Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-15 / 62. szám
Pártsxemesés — pártirányítás A felelősség — kötelesség Nem könnyű felelősséget vállalni. De akár vállaljuk, akár nem a felelősség hozzánk tartozik, mint naphoz az árnyék. Más kérdés, hogyan élünk vele, egyáltalán tudatában vagyunk-e felelősségünknek, készek vagyunk-e vállalni? S itt mutatkozik meg a kommunista sajátos helyzete. Hiszen őt — többek között — mindenekelőtt felelősségének tudatos vállalása kell, hogy jellemezze. S jellemzi is— különösen, ha a pártszervezet céltudatosan törődik azzal, hogyan jut érvényre az egyes párttagok személyes felelőssége. w A BUZDÍTÁS mellett Aligha van olyan összejövetel, beszélgetés, ahol ne kerülne szóba a felelősség. Hangsúlyozzuk szükségességét — és joggal. Felvetődik azonban: elegendő-e általánosságokban történő emlegetése? Ez ugyanis olyan kötelesség, amelynek a konkrét tevékenységben kell teljesülnie. A buzdítás- nák is megvan ugyan a szerepe, de — mint azt az idei beszámoló taggyűlések is érzékeltették — mindennél nagyobb hatása van a személy szerinti értékelésnek. Néha csak egy-két szó ez: „köszönjük”, „elmaradtál”, „nagyobb aktivitást várunk” és így tovább. Es máris ébredezik a kollektíva kényelmes névtelensége mögé bujt személyes felelősség. Máskor is értékelték a párttagok munkáját, — de ilyen nagy nyilvánosság előtt, s ennyire őszintén, ilyen következetességgel ez korábban nem vált általános gyakorlat. . Valahogy most ért be igazán az a sókat emlegetett tétel, hogy az alapszervezet egész politikai tevékenységéért az ott élő, dolgozó párttagok a felelősek. A vezetőség is persze, de nemcsak ő, hanem együtt és kü- lön-külön mindannyian! Ez érződött abban is, ahogyan a végzett munkáról, az újabb feladatokról a hozzászólók elmondták véleményüket „ÉN CSAK EGY KIS PONT VAGYOK” Amikor a felelősség szó elhangzik, többek gondolatában a nagy központi apparátusok, a megyei szervek jelennek meg. Ügy vélik: csakis ott lehet a helye, mert hiszen ők maguk csupán kis pontok, teszik amit kell, és kész. Ezt a felfogást maga az élet cáfolja napról napra. Mégis — újra meg újra éled. Talán, mert ideig-óráig menlevelet ad, kényelmet biztosít, Pedig mindenütt ott a felelősség: „lent” is, „fent” is. Nem lehet bérbeadni, nem lehet róla önkényesen lemondani. A mérce természetesen más és más. Ez azonban csak az elbírálásnál lényeges, a dolog lényegén mit sem változtat. A bevált politika jobb végrehajtására a Központi Bizottság a múlt év novemberében meghozta a döntést. Semmi ok és jog nincs hát a tétlenségre, immár nem lehet helye a „semmit se tenni, de azzal is várni” mentalitásnak. És annak a szemléletnek sem — amiről már előzőleg szó esett Népújság 3 —, hogy „én csak egy kis pont vagyok”. A párt határozatát ugyanis nem lehet úgy általában megvalósítani, csakis az adott • munkahelyeken, konkrétan. A nagy egészből gazdasági és politikai téren egyaránt meg kell találni és meg kell határozni a helyi tennivalókat. Éppen ezért a Központi Bizottság határozatának végrehajtásában különös felelősség terheli az egyes párttagokat is. A TETTEK MIBÄNK VARNAK Minden munka jó elvégzésének alapja a személyes felelősség nemcsak magunkkal, hanem környezetünkkel ’ szemben is. Sokszor ez annyit jelent, hogy nem adjuk tovább a hibás terméket, hogy nem nézzük tétlenül a pazarlást, hogy nem, megyünk tovább •közömbösen,' a visszás jelenségek láttán, hogy sürgetjük a megérett döntéseket, hogy megértésre, türelemre neveljük a reális szemléletet nélkülözőket. Mert ilyen és ehhez hasonló „apróságokból” tevődik össze a „nagy” politika. De ki valósíthatja ezt meg, ha nem mi magunk? Várhatunk-e valaki másra? Aligha. Aki csak azt várja: mi lesz, s maga nem tesz semmit, az nem kommunista módon értelmezi a feladatát. Csak zsebre tenni az eredményt, vagy méltatlankodni, hogy mások nem úgy dolgoztak, ahogyan kellett volna — különös felfogás lenne egy párttagtól. A felelősség és az ember összetartozik átalában. Nem így a párttagsággal, járó .felelősségi Ezt * önként" 'Vállaljuk, vagy nem vállaljuk, hiszen a párttagság nem kötelező senkire nézve. De vállalása azt is jelenti: a párttagnak kötelességei vannak, felelősség azért., hogy munkahelyén, területén a párt politikája érvényesüljön, hogy megvalósuljanak a párt határozatai. Nem könnyű ezt a kötelességet sem vállalni, sem teljesíteni. Ezért nélkülözhetetlen az alapszervezet nevelő, segítő ereje. Az egyes párttag csak így teljesítheti kötelességét. BALOGH MARIA Az előzetes vizsgálatok és a múlt évi tapasztalatok egyaránt arra utalnak, hogy a lakosság építési kedve nem csappant, továbbra is számítani lehet a saját építkezések volumenének növekedésére. Ennek megfelelően az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a Belkereskedelmi Minisztérium a korábbinál nagyobb gondot fordít az építtetők anyagellátására. Nemcsak tárcaközi megállapodás alapján határozták meg a belkereskedelmi építőanyag-kontingenst, tehát a lakosság építőanyag-ellátásának megfeVagonból munkásszállodába Dombóvárott az építési főnökség vidéki munkásai vagonokban laknak. Az átalakított G-kocsi alkalmas ugyan ideiglenes felvonulási szállásul, de télen bármennyire is fűtik, hideg, nyáron meg nagyon meleg. A dombóvári vasútállomás egyik csonka vágányán több • tucat G-lakókocsi áll, s mintegy százan laknak ezekben. (Külön fürdővagon, kultúrva- gon is van a lakószerelvénybe sorolva.) A MÁV több év óta egyre többet költ a vasutasok munka- és életkörülményeinek javítására. Ezért építettek Dombóvárott pgy munkásszállodát is. A munkásszálloda több nvnt tizenkétmillió forintba került, Sajnos, amikor elkészült, nem tudták átadni rendeltetésének különböző problémák miatt. Egyik ilyen volt, hogy a szállodát a központi fűtőműhöz kapcsolnák, azonban ezt majd két év múlva készítik el. ugyanis ez a fűtőmű szolgálja ki az egész állomási komplexumot. így most egy gőzmozdonyt állítottak üzembe a szálloda mellé, amíg a központi hőerőmű elkészül. Másik probléma a szennyvíz elvezetése: az épület alagsora igen alacsonyan helyezkedik el. ezért külön szivattyúállomást kellett építeni. A pótmunkák elkészültek, így március 22-én már költözhetnek a munkások szállodájukba. Az épületben ötven háromágyas szobát alakítottak ki, a szobákban szekrény, asztal, — kényelmes elhelyezkedési lehetőség három ember számára. Szintenként egy konyha, ahol a munkások elkészíthetik ételüket, és zuhanyozók vannak. Minden szobában mosdókagyló. Az alagsorban mosoda, csizmamosó, vasalóhelyiség van. Az épületben orvosi rendelőt és betegszobát is berendeztek. — Fi — lelő mennyiségeket, hanem azí is elhatározták, hogy rendszeresen ellenőrzik az előirányzatok és a szerződések teljesítését. összességében a tavalyinál 6 százalékkal több építőanya-; got vásárolhat a lakosság. Az alapvető termékek közül tavaly a cement- és parkettaellátásban mutatkoztak nehézségek. Így az idén már mintegy 200 000 tonnával több cement beszerzését irányozták elő, mint amennyit tavaly ka-> pott a lakosság. Megoldották a parkettagondokat is. Az idén keramikus padlóburkoló lapból 500 000 helyett 700 000 négyzetméternyit, falburkoló csempéből 1,6 millió helyett kétmillió négyzetméternyit irányoztak elő, s többet terveztek falazóanyagból, égetett tetőcserépből és más fontos termékből is. A legutóbb megtartott tárcaközi munkaértekezlet résztvevői megállapíthatták, hogy a kijelölt termelő és belkereskedelmi szervezetek jórészt megkötötték már a szerződéseket az előirányzott építőanyagok szállításáról. Egyebek között a keresett azbesztcement tetőfedő palából a lakosság ellátására az előirányzottnál 200 000 négyzetméterrel többnek a szállítását vállalta a gyár. Az importanyagok nagy részére is megkötötték már a szállítási szerződéseket. Szó van arról, hogy téglát importálunk a Szovjetunióból és Romániából, s mindkét minisztérium egyaránt fontosnak tartja, hogy az építési főidényben, tehát még az első félévben megérkezzenek az import téglaszállítmányok. Eddig 29 millió külföldi tégla megvásárlására kötöttek szerződést, és további 13 millió szántásáról folytatnak még tárgyalásokat. 1973. március 15. Pazorlas es környéke Az áutóbuszutasok fele a napot a bíróságon töltötte, a társalgásból mindenképpen erre következtetek. Birtokháborítás vagy valami ehhez hasonló ügy mérgesedett el olyképpen, hogy van itt most már rágalmazás, becsületsértés, köny- nyű testi sértés és a pernek, haragnak talán nem lesz vége soha. Kerül, amibe kerül alapon két szomszéd keseríti egymás életét, s tanúk tucatját felsorakoztatva pazarolja az utcabeliek idejét. Eszembe jut az őcsényi tanácselnök. Vele beszélgetve arra kaptunk választ: a helyi közigazgatás sokat tehet annak érdekében, hogy a kis ügyek ne mérgesedjenek el, ne legyen belőlük időt, energiát pazarló tengerikígyó. A tanácselnök soha nem sajnálja a fáradtságot, hogy azon nyomban a perpatvar színhelyére siessen, és tekintélyét, emberségét latbavetve kibékítse, megegyezésre, békejobb nyújtásra késztesse a civakodókat, a jedentéktelen apróságon háborgó szomszédokat. Idejében közbelépni. Szinte mindig sikerül elásatni a csatabárdot és főleg ez a magyarázata annak, hogy öcsény dolgozói tyúkpemek minősíthető ügyekkel ritkán terhelik a bíróságokat, elvétve fordul elő, hogy fél utca vonatra üljön, mert mégidéztetett Szekszárdra tanúnak. Talán nem véletlen, hogy az őcsényi tanácselnök a pazarlásról szólva azt állítja, igen nagy a helyi ügyintézők felelőssége, ő maga földművesként, mintagazdaként annak idején jó érzéssel tapasztalta, hogy főleg dologidőben nem a munkásember kényszerült alkalmazkodni a közigazgatáshoz, hanem a lehetőségek határai között a közigazgatás alkalmazkodott a munkásemberhez. — Mindig visszagondolok arra az időre, amikor ügyfélként jártam ide a tanácsházára, ha úgy hozta a sora. Dolgozott itt egy kartársnő, és úgy dolgozott, hogy mindig éreztette velünk, nem szívességet csinál, hanem kötelességét teljesíti. őszintén mondom, mindig rá gondolok és ebben a mostani beosztásomban példaképemnek tartom. Gazdálkodó emberként természetesen soha nem gondoltam arra, hogy egyszer valaha tanácselnök leszek a községben. És most nem restellem bevallani, hogy Zala Béláné példáját követem. Hozzá kora reggel is, mindig mehetett az ember. Gyorsan elintézte, akár még hivatalos idő előtt a dolgot, aztán nem volt munkakiesés. A nyilvánosság színe előtt is ki merem jelenteni, hogy nálunk ez a rend. Főleg dologidőben, kora reggel bejövünk, foglalkozunk az ügyfelekkel és nincs kiesés a munkából — mondja Molnár Albert tanácselnök. S ha már itt tartunk, érdemes újból szóvá tenni, hogy az ügyintézők rengetegszer feleslegesen kénytelenek igazolásokat, papírokat kérni arról, ami benne van a személyi igazolványban. Másik oldalon: rengeteg pénzbe kerül olyan igazolványokkal ellátni a