Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-14 / 61. szám

Perben a halállal Izgalomtól kipirult arcuk az emlékezetemben él. Ahogy ott ültek tizenhatan a dombóvári kórház büféjében. Két vizsga, az utolsó két vizsga között. Ma már kész ápolónők. Ma­guk mögött tudják a három év millió gondját, baját, a dol­gozva tanulás fáradalmait. Fe­hér ruhában, de már munka­ruhában járnak a kórtermek­ben, műtőkben. A gyerektől ha megkérdez­zük, mi akar lenni, mondja, »hogy tanár, vasutas, pilóta vagy katona. A miértre már nem biztos, hogy tud vála­szolni,. Egyszerűen ez tetszik neki. Aztán a lehetőségek és igen sokszor a remélt anyagi­ak alaposan revideálják ezeket az elhatározásokat. Lesznek autó- vagy tévészerelők, vá­lasztanak más, divatos, jól fi­zető szakmát. Van olyan isme­rősöm, aki húszfillérest dobott fel. írás volt, íffv nem az orvo­sira, hanem a műegyetemre je­lentkezett. De vannak olyanok, akiknek nem a gyors érvényesülés, ha­nem a nénz irányította válasz­tását. ök azok, akik szakma helyett hivatást választot­tak. A most végzett dombóvári ápolónők legtöbbje ilven. Mert pár éve, mikor a nyolcszázfo­rintos szakképzetlen ápolónői állást betöltötték, még nem remélhették, hogy fizetésük majd két és félszeresére emel­kedik. A miért-et mégis megkér­deztem tőlük. — Mert szép foglalkozás. Embereket visszaadni az élet­nek, a társadalomnak. Volt, aki kitért .a: válasz-elől. Azzal, hogy ezt nem lehet száraz szavakkal elmondani. Banális dolog lenne. Nem érte­nék meg. Csak az tudja igaz­nak érezni, aki már hallotta újra dobogni a megállt szívet, akivel feledtette a sok órás megfeszített figyelemmel vég­zett munka fáradságát a be­teg halálból ébredése. Persze, munkájuk nem csu­pán ilyen szenzációnak beillő esetekből áll. Mosdatni, áoolni kell a betegeket, tűrni szeszé­lyeiket. És néha kudarc is éri őket. Minden erőfeszítésük el­lenére szemük előtt hal meg a beteg, öle, akik állandóan per­ben állnak a halállal, akik mindennap vívják a harcukat az életért, letömek-e ilyen­kor? — Nem kétséges, rettenetes érzés. Pláne, ha úgy látszott, hogy már szinte meggyógyult, önkéntelenül felmerült a kér­dés, mindent megtett em-e? Mindent, amit tudtam? Ezt a „mindent, amit tud­tam”, tette sokkal többé az elmúlt három év. — A komlói kórházból jöt­tem. Korábban úgy tervezték, ott is indul ápolónői tanfo­lyam. Nem úgy történt. Itt megszereztem a szakképesí­tést, most már tudom, mit mi. ért csinálok. Hogy miért adom az injekciót, és hogy az a gyógyszer milyen hatást fejt ki a beteg szervezetében. — A barátnőm csecsemő­ápolónőnek ment érettségi után. Úgy éreztem, ezt a mun­kát én is meg tudnám szeret­ni. — Tizennégy évesen felvéte­liztem Kaposváron az ápoló­nőképzőben. Aztán jött az el­lenforradalom. Abbahagytam a tanulást. Férjhez mentem, gyerekeket szültem. Három éve újra nekiláttam. A lá­nyommal egyszerre kezdtük az első osztályt. — Én meg a fiammal — szól valaki közbe. Tizenhatuk közül tizenöten asszonyok. A házimunka, gyer­meknevelés mellett vállalták a 'taiiülást. " 1 ■ut°4' ír­A valósághoz hozzá tarto- ' zik, 'többen voltak az elején.0' A három év során sokam le­morzsolódtak. ök végigcsinál­ták. Búzás Zoltánná, Fenyvesi Tiborné, Horváth Károlyné, Kotter József né és a többiek. Azt mondják, nagyon sokat köszönhetnek Kenéz Ilona in­tézetvezető főnővérnek, de ugyanígy a kórház valameny- nyi orvosának, ápolónőjének is. Az ő segítségük nélkül nem biztos, hogy sikerült volna el­végezniük az iskolát. Néhány napja kezükbe kap­ták az oklevelet. Szakképzett ápolónők. Dr. Zahorcsek