Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
Az egész termelési tevékenység nyugodt munkatempója... Termelési tanácskozás —Kiállítás—Közel hárommillió forint nyereségrészesedés a Vasipari Vállalatnál Az utóbbi években egyre többet hallani a Szekszárdi Vasipari Vállalatnál történt változások hatásáról. Arról van szó, hogy hozzáértő vezetők olyan termelési programot dolgoztak ki, amely tetszik a munkásoknak, magukénak érzik, a következetes gazdaságvezetési módszereket pedig szükségesnek ahhoz, hogy a vállalat minél jobban betöltse hivatását, munkásai megtalálják számításukat. A kitűnő olajkályha vitte a vállalat hírét szerte az országba, és külföldre. Az új termék, amely nemcsak hatásfokával, hanem megjelenésével .is versenyképes — ma a vállalati tevékenység nyolcvannégy százalékát tölti ki. A szolgáltatás mértéke — autójavítás, lakatosmunkák, háztartási gépek javítása stb. —- az utóbbi években nem növekedett, de színvonala igen. Tegnap délelőtt a vállalat vezetősége ünnepi termelési tanácskozásra hívta a dolgozókat. Paks, Pusztahencse, Du- naföldvár, Szekszárd műhelyeiből ünnepre jöttek az emberek, mert a múlt évi tevékenységet tették mérlegre — ugyanakkor a jól megérdemelt nyereségrészesedést is kiosztották. Németh Antal igazgató ünnepi beszédében többek között a következőket mondta: — A második félévben a termelőfolyamatban dolgozók nagyszerű érzékkel és kellő lelkesedéssel használták ki a megváltozott tecnikai feltételeket, megvalósították vonalas ütemterv szerint az alkatrész- gyártás programozását Ehhez megfelelő módon tud igazodni az anyaggazdálkodás, a szerszámellátás, a gépfelújítás. Az elmúlt évi munkát a kiegyenlített napi termelés jellemezte, aminek eredménye volt az egész termelői tevékenység nyugodt, munkatempója. Kijelenthetjük, hogy az év végéig megtanultuk viszonylag konf- likusmentesen, jó minőségben gyártani az olajkályhát Elértük, hogy az üzemekben rend van, mindenki tudja dolgát, érzi felelősségét Az igazgatói megállapításokat természetesen gondos számítások támasztják alá. A termelési tanácskozás, az ilyen ünnepi soha nem arra szolgált, itt sem és másutt sem, hogy a munka apró akadályait, buktatóit boncolgassák. Ezt megtették már a vállalat munkásai korábban, amikor a brigádgyűléseken, a műhelybi-- zottsági üléseken a termelésről tanácskoztak... — Javult a munkahelyi légkör — hallottuk az igazgatótól. Aki ismerte a korábbi években a vállalatnál lévő állapotokat, S^ójatermesztési tanácskozás Bicsérden Évente mintegy negyven- millió dollár értékben importál Magyarország szóját; a be- hozátal hazánk valamennyi lakosára számítva fejenként 30 kilogramm. Ez az optimális fehérjeösszetételű takarmány részint tej, tojás, hús formájában jut az asztalunkra, részint . ugyanilyen formában kerül tőlünk exportra. Dr. Kurnik Ernő professzor, az MTA levelező tagja, az Iregszem- csei Takarmánytermesztési Kutató Intézet vezetője a szójával kapcsolatos legfontosabb, időszerű tudnivalókról kedden, az intézmény Baranya megyei bicsérdi állómásán 32 szójater- mesztő gazdaság küldötteit tájékoztatja. az fogalmat tud alkotni róla, hogy most milyen, amikor nyilvánosan több mint félezer ember előtt így ki merik jelenteni. Mert végeredményben a vállalatnál történt változások részesei a munkások, a mérnökök, párttagok, pártankívü- liek. Azok, akik látván a kibontakozás világos útját, cselekvő segítőivé váltak a korszerű termelés megvalósításának. S ehhez éppen úgy tartozik a megfelelő munkagép, a világos műhely, mint az üzemi mosdó, étkezde — meg az, hogy a munkást, a mérnököt is cselekedete, tevékenysége alapján ítélik meg. A munka sikerét a következő számok is jelzik: a vállalat árbevétele tavaly 189 millió forint volt, 81 800 olajkályhát gyártottak, ötven százalékkal többet, mint a megelőző évben. A nyereség összege 37,8 millió forint. A dolgozók között tegnap délelőtt 2 950 000 forint részesedést osztottak ki. A művelődési ház színház- termében több mint félezren foglaltak helyet, hogy meghallgassák a vállalat igazgatójának beszédét. A színpadon az elnökség foglalt helyet, kiváló dolgozók, társvállalatok képviselői. Részt vett a Vasipari Vállalat ünnepi termelési tanácskozásán Horváth József, a megyei tanács elnökének helyettese, dr. Szendéi Imre, a HVDSZ megyei titkára, Vari^s János, a KISZ megyei első titkára, Bartos László, a városi pártbizottság munkatársa. A termelési tanácskozásra érkezőket a vállalat termékeiből rendezett kiállítás fogadta a művelődési ház előcsarnokában, itt bemutatták a régi és a jövőben gyártásra kerülő termékeket, a különféle kiállításokon nyert díjakat-PJJelölő gyűlés a Simon-portán Iregszemcsén, a Rákóczi utca 119-ben, Simon Istvánék portáján két éve volt utoljára ennyi vendég. Az akkori jelölő gyűlésen. A falunak ebben a csücskében nincs semmilyen közintézmény, hát Simonék látják vendégül a 17-es választókörzet lakóit, Hadaró Sándort, a tanácstitkárt, Szabó Józsefet, a gyűlés előadóját. Szabó La- josnét, a jegyzőkönyvvezetőt. Itt mindenki jól ismeri egymást és a falu közös gondjait is. így a beszámoló után hs- mar élénk beszélgetés kerekedik. Nem vita, a felvetődő első téma: a járda. A járda, amit az utóbbi két évben nem építettek, egy négyzetméternyi sem. Elvitte a kapacitást a gyermekorvosi rendelő, váróval és orvoslakással, az új út, az öregek napközije. Valamennyi hirtelen jött lehetőség, szükség kiszorította azokat a terveket, amelyek a két évvel ezelőtti jelölő gyűléseken születtek. A gyermekorvod körzetnek az egész falu igen örült, nagyon kellett az újtelepi bekötő út is. Hát egy ideig még „féloldalon” közlekednek burkolt járdán a községiek. Nem sokáig: tavasszal újra megindul a járdaépítés. Az öregek napközije áprilisban kezdi működését, már harmincöt nyugdíjas jelentkezett. Nagy szükség volt rá, szociális szempontokból. Az iregszemcsei újtelepen C30 méter vízvezeték épült, és az 1500 méteres villanyvezetékkel teljessé vált a falu villamos hálózata. < Frank János, aki két éve köszönt le a tanácstagságról kora miatt — 73 éves — volt a legsűrűbben hozzászóló, most is nagy respektusnak örvend. A másik „szószóló” Kánya László volt. Elmondta, hogy milyen szükség lenne a ben- zinkútra, hiszen a községben több mint kétszáz személyautó van, hogy olajkút kellene, buszváró-korszerűsítés, no és: rendbe kell hozni a vásárteret! Pazarlás es környéké A gazdasági vezetők is felfedezték, hogy a pazarlás sokszor egyszerűen szakmai fogyatékossággal magyarázható. Azzal, hogy nem mindig érzékelik kellőképpen az emberek a hanyagságból származó károkat. Úgy is mondhatjuk, a károk formt mennyiségét. Amikor a múltban az egyéni gazda a hagyományos gazdasági felszereléssel dolgozott, nem csupán egy mindentől elvonatkoztatott, eleve létező rendszeretet, vagy takarékosság késztette arra, hogy