Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-15 / 62. szám
KORUNK A huszadik század „találós kérdése' Az akceleráció problémái A múlt század 30-as éveitől folytatott mérések azt bizonyítják, hogy Földünk lakóinak magassága évtizedről évtizedre nő és a gyermekek felnőtté érése egyre korábban következik be. A tudósok akceleráció- nak nevezték ezt a jelenséget. A folyamat napjainkban is tart. 1961-ben a 18 éves fiatalok magasabbnak bizonyultak, mint 1941-ben. A növekedés átlagosan 8 cm volt. Egyszerű •kiszámolni, hogy míg az utóbbi 200 évben a férfiak magassága évtizedenként 1 cm-rel emelkedett, addig 1941 és 1961 között évtizedenként már 4 cm-rel nőtt. A mai koraszülöttek kerek 1 cm-rel hosz- szabbak, mint a 3—4 évtizeddel ezelőtt született társaik. A gyerekek tejfogai átlagban 1 évvel korábban hullanak ki és nőnek az állandó fogak, mint ez századunk 10-es éveiben volt. A jelenlegi 15 éves ka. maszok a századelő 17 éves fiatalembereinek megfelelő fizikai fejlettségűek. Mindezek jól ismert tények. MIÉRT NÖVÜNK? Az akceleráció a Föld minden országában megnyilvánul. Rengeteg hiootézis született magyarázatára. Koch német tudós feltételezte, hogy mindennek az oka a Nap. A mai gyerekek többet nanoznak és ez jótékonyan hat fizikai fejlődésükre. Mi magyarázza azonban ez esetben, hogy .a városi gyerekek jóval gyorsabban fejlődnek, mint a falusiak? A titokzatos folyamatot több tudós a táolálkozás javulásával próbálta igazolni. Igaz, ho?v a második világháború nehéz éveiben a gyermekek és serdülők fizikai fejlődése lelassult. Az utóbbi évtizedekben azonban a nyugat-európai táplálkozásban alig következett be változás, ennek ellenére a fejlődési folyamat tovább tart. Nem maidnak ej az akceleráció területén az európai gyermekektől janán társaik sem, habár táplálkozásuk jóval alacsonyabb színvonalon mozog. A falusi lakosok, akik több friss terméket fogyasztanak és általában a városinál egészségesebb életmódot folytatnak, fizikai fejlődésüket és magas, sásukat tekintve, mégis elmaradnak a városiaktól. Akadtak, akik a jelenséget a Földet érő, az atomrobbantási kísérletek során keletkezett sugárzással, a röntgenátvilá- gítások hatásával és a hatalmas rádióállomások erős elektromágneses sugárzásával magyarázták. Néhányan a kozmikus sugárzás erősségének egyenjogúság és a meteorológia „Fejembe száll a vér, amikor a rádióban hallom, hogy a Che- ryl-orkán X, a Betsy-hurrikán Y vámost elpusztította” — jelentette ki egy hölgy „A mai asszony” elnevezésű szervezet nevében az amerikai meteorológusok országos kongresszusán. Tiltakozott az ellen, hogy az orkánokat és hurrikánokat mindig női nevekkel jelölik, s kijelentette: helyesebb lenne amerikai szenátorokról és politikusokról elnevezni a katasztrófát jelentő természeti jelenségeket. fokozódását tartották a jelenség okának. Mások feltételezték, hogy az egyre növekvő, a gyermekeket és serdülőket elborító információ-áradat mindennek az oka. A pszichológiai-idegi megterhelés fokozódása véleményük szerint a fizikai fejlődés gyorsulását idézi elő. Mindezek a hipotézisek azonban valamiért „sántítanak”. Elsősorban azért, mert a fentebb felsorolt változások csak az utóbbi évtizedekben következtek be, míg az akcele. ráció folyamata legalábbis néhány évszázada tart. Ismeretes például, hogy a középkori lovagok fegyverzetét ma legfeljebb a 17 éves serdülők tudnák hordani. A VALÓDI OK Mi lehet a huszadik század „találós kérdésének” valódi oka? így nevezik ugyanis az akcelerációt. Ha helyes feleletet akarunk adni a kérdésre, elmélyült elemzésnek kell alávetnünk a jelenség minden oldalát. E foyamatban szerepel az a meggyökeresedett elképzelés, hogy Földünk meleg égövein korábbam következik be a fiatalok érése. A Balti-tenger partvidékének fiataljai korábban válnak felnőtté a mediterrán térség lakóinál, az angliai ■kamaszok pedig megelőzik indiai és nigériai társaikat. Az akceleráció a nagy városokban a legerősebb. Míg a metropolisokban a gyermekek átlagos magassága az utóbbi 3 évtizedben 10 cm-rel nőtt, addig a kisebb városokban csak héttel, a falvakban pedig mindössze 4 cm-reL A felnövő nemzedék számára természetesen nagy jelentőségű a helyes táplálkozás, az orvostudomány legújabb sikerei. amellyel nagymértékben csökkentik a megbetegedések számát, a folyamatnak azonban nyilván van valamilyen alapvető, fő oka. Mi lehet ez? A genetikusok tudják, hogy a termet, a fizikai érés — beleértve a nemi érést is — öröklődik. Neves antropológus professzorok már a 20-as évek elején megfogalmazták azt a feltevést, hogy az emberek magasságára és fejlődésére hatást gyakorol a lakosság különböző csoportjainak fokozott mérvű keveredése. Az emberiség kis közösségekben indult felődésnek, melyek fokozatosan nemzetekké alakultak. Az évszázadokon és évezredeken át meglévő faji, vallási, földrajzi ellentétek elválasztották egymástól a különböző népességeket, megakadályozták keveredésüket. Ez pedig a régóta jól ismert genetikai jelenséggel. a heterózissal függ ösz- sze, melynek lényege, hogy a negatív gének hatása az öröklődés során csökken. A genetikusok és az állattenyésztők már néhány évtizede sikerrel használják fel e jelenség felismerését, a mezőgazdasági kultúrák terméseredményeinek javításában és a haszonállatok hozamának növelésében. Valószínűleg ez az egyik fő ok, amely a nagyvárosokban megfigyelhető fokozott akcele- rációs folyamatot magyarázza, ahol nemcsak egy nemzet különböző csoportjai keverednek egymással. Falun sokkal kisebb ennek a lehetősé?“, ezért itt az akceleráció lassúbb. Az akceleráció problémája nemcsak a tudósokat, de a ruhatervezőket, jogászokat, bútortervezőket stb. is érdekli. Nem lehet ugyanis egvszer, s mindenkorra megállapítani az iskolapadok méretét, a tanulók terhelésének mértékét. Európa több országában tanácskoznak arról, hogy az általános iskolai képzést korábban kezdjék. S a legtöbb országban több ruhaszabványt, cipőméretet és iskolai bútorméretet módosítani kellett. Nyilvánvaló, hogy az akceleráció folyamata nem vezet gigantikus méretű emberek kialakulásához. A folyamatnak ugyanis korlátái vannak. Tehát tanulmányozni kell, de kö. vetkezményeit nem szabad eltúlozni* H. J. A szívinfarktus modellje Nyugalom, nyugalom és megint csak nyugalom — ez mindig elengedhetetlen követelménynek ■ számított az infarktus gyógyításánál. Dr. Cejt- lovszkij páciensei között mindenféle szívbeteg akad a csekély szívbántalomból lábadozóktól a szívizominfarktusban szenvedőkig. Ám szó szerint néhány napba telik csupán, és mindnyájan újra járni kezdenek, sőt később még futni is tudnak. Hogyan? Futni? — csodálkozik az olvasó. És itt kell megmagyarázni, milyen betegekről van szó. Szemjon Jefi- movics páciensei — kutyák, szívbajuk pedig nem magától fejlődött ki, hanem műtétileg idézték elő a permi Orvos- tudományi Intézet központi tudományos kutató laboratóriumának patofiziológiai osztályán. A stenocardia és az infarktus teljes tudományos értékű modelljeit „hozzák létre” itt, ami a fiziológusoknak módot nyújt arra, hogy figyelemmel kísérjék a súlyos szív- betegségek fejlődését és módszereket dolgozzanak ki megelőzésükre és hatékony gyógyításukra. Sz. J. Cejtlovszkij M. R. Mo- gendovics professzor tanítványa. E tudós neve jól ismert az orvostudomány világában. Nevéhez fűződik azoknak a reflexeknek a felfedezése, amelyek segítségével az agy állandó kapcsolatot tart az izmok és a belső szervek között és módosíthatja az életfontosságú szervek egész rendszerének működési rendjét. Az izmok nem csupán fizikai munkát végeznek, hanem egyúttal sajátságos érzékszervek is, amelyek jelzést adnak az agynak működésükről. Régen kimutatták már, hogy az emberi szervezet óriási potenciális lehetőségekkel rendelkezik. Ezek ideig-óráig szuny- nyadnak, míg bizonyos körülmények között működésbe nem lép az akarat rugója. Nem egy esetről tudunk, amikor hajótűz vagy hajótörés alkalmával az addig tengeri betegségben szenvedő emberek hirtelen kigyógyultak ebből. Az ingerület és a gátlás az agy alapvető fiziológiai folyamatai. De térjünk vissza dr. Cejtlovszkij infarktuseseteire. Épp az ő kísérletei igazolják az említett elméleti feltevéseket! A fiziológiai funkciók mutatóit egyidejűleg regisztráló korszerű készülék kimutatta, hogy a betegségek súlyos időszakában a szív épp a reflexek segítségével csökkenti az izom- zat aktivitását, mintegy védve magát a túlterheléstől. Mihelyt azonban elmúlt ez az 1 időszak, újra megélénkül az izmok tevékenysége. Miért ne menjünk hát az emberi szervezet működése elé — gondolta a tudós, — mikor az az egyensúly helyreállítására törekszik, miért ne használjuk fel a kellően adagolt mozgást a szív életműködéseinek, a véredények rugalmasságának és szilárdságának fokozására szolgáló eszközként? A mesterséges infarktusokra Cejtlovszkij nem tért rá rögtön. Kezdetben mesterséges stenocardiát, jelentéktelen szívsérüléseket idézett elő az állatokon. A kutyákat hosszasan készítik elő a műtétre. Némelyikükkel fokozott igénybevétellel járó edzéseket tartanak különleges pályákon, amelyek segítségével az állatok futásának gyorsaságát és időtartamát szabályozzák. Másokat pedig szűk ketrecekben tartanak, amelyekben a mozgás lehetősége igen korlátozott. Mihelyt az állatok magukhoz térnek a műtét után. mozgásra ösztönzik őket. Megváltozik az edzőpályákon végzett munka rendje, megfigyeléseket végeznek arra -vonatkozólag, hogyan reagál az olyannyira különböző fokú megterhelésre azoknak a kutyáknak a szíve, amelyek előzőleg edzéseken vettek részt és azoké a kutyáké, amelyek csekély mozgással járó életmódot folytattak. — És mi következik mindebből? — kérdezem tréfásan Szemjon Jefimovicstól. —> Mindnyájan elfuthatnak az infarktus elől? — Minden azon múlik, mikor kezdenek futni és milyen gyorsan — feleli a tudós. Feltárni az infarktus idején a szervezetben végbemenő folyamatokat, megállapítani, mikor a legcélszerűbb a gyógyításhoz aktív mozgást alkalmazni — ezért folynak ezek a kísérletek. V. 1VANOV (APN) Támadás a vándormadarak ellen Nemcsak olasz „vadászok” ellenségei az Európa felett északról Afrikába húzó vándormadaraknak, hanem az ősi ellenség: az Eleonora-sólyom is. (Nevét egy XIV. századi szardiniai hercegnőről, Eleonóra d’Arborea-ról kapta.) Évente legalább egymillió költöző madár esik e ragadozó madár áldozatául, amely kíméletlenül csap le a madárseregre a Földközi-tenger fölött. Ciprus és Marokkó között kb. kétezer pár él, s mivel fiókái ősszel kelnek ki, szeptember—októberben, a madarak vonulásának idején, sok táplálékra van szükségük. Az ornitológusok az utóbbi időben kezdték felmérni, mekkora lehet a költöző madarak száma. Jelenlegi becslésük sze. Mi Tan a cipősarokban? Speciális cipővel látják el a portásokat, éjjeliőröket, pénztárosokat stb. egyes nyugati vállalatok. A lábbeli semmiben sem különbözik a kereskedelmi forgalomban levő cipőktől, így nem tűnhet fel, hogy az egyik sarokba egy miniatűr rádióadót építettek be, ami akkor lép működésbe, amikor a két sarok hátsó íve a lábak kifordításakor összeütődik (tehát járás közben nem fordulhat elő a jelzőberendezés bekapcsolása). A kis rádióadó pontosan meghatározott hullámhosszon vészjelzéseket ad le, amelyeket alkalmas helyen — ellenőrzőközpontban, rendőrőrszobán stb. — elhelyezett vevőberendezés fog és «lakit át riasztó hang- vagy fényjellé. A »riasztó cipó’’ 1—3 km-es sugarú körön megbízhatóan működik. belül rint 100 napon belül egy milliárd madár repül át Euróoa felett, egy részük — a rovarevők 1000—2000 méter magasan, a magvakat evők alacsonyan, pár száz méter magasságban. A sólymok mintegy elősegítik a természetes kiválasztódást; elsősorban a gyenge, beteges madarak válnak prédául. A sólymok életét is mostanában kezdték kutatni: Érdekes módon a fészkeket egymás szomszédságában építik fel, más ragadozó madaraktól eltérően, és vadászni is tömegesen szállnak a Földközitenger fölé, ahol valóságos hálót feszítenek az érkező madársereg elé. A jó tápláléktól hamar megnőnek a sólyomfiókák is: egy hónap múlva már repülni tudnak, s akkor az Eleonora-sólyomból is vándormadár lesz: elköltözik Ecuadorba. Népújság Ó 1973. március 15.
