Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
Levélcímünk: 7101, Szekszárd, Postafiók 71 m KÉRDEZ Művelődési ház Pincehelyen A rovathoz gyakran érkeznek olyan levelek, amelyek meghatják a szerkesztőt. Ilyen levél Ambrus István építészmérnök szekszárdi olvasónké is, aki bár messze él szülőfalujától, mégis érde'di mi történik abban a községben, ahol gyerekeskedett. „Épül-e a közeljövőben Pincehely nagyközségben művelődési ház? — kérdezi — 1951-ben elkerültem Pincehelyről, azonban több esetben hazalátogatok és a község fejlődését figyelemmel kísérem. A fejlődésnek — ez is van —nagyon örülök, azonban szomorúan tapasztalom, hogy körülbelül tíz éve nincs a községnek egy olyan művelődési létesítménye, ahol a fiatalság, illetve a község egész lakossága eltölthetné művelődésre szánt idejét. Gondolom — mint korábban is volt — ma is szívesen megnéznének az emberek egy-egy színdarabot, vagy meghallgatnának különböző előadásokat. Tudomásom szerint még egy olyan nagyobb méretű terem sincs a községben, ahol a termelőszövetkezet közgyűléseket tudna tartani. Szerintem egy kis összefogással ilyen hosszú idő után lehetne is, kellene is valamit tenni." — Engedjék meg, hogy előrebocsássam: az ügy előzményeit hiányosan ismerem, mivel csak, hat hónapja töltöm be itt ezt a funkciót — kezdte válaszát Pály Dezső megbízott tanácselnök. -tf,, Ennek ellenébe szívesen válaszolok a kérdésre, és igyekszem a reális helyzetnek megfelelően tájékoztatni olvasójukat. Tény, hogy velem együtt a község politikai, gazdasági életének vezetői, a lakosság és még inkább az ifjúság, nagyon érzi a művelődési ház hiányát. — Településünk nagyközségi rangjavai Közei sincs összuaugoan az, hogy nem renue-Kczunk művelődési házzal, Jtüiönosen ha azt is íigyeienioe vesszuic, hogy a kuzüs tanács mindhárom társközségeoen van közmű, veiodest szolgáló létesítmény. A helyzeten változtatni kell. A községi tanács mar korábban elhatározta a pénztartalékolási a művelődési ház megépítésére. Ma rnár 2,2 millió forint áll e célra rendelkezésünkre. Ezen túlmenően kisajátítottunk egy telket, ahová a művelődési házat építjük majd. A telekért 300 ezer forintot fizetett ki a tanács. Ismerve a jelenlegi építési árakat, egy művelődési ház felépítése 5—6 millió forintot is felemészt, így egyelőre tovább kell tartalékolnunk a pénzt Megítélésem szerint a művelődési ház megépítése csak 3—4 év múlva lehetséges. Ez pedig azt jelenti, hogy községünkben csak az V. ötéves terv idején valósulhat meg az, amire mindenki már annyira vár. Persze, amennyiben központi erőforrásból — a nép. gazdaság anyagi helyzetétől függően — hozzájárulást kaphatunk helyi erőforrásainkhoz, akkor a megvalósulás időpontja előrébb kerülhetne. Úgy érzem, nem árt megjegyezni befejezésiül azt, hogy a 3/1972. (X. 25.) OT—PM—ÉVM. számú együttes rendelettel átmenetileg korlátozták új kultúrházak beruházással történő megvalósítását. így, ha lenne is elegendő pénzünk, ebben az évben akkor sem tudnánk felépíteni a művelődési házunkat. Csak táblacsere ? „Mikor lehet egy vendéglátó egységet felsőbb osztályba sorolni? — kérdezte Bogdán János Kiscíorog, Dózsa u. 115. szám alatti olvasónk. — Arról van szó, hogy a kisdorogi italboltot tatarozás után 1971-ben IV. osztályról, III. osztályú kisvendéglőnek sorolták át. Ezt sérelmesnek találtam és panasszal fordultam a megyei tanács kereskedelmi osztályához. Megígérték, hogy intézkednek. Később közölték is, hogy panaszom jogos és megfelelő intézkedést tesznek. Azóta a Kisvendéglő feliratú táblát lecserélték és kiírták: Falatozó. Természetesen a Ili. osztályú árrendszer változatlan maradt annak ellenére, hogy a sósperecen kívül semmit sem lőhet falatozni. 