Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-14 / 61. szám
Nyereségrészesedés a Szekszárdi Nyomdában ■■■■ ■—■■■ ■ ■■■- ■—' ' —■ —* 1 1 m»mom V, „ •& r .. . • Lehetett volna vastagabb is a boríték rr Őszinte, vitatkozó légkörben Befejeződött a balatonaligai párttitkári tanfolyam Az összegezés — és ebben az esetben ez nemhogy hiba lenne, inkább erénynek számíthat -— tulajdonképpen nem hozott többet, mint a félidei felmérés. A balatonaligai párttitkári tanfolyam véget ért. összegezésre, általánosításra tehát most kellene sort keríteni, viszont arra tulajdonképpen nincs szükség, hiszen valamennyi résztvevő véleménye ínos tanra sem változott meg. A tanfolyam az elvi kérdések tisztázása mellett a gyakorlati, módszertani kérdéseket állította a középpontba. A cél az volt, hogy segítséget nyújtsanak az alapszervezeti titkároknak, csúcs- és községi pártbizottsági titkároknak a párthatározatok adaptálásában, a párt politikájának a mindennapi, munkahelyi életre való alkalmazásában. Tanulni egymástól és tanítani egymást. Felismerni, hogyan lehet eljutni az általánostól az egyediig, leegyszerűsítve: megtalálni a konkrét helyzetben a megoldást, úgy hogy az megfeleljen az általános kívánalmaknak. Nagyon sűrítve ez volt az aligai tanfolyam célja és ezt a célt a két héten át végzett munka elérte. Azonban, hogy — a lehetőségekhez mérten — minél kevesebb tisztázatlan és lezáratlan kérdést hagyjunk, feltétlenül említeni kell egy, a tanfolyam egészét meghatározó, pozitívumot. Elmondták a hallgatók: a legteljesebb őszinteséggel. szókimondással találkoztak az előadásokban és ez arra inspirálta valamennyiöket, hogy hasonlóan őszinték legyenek véleményük kinyilvánításában, kérdésfeltevésükben is. Ezt a légkört sikerült a tanfolyam mindkét hetében tartósítani. Az előadások ismét megerősítették, hogy az információk, amelyek eljutnak a felsőbb szervekhez, a valóságos helyzetet, a valós véleményeket tükrözik, így a vezető párt- szervek a reális helyzetből tudják kialakítani döntéseiket, állásfoglalásaikat. A további, alapszervezeti gyakorlati munka alakításában megszívlelendő az a vélemény, amelyet így fogalmaztak meg: „Jó lenne, ha otthon is mindig ilyen lenne a légkör”. Ennek megteremtése, fejlesztése természetesen elsősorban a pártszervezet feladata. Tanulságként szolgálhat a tanfolyam vezetőinek, de a felsőbb pértszervek dolgozóinak is az a megállapítás, hogy a pártszervezetek sokszor általánosságban kapják a feladatokat, itt a tanfolyamon viszont nem maradt el a „mit” kérdésre a „hogyan” válasz sem. Es elsősorban a központi bizottsági és megyei pártbizottsági előadók részéről. Sok jó módszert ismertettek egymással a jelénvoltak, a tanulás lehetősége tehát megadatott. Érthető, hogy több fiatal pártmunkás, a tanfolyam végén megköszönte idősebb elvtársainak az átadott tapasztalatokat. Az egyes járásokhoz tartozó titkárok külön tartották foglalkozásaikat, de most, első alkalommal, olyan gyakorlatot vezettek be. hogy az egyes járásokhoz tartozó egy-két titkár bizonyos foglalkozásokra más járási csoporthoz látogatott el, éppen ismeretszerzés céljából. Ez a gyakorlat olyannyira hasznosnak bizonyult, hogy sokan az alapszervezeti életben is tervezik a tapasztalatcsere folytatását. A félidei összefoglaló csak arra volt alkalmas, hogy néhány kiemelkedő előadást soroljuk fel. Most már megállapíthatjuk, rendkívül szerencsés volt mind a tematika rtsr- szeállítása, mind az előadók kiválasztása. Egyöntetű vélemény: szinte nem is lehetett különbséget tenni az előadások színvonalában. Jól felkészült, magasan képzett propagandisták segítették elő a tanfolyam hallgatóinak továbbképzését és nyúltottav segítséget további munkájukhoz. A