a gazdasági felszerelés élettartamát, használhatóságát megfelelő karbantartással „leápolással'’ növelje, hanem a felismerés. Az, hogy a gondatlanság zsebre megy. Ilyenformán akár volt hozzá kedve, akár nem, az ekét, a vetőgépet, a lószerszámot megfelelően karbantartotta, gondozta, mivel ezek árát, értékét, azt hogy neki mi mibe kerül érzékelte, méghozzá rendszerint búzában, kukoricában, szóval munkában. Emlékezhetünk rá, hogy még a csizmát is búzában emlegettük: egy pár hány mázsa búza. A vetógépet, a kocsit nem különben. Napjainkban tehát a pazarlás a vele rokonítható gondatlanság, gazdátlanság, felelőtlen törés-zúzás, rongálás sokszor azt jelenti, hogy a pazarló nem érzi saját kárának a létező közösségi javak megcsorbítását. A közelmúltban olvashattuk például, hogy esztendőről esztendőre több kárt okoznak a rongálok és a fosztogatók a vasúti személyszállító vagonokban. A Népszabadság közlése szerint: „1968-ban 2,2 millió, egy évvel később 2,5, 1970-ben 3,1. 1971-ben 3,2, tavaly pedig már négymillió forintnál is nagyobb értéket képviseltek azok a berendezések, amelyeket tönkretettek, vagy elloptak a vagonokból,” , Hát ez rengeteg pénz. Eszébe jut egyáltalán a kocsiron- gálónak, hogy tönkretenni mondjuk az elektromos berendezést ugyanannyi, mintha otthon merő szórakozásból betörné az ablakokat. Ez is kár, az is kár. Mindannyiunk kára, valamennyien megrövidülünk, hiszen a kész értékek elpusztítása egyet jeleni a szegényedéssel. Egy szekszárdi olvasóink írta az alábbi sorokat: „A Tar- tsay lakótelepen lakom, s nem tudom tovább nézni azt, ami itt történik. Eltűnt egy pad az ABC-áruház háta mögötti részről, először csaic szétszedték, aztán szétdobálták, mintegy három hétig láttam a darabjait ázni a tér közepén levő nagy tócsában, most már nincs belőle semmi. Aztán naponta 8—10, néha tö’"'> gverek futballozik a gyepen, a most ültetett fák persze útban vannak nekik... A napokban kisebb fenyőfák tetejéről leugráltak, rájuk szóltam, erre az a válasz: mi közöm hozzá és elküldték valahová. Láttam, hogy többen szólnak, de hiába. Hol jár a parkőr, a szülők nem vesznek észre semmit? Ne gondolják, hogy a gyerekek vannak utamban, én is felneveltem hármat. Miért ne lehetne itt rendet tartani. Azért írtam a szerkesztőségnek, hogy talán tudnak tenni valamit ebben az ügyben.” Mit tehetünk? Annyit talán, hogy leírjuk: az utóbbi tíz évben az ilyen természetű pusztítás legalább egy óvodát vitt el Szekszárdról. Érdesebben fogalmazva annyi ez, mintha közerővel széjjelvertünk volna egy fél iskolát. Bárki elhiheti, saját magunkat rövidítjük meg, hiszen végső soron a károkat a közösség forintjaiból kell pótolni. Gacsályi László, az AGROKER vezető beosztásban levő dolgozója a pazarlásról szólva a következőket mondta: „Érdemes körülnézni a Bábolnai vagy a Szekszárdi Állami Gazdaságban, a Nyugatról behozott gépek, hogyan is mondjam „kiemelt” gondozást kapnak, szinte jobban kényeztetik őket, mint a személygépkocsikat a maszekok. Ezzel szemben a mi gépeink általában ilyen „elbánásban” nem részesülnek. Azoknak megjár, a mieinknek nem? Elmondom mire gondolok: arra, amihez nem kell pénz nem kell különösebb befektetés, csak lelkiismeretesség és törődés. Az állagmegóvás sok kívánnivalót hagy maga után a mezőgazdasági üzemekben. Bárki utánanézhet annak, amit most mondok. Gyakran előfordul, hogy a gumikerekes járművekről tavaszig a gumiabroncsok