Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-02 / 51. szám

Az utca változatlanul

marad

Az asszony a kapu előtt állva magyaráz:

— Látja ott, a sarki házat? Mulató volt valamikor. Ott a Szokolics, amott meg a Brauer kereskedő lakott. Mondom, lakott. Mert régen meghaltak már.

Emlékek az utcáról:

— Kérem, a férjem egyszer fogadást kötött. A Kaszinókertből jöttek haza, éjfél körül. Arra fogadtak, hogy a Brauer kereskedő éjfélkor is kikel az ágyából, hogy adjon egy csomag Levente cigarettát. A férjem nyert. Azután a másik. Én itt gyerekesked- tem. s abban az időben nagyon jó ródlipálya volt ez az utca.

— Most?

— No, ha van hó, most is szánkáznak a gyerekek... De milyenek vagyunk. Egyből rájuk ripakodunk, hogy minek csúszkáltok, síkos lesz az út. nem tudunk menni, elesünk.

A szoba-konyhás lakrészben kellemes a meleg. Hőninger Béláné. a bonyhádi József Attila utca egyik régi lakója fénykéoeket vesz elő. Megsárgult képek. Lányok, bokáig érő ruhában, hegyesre pödrött bajszú férfiak.

— Mi változott ebben az utcában ?

— Őszintén szólva semmi. Igaz ugyan, hogy bevezették a vizet, meg tavaly új járdát kaptunk. De különben minden a régi. Olyan, mint volt. De nem panaszképoen mondom. Higgye el nekem, nagyon szép, barátságos utca ez. Nem mennék el innen, semmi pénzért.

•'

A délelőtt. Az utcára néző ablak ■'kv>ói öregasszonyok néznek kifelé, kezükben az elmaradhatatlan porronggyal.

Most üres az utca, csak fent, a sarokház előtt áll egy teherautó. A járdán néhány öregember léoked a közoont felé. bevásárlószatyorral felszerelve.

özvegy Ritzel Józsefné, miközben beszél, esküvői képeket keretez.

— Éppen az előbb járt itt a KIOSZ embere. Bejelenhettem, hogy nyugdijképes vagyok. Hetvennyolc éves koromig dolgo-*am. Elég volt.

— Régóta lakik ebben az utcában?

— Kétéves korom óta. Egyszerű kiszámítani. Hetvennyolcból kettőt, marad hetvenhat. Nohát, azóta.

A gáztűzhelyről és az olajkályháról beszélünk. Arra gondolok, hogy például csak tűzhelyből hányféle állhatott itt, az elmúlt hetvenhat év során.

— Mit mondana el a legszívesebben az utcáról?

— Mit? Hát azt, hogy ez Bonvhád egyik legszebb és legjobb fekvésű utcája. Közel a közoont, a boltok, a gyógyszertár, az orvos. Ez nagyon tiszta utca.

Idefelé jövet figyeltem az autók ellenségeit, a kiálló, sárga-fehér köveket. Köztük itt-ott szennyvíz csillogott.

Ritzel néni helyesbít:

— Azt, mondtam, hoqv tiszta. Mondom, volt, mivelhogy mostanában én is sokat bosz- szankodotri amiatt, hovv sokan öntik a szennyvizüket az útra. Mit tegyek? Veszekedjek ve1 ük? Pe'V'z kész a szeonwízi evezető. Nem régen kész.ült el. A másik meg, nézze meg az útburkolatot. Teherautók jönnek itt, sódert hordjak, rontják, kaparják az utat.

— Kik laktak ebben az utcában?

— Régen? Hű. sokféle nép. Iparosok. Azután ügvyéd. szabó, kádár, pék, hentes, kereskedő, asztalos... Tudom is én, hogy kik. Ha házat akart valaki építeni, végigjárta a József utcát, minden munkára talált szakembert.

— Most?

— Nagyjából most is iparosok laknak itt. De vannak tanácsiak, azután szellemi munkát végzők. Mór nem ismerem annyira az utcát, mint régen. Hogy eimennék-e innen? Nem én. Soha. Ilyen jó szomszédságból ismeretlenek közé?