tanfolvamon az aktivitás, a vitaléskör jó volt, s ha ez a továbbiakban, a gyakorlati munkában is érvénvesül — és miért ne érvényesülne — akkor rendkívül hasznos volt az aligai két hét. L. Gy. Z Minden évközben kifizetett egy forint munkabér után öt fillér nyereségrészesedés — nem is olyan kevés. Sok helyen örülnének ennek is. Hiszen ez több mint két és fél heti fizetés. A nyomdában azonban jó néhányszor osztottak ennél többet. Lehetett volna az idén is? — Erre kerestük a választ a nyomda vezetőivel történt beszélgetéskor. És a válasz: Egyértelmű igen. Mikor lehetett volna vastagabb a nyereségrészesedési boríték? — Ha a hatékonysági mutató javul 1972-ben, tehát nő az egy munkás által megtermelt nemzeti jövedelem. 1971. január 1-e óta ugyanis e mutató alakulásától függ a vállalatok kedvezményes bérfejlesztési lehetősége. Ha a hatékonysági mutató emelkedik, általában minden egy százalékos növekedés 0,3 százalékos kedvezményes bérfejlesztést tesz lehetővé. A kedvezmény azt jelenti, hogv csak a többletbér 50 százalékának megfelelő összeget kell a részesedési alapból adóként befizetni. Ha a bérszínvonal nagyobb mértékben nő, 150-től 400 százalékig terjedő, progresszív Cséby László emlékünnepség A Magvar Tanácsköztársaság jubileuma a'ksimábóL március 21-én délelőtt emlákv'mrieo- séget rendednek a szekszárdi Zrínyi utcai II. számú általános iskolában. Az ünnepségen domborművet lepleznek le, Cséby Lászlónak, az 1919-es megyei katonatanács vértanú- halált szenvedett elnökének emlékére. Az emlékünnepségre meghívták a Cséby család még élő képviselőit Is. és Cséby Lajos nyugalmazott nagykövetet, Cséby László testvérét kérték fel az emlékdombormű leleplezésére. kulcs alapján fizet a részesedési alapból az államkasszába a vállalat. A részesedési alapból, ami különben — ha nincs béremelés — év végén kifizethető a dolgozóknak. A hatékonysági mutató azonban 1972-ben nem nőtt a vállalatnál. Ennek több oka van. Elég megemlíteni, hogy évközben a rekonstrukciós munkák, építkezés miatt kétszer kellett átköltöztetni szinte minden részleget. UJ, modem gépeket állítottak üzembe, ezeket még nem tudják kellően kihasználni, egy műszakban termelnek. A rekonstrukciós beruházás, építkezés és gépbeszerzések következtében 2,7 millió forinttal nőtt az eszközlekötési járulék és az amortizációs költség. Másfél millió forintot irányoztak e’ó a régi üzem felújítására, főként a tetőzet rendbe hozására. Ezt az idén végzik el, de a költség felét — időbeli elhatárolással — már 1972-ben elszámolták, tehát terhelték háromnegyed millióval az 1972-es évet, ami természeteeen csökkentette a nyereséget. (Ez teljesen szabályos. a vállalat azonban nem köteles megtenni, de ha előrelátóan gazdálkodnak, megtehetik. hiszen az idén már ehv- nvivel kevesebb lesz a költség.) Mindez nem jelenti art. hogv 1972-ben minden tartalékot kihasználtak. Az említett problémáktól függetlenül. Jobb üzem- és munkaszervezéssel talán lehetett volna javítani az eredményeket, a hatékony- sági mutató stagnálásának, helyesebben visszaesésének fő okai azonban ezek voltak. ° Pc tételezzük fel, hogy a gazdálkodás terén minden úgy történik, ahogy ténylegesen történt. Lehetne-e akkor Is vastagabb a részesedési boríték? Lehetne. Ha évközben nem emelik a béreket, nem nő a bérszínvonal a vállalatnál. Ha azt a gyakorlatot követik, amit a vállalatok többsége: bérszínvonalban csak addig nyújtózkodni. ameddig a tékaró — a hatékonysági mutató engedte bérfejlesztés'—• ér. Mert igen drága az a bérfejlesztés, ami nrogres<-zfv befizetéssel terheli a részesedési alapot. Ugyanis ilyen esetben a részesedési alapból — ami különben kiosztható lenne év végén — k ítszer-háromszór annyit kell