Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-18 / 65. szám

Bátaszéki monográfia

Sárból tapasztott kerítés

— Szájhagyománytól a nagyüzemi gazdálkodásig

Merre jár9 mit csinál

a művelődési autó ?

Nemzetközi műanyagkiállítás Budapesten

a jármű programja már május közepéig készen áll.

Hova megy márciusban a művelődési autó?

A hónap hátralevő részében ellátogat Kúrára, Dombóvárra, Kajdacsra, Németkérre, Möcsénybe, Sióagárdra, Harcra, Regölybe, Duzsra, Faddra, Gyapapusztára és Kölesdre.

A jelsorolt helységek többségébe előadókat szállít, és az előadásokat szemléltei3 tárgyakat, eszközöket.

Ezen túl márciusban is tíz- naponként viszi tovább a megye területén a fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő Szovjetunióról szóló vándorkiállítás anyagát.

Ugyancsak a mikrobusz jóvoltából a megye több községébe; falujába jut el még márciusban a Petőfi születésének 150. évfordulójára készített összeállítás is.

—ismékéit Budapesten, így az olasz Montedison, az angol SHELL és az NSZK-beli BASF is.

A kiállítók alapanyagokat, félkész és késztermékeket mutatnak be. Számos külföldi cég állít ki műanyagipari gépeket és bútorokat. A nálunk gyógyszereiről ismert NSZK- beli BAYER cég például olyan foteleket hoz, amelyeket akár kézitáskában is haza lehet vinni az üzletből. A csomagolóanyag felbontása után a fotel magába szippantja a levegőt, s nagyméretű szivacs- fotélággyá terebélyesedik. Figyelemre méltók a magyar ipar különféle műanyag termékei, így például a kishajók, vagy a Borsodi Vegyi Kombinát által gyártott elemekből összeállított hétvégi ház is.

Egy 1664-es utazó, Ottendorf Henrik a következő szavakkal jellemzi Bátaszéket: „Bathosek palánkot nagyobbrészt kőfal meg félkörű és négyszögletes tornyok, továbbá félsáncok és száraz árok veszi körül s ezek közt néhány sárból tapasztott és fonott kerítés van. Ez a palánk belül igen siláhy és szűk alkotmány a romba- dőlt falak és kőrakások között, amelyek a régi templomokból és épületekből maradtak meg... Lakói törökök, rácok és cigányok .*..”

Ez az idézet egy testes tanulmányból származik, pontosabban annak rövid, a történelmi múltat is felölelő bevezetőjéből. Palkovics Miklós egyetemi tanársegéd, aki a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából egy országos sorozat keretében készítette el Bátaszék termelőszövetkezetének monográfiáját, a jóval felszabadulás utáni évek kapcsán Féja Gézát is idézi, aki majd háromszáz évvel a fenti szerző után így jellemzi a nagyközséget:

„A községnek van bizonyos , belvárosias magva’, körülbelül a régi kápolna táján kezdődik ez a ,mag’ és a fürdőig tart. átszeli a főutca, ennek derékba törésénél helyezkedik el az eléggé tágas főtér. A főtér környékén foglalnak helyet a középületek, a főutcán pedig a teljesen városi jellegű, színvonalas szaküzletek. A műemlék jellegű régi épületeket lebontották ugyan, vagy átalakították, csupán a termelőszövetkezet székel régi, szép, boltíves, emeletes házban",-'

A régi, szép, boltíves ház a bécsi Theresianum alapítvány egykori birtokának központja volt, ahonnan most jócskán másféle emberek egészen másféle gazdaságot irányítanak. A szerző arra vállalkozik, hogy a termelőszövetkezet gazdaság- történetét rendszerezze tanulmányában. Az említett akadémiai kezdeményezésnek célja, hogy a lehetőségekhez mérten még időben sokfelé sor kerüljön hasonló feldolgozásokra. Az emberi élet múlandó, már nagyon sokan kidőltek a sorból azok közül, akik a termelőszövetkezet „hőskorában” még aktív szereplők voltak. Azonban az emberi emlékezet is esendő, ezt azok tudják legjobban. akik már vállalkoztak hasonló feldolgozásokra és igyekeztek elmúlt dolgokat csupán szemlélők, szemtanúk elbeszélései nyomán megörökíteni. A viszonylagos valósághűséghez nagyon gondos mérlegelés, latolgatás szükséges. Részben azért, mert írásbeliség híján a nyers tényeket módosítja az emlékezet szűrője. részben mert az évek számának szaporodtával ugyanez a szűrő visszatart rossz emlékeket és valóra váltva a rég' giccses sláger sorait „csak a szépre emlékezik”.

