Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-02 / 51. szám

Jubileumi lövészverseny Szekszárclon és Tolnán Feldolgozzák a magyar ellenállási és partizánmozgalom történetét Nagyszabású gyűjtő- és ku­tatómunka bontakozott ki a magyar ellenállási és parti­zánmozgalom történetének feldolgozására. Erről tájékoz­tatták az MTI munkatársát a Hadtörténelmi Intézet, a Magyar Partizánszövetség és a Zrínyi Katonai Kiadó vezetői, valamint a témában érdekelt kutatók. Elmondották az ed­digi munkáról, hogy az ellen­állási mozgalmak kutatása erő­teljesebben a felszabadulás 20. évfordulóját közvetlenül megelőző időszakban indult meg. Ennek eredményeként több jelentős munka látott napvilágot. Az első volt a „Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen” című doku­mentumkötet, amely csaknem ezer oldalon. 246 dokumen­tum közreadásával mutatta be a magyar ellenállók, partizá­nok hazai és külföldi harcait. Ezt követte a „Fegyverrel a fasizmus ellen” című kötet. 1970-ben jelent meg a ha­zai ellenállás eddigi legtelje­sebb feldolgozását tartalmazó munka „A magyar front és az ellenállás” címmel. Széles kö­rű érdeklődést váltott ki az angyalföldi kisegítő karhatal­mi. alakulat ellenállóiról szóló feldolgozás: „Egy zászlóalj története” és nemrég hagyta el a nyomdát a „Magvarok a jugoszláv népfelszabadító há­borúban” című összefoglaló mű. 1945 óta csaknem 150 olyan önálló munka jelent meg, amely témájánál fogva kapcsolatban áll .-az ellenállási és partizánmozgalommal. — A magyarországi ellenál­lási és partizánmozgalom ará­nyaihoz természetesen nem mérhető a második világhábo­rú idején a Szovjetunióban kibontakozott hasonló mozga­lom. A megszállók elleni harc támogatása azonban hazánk­ban a lakosság különböző ré­tegeinek soraiból jóval jelen­tősebb volt annál, mint ahogy a felszabadulást közvetlenül követő időben tudtuk. A ma­gyar antifasiszta ellenállási hnozgalom sokrétűségét az ed­dig végzett kutatások ered­ményei is alátámasztják. Té­nyek. adatok egész sorának birtokában megállapítható, hogy a magyarok közül sok ezren fegyverrel a kézben, közvetlenül vettek részt a fa­sizmus elleni küzdelemben itthon és az ország határain túl. Tízezrek vállaltak önként fegyveres harcot, köztük a Szovjetunióban partizániskolát végzettek és az új magyar demokratikus hadsereg szer­veződő hadosztályainak tag­jai is. — A kutatások nyomán az a következtetés levonható, hogv a magyar antifasiszta el­lenállás a népi erőkre tá­maszkodott. Nem szabad el­feledkezni azonban arról, hogy az antifasiszta ellenállás ki­bontakoztatása naffv nehézsé­gekbe ütközött a Horthy-fasiz- mus és a német megszállás viszonyai között. Erről az idő­szakról hiteles dokumentáció, írásos emlék alig található, a kutatók főleg memoárokra tá­maszkodhatnak. A magyar el­lenállók és partizánok mozgal­mának más fontos anyagai pe­dig nem hazai jellegű forrá­sok. A magvar kommunisták, a legöntudatosabb hazafiúk ezrei, tízezrei — anélkül, hogy megtagadták volna magyarsá­gukat — kénytelenek voltak Népújság 4 ISIi. ninim X külföldre távozni, és ott foly­tatták haladó tevékenységü­ket. Sokan Franciaországban, Belgiumban, Csehszlovákiá. bán, a Szovjetunióban és má­sutt csatlakoztak a fasizmus elleni harchoz. — Tény, hogy a magyar an­tifasiszta ellenállók és parti­zánok harcainak kutatása te­rületén még sok a „fehér folt”, tehát tennivaló még van bő­ven. Segíti a feltáró munka előrehaladását az a példázat is, amelyet, a partizánszö­vetség kezdeményezésére ta­valy hirdetett meg a