befizet rií. mint amennyit évközben béremelésre fordítottak. Valóban drága, de van, amikor megéri. Sót: Meg kell tenni. És ahol előrelátó a vállalati vezetés, ahol a holnapra is gondolnak, hajlandók ezért ma áldozatot vállalni. Mert. ha 1972-ben sikerült emelni a bérszínvonalat — a nyomdában 4,9 százalékkal emelték 1973-Ta már ez a bázis és ehhez mérten lehet tovább növelni a béreket. Ma olyan a bérszabályozás rendszere, hogy az erőteljesebb bérfejlesztésért egy alkalommal kell „lenyelni a békát” — azaz a béremelések összegéhez képest jóval nagyobb mértékben csökkenteni a nyereség- részesedést. A Szekszárdi Nyomda a 4,9- ből 4,2 százaléknyi bérszínvonal-emelkedés után fizetett be a részesedési alapból 782 ezer forintot. Ha évközben nem emeli a bért, vagy csak 0.7 százalékkal emeli— ez csak elméleti feltételezés, a béreket ugyanis emelni kellett — 782 ezer forinttal lenne több a részesedési alap. Tehát ennyivel többet oszthattak volna fel — szociális, kulturális célra, segélyezésekre, de a zömét a ve. zetők, műszakiak, adminisztratív dolgozók és a munkások borítékjába — most. a mérleg elkészülte után. És ezt a 782 ezer forintot most azért kellett befizetni, mert a munkabéreket negyedmillió forinttal emelték tavaly. Miért vállalta ezt a nyomda vezetősége és miért vállalj tatta a dolgozókkal? Ennek több oka van. Ä Szekszárdi Nyomda bérszínvonala messze el van maradva az iparági átlagtól. Annak ellenére, hogy 1968-tól 1972-ig; tehát négy év alatt 20,3 százalékkal emelkedett az átlagbér — minden évben volt növekedés, egyszer több, egyszer kevesebb — a Nyomdaipari Egyesülés tizenhárom vállalatának mindegyikénél magasabb az átlagbér a Szekszárdi Nyomdáénál. A nyomda bér- színvonala — az egy dolgozóra jutó átlagbér — kereken 8300 forinttal alacsonyabb, mint az említett egyesülés legmagasabb átlagbérű vállalatánál. A nyomdának égető problé. mája a szakemberhiány. Főként most kerül ez előtérbe, amikor vége felé közeledik a rekonstrukció, új gépek jöttek és jönnek, üj technológiákat kell bevezetni. Az ipari tanulók egy része emelt szintű oktatásban vesz részt, a fővárosba járnak tanulni, vizsgázni. Ismerik az ottani bérhelyzetet, A Szekszárdi Nyomda nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy fiatal, most végző szakemberei „ottragadjanak” — magasabb bérért — valamelyik fővárosi nyomdában. Sőt: Uj szakembereket kell szereznie. Ezt nem lehet „„gzzal*z-v ígérettel, hogy „most nem tudunk magas órabért adni, de várjatok az év végéig, majd lesz jó nyereségrészesedés”. A bérfejlesztési befizetés tehát több mint háromszoros „ár” az évközbeni béremelésekért. Most tehát nem annyival lett vékonyabb a boríték, mint amennyivel vastagodott évköz, ben. Hozzá kell tenni, hogy a vállalat felső vezetői évközben nem kaptak béremelést. Tehát a jövő érdekében mindenkinek áldozatot kellett vállalnia, de legtöbbet a vezetőknek. Míg a segédmunkásnál száz forintokkal mérhető ez az áldozat, a vezetők esetében ezrekkel. Mégis, vál'alták, előrelátóan vállalták. Megteremtettek egv — az 1971. évinél csaknem 5 százalékkal magasabb bázisbérszínvonalat 1972-ben. Az idén már ehhez kénest lehet növelni a béreket. És egész biztos, hogy lesoL erre is megvan a terv. Az idén már kevesebb problémát okoz a rekonstrukció. lehet r~--' —S’iől Is bért emelni. Hozzái-öp ehhez — vagy inkább az első helyen kellett volna említeni — a novemberi párthatározat ál tál előirányzott, központi keretek, bői történő bérfejlesztés. A központi keretből 364 ezer, saját erőből 270 ezer forint áll rendelkezésre. Az idén a munkások átlagbére — kö-monti keretből 9.24, saját erőből 4,04 százalékkal, tehát összesen 13,28 százalékkal emelkedik. A műszakiaké 8,1 