Alfonz, a kór­ház igazgatója szeretettel be­szél róluk. Szavai amellett tárgyilagosak. Egy statisztikai adattal fejezi be: — A kórház átadása óta el­telt három év során a szak­képzett ápolónők aránya, most, hogy ők is megszerezték a ké­pesítést, elértük az országosan is igen kiváló 84 százalékot. A fehér köpenyes hadsereg, amely nap mint nap vívja har­cát a betegségekkel, halállal, az ő tudásukkal is erősödött. — szepesi — Intézkedések az iskolaegészségügy lislyzetőnek javítására A közelmúltban a Minisz­tertanács megtárgyalta az is­kolaegészségügy helyzetét, il­letve az ezzel kapcsolatos KNEB-vizsgálat tapasztalatait és határozatot hozott a tovább- bi tennivalókról. A határozat végrehajtásának segítésére egészségügyi és oktatási szak­emberekből koordinációs bi­zottság alakult. Mint az MTI munkatársának elmondták: Az Egészségügyi Minisztéri­um felülvizsgálja az iskolaor­vosok munkáját, s módosítják az iskolaorvosi hálózat műkö­dési szabályzatát. Az iskolaor­vosi vizsgálatokhoz új, kor­szerű törzslapot rendszeresíte­Előre pajtások ! Dombóvár lesz a gazdája az úttörőiiporterek vetélkedőjének Az 1973. évi dombóvári napok keretében rendezi meg a Magyar Úttörők Szövetségének városi elnöksége és a városi tanács ez év május 18—20 között az úttörőriporterek megyei találkozóját, melyre azok a riporterörsök lesznek hivatalo­sak, amelyek az elmúlt év végén meghirdetett úttörőripor­terek vetélkedőjének legjobbjai lesznek. A verseny, kiírásnak megfelelően, már elkezdődött. Be­érkeztek a Szakkörről szakkörre címmel alkotott pályamun­kák. Ezek az úttörő technikai körök munkáját mutatják be. Hasonlóképpen beérkeztek azok a pályaművek is, melyek „A néppel tűzön vízen át” címszó alatt Petőfi Sándorról és az 1848-as szabadságharcról szólnak. E hó végén várják a pályázat kiírói azokat a kollektív cikksorozatokat, melyek az újságírás bármely műfajában azt demonstrálják, hogy milyen a pályázók úttörőcsapatának a kapcsolata a patronáló üzemi KlSZrSzervezettel; üzemmel. Április 20-ig kell . beérkezniük azoknak a háromperces riportoknak, amelyek olyan úttörők­ről szólnak, akik valamely tevékenységükkel váltak alkal­massá arra, hogy a többiek'példaképként ismerjék és ismer­jék el őket. Ugyancsak április 20-ig kell összegyűjteniök a pályázó riporterőrsökvek és riporterpajtásoknak azokat az újságkivágásokat, amik munkáikat tartalmazzák. A bíráló bizottság, amely máris munkához látott és folya­matosan vállalta zsűrizni a beküldött pályaműveket, április 25-ig értesíti a vetélkedőben részt vevő úttörőriportereket a vetélkedő állásáról. De mindez még nem jelenti a tollforgató és riportermagnókkal is szakavatottan bánó úttörők ez évi versenyének a végét, mivel a föntebb már említett, három­napos riportertalálkozón részt vevő tíz legjobb őrsre a három nap folyamán is derekas szakmai próbatétel vár. Végül pe­dig értékes jutalmak és ami szintén nem lebecsülendő, jó alkalom a hasznos tapasztalatcserére. nek. Az iskolaegészségügyré vonatkozó, jelenleg érvényes jogszabályokat mind a két ér­dekelt tárca felülvizsgálja, az elavultakat érvénytelenítik, és helyettük új, korszerű jogsza­bályokat léptetnek majd élet­be. A művelődésügyi, a munkai ügyi és az egészségügyi tárca vezetői együttes utasítást ad­nak ki. Ez tartalmazza maid azokat az elveket, amelyek egészségügyi szempontból is iránymutatást adnak a pálya- választási feladatokkal össze­függésben. Intézkedéseket dol­goznak ki annak érdekében, hogv a tanintézetek munka­rendje, házirendje, a nevelési terv, a rendtartás az eddiginél