Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-15 / 62. szám
Hz 1848-as forradalmak Európában Népművészet a belföldnek Tetszik nekem az a pillanatnyilag még belső használatú jelszó, amit a fönnállásának 25. évfordulóját 1973-ban ünneplő Népművészeti és Háziipari Vállalat adott kif elkészítve a jubileumi év tájegységi kiállításainak tervezetét Népművészet a belföldnek! Örvendetes a szándék, megvalósításához előre is sok sikert kívánok és azt gondolom, nemcsak a magam nevében. Voltunk, vagyunk ugyanis szép számmal, akik az elmúlt évek során olyan sokat bosszankodtunk azon a köztudatba kövesedett tévhiten, hogy népművészetünk termékei „gazdasági okokból’' elsősorban a külföldnek ajánlottak. Egyébként a forgalmazás borsos árai nem kis mértékben ludasak e tévhit elterjedésében, térhódításában. S bizony időszerű fölvenni a harcot a tévhit további terjedése ellen, ha tetszik éppen a jubileumi év ünnepi apropójából. Hiszen nem az alkalom a fontos, az időszerűség parancsoló. Ki értékelje, szeresse, óvja a kallódástól, a jelen számára átköltött népi díszítőművészetünket, benne a haza egykori népéletének egy-egy darabkáját — ami történelem is egyben —, ha nem mi? Ki engedje be otthonába a fejlődő lakáskultúra közvetítésével azt, ami nemcsak egyszerűen szép, hanem hasznosan szép, ha nem mi? A Népművészeti és Háziipari Vállalat tulajdonképpen már az elmúlt évben megmozdult és számos olyan kiállítást rendezett az ország etnikai egységeinek valamelyik székvárosában, ami a népi díszítőművészet megismerését célozta. Ma már tudjuk, hogy a nem mellékes, de nem elsősorban fontos kereskedelmi sikeren túl nagy ízlésformáló hatásuk is volt ezeknek • kiállításoknak. Alkalom nyílott az igények fölmérésére is. Közel egy évvel ezelőtt várakozással és nem titkolt örömmel ünnepeltük meg Szekszórdon a Képcsarnok Vállalat boltjának, illetve bemutatótermének a megnyitását, annak főleg kultúrpolitikai küldetéséhez fűzve nagy reményeket Ma nyugodtan tehetjük ugyanezt, hiszen a Népművészeti és Háziipari Vállalat tervezett jubileumi kiállításai sem csupán az üzlet kedvéért lesznek. Több, amire ezek a bemutatók vállalkoznak, hiszen négy helyen a népművészet egyes ágainak történeti fejlődését publikálják, három kiállításra kerül sor tájegységi csoportosításban, kiemelt tájegységi kiállítás színhelye lesz a belföldiek által sajnálatos módon alig ismert tihanyi tájház, de jelentőségében nem kisebb az a nagyszabású bemutató sem, amely Budapesten mutatja mojd be a magyar és a környező szocialista országok népi iparművészetének remekeit. A jubileumi akcióban mi. Tolna megyeiek !s érdekeltek vagyunk. Nem, nem csupán úgy, hogy népművészeink, népi iparművészeink munkáját oda kölcsönözzük. Szekszárd is házigazdája lesz egy kiállításnak, de tartsunk sorrendet. Győrben a jövő hónapban nyitják meg a népi hímzéskultúrát demonstráló bemutatót, amelyen a buzsáki, karcagi, kalocsai, matyó, palóc, sárközi, csornai, a vásárhelyi hímzőasszonyok művészi munkái vallanak gazdagságunkról és arról, hogy az ősi díszítőelemek milyen mesések mai használati tárgyainkon. A népi faragók munkáit Szombathely fogadja: szőtteskultúránk mai anyagait Budapest állítja ki, míg a népi cserépkultúra bemutatása — az akkorra újjászülető népművészeti boltban — Szekszárd osztályrésze lesz. Vásárhely, Mezőtúr, Karcag, Nádudvar, Mohács, Sárospatak, Szekszárd népi fazekasai adnak itt találkozót egymásnak munkáikkal. S itt is, akárcsak a korábban említett kiállításokon, múzeális anyag mutatja be nálunk a • fazekasság, másutt a szövők, faragók jellegzetes és hagyományos munkaeszközeit Győrben, Miskolcon és Debrecenben a Déldunántúl, Eszakmagyarország és az Alföld népművészete mutatkozik be, majd a fővárosban rendezendő jubileumi kiállítás zárja november 15-től 23-ig a kultúrpolitikai hasznában oly sokat ígérő ünnepi eseménysort a Duna mente népi iparművészetét adva közre. Mindezek utón mit mondhat még az újságíró? Szívből kívánja, hogy méltó siker övezze a tartalmában nagyon helyénvaló vállalkozást. — lászló — Cm tíz után Kevés forradalomnak jósolták meg annyian a jöttét és várták érkezését, mint az 1848-as forradalmakét Európában. A várva várt forradalom elérkezett és a futótűz gyorsaságával szaladt végig a kontinensen. Az 1848-as év forradalmi fejleményei január 12-én Pa- lermóban, Szicília fővárosában indultak el. Az ekkor kitört felkelés nyolcnapi küzdelem után kiverte a fővárosból a szigetet birtokló nápolyi király csapatait. A győzelem meghozta gyümölcsét: az uralkodó február 10-én alkotmányt adott a szigetnek, majd rövidesen szárazföldi országrészének is. A példa gyorsan hatott Itáliában. Toscana, Piemont és a pápai állam egy hónapon belül követték. A láncreakciót azonban nem Palermo, hanem Párizs indította el. 1848. február 23-án egy békés reformlakoma betiltás1 m atti tiltakozás a katonasággal való összecsapásra, majd fegyveres harcra vezetett. A király úgy vélte, hogy miniszterelnöke menesztésével megmentheti a helyzetet. A lépéssel azonban elkésett és magának in menekülnie kellett. Párizsban február 25-én kikiáltották a köztársaságot. Az ország irányítását egy, a felkelők által kijelölt ideiglenes kormány vette át. Ez a kormány — egy kivétellel — polgári politikusokból állott, de azt a felkelők soraiban lévő munkások ezekben a napokban ellenőrzésük alatt tartották. Ez a magyarázata annak, hogy sikerült kikénysze- ríteniük a munkához való jog deklarálását, és az általános munkanélküliség körülményei között munkát biztosító nemzeti műhelyek megszervezését. A kormány egyben megkezdte a nemzetgyűlési választások előkészítését. A nemzetgyűlését, amelynek feladata >>az új köztársasági alkotmány kidolgozása volt. A franciaországi hírek nyugtalanságot okoztak szerte Európában. Elsőnek, még február végén, a Rajna-menti Baden nagyhercegségben, majd március elején Bajorország fővárosában jelentkezett a párizsi események hatása. Ezután a Habsburg birodalom fővárosa. Bécs következett. Itt az eseményeket a közeli Pozsonyban ülésező magyar országgyűlés fejleményei is segítették. Pozsonyban ugyanis Kossuth március 3-án az egész birodalomnak alkotmányt követelt. Ez indította el ázt a szervezkedést, amely március 13-án Bécsben is a tüntetők és a katonaság összeütközéséhez vezetett. Mivel a nyugalmat nem sikerült helyreállítani, az udvar menesztette Metternich kancellárt. A császár alkotmányt ígért, beleegyezett a sajtószabadságba és a nemzetőrség szervezésébe. A bécsi fejlemények egyelőre megálltak itt, hogy május közepén, majd az elégedetlen diákok újabb fellépése a császárt is menekülésre késztesse. Bécs forradalma hatott Pestre is, ahol március 15-én a radikálisok Petőfi és Vasvári vezetésével kiharcolták a cenzúra eltörlését. A magyar főváros eseményeinek jelentősége elsősorban az, hogy a forradalmi ifjúság az elkövetkező két hétben bátorítani, s ha kellett: kényszeríteni tudta a pozsonyi törvényhozást. Ennek eredményeként megszavazták és Beccsel is elfogadtatták az áprilisban szentesített törvényeket. Magyarország alkotmányos monarchiává alakult, felelős kormánnyal, évenként összeülő népképviseleti országgyűléssel. De ami a legfontosabb: Pozsonyban törvénybe iktatták a jobbágyok felszabadítását, a köztehervise. lést és a törvény előtti egyenlőséget. A forradalom következő állomáshelye Berlin volt, ahol március 18-án került sor a bécsiekhez hasonló összeütközésekre. A porosz demokratikus és reformbarát erők gyengesége miatt azonban az itt elért eredmények viszonylag szerények voltak. Sokkal nagyobb jelentőségű volt az osztrákok által megszállt Észak-Olaszor- szágban Lombardia és Velence egyidejűleg kitört felkelése, mind Milánóban, mind Velence városában március 18-án lobbant lángra az elégedetlenség parazsa. Az osztrák katonaság mindkét várost kénytelen volt kiüríteni. Rövidesen a független Piemont és más itáliai államok is felléptek az osztrák haderő ellen. Eszak- Itáliában osztrákellenes nemzeti függetlenségi háború bontakozott ki, amely jelentősen lekötötte Ausztria erejét. A népek tavasza még egy, elkésett meglepetést tartogatott: az áprilisban lezajlott előkészületek után, május 18- án a Majna menti Frankfurtban összeült az a parlament, amelynek liberális és demokrata tagjai nem kevesebbet akartak, mint kidolgozni az egységes Németország alkotmányát. A törekvésnek kevés realitása volt, hiszen a német nyelvterület kisebb-nagyobb forradalmat megállották a kisebb-nagyobb fejedelmek trónjainál, akik így megőrizték ha_ .almukat. Európa tehát forradalmasodon, de nem teljesült a Testvéri Demokraták és más szervezetek elképzelése, hogy ezek a forradalmak egységesen lépnek fel a reakció ellen. A nemzeti forradalmaknak csak a kezdeti kölcsönhatás idején volt közük egymáshoz, de egységes cselekvésre nem került sor. Az egymástól elszigetelt, sokszor eltérő célkitűzésű forradalmak így sorra vereséget szenvedtek. Az ellenforradalmi eseményeket is Párizs indította el. A párizsi munkások kétségbeesett júliusi felkelését véresen leverték. Ausztriának nem kellett többé attól félnie, hogy a franciák Gszak-Itáliában segítséget nyújtanak az osztrákok ellen harcoló erőknek. így KEREKES IMRE: 24. Még sose láttam ezeket a srácokat, csak a holmikról gondolom, hogy hány évesek lehetnek. Kerek kis zöld. meg kék, meg fehér siltes sapkákat hordanak, olcsó kis pulóvereket, elöl foltosak az ételtől, madzagcsomók, zsebkendők, sörkupakok meg játékpisztolyok maradnak utánuk. Ha ezekre gondolok, ahogy ülök a portásfülke előtt, valahogy megnyugszom. Elképzelem, hogy & zöld rét nem olyan kiégett, mint a valóságban. hintát is raknak oda, meg két kaput a focizóknak. A Nelli eltűnt, már egy hete nem láttam. Az éjjeliőrnek nincs gyereke. A mucusok nappal otthon főznek, vagy mosnak, az üzletbe szaladgálnak, vagy a gyárakban kapkodnak, vagy a hivatalokban töltik a drága tdőt, de valahogy agyonütik a napot. Estére készülnek Estig megérik bennük az, ami nappal a fejükben jár, aztán este vagy igent mondanak, vagy nemet. De mindenesetre estére jön el az ő világuk, mert azt hiszik, hogy estére megváltják őket, vagy ők saját magukat, trappal nem lehet semmire se menni a nőkkel. Dé az éjjeliőrnek nincs szabad estéje. A tolvajok, akárItáliában is rövidesen a reakció javára billent a mérleg: július végén Radetzky tábornok győzelmet aratott az olasz haderő felett. Az osztrák hadsereg felszabadult és Bécs keményebben fordulhatott szembe a magyar forradalommal. Augusztus végén Bécs már az önálló pénz- és hadügyek feladását követelte a magyar kormánytól. Szeptember 11- én a horváth Jellasics átkelt a Dráván, hogy elfoglalja Budát. Pákozdnál — mint ismeretes — megállították és vereséget szenvedett. A továbbiakban azonban a magyar forradalom és a védelmében kitört újabb bécsi felkelés rém tudott kezet fogni. A magára maradt Bécs rövidesen megadta magát Windischgrätznek. Bécs vereségével egyidejűleg Berlinben is felülkerekedett az ellenforradalom. A frankfurti parlamentről nyilvánvalóvá vált, hogy nem több reformvágyó jógtudósok és más értelmiségiek gyülekezeténél. 1848 telére így hervadtak le a népek tavaszának virágai. Ekkor már csak Magyarország vívta szabadságharcát az elcsendesedett Európában. Létére és küzdelmére feszülten figyelt a reményeiben mePcsúfolt kontinens, s Marx és Engels is lelkesedéssel kísérte hősi harcát. 1849 tavaszának győzelmes magyar had. járata új lehetőségeket ígért, de a forradalom és a szabadságharc győzelmét az összefogott reakció — az osztrák és a cári haderő —, túlsúlya ellen csak egy újabb európai forradalom biztosíthatta volna. Ennek hiányában a magyar vereséget elodázni lehetett csak, nem kikerülni. A 125 évvel ezelőtt kezdődött forradalmak mégsem múltak egy nyomtalanul. Nem születtek ugyan nyomukban új birodalmak, mint Napoleon idején, sőt Európa térképén egyetlen vonást nem változtattak. De a kudarcok ellenére is fontos következményük volt, hogy egyetlen általuk érintett országban sem lehetett többé feltartóztatni a polgári átalakulást. A történelem mozdonyai már új váltókon dübörögtek. TARBAN ALADÁR csak a nők, egész nap terveznek, valahogy elütik a napot, gyűjtik az energiát, lapulnak, ha van mitől. Ha éppen most szabadultak, akkor is, bújnak a fény elől, mert még nem szokták meg, vagy azon töprengenek, hogy nem lehetne-e mindent elölről kezdeni. De semmit se lehet elölről kezdeni így aztán minden marad a régi, az este a tolvajok világa. Kirajzanak a sötétbe és ha valami jó ötletük támad, befordulnak a talponállóba, bedobnak két-három féldecit mielőtt elindulnak, mert azt hiszik, hogy az éjszakának sose lesz vége. Az éjjeliőrnek nincs szabad estéje. Megnézheti, hogy merről fűj a szél, a temető, vagy a vágóhíd felől, méglocsolhatja a virágot, megfőzheti a teát a villanyfózőn, de aztán semmi több. Aki szeret aludni, az még álmában se lop el egy gombostűt. A tolvajok nem alszanak. Az éjjeliőrnek ettől készülnek ki az idegei. Amikor leül a székre a portásfülke előtt, mert már elfáradt, még mielőtt beáll az éjszaka, hiába gondol az otthagyott gyerekholmikra a sötét kerítésoidalon, nem ér semmit Mire megnyugodna, már hallja, hogy körülötte egész nap zúgott a gyár, a haverok káromkodtak, a mucusok sírtak a tegnapi szakítás miatt. A targoncákon elszállították a kész termékeket. Minden úgy megtelik körülötte, hogy a levegő sűrű lesz, méghozzá itt valahol fölötte, mintha egy összetákolt helikopterre rakták volna a fényes napot, hogy most itt keringjen éjszaka a portásfülke körül, míg csak ki nem hajnalodik. (Folytatjuk)