plusz 2.5 — összesen 10,6 százalékkal, az egyéb alkalmazottaké — itt csak * saját erő jöhet számításba — 7 százalékkal. .. Nem minden vállalatnál gondolkodnak még így. A ma érvényben lévő jövedelemsza- bályozás egyik problémája, hogy túlságosan ösztönöz a „inának élésre”. „Inkább ma többet osztani, majd meglátjuk, ml lasz holnap”. Ahol azonban előre látnak, áldozatot vállalnak ma a holnap érdekében. És ez a jó vállalati gazdálkodás. JANTNEK JÁNOS dó. ésszerű belső rend, s az jó szokássá válik, energia-tartalékolásról, nem pedig pocsékolásról beszélhetünk. Tolnán erre is van példa. Minimálisra csökkentették az értekezletek számát. Igyekeztek a különböző szintű tanácskozásokat úgy időzíteni, hogy ne azért öljenek asztalhoz, hogy megnyugtassák a lelki méretükét, hanem azért, hogy ott valóban a legfontosabbakról, a leginkább időszerű tennivalókról essék szó. Korábban például heti nt- tartottak osztályvezetői értekezletet. Egy idő után azt tapasztalták, hogy egy hét alatt nem gyűlik össze annyi probléma, amit kizárólag ezen a fórumon lehet megtárgyalni. Foglalkoztak olyan dolgokkal is, ami nem a gyárvezetésre tartozik — egy-egy osztályvezető a saját hatáskörén belül is megoldhatja. Ebben az évben már havonta tartják az oszló! y vezetői értekezletet; negyedannyi idő alatt magasabb szinten, tartalmasabban és jobb minőségben. A gyár vezetése állandóan „vizsgálja önmagát”: hol lehetne, kellene változtatni az ügyrenden. A főmérnök menetrendszerű útjai új vágányra terelődtek; korábban naponta egy-egy üzemvezető beszámoltatása volt soron, jelenleg a gyártásvezető feladata és felelőssége a termelés közvetlen irányítása. Beszélgetésekre persze szükség van, hetente találkoznak a vezetők a szakszervezeti bizottsággal, a társadalmi vezetőkkel. Az értekezletek, a tanácskozások a különböző Szintű megbeszélések száma annyi, amennyit az üzemvitel megkíván. Ezzel ter- méizetesen emelkedett a még meglévő értekezletek színvonala és rangja. Becsülendő a szándék, amivel ezt tették; hagyjuk egymást dolgozni, s ha már összejövünk, legyen mon-. danivalónk. Gyárban, üzemben, szövetkezetben, hivatalban — mindenütt van néhány ember, aki lesi. keresi az alkalmat, hogy mikor lóghat. Tudja isten miért, de legfeltűnőbb, ha az építkezéseknél lógnak. Szinte nincs hét, hogy ne jelenne meg erről valamilyen karikatúra. Az emberek ülnek, várják a jobb napokat, a sódert, a cementet, a csempét, hol ezt, hol azt. Vajón miért nem lehet ugyanolyan folyamatosan építeni egy házat, mint esztergálni egy munkadarabot. Hisz itt is, ott is gépre, munkaerőre és anyagra van szükség. Mondja az egyik építésvezető, hogy becsukja a szemét ha lógást lát — kénytelen, mert ha netán megfeddi a dolgozókat, még ilyet sem kap. Persze gyakran nem az építőmunkásokon, hanem a szervezetlenségen múlik, hogy hetekig áll egy-egy építkezés. Egyszer a dolgozókat szidjuk, máskor a vezetők érdemelnének fejmosást. A pocsékolást, a pazarlást megszüntetni csak két irányból lehet; felülről, pontosabb szervezéssel, gyakoribb ellenőrzéssel, a munkások közül pedig könyörtelenül ki kellene szippantani azokat, akik — nem találok rá jobb kifejezést — rontják a munkafegyelmet. Tudom, hogy ez nem eredeti ötlet. Tudom, hogy számtalanszor beszéltek róla tekintélyes és hozzáértő szakemberek. És azt is tudom, hogy legtöbbször akadt valaki, aki azt mondta: igen, ez így igaz, de bármilyen pocsékul is dolgozik, hogy mondjunk fel egy két-három gyerekes családapának. Pedig néhány ember hanyag munkája sok száz másik erejét szívja ki. Érdemes lenne gondolkodni azon, hogy ilyen humánus alapállásból mennyire lehet a munka termelékenységéről, termelés hatékonysó '"'••V beszélni. X D. VARGA MÁRTA
