Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-02 / 51. szám
Tankönyvesére a Szovjetunióban Á Minisztertanács ülése "Az SZKP Központi Bizottságának 1972. máiusi plénumán és a XXIV. pártkongresszuson elfogadott határozatok értelmében csütörtökön megkezdődött a párttagsági könyvek és a nyilvántartási lapok cseréje a Szovjetunió Kommunista Pártjában. Az akció közel tizenötmillió szovjet kommunistát érint. Hagyomány szerint az egyes számú párttagsági könyvet Vlagyimir Iljics Leninnek, a párt alapítójának nevére állították ki. A Lenin nevére szóló új tagsági igazolványt Leonyid Amint a Lengyel Távirati Iroda jelentette, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa mély fájdalommal közli, hogy folyó évi február 28-án késő este repülőgép-szerencsétlenség történt Szczecin közelében. A szerencsétlenség során életét vesztette Wies- law Ocieoka. a LEMP Központi Bizottságának tagja, lengyel belügyminiszter, valamint a Lengyelországban látogatáson lévő Radko Kaska csehszlovák belügyminiszter és Michal Xudzej, ^ CSKP KB állami és adminisztratív osztályának vezetője, a CSKP KB tagjai. A katasztrófa áldozatául estek az említettek kíséretében lévő személyiségek és a repülőgép személyzete is. A lengyel minisztertanács elnöke különbizottságot küldött ki a szerencsétlenség okainak kivizsgálására. Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára és Piotr Jaroszevicz, a minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki mély részvétét Gustáv Husáknak, a CSKP Központi Bizottsága főBrezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára írta alá. Jelen voltak a Politikai Bizottság tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai. A Lenin nevére szóló új párttagsági igazolványt az SZKP Központi Bizottsága mellett működő marxizmus—leniniz- mus intézetben helyezték el megőrzés végett. A tagkönyvcsere során kiadásra kerülő új párttagsági igazolványokon Lenin képe van, alatta Lenin e szavai: „A párt korunk esze, becsülete és lelkiismerete”. titkárának, és Lubomir Strou- galnak, a csehszlovák Szövetségi kormány elnökének. (Folytatás az 1. oldalról) A kormány megtárgyalta és elfogadta az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztését a vállalati beruházások döntési rendjének szabályozásáról. valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének jelentését a vállalati döntési hatáskörbe tartozó beruházások előkészítésének és megalapozottságának vizsgálatáról. * A népgazdasági beruházásoknak több mint a fele vállalati hatáskörbe tartozik, s a tapasztalatok szerint a vállalatok többsége ma már kellő felelősségei dönt egy-egy új létesítményről, fejlesztési alapjának felhasználásáról. Különösen a trösztök és nagyvállalatok megfelelő perspektivikus vállalatfejlesztési koncepciókat dolgoztak ki, s erre építették középtávú tervüket. A vállalatok többsége a beruházási döntések előtt felméri a várható niaci lehetőségeket, figyelembe veszi a hasonló termékeket előállító más vállalatok kapacitásait, a kooperáció lehetőségeit, s a beruházási döntéseket gazdasági számításokra alapozza. A KNEB vizsgálatai azonban elsősorban a kis és közepes üzemekben — sok hiányosságot is feltártak. A vállalatok egy része, amikor elhatároz egy-egy beruházást, nem egyszer túlbecsüli az értékesítési lehetőségeket, s gyakran a reálisnál nagyobb .mértékű állami támogatásra, hitelre számít. A beruházási összegek koncentrálását célzó intézkedések nyomán a vállalatok átdolgozták korábbi beruházási terveiket, sok helyütt azonban a nélkülözhető beruházásokról sem mondtak le, hanem csak annyiban váltbztattak elképzeléseiken. hogy valamennyi tervezett beruházásukat lelassították, ami a vállalat és a népgazdaság számára is előnytelen. A közép- és kis vállalatok többsége nem dolgozta ki a beruházások előkészítésének rendjét, a beruházások programját. A feladatot a kormány nem írja ugyan kötélezően elő. a döntést az igazgatókra bízza, hiba azonban, hogy ennek jelentőségét. számos esetben még olyan vállalatok sem ismerték