szinte lerohadnak, mert elmulasztották a gépet fel- bakolni. Pazarlás? Pazarlás. Állítom, húsz-harminc százalékkal csökkentik a gumiabroncs élettartamát, s nem csoda, hogy tavasszal megnő a kereslet.” Gyakran előfordul, hogy ősszel az erógép befejezi a munkát, de arról megfeledkeznek, hogy az akkumulátort kivegyék belőle. Ebből is nagyon sok kár származik. Egy héttel ezelőtt jelent meg a pazarlással foglalkozó cikksorozatunk első írása, őszintén szólva nem fedeztünk fel semmi újat, semmi olyat, amit ne ismerne, ne látna, ne tudna szinte mindenki. Inkább az a meglepő, hogy a munkahelyeken ‘mindenki konkrétan megnevezi a pazarlás ilyen, vagy olyan megnyilvánulását. Mi lehet a magyarázata, hogy "adják, látják, mégis tűrik, elnézik? Hát talán éppen az, hogy a közösségi javak megcsorbulását nem mindig érezzük saját veszteségnek. Ebből következik, a pazarlás leghatásosabb ellenszere: a tulajdonostudat, ahol ez hatja át az embereket, ott a pocsékolás minden megnyilvánulása bűnnek, közösség- ellenes magatartásnak számit. — Siófokról mer.:'-Jövet • meknézik az idegenek ■ a cfi.úf,- . gyomos, szemetes térséget, cs azt gondolják: Na, ilyen ez az Iregszemcse. Hagy-b-itjük • ezt? — háborgott Kánya Lász,.'-.’ ló, és a többiek sűrűn bóio-' gattak, hogy nem. A jegyző- . könyvvezető meg szaporán”je-’ gyezte azt is, hogy a j elet)lévők" szívesen vállalnának társadalmi munkát a térség réndezé- ” sében. Czaba József választó a ,kq- . nyérüzemmel kapcsol a 'r?'. vitát élesztette fel — ami egyéb-' ként éppen • az újságú ‘-oan. megjelent írás nyomán lángolt fel Iregszemcsén. , A jelölő gyűlés este ki’encig. tartott — bizonyítva, hogy azért mégsem olyan „végzetes. . erő” a televízió. Ami'nr a közügvekről van szó,, senki' sem leekelődily ai; fwnűsQr fe-nr* lé... Kifelé menet a búgpúzko- dáskor az. elköszönő íjjjgvajs < mellé ' meg-mégvé’fégéttéic Ta-.' .( kács Lajos jelölt — újra jelölt — vállát: biztatásul, bizalom-- : mai. A két évvel ezelőtti gyűléró,' sen a. Hazafias Népfront . je- -/ löltje mellé másodiknak a .jcör- • zete jelölte, őt választ Hták meg. Elégedettek vele és az idén a 17-es körzet egyédülí . jelöltje már. A Darányi Állami Gazdaság traktorosa. Iregszemcsei szüle-’ tésű, ötvenedik évében jár. Fe_. • lesége betanított munkás a he-:" ■ lyi Ktsz-ben, nagy fia és iskolás lánya van. Egy kicsit zavart-msgható- dott a jelölő gyűlés után, ároir, i kor mondja: — Nem mondhatom, hogy. könnyűszerrel beilleszkedtem a - tanácstagi munkába,. hiszén ilyesmivel sohasem foglalkoz- , tam előtte. Ha megválasztanak r most, már tapasztaltabban folytatom majd. ; ____________________(vté) T anfolyam jogászoknak A Magyar Jogász Szövetség 1973—74-ben is megszervezi az ügyvédi-jogtanácsosi vizsgát megelőző kötelező szakmai tanfolyamot. Szekszárdon akkor indulhat tanfolyam, ha a jelentkezők száma eléri a húszat, — másként a Tolna megyeiek a pécsi tanfolyamra kapnak beosztást. A jelentkezési határidő: 1973. április 30. A tanfolyam díja 400 fo- . rint. Jelentkezni a Magyar Jogász Szövetség oktatási osztályánál (1363. Budapest, V., Szemere utca 10.) lehet. ! . A tanfolyamról részletes felvilágosítást ad a Magyar Jogász Szövetség Tolna megyei Szervezetének oktatási felelőse: dr. Kiss Károlyné ügyész. Hivatali címe: Szekszárd, Dózsa György . utca 2. II. emelet. Levélcíme: 7101. Szekszárd, Pf. 95. Ugyanott befizetési csekklap is igényelhető.