Bátaszéken 1949 augusztusában alakult először termelőszövetkezet, így a mai „jogutód”, a Búzakalész jövőre negyedszázados fennállását ünnepelheti. A múlt kutatója — ez Palkovics Miklós munkáján is érzékelhető — alaposan bánhatja, hogy a levéltári törvény hatályos formában csak Jóval a felszabadulás után született meg. A kezdeti zárszámadások hiányoznak. így a kutató csak a szájhagyomány alapján állíthatja, hogy a község első III- as típusú termelőszövetkezete a „Lenin” tizenkét taggal kezdett el gazdálkodni, százötven holdon. Ma ekkora területe a Búzakalász egy nagyobb táblájának. Az első elnök Koczka János volt.

Maholnap huszonöt esztendő elég hosszú idő ahhoz, hogy

a szakkutató igyekezzen korszakokra felosztani. Palkovics Miklós szerint elflő korszaknak áz 1949—1954 közt eltelt esztendők tekinthetők. Minden bizonnyal ez az időszak volt a legnehezebb, hiszen olyan esztendőkben kellett közös gazdálkodást teremteni, amikor a falu maga sem volt közösség. A felszabadulás utáni betelepítések teljesen megváltoztatták Bátaszék képét, felkavarták és Összezilálták az érzelmeket. A község egyik legjobb szemű megfigyelőjétől, Benkó Iván nyugdíjas iskolaigazgatótól származó vélemény: „abbén az időbért nem tudott kialakulni a ,ml’ falunk gondolata. Hiányzott a közös utcasor, a közös iskola. Az egyiknek Érsekújváron Volt a játszótere, a másik Bukovinában kísérte utolsó útjára hozzátartozóit". Jórészt illetőségi hely szerinti csoportosulások voltak az ötvenes évek elején sorra alakult termelőszövetkezeti csoportok, mint a „Békéért harcolunk”, a „Nagysalló", a „Petőfi", a „Kossuth”, a „Versért!/” és az „Üj Siet". A csoportok közt nem volt munka- kapcsolat, de elzárkózás uralkodott a Búzakalásszal szemben is, amely a „Lenin” helyett kapta ezt a nevet. Még a saját földeken át vezető gyalogsakat is lezárták egymás elől és kitették az „Átjárni tilos” táblát. A kezdet még sokáig nehéz maradt. Egy ma már anekdotaszerű adalék: — a közmegbecsült második elnök az 1954. évi zárszámadás után .kérj két ftfy. szabadságot., ' é.< ném jött .vissza soha többé.

Az átlagos termelőszövetkezetek sorából a szerző szerint második korszaknak nevezett 1955—1958-as évek jelentették a kiemelkedést. Űj vezetést kapott a termelőszövetkezet és a bizalom is erősödött. Az ellenforradalom idején keveseb27.

Már jól elhaladtam a fal mellett, a talponálló felé, de még mindig ott láttam a megállóban. A villamos ilyenkor ritkán jön.

Jött égy autó, mellettem stoppol, aztán kiszólnak: Egy szót sem érték. Magyarul mondom, hogy menjen először jóbbra, aztán balra, de mutatom is. Szőke mucus ül a kormány mellett, bólint, hogy megért. Megértjük egymást, ha meg akarjuk érleni.

Mire visszaértem, vagyis befejeztem a kört, Nelli már ott állt a portásfülke előtt.

— Soká várakoztatsz — mondja.

— Tudtam én, hogy megfordulsz?

— Tudtad. Láttam, hogy figyelsz. Láttad azt is, hogy nem szállók fel a villamosra

— Nem is jött villamos.

— Akkor hogy mentem volna el.

— Gyere be — mondom.

Belöktém az ajtót, aztán leporoltam a helyet, ahova le akart ülni. Most már tudta, hogy helyben van. Valahogy én is. Megbeszéltük az ügyet, de csak pár szóval. Ha sok a mondanivaló, jobb ha az ember minél kevesebb szót használ. Van ez így. .

Ahogy szokta, hazament az

ben léptek ki a termelőszövetkezetből, mint az alakulás óta bármikor. Növekedett a központi segítség és a gyarapodó, eredmények egyre több érdeklődő szakembert vonzottak ide látogatóba. Ekkor vetették meg az alapjait a nagyüzemi gazdasággá fejlődésnek, mélyet Palkovics Miklós az 1!)30—19ö4, közti években vélt megtalálni. Ekkor már voltak szövetkezeti hagyományok, erős pártszervezet működött és a figyelem a Búzakalász felé irányult. A szerző különösen nagy teret szentel a munkaszervezési változásoknak, bem veti el egyértelműen a konzervgyári kísérletet, melynek meghiúsulásában hitelpolitikai változások is közrejátszottak, végül tanulmányát az alsónyéki Dózsa népe Termelőszövetkezettel való egyesüléssel zárja. Az ötödik szakasz küszöbét már a MÉM és a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, az Országos Szállítási Tanács különböző tudományos vizsgálatai fémjelzik, mutatva az 1949 óta végbement változások fokát is.

Mindennek azért szenteltünk a szokottnál bővebb terjedelmet, mert a hasonló vizsgálatok elvégzése fontos tanulságokkal jár. A szaktanulmány természetesen sosem lesz üres idő elütésére szolgáló, könnyű olvasmány. Ez a tanulmány nem is ilyen céllal készült. A termelőszövetkezet vezetősége azonban fontosnak tartja, elsősorban a tagság emlékeinek felfrissítésére, a közös gazdasághoz való kötődés elősegítésére az. egyes emberek., csoportok lelkében történt változások megörökítését is. Épben ezért — a közelgő huszonötödik évforduló jegyében — égv ** még terjedelmesebb munka elkészítésére is megbízást adott, melynek kitűnő szakmai alao- anyaga a Palkovics Miklós egyetemi tanársegéd által írt tanulmány. O. I.

utolsó villamossal. Mintha semmi se történt volna.

Átlépek az úton, a talponálló még nyitva, ismer a csapos, tudja, hogy nem vagyok nagyivó.

— Hosszúlépést?

— Kisfröcesöt — mondom. — A Lipták úrnak meg egy kevertet.

A lápták úr ismer engem. Nagyon jól ismer, bár a túloldalról engem mindig ködben lát. Most azonban világos előtte minden. Épp a műholdról magyaráz, de ahogy hall engem, megáll a műhold a fantáziájában. A fejével biccent csak, hogy köszöni, az tán legyint.

— Űgysem értitek... —

mondja. És rám való tekintettel új témába fog. A radarról mesél, ami jobban lát a sötétben, mint tíz éjjeliőr. Szétnéz a trásaságon. Legyint.

— Dehát ehhez el kellene mondanom a második világháború történetét. Úgyse értitek ...

Éppen issza a kevertet, mikor a nyitott ajtón át látom, hogy fékez a taxi. Vajda úr, a köbért« érkezett, neki fékez. Richter úr, a csapos, éppen most húz el a talponálló előtt, siet, utcán át nem szereti a kocsmaszagot. Erdélyi úr, a festő is megjelenik egy pillanatra az ajtóba, de csak

Dér Miklosné, a Babits Mihály megyei művelődési központ munkatársa, a. művelődési autó referense úgy vélekedik, hogy kérdésünk első részére, elég, ha annyit mond: megyeszerte. Bizonyságul azt is hozzáteszi, hogy január 1 óta, a két és fél hónap alatt kultúránk mozgó követe — sokan hívják így a művelődési autót — megyénknek közel száz helységében járt, s mintegy nyolcezer embert „mozgatott” meg.

Kérdésünk máiodik részére nehezebb és összetettebb a válasz. Ehhez hozzájárul az is, hogy a művelődési központ októberben ajánlójegyzéket küldptt szét a megye művelődési házalhoZj melyen a művelődési autón „házhoz" szállítható műsorok, rendezvények, kiállítások szerepeltek. A művelődési házak olyannyira igénylik a fürge mikrobusz szolgálatait, hogy

Április 11. és 16. között ötödször rendezi meg a Che- molimpex Külkereskedelmi Vállalat a HUNGAROPLAST nemzetközi műanyagkiállítást Budapesten, a városligeti vásárváros területén. Tizenhat országból 150 külföldi cég és 50 hazai vállalat jelentette be részvételét a nemzetközi műanyag-seregszemlén. A kiállítást a tavalyinál 40 százalékkal nagyobb területen, 10 000 négyzetméteren rendezik -meg. A Korábbinál jógái J/Agyobh,a szocialista országok érdeklődé-^ se: először muta.tkozik.be az NDK és Románia műanyagipara, ismét, .kiállítja,.termékeit Lengyelország és Csehszlovákia. Más szocialista országokból szakdelegációk érkeznek a HUNGAROPLAST ’73-ra. Nyu- gat-Európa minden jelentős műanyaggyára bemutatja tervigyorog, és továbbmegy. Kivételesen eltévesztette a házszámot, nem tehet arról, hogy lábai akkor is köcsmába Viszik, ha haza akar menni. A Slezákné arcát épp, hogy elkapja egy pillanatra a talponálló fölött virító neonfény. Beéri Erdélyi urat, a hóna alá nyúl, így kíséri el a kapuig, megvárja míg eltűnik a lépcsőházban. A Slezáknén látni, hogy valami eszébe jutott, mert míg néz utána, állandóan csóválja fejét.

XVII.

Egyik nap, azután, hogy átaludtam az éjszakát, járom a várost. Szabadság nekem is

»JárJó ideig a kirakatokat bámulom, a ruhákat nézem, az ingeket, a mintás nyakkendőket, a mosógépeket, a gáztűzhelyet. Van minden.

Régen nem járom már nappal a várost, időm sincs, meg nem is érdekel. Ruhát kellene venni, meg cipőt. Nyár vége van, de még erősen süt a nap, a szem meg elszokott az ilyen világostól, csak hunyorog. Veszek egy napszemüveget, így jobb, most már olaj- zöldes árnyékban úszik minden, az ég pedig olyan, mintha fátyolfüggönyt húznának egy nagy ablak elé. Ez már más.

A Nelli tévét akar.

Négyszögben kerülöm a háztömböket, így jutok lassan kifelé a városból, mintha a gyárat kerülném szüntelen, de mindig má3 gyárat, ahol soha nem lehet a kerítésen belül kerülni. Közben figyele". a járókelőket, ki merre tart nincsenek-e köztük gyanús

alakok, nem járnak-e rossz úton és csak úgy tesznek, mintha semmi más dolguk nem volna, csak az, hogy menjenek tovább.

Figyelem a tévés kirakatokat.

így kerülök egyre jobban kifele a városból, a gyár irányába. Két napja, mielőtt eljöttem, átadtam a kulcsokat, aztán azt mondták, a többi már nem az én dolgom.

De most ismét itt állok a portásfülke előtt, az emberek jönnek-mennek, villamosra, autóbuszra szállnak, meg se emelik a kalapjukat, oda se köszönnek, annyit se mondanak, hogy most már mindenki elmehet

A gyárkapu most is úgy áll, ahogy utoljára láttam, csak a fekete vasrészeken lett vastagabb a por, meg a portásfülke ablakán. Benn, az asz- - tál meg a szék most is azon a helyen, ahogy ottmaradt. A szekrény tetején üres konzervdobozok, a priccs sarkán pedig valaki ottfelejtett egy olajos szerszámosládát. A postás most viszi a leveleket.

Az órán tizenegy lesz, ha nem késik, talán úgy jó öt perc múlva. A hosszú utca ablakain még reggel leengedték a rolókat, hyitva a trafik, az önkiszolgáló, a patika, a talponálló előtt egy pincér támasztja a hátát a falnak, napozik. A gyárkerítés, így a napsütésben, kopott, de masz- szív, mint az öreg 'alak. amit csak rág az id"> ia na- ’p-l'.n ’ahsan rágja.

(Folytatjuk)

KEREKES IMRE;