik a gazdaságokkal. — Hogyan értékelte a főosztály a Tolnu megyei gazdaságok múlt Oos­tendéjét? — A tíz Tolna megyei gaz­daság termelési értéke 1972- ben 41 millió forinttal emel­kedett, ami az előző évhez vi­szonyítva 3 százalékos növe­kedésnek felel meg. Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy a táv­lati fejlesztési tervben elő­irányzott növekedést 1972-ben a Tolna megyei gazdaságok nem tudták teljes egészében el­érni. Ennek oka részben az időjárás, részben az év végén fellépett állatbetegség. Az igazsághoz azonban hozzá tar- tozik, hogy a gazdaságok ke­veset törődtek a költséggaz­dálkodással. Ez azt eredmé­nyezte, hogy a költségek terv­szerint alakultak, viszont a hozamok nem érték el az en­nek megfelelő növekedést. A tíz Tolna megyei gazdaságban 93 millió 317 ezer forint a nye­reség — 40 millió forinttal kevesebb, mint 1971-ben. A búza termésátlaga hektáron, ként 38,6 mázsa — három má­Veíik a zabot, a tavaszi árpát Tolnában nagyon kevés csa­padék hullott a téli hónapok­ban. Januárban 25 millimé­ter, februárban 52 millimé­ter, márciusban eddig 13 mil­liméter csapadékot fogtak fel a csapadékmérő edények. A téli hónapokban szokásos 200 milliméter körüli csapadékot közel sem értük el. A 30—40 hótakarós nap helvett ezen a télen mindössze néhány naoig borította hóréteg a mezőt. En­nek ellenére a hótakaró nc'l- küii földeken szépen teleltek az ősszel elvetett gabonafélék. Jelentősebb fagy a tél folya­mán nem pusztított. Ezekben a hetekben csupán a termelőszövetkezetekben 77 178 hektáron kerül földbe a zab, az árpa, a napraforgó, a cukorrépa, a kukorica mag­ja. A mákot, a borsót már elvetették a gazdaságok. Pil­lanatnyilag a tavaszi árpa és a zab vetése van soron. A tervezett 758 hektár tavaszi ár­pából március 15-ig — a megyei tanács mezőgazdasági osztályá­hoz érkezett tájékoztató jelen­tés szerint — 116 hektáron végezték el a vetést. A zab eddig 47 hektáron került a gondosan előkészített talajba. zsával kevesebb, mint az elő­ző évben. A kukorica termés­átlaga Tolna megyében igen magas volt, 60,4 mázsa hektá­ronként — tíz mázsával meg­haladta az előző esztendeit. A tehénlétszám három százalék­kal nőtt, viszont az egy tehén­re jutó tejtermelés az előző évi szinten maradt. Néhol komoly problémák voltak a tej minő­ségével. A sertés és a szarvas- marha súlygyarapodása sem lépte túl az 1971. évi szintet. A Tolna megyei gazdaságok­ban számos beruházás készült el a múlt évben. Pakson be­fejeződött az 544 férőhelyes tehenészeti telep, Alsótengeli­cen a 400 férőhelyes, a len­gyel! gazdaságban pedig a 344 férőhelyes szakosított tehené­szeti telep építése. Hőgyészen 7080 férőhelyes sertéstelep, a Paksi Állami Gazdaságban pe_ dig 11 800 férőhelyes telep ké­szült el. A beruházások összesen 170 millió forintba kerültek. A beruházások a fejlesztési célki­tűzéseknek megfelelően ala­kultak, de hozzá kell tenni, hogy igen magas a befejezet­len beruházások állománya is. Az egy dolgozóra jutó terme­lési érték 169 639 forint — öt- százalékos javulást mutat az előző évhez viszonyítva. Az árukibocsátás a termelési szint­tel arányos Volt — a Tolna megyei gazdaságok eleget tet­tek árukibocsátási kötelezett­ségüknek. Sajnos két százalék­kal csökkent az eszközkihasz­nálás — erre a jövőben na­gyobb gondot kell fordítani. A gazdaságok többségében csök­kent a jövedelmezőség is. Á szocialista brigádmozgalom nemcsak létszámban, hanem minőségben 'is fejlődőit —• Mit tartanok a legfontosabb tennivalónak «oben az évben? — Jobban ki kell használni, foglalkoztatni kell a drága eszközöket. Ennek megfelelően javítani kell a jövedelmezősé­get, részben a hozamok növe­lésével, részben ésszerű taka­rékos költséggazdálkodással. Csakúgy, mint az előző évek­ben, 1973-ban is egvik fő fel­adat gondoskodni a dolgozók jobb szociális, kommunális el­látásáról. Ehhez a legtöbb gaz­daságban megvannak a szük­séges feltételek. D. VARGA MARTA Arcok Munkásasszony a bőrgyárból Huszonkét évesen került a gyárba, huszonkettedik éve dolgozik itt. Azt mondják. Ko­vács Józsefné, Takács Magda olyan asszony, aki a'cár a gyá­rat Is képviselheti. Ügy dolgo­zik, olyan közösségi ember, olyan a családi élete. Tősgyökeres simontomvai. már a nagyapja is itteni lakos volt. Erős szálak fűzik a bőr­gyárhoz, ' az eltelt huszonegy év miatt, és úriért itt dolgozik a férje is. Talán a fiú is ideke­rül, dehát még csak tizenkét esztendős, később válik el. Határozott asszony, ahogy a gyár „vállalta” őt. úgy vál­lalja ő is a gyárat. Azt mond­ja, nem tudja elképzelni sem, hogy máshol élne, dolgozna. Szinte minden bőrgyári mun­kafázist végigdolgozott, ismeri a bőffestés minden