1972. október 6-án elküldtem a kereskedelmi osztály válaszlevelét a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz azzal a kéréssel, hogy vizsgálják meg az ügyet. A válasz az volt: panaszom jogos és a népi ellenőrzési bízott- ság felkérte az FMSZ vezetőit további intézkedésre. Az FMSZ vezetői az intézkedést úgy értelmezték, hogy azóta szendvicset is adnak a falatozóban. Úgy hírlik, hogy a további intézkedés abból áll majd, hogy ismét kiteszik az Italbolt táblát. Én nem a táblákat kifogásoltam, hanem a 11/1972. IV. 15. Bk. M. rendelet megszegését." A kérdőre Korsós Istvántól, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjétől kértünk választ. — Bogdán János a jelzett idooen panasszal fordult osztályunkhoz, hogy a teveli ÁFÉSZ III. osztályú melegkonyhás vendéglőt üzemeltet Kisdorogon, ugyanakkor meleg fcielt nem lehet kapni, kivizsgáltuk az ügyet. Megállapítottuk, hogy a kérueses kisvendéglő színvonaioan a III. osztályú követelményeknek megfelel, azonban melegkonyha« egységként üzemeltetni nem íenet, mivel konyhája nincs. Felhívtuk az ÁFÉSZ figyelmét, hogy a tényleges profilnak megfelelően kérjék meg a működési engedélyt az illetékes hatóságtól. Erről Bogdán Jánost tájékoztattuk. O később a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz fordult az időközben átsorolt III. osztályú büfé—falatozó üzletkörű egységgel kapcsolatban. A NEB is megállapította: a 11/1972. Bk. M. sz. rendelet alapján az egység besorolása megfelel a III. osztályú kategória b. pontjának. Ugyanis a nem melegkonyhás egységek közé büfé, bisztró, italbolt, falatozó stb. tartozik, azonban büfé-falatozónak nem tartották megfelelőnek, mivel ételeket nem forgalmaztak. A NEB átirata alapján osztályunk ismét intézkedett, hogy az egységet az elsőfokú hatóság a III. osztályú követelményeknek megfelelően a X/71. italbolt üzletkörre változtassa át. Közölhetem továbbá azt is, hogy a vendéglátó üzletet a belkereskedelmi miniszter 31—1185/1967. Bk. M. ÁH. sz. utasítása, valamint az ezt követő 11/1972. Bk. M. sz. rendelet 4. paragrafusa alapján a szövetkezet elnöke sorolja be. A többszöri vizsgálat megállapította: a kisdorogi vendéglátó egység megfelel a hivatkozott rendeletben előírtaknak, így az 5. paragrafus értelmében a tanács csak akkor avatkozik bele az osztályba sorolás megváltoztatásába, ha az egység egyáltalán nem, vagy tartósan nem felel meg az előírt követelményeknek. Vízelvezetés Bátaszéken Geng János Bátaszék, Budai u. 92. szám alatti olvasónk beküldött levelében olvasható: „Bátaszék elég nagy község, de a vizesárkok kilencven százaléka teljesen feltöltődött, eliszaposodott, a hidak, átereszek is szinte teljesen eldugultok. Esőzéskor a víz a legtöbb helyen az úttesten áll meg. A kis óvodások bizony csak üggyel-baj- jal, sárosán jutnak el az óvodába, de gondot jelent ez a felnőtteknek is.” . y — A kérdésfeltevő sajnos igaz és jogos dolgot vetett fel a levelében" — válaszolta Nagy Ferenc, a községi tanács vb-titkára. — A vízelvezető árkok rendezése — annak ellenére, hogy több intézkedést tettünk már korábban is a kitisztítás érdekében — még mindig aktuális. Már az elmúlt év őszén is, az idén is, névre szóló felhívással fordultunk több olyan utca lakóihoz, ahol az árkok már teljesen feltöltődtek. Kértük őket, hogy az általunk megadott időpontig az árkok tisztítását, mélyítését végezzék el. örvendetes, hogy felhívásunkra a lakosság kimélyítette az árkokat, de jogosan ötlik fel bennünk is a kérdés: miért kellett a mi felhívásunkra várni, miért nem végzik el jószándékból, csak azért, mert a nagyközség és saját érdekük is ezt kívánja? Sokan elvárnák, hogy a fejlesztési alap terhére a tanács végeztesse el e munkákat, de erre nincs lehetőségünk, amúgyis kevés a pénzünk. A járási hivatal műszaki osztálya szintező műszert bocsátott a rendelkezésünkre, így műszaki főelőadónknak lehetősége lesz az utcákban a szintezéseket elvégezni. Ezzel megkönnyít- jük a lakosságnak az árok- rendezést Reméljük, hogy ezt a rendezést a lakosságunk a közeljövőben nagyközségünk csinosítása, a saját érdekében jó szívvel el is végzi. Telefonszámaink: 129-01,123-61 Ml VÁLUSZOLUNK Egészség- és niiikavédelei az élelmiszer-és fagazdaságban Véget ér lassan az élelmiszer- és fagazdasági dolgozók egészségügyi hónapja, aminek eseményeiről keveset beszéltünk, bár nem kevés embert érint az ágazat egészség- és munkavédelmi helyzete. Hazánk élelmiszer-gazdaságában 1 609 000 ember dolgozik, a népgazdaság aktív keresőinek por, -.osan 32 százaléka, és csak a termelőszövetkezeti gazdaságban több mint egymillió a foglalkoztatottak száma. Szükségképpen kellett és kell tehát sort keríteni arra, hogy az ágazat egész területén mind tervszerűbben történjék a munkavédelmi, munkaegéez- Ségügyi és higiéniai feladatok ellátása. ELMÉLET ÉS GYAKORLAT E sorok írója jól emlékszik még ama, hogy szövetkezeti gazdaságunkban milyen fogadtatásra talált annak idején a kötelező érvényű óvó rendszabályok bevezetése és azok számonkérése. Pedig hát, hol volt még akkor az ágazat mai gépes!tettségi foka, hol a ke- mizáció és mindaíz, ami veszélyes üzemmé tette a mezőgazdaságot?! Szükség diktálta és mégis kelletlen volt az óvó rendszabályok megjelenése, noha ma már tudjuk, hogy végrehajtásukkal, a végrehajtás következetes számonkérésével csökkent a balesetek, foglalkozási megbetegedések száma, és az egészséges munkavédelem fejlesztésének iránya további előrelépést., ígér. Lévén, hogy a MÉM, az ágazat gazdájaként lehetőséget nyitott a jól bevált — mondhatni hagyományosnak tekinthető — baeset-elhárítási és egészségvédelmi intézkedések mellett a műszaki-tudományos kutatási eredmények széles körű alkalmazására is. A MÉM, a MEDOSZ-szal és az ÉDOEZ- szal egyetértésben hozta létre például 1970-ben Gödöllőn az Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki karának keretében az ágazat munkavédelmi kutatóbázisát Az akkori kis létszámú kuta- , tócsoport nem sokkal később munkavédelmi kutatási osztállyá szerveződött, majd az elmúlt év szeptemberében ebből hozták létre a Mezőgazdasági Munkaszervezési és Munkavédelmi Intézetet. A kutatóbázis — bár nem tekinthet vissza nagy múltra — máris több területen ért el biztató eredményt. Megszervezte például, és egyben koordinálja az ágazathoz tartozó — munkavédelmi kutatásokkal foglalkozó — intézmények ilyen irányú tevékenységét. Elkészítette 1971-től 1975-ig érvényes kutatási programját, aminek éves feladatait eddig sikerrel teljesítette. A kutatás során először a mezőgazdaság, élelmiszeripar, erdőgazdaság és faipar balesetveszélyes és egészségi ártalmakat okozó létesítményeinek, munkaeszközeinek és munkahelyeinek a felmérésére került sor. S nem csupán elméleti síkon, hiszen az elméleti kutatás eredményed alapján jó néhány gyakorlati megoldás alkalmazását is szorgalmazta az intézet Ilyen az újszerű, túlnyomásos szellőzésű növényvédelmi Védőruha; a fűthető szőnyeg; csúszásgátló padozat; kék vágás elleni műanyag ujjvédő; fűthető lábbeli, hogy csak néhányat említsünk. Mindezeken kívül az intézet ellátja az egyetemen a munkavédelmi tárgyak oktatását, levelező tatás formájában irányítja, szervezi és végrehajtja a mezőgazdasági munkavédelmi szakmérnökök képzésének feladatát is. Fontos és szükséges? Nagyon! VESZÉLYES ÜZEM! Mezőgazdaságunkban a legtöbb baesetet — az összes balesetek 18—20 százalékát — az állatokkal, fogatolt járművekkel dolgozók szenvedik él. Ezt követi a gépi munkák során elszenvedett balesetek 17—18 százalékos aránya. Sok bajt okoznak ezenkívül a kéziszerszámok, de az esésből, csúszásból származó egészségkárosodások száma sem csekély. Nagyjából ez a négy tényező okozza az összes balesetek hatvan százalékát. Mindezek megállapítása kétségkívül sokkal egyszerűbb feladatot jelentett és jelent, mint a mai modem mező- gazdaságban előforduló foglalkozási ártalmak pontos számbavétele, ami még ezután következik. Az mindenesetre örvendetes tény, hogy viszonylag alacsony a növényvédő szerek használatából eredő mérgezés. ANYAGMOZGATÁS, RAKODÁS Míg a mezőgazdaságban a gépesítettség fokának növekedésével, a kiemizáció mind kiterjedtebb' ‘ alkalmazásával megszaporodtak az egészségei fenyegető veszélyforrások, nem változtak ’ az él eltniSzeri parban sem a baleseti mutatók, sem a korábbi veszélyforrások. Az itt előforduló balesetek 45—50 százaléka továbbra is az anyagmozgatási, rakodási mun. kák körében fordul elő. Élelmiszeriparunkra nem jellemzőek a dolgozók jelentős százalékát érintő foglalkozási ártalmak sem. Egyes létesítményektől eltekintve — hűtőházak. pincék, hideg, meleg és nedves üzemek — a munkahelyi. klíma nem ártalmas az egészségre. A hivatalosan elfogadott foglalkozási betegségek, mint az omitózis, or- bánc, különféle bőrbetegségek, zajártalom kiiktatása a technológia folyamatos korszerűsítésével oldható meg. AZ EMBERÉRT TÖRTÉNIK Az Erdészeti Tudományos Intézet foglalkozik az erdő- gazdaság dolgozóinak munka- védelmi és munknegészr '»ügyi problémáival, méghozzá három speciális területen. Kutatja a foglalkozási ártalmakat; dolgozik a munka- és védőfelszerelések korszerűsítésén; ezenkívül feladata az energia- veszteségeik mérése is. melyeknek eredményei máris igen jól használhatók a helyes munkaszervezés, valamint a munka- és pihenőidőknek a műszak időtartamára való helyes elosztásában. Rengeteg történik tehát az emberért. Érdemes erről időnként szót ejteni olyan alkalmak nélkül is, mint ami föl- tételezhetően új hagyományt teremtve most zárul majd az élelmiszer- és fagazdasági dolgozók egészségügyi hónapjával. Népújság 5 1973. március 18*