Törté­nelmi Társulat. Már eddig mintegy kétszázan jelezték részvételi szándékukat a la­kosság különböző rétegeiből: pedagógusok, helytörténészek és mások. — Az eddig végzett részku­tatások és a következő esz­tendők hiánypótló kutatásai­nak várható eredményei két­ségtelenül jó alapot adnak majd ahhoz, hogy öt-hat éven belül a történészek és a tör­ténettudományi intézetek ösz- 6zefogásából megszülessék a magyar antifasiszta ellenállási harcok történetének összefog­laló monográfiája. — Az előttünk álló felada­tok még igen nagyok. Nagy segítséget jelentene, ha mind­azok, akik részesei voltak az itthoni vagy külföldi ellenál­lási mozgalmaknak, nemcsak önéletrajzszerűen állítanák össze visszaemlékezésüket, ha­13. Magányos fickó lehetett, an­nak van ilyen jó szíve. Má­sodmagával az ember gono­szabb. Még azt is megtette velem, pedig nem az ő aszta­la, hogy kihúzott a világosra, szemben a lámpával, ami a kis utca közepén ég. De min­den hiába, ha az ember terep­színűnek született. Aki a föl­dön fekszik, annak föld a színe, különösen a félhomály­ban. Senki nem háborgatott. Ilyen nyugodt fekvésem talán azóta se volt. Hiába, aki az éjszakában él, távol a nappaloktól, az már így gondolja. Nem is gondol­hatja másként, mert aki az éjszakában él, az nagyon is jól tudja, hogy egy ilyen ügy tu­lajdonképpen semmi. Ez már így igaz. Minden vakondok tudja, hogy az éjszakában en­nél sötétebb ügyek is vannak. Mindezt csak azért mondom el, megjegyzésül a mához, mert ez a mai ügy ia valahogy így kezdődött. Az ember tanul. Ennyi az egész. A mai este ugyanis igazság szerint még előbb kezdődött, már amennyire innen a por­tásfülkéből látni lehetett a gyárudvarra. Ott, a kultúrte­rem környékén indult a játék. Verekedtek. A fiatalságé a jö­vő. Nvolc óra alig múlt, de az időpont már az enyém, vagyis az én hatáskörömbe tartozik. Gondolták, most már lehet verekedni, az ügyet valahogy majd eltakarja a Gáspár, meg a sötét. Ahogy engem ' is eltakart, amikor leütöttek. Magamhoz tértem anélkül, hogv akár egy kancsó vizet is öntöttek volna a nyakamba. Saját lábamon ballagtam vissza a portásfül­kéhez. Szóval mondhatnám úgy is, hogy megúsztam szá­rason. nem memoárjuk megírására vállalkoznának. • Ez rendkívül értékes anyag lenne az iroda­lom, az ifjúság, s nem utolsó sorban a felnövekvő nemze­déket oktató pedagógusok számára. (MTI) A gyűjtő-, a kutatómunka és az ismeretterjesztés további szélesítése miatt a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban megalakították a múzeum ba­ráti körét. A múzeum Európa, szerte ismert, hisz kevés ilyen régen alapított intézményt tart számon az agrártörténet. Fel­adata az elmúlt időle hasznos hagyományait a mai kor szel­lemében ápolni és felvilágosító munkával egyre ismertebbé tenni. A múzeum baráti köre szer­vezett múzeumlátogatásokkal, a termelőszövetkezetek és ál­lami gazdaságok történetének kiadásával és terjesztésével, a mezőgazdaság nagyjai életé­nek és munkásságának ismer­tetésével igyekszik segíteni az élelmiszer- és fagazdaság fej­lesztését, illetve a szaktudo­Az erősebb úgy hiszi, ha végez a másikkal és otthagy­ja a helyszínen, majd segít a sötét. Eltakarja az ügyet. Bi­zony így hiszi. A két suhancot a kultúrház- nál szétzavartam. Régi mese, három pali közül mindig az az erősebb, aki közbelép. Csak az egyik szólt vissza: — Ezért még számolunk, Gáspár. — Kérem a számlát —mon­dom. Tudtam, ha nekem jön, a másik mellém áll. Elkotró- dott. Megfigyelésem szerint, ahogy elment a portásfülke mellett, egy pillanatig megállt. — Kotródj — mondtam —, mert odapörkölök. Köpött. Nem felém, csak ol­dalt. Tapasztalatom, hogy aki oldalt köp, az bosszúálló. Aki a becsületét védi, az szembe­köp. Elkotródott. tyülyen a világ. Cseng a telefon a portásfül­kében. A Nelli. Pedig úgy volt megbeszélve, hogy jön. De nem jön. Rajta vonult keresztül a front Változnak az idők. Én is azt a tanácsot adtam, hogy ne álljon ellen. Ha front van, feküdjön le. Ez minden fron­ton szabály. Ha egyszer egy nő a fejébe veszi, hogy neki fáj a feie, olyan gyógyszert ki nem találnak, amitől az kiálL Az nem létezik. Könnyű a mucusnak. ha éj­jeliőrrel kezd. Az asztaltól könnyű felugrani. De igazság szerint az éjjeliőrnek nincs asztala. És ha lenne? Szóval, innen elmenni nem lehet. Az éjjeliőrnek nincs asztala, de nincs helyettese sem. Ezt akárki belátja. De még egy haver sincs, hogy vigye a szót a főnökkel, míg az eltávozott visszajön. Az éjjeliőr marad. Nincs fő­nöke, de mása sincs. Egyedül hagyják a gyárban. Ha rá­csapják a lakatot a műhelyaj­A Magyar Honvédelmi Szö­vetség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából jubi­leumi légpuskás lövészverse­nyeket rendeztek az MHSZ- klubok. E versenyek legjobb­jai vettek részt Tolnán a já­rási. illetve a szekszárdi városi döntőn. mányok népszerűsítését. A ba­ráti kör tagjai élelmiszer, és fagazdasági munkások és ve­zetők, termelőszövetkezeti ta­gok. állami gazdaságok szak­emberei, az egyetemek és fö- iskplák oktatói, hallgatói, kö­zép. és szakiskolák tanárai és diákjai. A múzeum baráti kö­rének tagjai részére kedvez­ményeket nyújt előadássoroza­tok, múzeumi látogatások és tanulmányi kirándulások szer­vezésével. A kör központja Budapesten a városligeti mú­zeumban van. Remélhetőleg ez a kezdeményezés, amelyhez még mindig kapcsolódhatnak az érdeklődők, sok sikert hoz az élelmiszer- és fagazdaság munkájának és feladatainak megismertetésében és egyúttal sok örömet jelent a baráti kör minden tagjának.------------------------------------------■— A döntőn minden versenyző három próba- és tíz értékelt lövéssel szerepelt, húsz percre megállapított lőidővel. A járási verseny eredmé­nyei: A serdülő fiúk versenyében első helyezett a mözsi Steiner Lajos, második a faddi Győr Zoltán, harmadik a várdombi Bayler János. A serdülő lá- ni'ok versenyében első a szed- resi Szabó Rozália, második a bátaszéki Trázer Magdolna, harmadik az őcsényi Fodor Er­zsébet. A fiúk ifjúsági kor­csoportjában első a harci Far­kas György, második a mözsi Doszpod András, harmadik a bátaszéki Horváth János. A lányok ifjúsági korcsoportjá­ban első a várdombi Nagy Ágnes, második a faddi Végső Anikó, harmadik a kölesdi Gi- licze Ilona. A felnőtt férfiak korcsoportjában első a mözsi Végh János, második a báta­széki Horváth Károly, harma­dik a harci Bogáncs János. A városi döntőn a MEZŐ­GÉP Vállalat versenyzői sze­repeltek kiemelkedően: a hat első helyből négyet szereztek meg. A férfiak versenyében első helyezett Németh István, a felnőtt nőknél Antal Margit, az ifjúsági fiúk versenyének győztese Tóth Imre, az ifjúsá­gi lányok közt Arany Csilla bizonyult a legjobbnak. Az úttörőfiúk versenvét Halász Balázs, a városi lövész­klub tagja, az úttörőlányok versenyét Kerekes Klára, ugyancsak a városi lövészklub tagja nyerte. Baráti kor a mezőgazdasági múzeumban KEREKES IMRE; tóra az esti műszak után, nincs mentség. Onnan nincs kiút. Elég, ha a mucus annyit mórVd, hogy rajta vonul át a front. Ellenőrzés? Azt csinál, amit akar. Minthogy nem maradt más, ígv jutott eszembe az az eset, amikor először leütöttek. Az­óta már másodszor is. Ezért a pénzért. Na. ebből elég. Mióta a sötét sarkon alulmaradtam, három lépésre távozom a ke­rítésfaltól. Vagyis, nagy ívben veszem a kanvart. Ez ígv van. Ha bántanak az előjelek, az első eset mindig eszembe jut. Erre gondolok ma este is. Ellenőrzőm a kulcsokat a táb­lán, leadták-e mindet. Főleg az adminisztráció. Vannak je­lek ugyanis, hogy a túlórázók nemcsak adminisztrálnak. Le­gyen nekik. De csak kilencig és ne tovább! Vagyis, ne az én bőrömre. Tapasztalatom szerint ugyanis, ami fél öttől kilencig nem megv. az már nem megy kilenc után sem. Erről ennyit. De el lehet tűnni a gyárud­varon is. Van raktár, pince, zug. éppen elég. Csakhogy ez rizikó, mert nyolc előtt a ren­dészet átfésüli a terepet. Meg kell hagyni, ezt jól csinálják; Van egv térképük, ahol csak azok a helyek szerepelnek. Zugtérkép. Közröhej, de így van. Elindulnak a zugtérkép­pel és a félreeső helyeket, va­lamennyit végigbóklásszák. Egy rendész villog a zseblám­pával. Odavilágít. Mámedig köztudott, hogy akire ráesik a fény, annak vigyázni kell, hogy merre mozdul. Szépen süt a Hold. Tizenegy után indulok az első körre. Tehát begombol­tam a kiskahátot, ahogv szol­gálatban szokás és megütöttem a sinkám siltjét, hogy félre ne álljon és megrántottam a nadrágszíjat és megnéztem az irányt, amerre indulok. És akkor megszólalt a szi­réna. Jött a rendőrség, méghozzá nagy aoparáttal, és működtek a nagyba iszos adó-vevők és mint a szöcskék ugráltak le a kocsikról a rendőrök és mint­ha mindegyik mindig itt lakott volna, úgy tudták az irányt és körül a érint S» m gyár mögött reflektoraikkal .olyan csíkokra szabdalták a 'sötétséget, mintha a rét nem is maga a rét lenne, hanam egy óriás zebra háta. Ezt az­tán igazán nem gondoltam volna, hogy ma este én még meglátom az óriás zebra hátát. Valami gyilkost kerestek. Valaki itt látta a környéken. Nem találtak semmit. Van ilyen. A gyilkosok nem válo­gatósak, ha arról van szó, hogv rossz nyomra vezessék a rendőrséget. így aztán, egy estére, ezen a környéken nagyon megvál­tozott az élet. Az ittas egyén ugyanis rögtön józan lesz, ha megjelenik a rendőrség. Vi- gyázzba állnak az ipszék. Jó látvány. Nehogy lemaradjunk erről, a szemközti hosszú ház­soron valamennyi fényforrás kigyúlt, mintha a hatósál díszkivilágítást rendelt volna el. A nagy fényben a portás­fülkéből is világosan látszott hogy Erdélvi úr, a festő, as ablakban állva, nagy tisztelet­tel tekintett szét a környéken Most jött rá, milyen mutatós ez a panoráma és itt volna már az ideje, hogy vászonra dobja ezt a tájat. Persze, rend. őrség nélkül. Vajda úr, a KÖ­ZÉRT-es hunyorgott, mint­hogy ő nem festő és az üzleti higanygőzlámpa fényében ázotl szemeit bántotta ez a világí­tás. Tölcsváry Adrienné a daxlit próbálta nyugtatni minthogy az eb idegesen ro­hangált. Ösztöneivel érezte hogy kint valamiféle nyomo­zás folyik. Richter úr is mo dorálta magát, a maradék fél üveg sört kiskabátja belső zsebébe süllyesztette. Ettől olyan nagymellűnek látszott mintha ő volna a környék közfelkiáltással választott lég­oltalmi parancsnoka. Persze mint ahogy mondani szokták valami fuvolázó békekorban Lioták úr mindezt már sajál erkélyéről szemlélte, mert í talponálló a szirénaszóra tisz- tességtudóan bezárt. Az őrei tanárék alatt, ott ahol a fiatal házaspár lakott, szintér nyitva volt egy ablak és mosj hallatszott először, hogy sír a gyerek. Az éjjeliőrnek jó füle vsai SFoíytetjuíö)

Next

/
Thumbnails
Contents