cstnját-bín- ját. Pedig „csak” segédmun­kás. .. Most a mintabőrök pró- bafestésénél dolgozik, a rak­tárokból visszaérkező árut vá­logatja. És segít a fiataloknak - nem hivatalból, belátásból: emlékszik még a maga csetlő- botló kezdő éveire. Számos társadalmi megbíza­tása van. Pártbizalmi, szak- szervezeti aktíva, részt vesz a kereskedelmi ellenőrzésben. Nem azért vállal ennyi min­dent, mert amolyan „túlbuz­gó” ember, azért, mert szeret munkatársai gondjaival, bajai­val foglalkozni, örül, ha segít­het, ha érzi: bíznak benne. A munka és a közösségi fel­adatok Után várja őt is a má­sodik műszak: bevásárlás, ta­karítás, vacsorakészítés, fog­lalkozás áz iskolás fiúval. Mindennapi szórakozása a té­vénézés, olvasás. Nem szokott vele semmi különös történni. Egyszerű munkásasszony a bőrgvárből. (vi) Kép: GK. 35 íij magyar dráma Évenként mintegy 30—45 — az idén várhatóan 35 — új magyar dráma kerül színre. Ez jelentős eredmény, hiszen nincs magyar színházi kultúra, nincs szocialista színház új magyar drámák igéikül. Álta- 1 ilian gazdagodott, színesebbé vélt színházi életünk. Szemmel látható a fejlődés vidéki színházaink életében is. Nemegyszer jelentős mű­vek ősbemutatójára éppen itt kerül sor, és a budapesti szín­ház az „utánjátszó”. Nem vált ■ be azok jóslata, akik a televí­zió óriási előretörésétől fél­tették a színházművészetet. Bár a televízió évente mintegy 40 színdarabot közvetít, mind­ez nem ment a színházak né­zőszámának rovására, ami az elmúlt években nagyjából azo­nos maradt, sót az elmúlt év­ben még emelkedett is. A munkás dicsérete, Az ünnepi beszéd rövid, tartalmas. Novák János, a MÁV Pécsi Igazgatóságának főfel­ügyelője beszéd közben fél percre megáll. Aztán így folytatja: ( — Nézzenek csak ki az ablakon, ott a bri­gád fele. Vagont raknak. A brigád másik fele, szabadnapos vasuta­sok, ünneplőbe öltözötten Itt ülnek az állo­másfőnök, Potyondi Lajos irodájában. — Az igazgatóság III. csoportba tartozó ál­lomásai közül, kiváló termelési eredmények után első lett a simor.tornyai állomás, az itt dolgozó brigád. Az igazgatóság vezetője, dr. Szabó Tibor elvtárs köszöni az önök lelkiisme­retes munkáját, további sikereket kívánunk... Az állomás kicsi, alig két tucat ember irá­nyítja itt a vonatokat. Róluk ritkán hallani, újságíró is minden tíz évben téved ide. A munka hétköznapjaiban ez a kis ünnepség is, nem olyan mint másutt. Nincs szendvics­halom, nincs bor. meg pálinka. Szerény mun­kásemberek ülnek az irodákból összehordott székeken, szinte röstellkednek, hogy őket ün­nepük. Bertalan Sándor árupénztáros, Kar- bocki György forgalmi szolgálattevő és Nagy Sándor a komplexbrigád vasúti részlegét ké­pezi, Rajcsó József, Repelics István és Szilek Lajos a Volán rakodómunkásai. Tavaly 1180 vagont raktak ki és be, a megelőző évben 667- tet. A rakodási idő, egy kocsira vetítve éves átlagban 1971-ben 8,5 óra volt, tavaly 6,5 órá­ra csökkentették az időt. A számok a kívül­állónak nem sokat mondanak. De ez a hat ember együttműködését, egész évi gondját, örömét, néha vitáját is magában foglalja. És a munka sikerének örömét is. Azt hiszem, rit­kán jut idő arra, hogy a munkáról olyan meg­hitten és emberségesen beszéljenek, a mun­kásokról olyan tisztelettel, mint Simontor- nyán, amikor a komplexbrigádot kitüntették, pénzjutalomban részesítették. — Sajnos, a mi embereink nem tudnak be­jönni az ünnepségre — mondotta Berger Já­nos paksi Volán-főnök — de reggel egy kis megemlékezést mi Is tartottunk. Az okleve­lét, meg a pénzjutalmat átadtuk... a munka becsülete S már vége is a kicsi ünnepségnek. Az ok­levelek felkerülnek szép keretben majd az állomásfönök irodájába, a tizenhárom előző munkaslkert, versenyeredményt dokumentáló oklevél mellé. Aztán ismét folytatják — nem újra kezdik —, ott ahol abbahagyták: szerve­zik a munkát, hogy a vagon mielőbb kiürítés­re kerüljön, intézkednek, hogy a szállíttatok, minél előbb hozzák feladásra az árut... A vasút óriási gépezetében, ez a simontornyai hat ember a cseppnél is kisebb... És a mun­kájuk értékelése ennek ellenére emberséges, tisztességes. Munkásemberhez, a munka be­csüléséhez illő. Potypndi Lajos állomásfőnök a rövid kis ünnepség után kikísér az irodából. A rakodó­ról idelátszik két vagon. Szén van mindegyik­ben. Az embereket nem látni, mert a vagon oldala magas, és már az aljából dobálják a szenet, csak a repülő szén látszik ütemesen, szépen, ritmusosan. — Egy pohár bort, vagy egy pohár sört az emberek nem kapnak? Nem koccintanak a munka sikerére? — Délután talán, most még dolgozni kell. — mondja az állomásfönök. PÁLKOVÁCSJENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents