Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-17 / 64. szám
A paksi kézség! pártbizottság párthatározatok végrehajtásáért Dunaföldvár 18-as körzetének jelöltje: Jendrolovits Ferenc Minden határozat, döntés több, vagy kevesebb sikere a megvalósítás során bontakozik ki. A legjobb elképzelések is torzulhatnak, vagy veszíthetnek súlyukból, ha meg nem értés, vagy a helyi alkalmazásra való képesség hiánya kíséri a végrehajtást. Nem egyszer a következetességgel van baj, máskor az elvi megállapítások és a gyakorlati munka során felmerülő problémák összekapcsolása nem történik meg szervesen. Ezért a pártalapszervezetek munkájában és az úgynevezett közbeeső pártszervek irányító tevékenységében nagyon fontos helyet foglal el a felsőbb szervek határozatai gyakorlati alkalmazásának kimunkálása — egy mostanság divatos szóval élve — a határozatok helyes adaptálása. A határozatok pontos értelmezésében és azoknak a helyi adottságok kívánalmai szerinti alkalmazásában nagyon sokat tudnak segíteni a csúcsvezetőségek és a községi pártbizottságok. Az általános megállapítások helyett, úgy gondoljuk, célravezetőbb, ha egy, jelen esetben a paksi községi pártbizottság ilyen irányú tevékenységét ismertetjük, részben a szerzett tapasztalatok, részben Riba Tibornak, a nagyközségi pártbizottság titkárának nemrég tapasztalatátadás céljából elhangzott előadása alapján. Hangsúlyozzuk: a teljesség igénye nélkül, hiszen az élet, a mindennapi munka valószínűleg más megoldási lehetőségeket, formákat is teremt. Örömmel vennénk. ha pártvezetőségeink, titkáraink ismertetnék a munka során szerzett hasonló tapasztalataikat, hogy azokat továbbadhassuk mások számára is. A községi pártbizottságok munkamódszerének kialakítására — ebben az időszakban — tulajdonképpen az 1972. márciusi politikai bizottsági határozat teremtette meg az alapot. Tehát a paksi nagyközségi pártbizottság életében is már egy felső szintű párthatározat meghozatala és annak alkalmazása biztosította, hogy a munka jó színvonala a továbbiakban is garantált legyen. A határozat alapján intézkedési tervet dolgozott ki a községi pártbizottság, az intézkedési terv elkészítésébe bevonták a pártbizottság tagjai mellett az állandó munkabizottságok tagjait és több alap- szervezeti titkárt is. Az intézkedési terv felöleli a község egészét, a politikai, társadalmi tevékenység szervezése mellett nagy figyelmet szentelt a gazdasági, közigazgatási munkának is. Részletekbe menően nem látszik szükségesnek az intézkedési terv ismertetése, viszont ki kell emelni azt az elhatározást, hogy az alapszervezetekben rendszeresen ismertetik a felsőbb pártszervek határozatait, mégpedig úgv, hogy mindjárt a helyi alkalmazás módozatait is keresik. Nagy súlyt helyez a pártbizottság az egységes értelmezés és az egyöntetű végrehajtás biztosítására. Ehhez gyakorlati, módszerbeli segítséget adnak a pártbizottság tagjai és tisztségviselői az alapszervezeteknek. Népújság 1973. március 17. A titkári értekezleteknél az az elsőrendű cél, hogy azok mindenekelőtt munkamódszerátadó és tapasztalatszerző tanácskozások legyenek. Ahhoz, hogy a patronáló pártbizottsági tagok valóban megfelelő segítséget tudjanak adni az alapszervezeti munkához, nemcsak saját határozataikat és a felsőbb szervek döntéseit kell ismerniök, hanem meg kell, hogy ismerjék az alapszervezeti határozatokat is, s természetesen támogatni