dolgozókat, amelvek csak ismétlik a személyi igazolvány megfelelő rubrikáit. De ez már meghaladja a helyi tanács hatáskörét. A kérdés azonban változatlanul kérdés. Miért ad ki például valamennyi munkahely külön igazolást arról, hogy á munkahely a munkaadó, hiszen erre nézve egyedül a szeméivi igazolvány tekinthető hivatalos okmánynak. ’Azönkívül értelmetlenül felesleges azt igazolnia, amit a munkaadó tud legjobban. Javul a lakosság építőanyag-ellátása A község szokásait, írott és íratlan törvényeit jól ismerő elnök nyugodt lelkiismerettel mondja: öcsényben a családok gazdálkodására az előrelátás, a beosztás és a takarékosság a jellemző. Nincs pazarlás. Erről tanúskodik a betét- állomány a takarékszövetkezetben, a postán és Szekszárdoii. A 2654 lakost számláló községben a betétállomány összege meghaladja a hétmillió forintot. A portákat, a házakat, a háztáji gazdaságokat látva azt mondhatjuk: az emberek vigyáznak javaikra, őrzik, óvják és gyarapítják. Bizonyosra vehető, hogy ha az otthoni buzgalom érvényesül a munkahelyeken is, akkor évente sok millió forinttal gyarapodna Magyarországon a nemzeti jövedelem. Sajnos már a termelőszövetkezetben sem tapasztalható minden vonatkozásban az a vigyázás, ami a portákon természetes. S ez nemcsak öcsényre vonatkozik. Éppen a Tolna megyei Népújságban olvashattuk a közelmúltban, hogy a korrózió évente 1—2 százalékkal csökkenti a nemzeti jövedelmet. A faluközösség, tehát a helyi közvélemény nem megy el szó nélkül olyan dolgok mellett, ami szemet szúr, s a könnyelműség, a javak herdálása mindig szemet szúr, következik a megszólás, a ráhatás, a figyelmeztetés. A tanácselnök példákat említ. Valaki, a név nem fontos, lebontotta a házát, s az értékes anyagok egy részét a helyszínen hagyva, kitette az időjárás, a széf, az eső, a fagy pusztításának, Néhányan megszólították a tanácselnököt, s kérték, figyelt meztesse a hanyag tulajdonost. Ez megtörtént. Más eset. Z-ék a férj és a feleség „kicsit gyenge gondolkodású emberek”. Ügyelni kell rájuk, mert felelőtlenül, meggondolatlanul gazdálkodnak. Előfordult, hogy valósággal elkótyavetyélték a háztáji süldőket, minthogy jóval értéken alul adták el a jószágot. A tanácselnök személyesen járt el. oly módon, hogy beszélt a „szerencsés” vevővel és a „boltot” visszacsinálták. Erre azt is mondhatjuk: ilyen a közösség terelő ereje, nevelő munkája, ráhatása. Ez a szemlélet a munkahelyeken ma még elsősorban a szocialista brigádok sajátja. Tapasztalhatjuk mindenütt. A Paksi Állami Gazdaságban ugyanúgy, mint a Bonyhádi Cipőgyárban, de valamennyi üzemben és munkahelyen, ahol szocialista brigádok tevékenykednek. Legalább annyira vigyáznak a közösség javaira, mint a sajátjukéra. S a vétőkkel szemben következetesen fellépnek, éppen úgy alkalmazzák a felelősségre vonást, a figyelmeztetést, miként az.t az őcsényi tanácselnök teszi, amikor a faluközösség rosszallását tolmácsolja a herdálok fegyelmezésére. A község vezetőjével szót váltva kikerülhetetlennek látszott egy végeredményben nagyon érdekes' téma: a szabad idő. Méghozzá úgy, hogy milyen a megnövekedett szabad idő emberhez méltó, értelmes felhasználása. Pazarolható ez is a végtelenségig, főleg mióta a tíz-tizenöt évvel ezelőtti állapotokhoz képest általában megháromszorozódott. Nos, ami azt illeti, ezen a területen még nincs minden rendben, de tény, hogy a tsz-tagok, a bejáró dolgozók többsége nem haszontalan heverészéssel, vagy véget nem érő kártyázással „üti agyon” a szabad időt, hanem barkácso’ással, háztáji munkával, olvasással, tévénéz :'ssel és tanulással. (Folytatjuk» SZEKUUTY PÉTER