hatékonyabban szolgálja a gyermekek egészségügyét és az oktatásügyet. Ide tartozik például a váltakozó tanítás jobb, megszervezése, hogy az minél kevésbé je'entsen túl­terhelést a diákoknak. A koordinációs bizottság ál­lást foglalt amellett, hogy a jövőben az iskolaépítkezések­nél fordítsanak fokozott fi­gyelmet a jó egészségügyi fel­tételek biztosítására, né’dául világos, tágas tantermek, meg­felelő méretű udvar kialakítá­sára. Az iskolai tornatermekre1 vonatkozó kötöttség, az idei esztendőtől megszűnt. Ezentúl a méretarányok megállapítá­sát a kivitelezőre bízzák. Cél­szerű ugvanis nagyméretű tor­nacsarnokok építése, mert ez gazdaságsabb, a füg°nnvös megoldással egy időben két ta­nulócsoport is foglalkoztatható. A nagyméretű tornacsarnokok jól sz.o1 váljak a testnevelést, egyidejűleg a társadalmi ver­senysport érdekeit is. Az is­kolai testnevelés mostani rendszerének felülvizsgálaa már folyamatban van. Az erre vonatkozó intézkedések kiadá­sa még az idén, vagy a jövő esztendőben várható. A Magyar Pedagógiai Társa­ság az órarend módosítására készít javaslatokat, amelyek­ben figyelembe veszik az egészségügyi szempontokat is. (MTI) &m Hz útón KEREKES IMRE: 23. Szeretném meggyújtani a zseblámpát, hátha így rájövök valamire, abból, ami velem történt. De zseblámpa nincs. A stukkerhez kapok ■ és akkor •jövök rá, hogy üres a hátsó zsebem. Milyen könnyű kifárasztani egy embert. Lőttek az utcán. Felugróm a priccsről. A saroktól vala­mivel innen, durrdefekt. Né­zem a fejem nyomát a pár­nának hajtott pokrócon. Ott van az, mert olyan keményen aludtam, hogy még a durva pokróc is benyomódott. Köz­röhej. Ami még sose volt, az volt most. Elaludtam. így aztán biztos, hogy a ma éjszakát nem úszom meg szá­razon. A portásfülke előtt ke­resem a jeleket, nem járt-e itt az ellenőrzés. Figyelem a gyárudvart, ahol most már is­mét minden a helyén van. A hold éppen rásüt a szürke ke­rítésre, amelynek téglái ál­momban az előbb még úgy ragyogtak, mintha valaki gyé­mántot rakott volna a köze­pükbe, hogy á világvégéig árasszák magukból a fényt és belőlük rakjanak egy olyan épületet, amin még a bomba se tud egy karcolást" ejteni. Senki -nem járt erre. ho • - legalább az uyen álmot meg­zavarják. És még mo6t is al­szom, ha nem jön a durrde­fekt. A sofőr már alárakta az emelőt. Most nyomja felfelé a kocsi hátulját, és amikor kész, fellöki a micisapkát, csípőre teszi a kezét. Ide nem hallani, hogy mi van a műsoron, csak a szája jár. De akinek így mo­zog a szája, az nem mondhat mást... Majd csak jut valamire. Nekem pedig be kell pótol­nom az első kört Ha már így elmaradt. De valahol elma­radt ez az egész este, mert késő van ugyan, lassan éjfél és a Lipták úr mégcsak most próbálkozik azzal, hogy haza­találjon. Van így vele, ha összejön a haverság, van ki­nek elmélkedni, hogy káf folytatnom, úgyse értitek meg ti. hogy milyen az atom bel­seje. Míg van, aki fizet, foly­tatja. Ha nem is értik, hogy milyen az atom belseje, de azt értik, hogy Lipták úr ad­dig folytatja, míg van, aki fi­zet És ha már megfejtette az atom titkait, a téma kéznél, lehet beszélni a súlytalanság­ról, amelyhez soványságában már maga is közel áll, vagy a nemzetközi helyzetről, amellyel ma az történt, ami még soha. És ez így igaz. A Vajda úr, a közértes is most érkezik mert a taxi gyertyájukig yfilt, Richter úr a kapuban áll, vi­dékről várja a feleségét, mert az egyedül nem mer felmenni a liften. Attól fél, hogy a lift egyszer elszabadul, kiveri a tetőt, ő pedig valahol a világ­űrben köt majd ki. Richter úr ezt komolyan veszi, egész nap hasonló dumát hall a söntés- nél. Józan ügyekkel már rég nem foglalkozik. Slezákné, messziről látszik, a homály­ból, a háztömb sarkán áll az alku és mindenki tudja, hogy így éjfél után érdemes alkud­ni. Az árak mindig napköz­ben emelkednek. XV. Van itt egy vízcsap. Közel a bejárathoz, arra szerelem fel a gumicsövet, ha meg aka­rom locsolni a begóniákat. Fonnyadnak, a fehér is meg a lila is szürkére vált, a nagy melegben nemcsak a nedves­ségük, de a színük is el­párolog. A nappali portásnak eszébe nem jut, hogy estefelé locsoljon, ez nincs a fizetésé­ben. A legtöbben csak nézni szeretjük a virágokat így aztán estére úgy fest a kis kert, mint két elhanyagolt sír, ahová már régen eltemet­tek valakit. Nyáron nem jó itt a levegő. A melegben árad a rozsdaszag, az éjszakára is nyitva hagyott műhelyablako­kon át a gépek vas- és olaj­szaga, meg a műanyagok sza­ga terjeng a levegőben, meg a haverok és a mucusok szaga, amitől nyáron se lehet kiszel­lőztetni a gyárudvart. A gumicsővel, ha már itt tartok, fellocsolom a portás­fülke előtt a járdát. Kihozom A sggkgt A isis aktok alá, ahol , >-;r i napközben érdeklődnek a por­tástól a jövő-menők. Ülök. Már egy hete így van ez. Orvoshoz kellene menni, de az csak háromig rendel. Nekem ez olyan, mintha va­laki hajnali háromkor szedné magát, hogy beállítson a ren­delésre. De én még éjszaka is fáradt vagyok, amikor fi­gyelni kell, nemhogy nappal, alvás idején. Már este fáradt vagyok. Alighogy beérek, máris le kell ülnöm. Mire meglocsolom a virágokat, meg a járdát, alig várom, hogy leüljek. Látják rajtam a haverok, a műszakból hazamenet. A sá­padtság a sötétben jobban vi­rít — Fel a fejjel, Gáspár! — Nem kell annyit éjsza­kázni] De ezt csak úgy mondják, hogy elüssék a dolgot. Látják rajtam, hogy valami nincs rendben. Megveregetik a vál- lam, megkérdezik, hogy ne hozzanak-e a talponállóból egy üveg sört vagy egy kis- fröccsöt. A mucusok itt akar­ják hagyni a kaját amit nem ettek meg. Barackot meg dinnyét kínálnak, málna- fagylaltot akarnak hozni a presszóból. Nem kell semmi. Az emberek szeretik az ilyes­mit Nyugodtabban indulnak haza, ha így csinálják. Mire hazaérnek, már eszükbe sincs, hogy velem mi lehet Jól van ez így. '*"****!•' Persze, én nagyon jól tu­dom, hogy mi van. Elképze­lésem szerint az orvos hanyatt fektetne, aztán hasra fordíta­na, megkopogtatna elöl-háiul, megvizsgálná a szívműködést aztán felültetne, és kis kala­páccsal a térdemre ütne. Itt a baj.’ Megroppantak az ide­geim. Pedig az utóbbi időben mintha a részegek is megrit­kultak volna a környéken. Főleg amióta az URH-kocsik megszaporodtak és nagyobb a rendőrségi cirkuláció. Kicse­rélték a lámpaoszlopokat, hi­ganygőzlámpák világítanak a hosszú utcában. Az új fények­től még a talponálló sárga neonja is sápadtabb. Akár­csak magam. Persze, hátul, a gyár mö­gött, maradt minden a régi­ben. A rét felől, a sötét ol­dalon, az éjszaka olyan, mint volt. Úgy él, ahogy megszüle­tett De hiába, ha valahol nő a fény, attól valami mindig hát­rál. Magam is látoríi, hogy a sötét oldal egy részén letapo­sott a fű, nappal ott gyere­kek játszanak, kutyák ugrál­nak, megy a háborúsdi, a ka­maszok fociznak, döngetik labdával a kerítést. A malter­darabok a fal tövében hever­nek, meg ottfelejtenek sap­kát, inget, meg mindent, amit a zsebekből kiraknak. Én aztán egy helyre gyűjtöm őket hogy másnap ott talál­ják. Érte is jönnek, elviszik, hogy újra ottfelejtsék, amit a zsebből kiraktak. (Folytatjuk) J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents