Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-13 / 60. szám
Szükséglakás a könyvtárban 58000 fiatalt várnak az általános iskolákból a szakmunkásképző intézetek A február másodikai események sem akkor, sem á későbbiek folyamán nem váltottak ki különösebb érdeklődést Grábóc lakóiból. Igaz, ami történt, nélkülözte a látványossá, got, az ideg- és szívtépő izgalmakat. Esté kilenc óra tájban Tú- róczi Lászlóné, — éppen éjszakai műszakra készülődve, — előbb csak szokatlan neszekre, majd egyre erősödő hangokra lett figyelmes. Az események gyorsan követték egymást. Vakolatdarabok hulltak a padlóra, majd pókháló- szerűen ujjnyi repedések futottak végig a lakás falain. Az asszony mentve, ami menthető, az udvarra húzta az értékesebb dolgokat, rádiót, televíziót, egyéb apróságokat, majd a közeli kocsmába futott, ahol néhány férfi iddogált. őket hívtn segítségül. * Túróczi Lászlóné az egyszerre konyhává és szobává „vedlett” községi könyvtár nagyobbik helyiségében, bútorai, háztartási felszerelései között ülve meséli a történteket. A beszélgetésen jelen van még Szőts Gáspár is. a grábócl tanácsi ^rendeltség vezetője, aki az üg" en nem nyilatkozik, elfogultságra hivatkozva. „A lányomról van szó” — mondta. — A férfiak — mondja a fiatalasszony — mindjárt jöttek. Én mentem az éjszakai műszakra, mivel itt dolgozom r. szociális otthonban, a férfiak meg maradtak. Még akkor is dúcolták, támogatták a falakat, amikor a férjem éjfél körül hazaért n munkából. Rendesen is éjfélre szokott hazaérni, mivel buszozik a Volánnál. Amint befejezték a munkát, a férjem feljött hozzám a szociális otthonba, és ottmaradt éjszakára. Még jó, hogy a gyerekek nem voltak itthon, ők a nagymányoki hetes napközi otthonban Váfínák.' — Nem kellett volna megvárniuk, míg megroppan a ház. — Ebben kéremszépem a tanács a hibás. Én a nyáron ajánlott levélben figyelmeztettem- őket, hogy nézzék meg a házat, nagvon rossz állapotban van. Nem jöttek el. — A könyvtár ilyenformán lakásuk lett. Mit szólnak az olvasók ? — Nézze, én ide nem engedek be senkit. Három műszakban dolgozom, ne járjanak keresztül rajtam, amikor nappal alszom, éjszaka meg dolgozom. — Ezt is megértem. Mégis, mit tartana megoldásnak? — Azt semmikéopen sem, amit a tanács ajánlott. Mondták, költözzünk Bátsapátiba, vagy Zsibrikre. Teljesen lehetetlen, nem tudnék bejárni dolgozni... De a férjem is így lenne. Esetleg Mőcsény megfelelne. No és az, ha most lenne Grábócon egy eladó ház. Ezer- ötszáz forinttal vagyok KST- ‘og, meg azon kívül is gyűjtünk. Szerintem a tanács dolga, hogy véget vessen ennek az egész cécónak, hiszen a ház tanácsi kezelésű. Különben nézze meg ezt a szobát. Sem ki- fűteni, sem rendben tartani nem tudom. Éjjel-nappal fűtök, mégis hideg van. • A mőcsényi községi közös tanács vezetőit is nehéz helyzet elé állította az eset. Haász József, tanácstitkár: — Mi csak akkor tudtuk meg a dolgot, amikor másnap délelőtt kijöttek a járás műszaki csoportjától. Túróczinéiis a kocsiban ült, így tudtam, hogy előbb szólt Bonyhádon, mint nálunk. Nem tudom miért tette, mindenesetre joga volt hozzá. A műszaki szakemberek megvizsgálták az ••ottlétét, és ott, mindjárt szó-' an közölték, hogy azt mór em lehet gazdaságosan ' mi. Erről néhány n m . . . ‘rásbeli határozat is érkezett. Ilyen esetben kötelességem, hogy ne átmeneti, hanem állandó megoldást keressek. Túrócziéknak két lakást ajánlottam fel. — Zsibriken és Bátaapátiban? — Igen. De ajánlott levelünket nem vették át a postástól, az átvételt megtagad iák, mondván, nem mehetnek egyik helyre sem a munkahelyük miatt. Grábócon viszont nincs olyan állami tulajdonban lévő épület, melyben helyet biztosíthattunk volna számukra. — Hogy esett éppen a könyvtárra a választás? — Hozzám vasárnap jöttek el Túrócziék, — mondja Van- csódl Lajoc tanácselnök — mivel én azon a héten Balaton- aligán voltam továbbképzésen. Elmondták, hogy a titkár elvtárs két lakást ajánlott nekik, melyeket nem fogadhattak el. Nézze, mi a jogszabály szerint jártunk el. Azt is mondhattuk volna — miután a felajánlott lakásokat nem fogadták el, — hogy oldják meg maguk a gondjukat. — Nem ezt tették. — Emberségből nem tettük ezt. Én szóban felajánlottam nekik a községi könyvtárat. Igaz ugyan, hogy a múlt évben rendeztük be, hoztuk rendbe, mégis az volt az egyetlen megoldás. Odaköltöztek. — Mi lenne a megoldás, elnök elvtárs szerint? — Én a járási hivatal határozatát, mely szerint a ház nem újítható fel, a megyei tanácsnál megfellebbeztem. Amennyiben nekem lesz igazam, saját költségvetésünkből a házat felújíttatjuk és Túrócziék visszaköltözhetnek. — És ha úgy döntenek a megyénél is, mint a járásnál? — Akkor valami más megoldást kell találnunk. 22. Nagyon neklugrott a nyár, de most már eső nélkül. Por az van, de víz nincs. Rendelet jött, hogy az üzemnek mennyi vizet szabad használni. Éjszaka van víz, a nappaliak meg csinálják, ahogy akarják. Tőlem se kérdi senki, hogy érem meg a reggelt. Száraz Időben több kutya ugat. Megszaporodtak az ebek a városban. Nappal pórázon viszik őket. Éjszaka az erkélyről Ugatják a holdat, meg a környéken szaglászó kóbor kutyákat. A portásfülke előtt, ahol elvonulnak a haverok, meg a mueusok, felöntözöm a járdát, bent az udvarban meglo- csoiom a begóniát. Újabban muskátli is van. A mueusok ültették egy vasárnap, amikor is üzemtakarítás folyt társadalmi munkában. Legyen. Újabban mindenki tegez. Az esti műszakból a mueusok, csak úgy a gallérjuk alól oda- szólonganak nekem: öntözd meg a muskátlit, Gáspár. A haverok röhögnek. Mindenki azt ért, amit akar. Persze jut víz a begóniáknak is. Azok reggelre mindig úgy felfrissülnek, mintha aznap nyitottak volna. A friss virág előtt az ember mindig gondol valamire. Ennyi az egész. A föld hideg alattuk. A föld mindig hideg. De a meleg nappalok után éjszaka olyan itt a levegő, mintha nem volna hőmérséklete. Csak akkor érez valamit az ember, ha valami megszólal. Csak a zajoknak van itt Hogy Túróczi Lászlóné Grábócon maradjon, az az ottani szociális otthon érdeke is. — Erzsiké az egyetlen szakképzett gondozónő a főnővér után. Semmiképpen sem nélkülözhetjük annak a munkáját, akire éjjel-nappal számítani lehet. — Mit tehetne az intézmény? — Sajnos, nem tudunk lakást biztosítani — mondja Pe- rédi Ferencné, a szociális otthon vezetője. Mi a legmagasabb fórumokig elmegyünk, ha netán köteleznék Erzsikééket arra, hogy költözzenek ki a könyvtárból. • * — Rendben van, emberileg érthető, hogy Túrócziékat a könyvtárban helyezték él. A mőcsényi községi közös tanács eljárása annyiban kifogásolható, hogy bennünket nem értesítettek a dologról, — mondja Hauser Miklós, a Tolna megyei Tanács VB bonyhádi járási hivatalának népművelési felügyelője. — Kifogásolom azt is, hogy nem kért az ottani tanács a megyétől engedélyt arra, hogy a községi könyvtárat — ha csak ideiglenesen is — nem a rendeltetésének megfelelően használják. Sajnálom a könyvtárat, mivel a járás egyik legjobbja volt. • — Jó lesz pontot tenni a dolog végére. —• Mikor járhatnak újra könyvtárba a grábóciak? — Két-három hónapon belül. Ebben biztos vagyok — jelenti ki Juhász József, a Tolnai megyei Tanács VB bonyhádi járási hivatalának elnöke. « Szeretnénk mi is biztosak lenni ebben! VARGA JÖZSEF hőfokuk, ahogy a sötétségen zongoráznak. Négyszögben áll itt ez a két parcella, aztán négyszögben ültették a virágokat is. Ezt szeretem. Reggel magam is úgy járok haza, hogy itt-ott, ahogy eszembe jut, megkerülöm a háztömböket. Aminthogy éjszaka is négyszögben kerülöm a gyárat. Anyám megszoktatott, hogy reggel rántott leves legyen. Hiába iszom éjszaka a teát, reggel, mielőtt lefekszem, még ma is megforralom a rántott levest. Ilyen a temészet, ha egyszer rááll valamire. Nekem hiába is beszélnek. Például én is hiába mondom a gyárvezetésnek, hogy a gyárudvaron a sötét saroknál ne építsenek bódét. A teteje méterrel magasabb a kerítésnél. Éjszaka a hegyek is sötétek. Hát még egy ilyen bódé! Lapos tetővel. A betörő nappal kinézi, sötétedéskor átlép a kerítésen, lehasal a bódétetőn. Az éjjeliőr befúrja szemét az éjszakába, mindig azt lesi, mi van ott a gyáron túl, mikor áll össze valami figurává a sötét, aztán zsupsz, hátulról a bódétetőről fejbevágják egy féitéglával. Ennyi az egész. Nekik fontos volt. Persze, kinek fáj, ha az éjjeliőr kint fekszik a kerítés tövében. Mellette egy tégla. Van így. Mit fáj az a nappali portásnak, ha éjszaka elviszik a gyárat. Csak a portásfülke maradjon. meg a szálkás, puhafa asztal. A priccsen nappal is lehet pihenni. Csak előbb le kell engedni a sorompót. Ha jön egy teherfuvar úgyis zörIdőben megérkeztek a jelentkezési lapok, az általános iskolákban a hónap elején megkezdődött a végzősök életében évről évre visszatérő esemény: a pályaválasztás, a továbbtanulás. lehetőségeinek mérlegelése. Az idén csaknem 120 000 nyolcadikos latolgatja, hol folytassa tovább tanulmányait: közülük minden másodiknak tudnak helyet biztosítani a szakmunkásképző intézményekben. Az 1973. évi népgazdasági tervben 65 000 első éves szakmunkástanuló fel. vételét irányozták elő: 58 000 fiatalt az általános iskolákból, a többieket pedig a középiskolákból várják, mert az utóbbiaknak az új tanévben is lehetőségük nyílik arra, hogy a felsőfokú oktatási intézmények mellett jövőjük alakításakor számolhassanak a szakmunkásképző intézményekkel is. Nyilvánvaló, hogy mint minden esztendőben, most is elsősorban a szülők, nevelők, barátok hatására választanak a 14 esztendősök pályát. Éppen ezért, a Munkaügyi Minisztérium ismételten felhívja a figyelmet, hogy tanulmányuk végeztével el is kell helyezkednek a végzett fiataloknak. Ebben egyébként segítségükre vannak a fiataloknak az iskolai, megyei pályaválasztási felelősök, illetve tanácsadók, akik igyekeznek úgy irányítani az érdeklődést, hogy választásuk ne csak képességeiknek feleljen meg a legkívánatosabb mértékben, hanem egyúttal biztosítsa azt is, hogy az iskolából kilépve tanult szakmájukban boldogulhassanak. Érdemes ilyen szempontból különös figyelmet fordítani arra a 43 szakmára, amelyekre a Gazdasági Bizottság getnek. Akár még aludni is lehet. Leülök a priCcs szélére. El kellene indulni. Létezik az, hogy éjfélig ellopják a gyárkerítés felét? Létezik. Már messziről látom, hogy a kerítés nincs tovább. De én csak hajtok előre, éppúgy, mint máskor, követem a nyomot, amit tegnapról, meg teg- napelőttről hagytam. Haladok, mert ha az ember egyszer elindul, megállni nem lehet A sötétség csak a falak közt altató. Tény az, hogy kerítés nincs. A tolvajnak sincs nyoma, még- csak egy járműnek se, amire a fél gyárkerítést felrakták és elfuvarozták vele. Se kint a mezőn, se bent a gyárudvaron. Pedig így történt. Csak az a baj, hogy a gyárudvar se létezik. Itt a 6arkon volt az ócskavastelep, a kiselejtezett gépek szemétdombja. Ilyen most nincs. De nincs ott a hosszú, fehér falú épület se, amit hátsó raktárnak hívnak. Földszintes volt, palatetővel, istállóablakokkal, elől fészerajtókkal. Nincs. Sőt, azon túl a régi műhely sincs ott a rozsdásan lógó csatornákkal, a füstös oldalával, mert a szél járás odaverte a kormot. Onnan mindig koromszag párolgott, de most koromszag sincs, , és nem áll ott az épület, ahol a kultúrterem van és nem áll ott a vaskorlát sem, amit azért raktak oda, hogy a targoncák ne rohanjanak egymásnak és nincs ott a kantin se, amire akkora lakatot tettek, hogy a2 egész gyárban nincs még egy olyan lakat És lehet nézni befelé a sötétbe, és még beljebb, ameddig csak ellát a szem és azon túl, ahol már csak megdermedni lehet, de nincs ott semmi. És az egész olyan, mintha soha nem !s lett volna. Mindég ". ;?r£tés mellett, amelyik má > . ;m létezik, ha1972-ben a beiskolázást segítő ösztönző intézkedéseket hozott Ilyen a 250—500 forint között megállapítható társadalmi ösztöndíj, az utolsó éves tanulók szakmunkásbérben való foglalkoztatása, húsz szakmában pedig a havi 200 forintos ösztöndíj-kiegészítés. A Munkaügyi Minisztériumban elmondották: a pályaválasztó fiatalok, közülük elsősorban a lányok, korántsem használják ki lehetőségeiket Széles körű vizsgálódással megállapították, 53 olyan szakma van, amelyekben feltétlenül szükséges és lehetséges is a lányok felvételi arányának növelése. Olyan tiszta, nagyobb fizikai megterhelést nem jelentő, ugyanakkor jó keresettel járó szakmák egész so» ra nélkülözi még a lányok, illetve a lányos szülők érdeklődését, mint például a különféle műszeripari, a kötő-hurko- ló, nyomda- és sütőipari szakmák, de a jelenlegi technológiai fejlettség mellett ugyancsak „lányosíthatók” ma már — sok egyéb mellett — a gépi forgácsoló, az elektrolaka- tos, a cipőgyártó, a cellulóz- és papírgyártó szakmák is. Egyébként annak érdekében, hegy tovább javíthassák a szakmunkásképzésbe vonható leányok arányát, még ebben az ötéves tervben további 2000 tanulóotthoni helyet létesítenek számukra. A jelentkezéseknek ez az első időszaka hivatalosan május 31-ig tart. (MTI). ladok tovább. Néha lehajolok, mert valami gyanús, hátha tégla az. Legalább egy féltéglát találnék a kerítésből, amivel a betörő fej bevágja az éjjeliőrt, de semmi. Csak letaposott út van, meg száraz fű a csapás két oldalán, szegélynek, hogy valami mégis díszítse az ilyen ösvényeket. Ennyi az egész. Még haladok az ösvényen, de már látom magam előtt, hogy ez az ösvény egyre hosszabb. És látom a sarkot, a hosszú utcánál, ahova el kell érnem, akármilyen végtelen is az út. És akkor is, ha látom, hogy nem érdemes elérni. Minek. Tolvaj, betörő mar nem jöhet, mert azok aztán nem ott tanyáznak, ahol fű is alig terem, ahol hűlt helye van min. dennek, ami volt. Ezért aztán már félni se jó és a félelmét is már csak úgy érzi az ember, mintha másé lenne. Mintha csak kölcsönkapta volna valakitől, akinek már nincs rá szüksége, mert kinőtte vagy éppen elkopott és nem szeret már ilyen szürke félelmekkel együtthálni. Csak a fények, ahogy megroppannak a sötétségben és szétszikráznak, mint a kohóvas, pazarlóan ajándékozva színeiket mindenkinek, aki csak odanéz, csak azok vezetnek. Mert most látom csak, hogy a kerítés téglái mind beépültek abba a fénybe, ami a sarkon világít, és bensej ükből úgy sugároznak, mintha mindegyik közepébe egy kripton- lámpát helyeztek volna el. Ez van. De a-- gyár az nincs sehol. A gyárat, aminek a kerítés mögött kellene lennie, valaki elemelte. öt ujjal megfogta az egészet és belelódította abba a nagy vízbe, aminek ott kellene lennie a rét mögött. Még sose jártam ott. (Folytatjuk) KEREKES IMRE: Cm tíz I