kell azok végrehajtását. Nem lehet eléggé hangsúlyozni — és Riba Tibor is ezt tette a paksi községi pártbizottság állásfoglalása alapján —. hogy a határozatokat nem a határozathozatal kedvéért kell rögziteni. Nem szükséges részkérdéseket ilyen aspektusból tárgyalni, a fontos feladatoknál azonban soha ne maradjon el a megoldás módjának személyekre szóló konkretizálása. Minden pártmunkás által Ismert az az elv, hogy a határozat legyen korikrét, személyre szóló feladatot követeljen a végrehajtása és ha csak lehet, az időpont megjelölése se maradjon el. De nem elég jó, célratörő határozatot hozni, biztosítani kell a végrehajtás ellenőrzését. Ebben különösen nagy segítséget tudnak adni a közbeeső pártszervek, a csúcsvezetőségek és a községi pártbizottságok. Megszívlelendő a paksiak szándéka, amelynek érvényesülését pártbizottsági döntés biztosítja, hogy rendszeresen tanácskoznak a társadalmi és tömegszervezetek, mozgalmak vezetőivel, mert tapasztalat, "hogy az alapszervezetek, de sokszor még a pártbizottság sem ismeri kellő időben ezeknek a szerveknek, szervezeteknek a határozatait. Mindennek ismeretében lehetővé válik, — Újból megkérdezem a nevét, most már azért, hogy leírjam. — Kertész Ferencné vagyok, a dunaföldvári szociális otthon vezetője. — Ezt a beosztást csak pénzért, nemigen vállalja senki. Más is kell hozzá. — Ha lemondásra, vagy ön- feláldozásra gondol, akkor rögtön tiltakozom. Számomra ez a munka nem jelent különösebb áldozatvállalást, mert szeretem az embereket. Főleg a gyerekeket és az öregeket. Egyedül talán ez az a plusz, ami a mi munkánk ellátásához nélkülözhetetlen. Remélem megérti, hogy miért beszélek többesszámban. Azért, mert huszonötén dolgozunk a szociális otthonban, természetesen más-más beosztásban, munkakörben, de az itteni munka egyformán megkívánja mindenkitől az emberek szerete- tét. Kilencven gondozottunk van, s közülük mindegyiknek naponta éreznie kell a törődést, a gondoskodást. — Az ötvenes években sok ember élete új pályára tért. Hogyan történt elvtársnő a maga esetében? Nem hiszem_ hogy eredetileg is szociális otthonba szeretett volna kerülni dolgozónak, vagy vezetőnek? — Ez az érzés, illetőleg elhatározás konkrétan nem lehetett meg bennem, de már fiatal koromban is pontosan tudtam magamról, hogy szívesen foglalkoznék gyerekekkel, vagy idős emberekkel. Hogyan is történt? Édesapám hajós volt, én őt alig ismertem, hiszen mindössze hatéves voltam, amikor meghalt. Abban az időben szociális segély, vagy ilyesmi nem létezett, senki hogy az alapszervezetek kellően tudják orientálni a tömegszervezetekben dolgozó kommunistákat munkájuk végzésében. A paksi nagyközségi pártbizottság véleménye az, amit Riba Tibor is hangsúlyozott, hogy a párthatározatok megvalósítását figyelemmel kísérő tevékenység hasznos volt. az alapszervezetek munkája és a taggyűlések színvonala javult, a taggyűlések elé került témák színvonalasabbak lettek a megelőzőeknél, ugyanakkor a határozathozatal is az esetek többségében célratörőbb, a megoldást jobban elősegítő. Viszont hiba, hogy sok esetben nem történik meg a döntésekre való visszatérés, a tulajdonképpeni ellenőrzés és a feladattal megbízott személyeket sem jelölik ki minden esetben. Találni még olyan alapszervezetet, ahol a felsőbb szervek határozatait egyszerűen felolvassák, a helyi konkretizálás, az adott területre való felbontás elmarad. A jövőben ezeknek az alapszervezeteknek nagyobb segítséget kívánnak adni. A tapasztalatok és a pártbizottsági titkár tájékoztatója azt mutatja, hogy a paksi községi pártbizottság nagy gondot fordít a párt különböző szerveiben hozott döntések megvalósítására, segítséget nyújt a területén működő alapszervezeteknek, s a fáradozás eredményei máris a mindennapi élet gyakorlatában látszanak. Még egyszer: írásunk a teljesség igénye nélkül született, bízunk, hogy a tapasztalatátadás és a pontosabb ismeret- szerzés érdekében több pártbizottsági és csúcstitkárunk megírja nekünk véleményét. LETENYEI GYÖRGY nem törődött azzal, hogyan tartja el édesanyám a gyerekeit. Nehezen éltünk, sokat nélkülöztünk, nem szegyen megmondani, hiszen ez így volt. Sajtot én csak a kirakatban láttam és nagy ünnepen jutottam édességhez. Varrónőnek tanultam, ez az első szakmám 1942-ben férjhez mentem. Kaposváron éltünk, ahol p férjem folyamrendőr volt. A felszabadulás után körülöttem minden megváltozott és az az igazság, hogy én is a változásokkal együtt változtam. A nőmozgalomban dolgoztam, majd amikor visszakerültünk Duna- föidvárra, a tanácsnál helyezkedtem el. — Mióta vezeti a dunaföldvári szociális otthont? — Éppen huszadik esztendeje, de várjon, ennek igen érdekes a története. 1953-ban mehettem volna a vendéglátó- iparba, a bankszakmába, én mégis ezt a mostani munkaköri, választottam. Valahogy megsejtettem, ez lesz a nekem való, és itt megtalálom életem értelmét. Említettem magának, hogy milyen érzések vannak bennem, a gyerekekkel és az idősebb emberekkel szemben. Ilyenformán talán megérti, hogy 1947-ben fiam született, mégis örökbe fogadtam egy másik kisfiút is. Egyformán szeretem mind a kettőt. Nagyon szeretem őket, ők is engem. Rendes emberek. A menyeim hasonlóképpen. Aztán tudja, az az érdekes, hogy egy év alatt három unokám született. Ritka sok vendég volt Tóth Andor kendergyári traktoros házában, a dunaföldvári Pen- telei-úton. A nagy szoba ajtaját kinyitották, így akik az üvegezett verandára szorultak, ugyanolyan jól hallhatták a Hazafias Népfront képviselőnek szavait. A vendégek a 13-as körzet választópolgárai voltak, de ellátogatott közéjük dr. Vigh Dezső, a megyei tanács elnökhelyettese is. A beszámoló alapos volt és a község fejlődésének minden részletére kiterjedt, az eredményekre éppúgy, mint a nehézségekre, vagy azokra a tavalyelőtti jelölő gyűléskor elhangzott kívánságokra, melyeket nem sikerült, nem lehetett valóra váltani. Utóbbival kapcsolatban egyetlen adalék: ha minden óhaj teljesül. Du- naföldvárra kétszázötvenmillió forintot kellett volna fordítani, ami nyilvánvaló képtelenség. A beszámoló befejeztével valósággal záporoztak a felszólalások. Nem világot rengető problémák kerültek szóba, ami természetes. Olyanok azonban, amelyek a helyiek, az utca lakói, 185 választópolgár számára fontosak, megoldásuk könnyíthet mindennapjaikon. Az út szélesítése (várják a KPM válaszát!), tehén- tartás. a kis bolt biztos nyitva tartásához még egy személy kellene, a nők foglalkoztatási lehetőségeit miként lehetne bővíteni, vízmű-hozzájárulás, (közbeszólás: „Igyon bort!” Derültség.) szemételhordás, két villanylámpa az öreg-hegyi közbe, a buszpályaudvar sorsa és így tovább. A kérdésekre részben a Hazafias Népfront képviselője, részben a jelölt, Jendrolovits Ferenc válaszolt, utóbbi természetesen nem „javasolt jelöl ti”, hanem nagyközségi tanácselnöki minőségében. RöviDe, hogy visszatérjek a szociális otthonra. 1953-ban mindössze két hétig vezettem, majd ezt a beosztást a férjem vette át tőlem, aki most már nyugdíjas tanácselnök-helyettes. Úgy látszott, hogy ő férfiként jobban boldogul, jobban ért a gazdálkodáshoz, mivel az otthonnak földje, jószága is van. lS56-ig gondozónőként dolgoztam. Utána mégiscsak én lettem a szociális otthon vezetője. Megszereztem a szükséges ismereteket, tanfolyamra jártam és hát itt vagyok. — Ez az otthon, elvtársnő, tíz év óta nemcsak egyszerűen otthon, hanem elmebetegek szociális otthona. — Igen. Dehát ez a lényegen nem változtat semmit. Illetőleg talán annyit, hogy valamivel több odaadást, megértést és szeretetet igényel a munkám. Higgye el, gondozottatok nagyon hálásak a törődésért, a jó szóért, és nekünk ez a legszebb, ez a legértékesebb jutalom, vagy elismerés. Nemrég azt mondta az egyik minisztériumi főosztályvezető, jó lenne Kertész elvtársnő, ha átadnád a módszereidet másoknak. Társa megjegyezte, igen, ha volna kinek. Én azt hiszem, mindig lesz kinek átadni a módszereket. Sokszor megkérdezik tőlem, mivel jár az itteni munkám. Elsősorban azzal, hogy a munkaidőt nem ismerem. Aztán: ahány gondozott, annyiféle. Igazodni kell mindegyikhez, meg kell keresni a közeledés módját mindden ismertette Dunaföldvár jól átgondolt fejlesztési koncepcióit. Olyan is üzemek idetelepítéséről folynak tárgyalások, melyek egy-két száz embernek munkát adhatnak, hogy csökkenjen a fárasztó ingázás. A nagyközség jövője azonban kereskedelmi és idegenforgalmi fejlődésében van, amihez szerencsés fekvése lehetőséget biztosít. Az estébe jócskán belenyúló — így mondhatjuk leghelyesebben — eszmecsere után a választópolgárok egyhangúlag elfogadták Jendrolovits Ferenc tanácstagi jelölését. Néhány szót a jelöltről, Jendrolovits Ferenc 1924-ben, dunaföldvári iparos ember fia. ként született. Baján tett kertészeti érettségit. Húszévesen ő volt a község földosztó bizottságának elnöke. 1956 után községi mezőgazdasági felügyelő, 1961—1969. között a Virágzó Termelőszövetkezet elnöke, majd községi tanácselnök. Dunaföldváran mindenki ismeri. O. I. egyikhez. Nagyon szeretnek szórakozni. Még farsangi bált is tartottunk. Az a legfontosabb, hogy szeretettel közeledjünk mindegyikhez. Talán ez így elég semmitmondó dolog, de ez az egész munkánk lényege. A kilencven gondozott egy része annyira magatehetetlen, mint a csecsemő. Ezzel mindent megmondtam? Előfordul, hogy nem mindenki bírja, viszont dolgozótársaim többsége, törzsgárdatag. Tíz esztendőnél hosszabb idő óta itt dolgoznak. — Elvtársnő elégedett ember? — őszintén mondom: elégedett ember vagyok. Azt csinálom amit nagyon szeretek csinálni. A legidősebb gondozottunk nyolcvanhét esztendős, a legfiatalabb húszéves. Elsősorban a munkám tesz elégedetté, de a családi helyzetem is. Beszéltem a fiaimról, a férjemről, a menyeimről, az unokáimról. Mindkét fiam jó szakmával rendelkezik. Az egyik vegyésztechnikus a helyi gumiipari ktsz-ben és a pártszervezet titkára. A másik fiam autószerelő a Virágzó Tsz-ben. Szépen és jól élünk. Megvan minden. Varrónőként kezdtem és remélem itt fejezem be, innét megyek majd nyugdíjba. — Kinek az életére kiváncsi? — Racsmányi Dezsőné, nyugdíjas gyámügyi előadó életét szeretném megismerni. Sz. P, Kinek ax életére kiváneei f A szociális otthon vezető