*

Az asztalon illatos kalács.

— Épp az előbb vettem ki a sütőből — mondja Stickl Ferencné.

Öröm volt a konyhaajtóig jönni, az udvar rendezett, mértani pontossággal kiépített virágágyai, a tavaszra váró növények között.

— Édesanyám azt mondta, hogy azért olyan egyformák az utcabeli házak, mert valamikor egy uraság emberei laktak itt. De ez nagyon rég volt már. Én is csak hallomásból tudom. Azt is hallottam, amikor itt a vízvezeték árkát ásták, hogy pioaégetők is éltek ebbén az utcában, mivel sok pipafejet fordított ki a földből az ásó.

— Húsz éve ugyanazok a szomszédok. Számíthat rájuk?

— Egész biztos. Ha valamit hozni kell a boltból, a szomszéd gyerekeket is megkérhetem. De mást is. Akármelyik felnőttet. Tudja, ami a legt fontosabb, olyan csendes kis utca éz. Nekünk való, öregeknek.

a

! A kék Renault megáll a ház előtt, magas, szemüveges fér- ' fi lép az útra.

— Mit mondana az autó, ha beszélni tudna?

— Biztos azt, hogy bárcsak sose kellene a József Attila utcába mennem.

A járási főállatorvos, dr. Kukola József éppen a hőgyé- szi községi tanácsülésről érkezett.

Nézzük az utcát, figyeljük a felfelé kapaszkodó diákokat, az utca végén álló asszonyokat.

— Őszinte vagyok. Megszokás az egész. Ismerem ennek az utcának minden zegét-zu- gát, de különösebben nem szeretem, mivelhogy délvidéki vagyok. Nem ez a szülőhelyem. Mindenesetre én is ugyanúgy szeretném'a jó utat, mint minden más utcabeli. Ahogy hallottam, jövőre csinálnak vele valamit. No, ha az meglesz, különösebb kifogásunk nem lehet.

— Mi a legjellemzőbb erre az utcára? .

■— Az egyforma svábházak

és persze a diákság. Akár diákok utcájának is nevezhetnénk, mivel ezen az utcán lehet a gimnáziumba jutni. Persze, még ennél is több diák járt erre, amikor még a kereskedelmi a Bajcsy-Zsilinszky utcában volt. Egy érdekesség. A régi házigazdától tudtam meg, hogy állítólag Illyés Gyula is élt ebben a házban, amikor Bonyhádon diákoskodott •

Incze József, a nagyközségi tanács vb-titkára:

— Igen, magam is olvastam, hogy dr. Pataky József azt írta a néhány évvel ezelőtt megjelent Tolna megyei kalauzban. hogy műemlék jellegű a József Attila utca. Hivatalosan nem az, mindenesetre tényleg tipikusan bonyhádi,

— Terveik?

— Éppen az elmondottak miatt, a községközpont részletes rendezési tervében, függetlenül attól, hogy a hatvan-, nyolcvan-, százéves házak nem nagy műszaki értéket képviselnek, szeretnénk az egész utca kénét megőrizni. Mi magunk akarjuk ilyen formán műemlék jellegűvé tenni.

— Mi jut eszébe a József Attila utcáról?

— Mindenekelőtt a rossz út. Terveink szerint azonban 1974-ben a régi burkolatnak megfelelően újjáépítjük áz utat. A gond mellett öröm is akad. Amikor a tanács kérte a lakókat, hogy a házi szennyvizet kössék be az utcai szennyvízhálózatba, valamennyien megtették.

VARGA JÓZSEF Rajz: Érdi Judit

Két hét múlva átadás

A paksi rendelőintézet

— Ma délután már sugarat adunk — mondja Gera László, a MEDICOR szerelő technikusa a röntgenberendezés mellől. — Minden rendben.

Ők csak tudják. Harmincéves a gyakorlatuk.

— Öröm ilyen szép épületben dolgozni — mondják még.

A rendelők, műtők már csaknem készen állnak. Egyedül a sebészeten hiányzik a speciális műtőasztal. Holnap érkezik. A laboratóriumban már dolgoznak. Dr. Somos Éva és Treszli .Ferencné asszisztensnő éppen hemoglobin-meghatározást végzett, amikor a laborba léptünk.

A járási rendelőintézet belső szerelési munkái négy nap múlva befejeződnek. Március 6-án adják át a területet a MEDICOR szerelői a Tolna megyei Beruházási Vállalatnak.

Akár kezdődhetne is a rendszeres orvosi munka. Egy kis szépséghiba azonban akadt ennél az építkezésnél. Elmondjuk most: ne kelljen vele két hét múlva az átadási ünnepség hangulatát rontani. Az építők „elfeledték" megoldani a szennyvíz elvezetését. Egyetlen bekötésről van szó csupán, hogy a konzervgyári fővezetékhez csatlakozzanak.

•*; Máröiüs 15-én, — aftSgy tefVezték — így is bizonnyal átadják ez intézményt a lakosságnak. A rendelőben ötvenezer ember egészségén őrködnek majd. .

A háztájiban 621 szarvasmarha

Több mint tizenegymillió forintot árultak a szakesi háztáji gazdaságokból

A szakesi gazdák mindig arról voltak híresek, hogy jó állattenyésztők. A felszabadulás előtt, amikor még igen mostoha körülmények között tudtak szarvasmarhákkal foglalkozni, a környékről Szakosra jártak a jószágot vásárolni szándékozó kereskedők és gardák. Persze az állat szeretete egyben azt is „eredményezte”, hogy gazdagodtak a falu lakói. A termelőszövetkezet megalakítása után az állat- tenyésztéshez kiválóan értő parasztok hozzáfogtak a közös gazdaság állatállományának gyarapításához is.

A közös gazdaság a járásban az első között szerepel, ha értékelik az állattenyésztői munkát. A napokban a háztáji gazdaságokban folyó állat- tenyésztést vizsgálták: hogyan használja ki a lakosság — a tsz tagsága — az állam és a szövetkezét nyújtotta kedvezményeket. A tapasztalatok igen kedvezők,

Tavaly a község termelőszövetkezeti gazdái 11,3 millió forint bevételhez jutottak sertés és hízott, illetve tenyész- marha értékesítése révén. A gazdák kihasználják régi istállóikat; részt vállalnak az

üszőkihelyezési akcióból, azonJ kívül bikákat hizlalnak. Az állatforgalmi emberei mindig szívesen mennek a községbe felvásárolni, tudják, hogy a szakesi állatokat a legkényesebb kereskedőnek is magas áron tudják eladni. Tavaly huszonkét vagon sertéshúst értékesítettek, ez csaknem egy vagonnyi hússal több, mint amennyit a megelőző évben eladtak. Az idei év is biztató. Jelenleg több mint két és fél ezer hízónak valót tartanak a háztáji gazdaságokban. A szerződések értelmében folyamatosan adják le a gazdák a hízókat.

A szarvasmarha-állomány 621 a háztáji gazdaságokban. A tsz kedvez a gazdáknak: takarmánybeszerzésben, állat- gyógyászati ügyben, értékesítésben stb. Jelenleg több mint félszáz bika hízik, átadásuk á következő hetekben várható ez egyben azt is jelenti, hogy ismét sok pénz kerül majd a tsz gazdáihoz. Persze sokat kell dolgozni annak, aki eredményeket akar elérni a háztáji gazdaságban, örvendetes, hogy nemcsak a saját háztáji birtokukat gondozzák a szak- csiak nagy szorgalommal, hanem a közöst is. Például több mint ezerötszáz szarvasmarha van a közös gazdaság istállóiban, amelyek ugyancsak kiváló minősítést kapnak, ha értékesítésre kerülnek.

Szakcson a termelőszövetke. zet vezetősége az idén is támogatja a háztáji gazdaságokat, szeretnék, ha minél több árut tudnának a népgazdaságnak adni, a közösen tenyésztett hízók mellett.