fel, amelyek nagyobb beruházásokat hajtanak végre. E rendellenességre a különböző minisztériumok már felfigyeltek és aianlás jellegű beruházás-előkészítési szabályzatot adtak ki. A tapasztalatok szerint a vállalatok egy része nem méri fel kellőképpen a piacot, mielőtt egy-egy beruházáshoz hozzákezd, emiatt sok esetben csak később derül ki, hogy termékükből nincs szükség a vásárlóknak a tervezett meny- nviségre, ezért új berendezéseiket nem tudják kihasználni. Dr. Szabó Károly washing- oni magyar nagykövet fogadást adott az Egyesült Államokban hivatalos látogatáson lévő Vályi Péter, a Miniszter- tanács elnökhelyettese tiszteletére. Az amerikai kormány képviseletében a fogadáson megjelent Fredarick B. Dent kereskedelemügyi miniszter, William Casey külügyminiszter-helyettes, Wapter Stoessel külügyi államtitkár, Willis Armstrong nemzetközi gazdaA vizsgálatok helyesnek tartják, hogy a vállalatok jelentős része a fejlesztés műszaki megoldásaira több alternatívát is kidolgoz. Hiba azonban, hogy például a telepítési tervek készítésekor, vagy az új létesítmények céljainak meghatározásakor már ritkábban készülnek variánsok. Az állami támogatással, vagy hitellel megvalósuló beruházásokról a vállalat köteles alapokmányt készíteni, amelynek tartalmát a felügyeleti minisztériumok az Országos Tervhivatallal és a Pénzügyminisztériummal egyetértésben szabályozzák. Célszerű, ha az új beruházások alapvető céljait a dolgozók. előtt is ismertetik. A felügyeleti szerveknek megfelelő információkat kell nyújtaniok a vállalatok számára tervezett beruházásaikhoz, s a vállalatok kötelesek tájékoztatni a minisztériumot fejlesztési politikájukról. Ezeket az elveket, sajátosságaikat figyelembe véve, a szövetkezetekre is alkalmazni kell. A szövetkezeti alapszabály határozza meg, hogy a szövetkezet mely szerve jogosult a beruházási döntésekre, és ugyanakkor fokozni kell a szövetkezeti belsőellenőrzést. a szövetségek .revíziós tevékenységét. A beruházások előkészítésének javítását szolgáló rendelkezéseket a beruházási jogszabályok általános korszerűsítésével együtt dolgozza ki az Országos Tervhivatal elnöke, a pénzügyminiszter és az igazságügyi miniszter. sági ügyekkel megbízott külügyi államtitkár és Marina Whitman, Nixon elnök gazdasági tanácsadója. A szívélyes légkörű fogadásra eljött Cyrus Eaton Lenin- békedíjas nagyiparos és az amerikai politikai és gazdasági élet számos vezető személyisége, valamint a washingtoni diplomáciai képviseletek számos vezetője. Goldj Meir izraeli miniszterelnök Washingtonban találkozott Richardson amerikai hadügyminiszterrel. Meir minden eddiginél terjedelmesebb listát nyújtott be országa fegyvertényéről. Golda Meirt fogadta Nixon is. Repül ög ép-szerencsétlenség Lengyelországban Fogadás a washingtoni magyar nagykövetségen CHILE Választás előtt Chilében nem hagyomány az erőszak és a terror a választási hadjáratban. Mégis a mostani parlamenti választás hadjáratában Prats belügyminiszternek két ízben kellett akcióba lépnie, hogy megakadályozza a szenvedélyek gátlástalan elszabadulását. Az ellenzéki pártszövetség rohamoszta- gosai ugyanis több ízben provokáltak véres incidenseket, hogy feszültséget teremtsenek és kiélezzék a helyzetet. A baloldali erők higgadtsága és józansága azonban útját állta annak, hogy az elszigetelt akciók a két szemben álló erő közötti általános összecsapássá fajuljanak. Sajnálatos módon azonban öt halottja, 86 sebesültje volt a véres incidenseknek, és 46 politikai személy ellen követtek el merényletet. Prats tábornok intézkedései, amelyek korlátok közé szorították az utcai választási propagandát, csökkentették ugyan az összecsapások lehetőségét, de a gyűlölet, amelyet az ellenzéki sajtó és rádió szít, tovább hat a chilei politikai életben. így a március 4-i választás, amelyen 4 538 851 chilei újraválasztja a teljes 150 tagú képviselőházat és az ötventagú szenátus felét, minden előjel szerint feszült, ideges légkörben zajlik maid le. Eddig a következőképpen oszlottak meg a mandátumok: a képviselőházban 93:57, a szenátusban 33:17 az arány az ellenzék javára. A Kereszténydemokrata, a Nemzeti, a Radikális Demokrata Pártnak és a Népi Egységből kiszakadt radikális jobboldalnak, amely együttesen a közös „A” jelű listán induló ellenzéki pártszövetséget alkotja, már a választási hadjáratban látnia kellett, hogy nem érheti el eredeti célját. Miután ugyanis tavaly októberben csődöt mondott az erőszakos út a népi kormány megbuktatására, szavazócédulák segítségével remélték megvalósítani terveiket. Azt remélték, hogy a márciusi parlamenti választáson nyert szavazatokkal kétharmadosra változtathatják az ellenzék jelenlegi egyszerű többségét a törvényhozásban. A chilei alkotmány szerint ugyanis kétharmados parlamenti többségre van szükség ahhoz, hogy alkotmányos úton — még hatéves hivatali idejének letelte előtt — megbuktathassák a törvényesen megválasztott köz- társasági elnököt és új választást írhassanak ki. A szenátusi helyek felét jelentő 23 mandátumért folyik most versengés, ez annyit jelent, hogy az ellenzéki párt- szövetségnek ebből legalább 17-et meg kell szereznie, hogy elérje a kétharmados többséget. Ez pedig a legvérmesebb reményeket tápláló jobboldali politikusok számára ia irreálisnak látszik. Ezért a „kétharmados többség” programja helyett az ellenzéki propaganda súlypontját most inkább arra helyezték, hogy a márciusi parlamenti választásnak „népszavazás” jellege van. Vagyis ha az ellenzéki pártszövetség megszerzi az összes szavazatok 51 százalékát, AUende elnöknek le kellene mondania és új választást kell tartani. Ravasz követelés ez, mely a népi erők jelenlegi nehéz helyzetére építi számitásait. Az ellenzéki pártvezérek jól tudják, hogy a rézárak csökkenése miatt mélypontra estek Chile devizabevételei, s ezt súlyosbítja az észak-amerikai bojkott. a chilei földesúri-burzsoá elemek szabotázsa, az árurejtegetés. az árdrágítás. Ezt a súlyos helyzetet kívánja kamatoztatni a chilei jobboldal, amikor meghirdeti a parlamenti választás „népszavazás” jellegét A szocialista, a kommunista, a radikális, a szociáldemokrata, a MAPU pártból, a függetlenekből és a baloldali keresztényekből álló „B” jelű listán együtt induló Népi Egység vezetői jól látják ezt a kedvezőtlen helyzetet. Tudják, milyen nehézségekbe ütközik az egyesült baloldal számára ideális cél elérése: a többség elhódítása az ellenzéktől a partementben. A Népi Egység a szavazatok 36 százalékát kapta az 1970. szeptemberi elnök- választáson. Allende a választási hadjáratban most elmondott beszédeiben azt hangoztatta: biztos abban, hogy ezt a százalékot 40—41-re lehet emelni. A köztársasági elnök azt Is világossá tette, hogy nem mond le akkor sem. ha az ellenzék megszerzi a szavazatok 51 százalékát a márciusi választáson. öt 1970-ben hatéves időszakra választották meg és ez 1976-ig érvényes. Nincs tehát szándékában 1976 előtt elhagyni az elnöki palotát. San hágóban egyébként emlékeztetnek arra, hogy a parlamenti választások eredményei sohasem tehették kétségessé egyetlen köztársasági elnök helyzetét sem. Az Allendét megelőző Frei elnöksége idején pártja, a kereszténydemokrata párt, csupán a szavazatok 29 százalékát szerezte meg az akkori törvényhozási választáson, az őt megelőző Alessandri hivatali ideje alatt pedig pártja, a Nemzeti Párt csupán a szavazatok 23 százalékát mondhatta magáénak. Mégis mindkét elnök háborítatlanul le- tölthette hivatali idejének hátralévő részét. Az ellenzéki célok tehát ellentmondanak a chilei hagyományoknak is. A chilei főváros politikai köreiben nem hiszik, hogy a márciusi választás eredményeként jelentős eltolódás következne be a parlament jelenlegi összetételében. Ezért attól tartanak, hogy az ellenzék a választás után újra erőszakos akciókhoz folyamodik. Tavaly októberben azonban már kiderült, hogy a munkásosztály szilárdsága és harci elszántsága, továbbá a hadsereg hűsége az alkotmányhoz és a törvényességhez hatékony akadályt képezhet minden jobboldali államcsínykísérlettel, erőszakos akcióval szemben. ÁRKUS ISTVÁN
