Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
Farsang idején Álarcosbálok a Tallózó idő fényében Kényelmes karosszéli Hamburgból Az a szokás, hogy bizonyos alkalmakkor álruhát öltünk, és ebben az öltözékben kötet- termi átadjuk magunkat a mulatságnak, kétségtelenül igen régi. Ugyanolyan bizonyos, hogy alapja inkább az emberi gyöngeseg' — hogy ismeretlenül* következmények nélkül kívánt az ember mozogni „vegyes” társaságban, minisem a régi korok tii/c-- s, kultikus cselekedeteivel való kapcsolat. A kultikus álarcok nyomait és hatását kétségtelenül fellelhetjük a húsvéti játé- k valamint a tavaszi, karácsonyi és újévi ünnepek játékaiban. Az álarcosbál a középkor ta. lálmánya, mégpedig a késői középkoré, és eredetileg arra volt hivatott, hogy némi változatosságot hozzon a királyi és hercegi udvarok egyhangú és unalmas élete merev ceremóniájába. Különösen Franciaországban érezték az etikett és a ceremóniák nélküli szórakozási lehetőség szükségletét. Medici Katalin volt az első, aki ezt az igényt olyan táncos ünnepélyek rendezésével kielégítette, amelyeken a résztvevők csakis álruhában jelenhettek meg és amelyeken az udvari etikett nem volt érvényes. Az angliai VIII. Heprik uralkodása idején az udvar- képes angol társaság túlságosan is szívesen menekült ebbe a Franciaországból átvett szórakozásba, hogy legalább órákra megszabaduljon a mindennapos kivégzési jelenetektől és élvezhesse az élet örömeit, mielőtt maga is a vesztőhelyre menne. Angliában honosodott meg elsőként a szokás,-hogy ezeket az álarcosbálokat tágas, zárt és- fedett termekben tartsák és az üzléti szellemmel i.dot, angolok voltak az elsők, akik az, álarcosbálokra és ünnepekre megfelelő belépődíj ellenében a „népet” is beengedték. Németországban az álarcos ünnepek csak a XVII. század végén értek el a hercegi udvarokba. Furcsa módon ezeket a bálokat Németországban „vendégségeknek” : hívták, és a korabeli udvari költők . ilyen néven énekelték meg sajátos, fellengős' modorukban. Minden ilyen rendezvények élén a pompakedvelő lengyel- országi II. Ágost király álarcosbáljai álltak, aki Szászország választófejedelmeként Drezdában székelt. A krónikások különösen egy „paraszti vendégségről” szólnak sokat, egy parasztbálról, amelyet a poroszországi I. Frigyes Vilmos látogatása alkalmából rendeztek Drezdában, és amelyen a király volt a „fogadós” és a tescheni hercegnő a „fogadós- né”. Bécsben az első ragyogó álarcos ünnepeket, amelyeken a réei császárváros egész pompája kibontakozott, I. József és VI. Károly idején tartották. A rendezvények ragyogásával azonban durvaság és trágárság járt együtt. 1724-ből beszámolnak egy bécsi álarcosbálról, amelven császári hercegek és az udvar is részt vet és Pio herceg egy „böl- csődalt” adott e’ő, arY'v durvasága még a krónikásokat is rosszallásra ingerelt^. Eddig az álarccal és álruhával az inkogni.tót kívánták megőrizni, később ‘ azonban áttértek' arra, hogy az arcot lé”alább bizonvos ideig elkendőzték, az alak előnyeit azonban a lehető legkedvezőbb megv: Iá oltásba helyezték. Ezeken az álarcosbálokon a hiúság és tetszeni vágyás korlátlanul megtalálta számítását. A fényképezés történetéből Vetítés a tér is cm Mennyit olvas naponta az amerikai ember ? hogy ki veszi igénybe, felnőttek; vagy gyerekek és annak megfe- felelően, hogy, hol állítják fel, az első, vagy a turistaosztályon, tetszés szerint lehet összeállítani.. A szövetségi repülőhivatál ellenőrzése alatt működő gyártó vállalat az új „MBB-utas- ülés” megtervezésével nemcsak hogy messzemenőkig figyelembe vette a repülőgépülésekre vonatkozó szigorú biztonsági előírásokat, hanem ezeket számos esetben még felül is múlta. hj nél kevesebbet, illetve 8 őtja-i nál többet naponta. A megkérdezettek közel háromnegyede olvas újságot: az amerikaiak 73 százaléka naponta átlag 35 percet szán lapjának olvasására. Csupán 39 százalék olvas magazinokat, mégpedig 33 percig; az a 33 százalék, amely könyvet olvas, 47 percig teszi ezt. Párizs, 1824. január: Jean Baptiste Dumas vegyész lakásában megjelenik egy gondterhelt ifjú hölgy. Bizalmas beszélgetésre kéri. '„Férjem elvesztette az eszét” — mondja. „Feladta festőművészi hivatását. Éjjel-nappal bezárkózik egy elsötétített kamrába és kémiai kísérletekkel foglalkozik. Utolsó holmijait is eladta, hogy tégelyeket, retortákat és vegyszereket szerezzen be. Rögeszméjével mindannyiunkat tönkre, tesz.” „De mi az ötlet?” — kérdezi Dumas inkább udvariasságból, mint érdeklődésből. „Képzelje el. megpróbálta az emberek és tálak képét fémlemezeken rögzíteni” —mondja az asszonv. Monsieur Dumas is meglehetősen szokatlannak ta’álla ezt a szándékot. ..De miért jön éppen hozzám?” ' . „Mert ön az egyetlen ember, aki segíthet —: mondja az asszony. — Ha ön, a tudós ember felvilágosítja, hogy kísérletei értelmetlenek, talán észretér.” Jean Baptiste Dumas felkereste a festőt. Hosszú beszélgetést folytatott vele. A két férfi majdnem az egész napot á festő elsötétített laboratóriumában töltötte. Amikor Dumas végül kilépett, az asszony megkérdezte: Az i. e. III. évezredből származó sumér Gilgames- eposz ismeretlen részeit fedezték fel nyugatnémet archeológusok a dél-iraki ásatások során. A Jürgen Schmidt professzor vezetése alatt álló kutatócsoport bagdadi beszámolók szerint a régi sumér város. Varka feltárásakor ékírásos agyagtáblákra bukkant, „Nos? Alaposan megmondta a véleményét?*’ 1 " „Igen — mondta Dumas mosolyögVá.' — Ázfvtánáésöl- tam, hogy folytassa . ‘kísérletek i it.” A festő neve Louis' Öaguer- re. Akkoriban.. 35 éves volt és szomszédai és barátai körében „becsavárodottnak” számított. Tizenöt évvel később neve bejárta.a világot és már senki sem tartotta annak: ellenkezőleg. Párizs. 1939, január 7.: A Tudományos Akadémián egy francia vegyész, Francois Arago történelmi jelentő- . ségű előadást tart. Egy bizonyos Loúis Daguerre szenzár ciós felfedezéséről számol be, akinek állítólag sikerült képeket fényezett fémlemezeken rögzítenie, sőt tartóssá tennie. Varázslatnak hangzott ez. M“gszü,etétt a fénykép legalábbis először hivatalosan. Joseph Nicéphore Niépce már évekkel korábban arra az ötletre jutott, hogy a tünékeny képet a camera obscúra homályos üvegén rögzítse, tehát „fényképezzen”. 1822-et írtunk, amikor Niépce- nek — éveken át' tartó sikertelen kísérletezés után —; először sikerült egy „fényképet” fogva tartania egV' előzőleg ezüstkloriddal fényérzé. kénnyé tett aszfaltrétegen. A megvilágítási idő • nyolc óra, amelyek a megfejtéskor aGil- games-eposz mindeddig isrrté- retleá fejezeteinek bizonyultak. A tördékekberi fennmaradt eposzból, , amely egy legendás uruki királyról regél, sok motívumot, többek között .a vízözön eseményét, átvették az ótestamentumba, a minőség nyomorúságos. Későbbi ■ kísérleteivel' több • sikere volt. Niépce lsll-ban halt me£. Louis Daguerre, aki ...‘mar 1 829. óta együtt dolgozott vele, fáradhatatlanul folytatta a kísérleteket. S egy napon sikerül a döntő áttörés. Képeit. ' „daguerrotypiáknak” nevezte. Megszületett a modern fénykép. A „daguerrotypiáknak” mindenesetre van egy nagy hátrányuk: nem sokszorosíthaló- ak. Nincs negatív. , hanem mindig csak egyetlen pozitív. A fényérzékeny üveglemez feltalálásával a fényképészet nagy lépést tett. előre: most már csupán kéé-három másodpercnyi ipegvilágítási időre volt szükség napon és 10— 12 másodpercre árnyékban. Az első . „pillanatfelvételek” Bécsben készültek utcái jelenetekről. Nemrég kaptuk a hírt arról, hogy az NSZK-ban a magyar származású Nobel-díjas tudós, Gábor Dénes szabadalma alapján — Galilei életéről forgatják, az első térhatású holografikus' filmet. (A kiváló tudóst, aki az ősszel hazánkban járt, a nagyközönség is jól ismeri a televízió képernyőjéről). Az 'újdonság; — mint arról dr. Dékány Sándo'r professzor tájékoztat — .érdekessége,"“Hogy a nézők nemcsak a vásznon látják... a -jeepet.Az emh.erék‘, tárgyak, a. "bérben! szemlélije- tők. Ezj egyépkénb márj- régen nem ábránd* Az .ötvenes évekí ben kitűnő, oper.atőyünk, Bod-_ rossy Félix báíor, érd’ekép kez-< deményezésénekr lehettünk ta-. núi.a búdápesthCorvin mozibán; Ehhez a technikához' „pólaro- id” . szemüveg, ' vagy. ."nézőké kellett.; A módszer, még nem. Aki a jövöbep. egy légibusz- szal akarja lebonyolítani utazását, az ugyanolyan kényelmesen ülhet, mint a képünkön látható fiatal hölgy. A Messerschmitt—Bölkow— Btohnv Vállalat egyik részlege, a hamburgi repülőgépgyár speciálisan a nagy utastérrel rendelkező repülőgépek számára szerkesztette meg ezt a rendkívül könnyű és kényelmes ülést, aminek egyes részei minden további nélkül kicserélhetőek. Attól függően, Egv amerikai felnőtt napi átlagban 1 órát és 46 percet olvas. Ez derül ki azokból a körkérdésekre adott válaszokból. amelyeket a princeto- ni. Amiéi Sharon szociológus tett fel a Szövetségi Oktatásügyi Hivatal megbízásából. 71 százalék több mint 1 órát olvas, és 6—6 százalék 5 percvolt tökéletes. A kép sötét volt, az eszközök használata pedig nehézkes. (Ezt egyébként oktatási célokra pilótáknál, gépkocsivezetőknél még ma is használják.) Térhatású mozgókép azonban szemüveg és hasonló eszközök használata nélkül is elérhető. A Szovjetunióban például az úgynevezett Ivanov-rendszerrel oljíán háromdimenziós filmet tudnak vetíteni, amelyhez nem kell szemüveg.; Ennek technikája leginkább a nálunk is ismert térhatású, levelezőlapokéhoz hasonlít. (E furcsa levelezőlap titka1: ■ finom elosztású üveghengerecskék mögött 'két kép van. Ezeket két géppel 'veszik fel, külön' a. jobb és külön a bal szemnek. Két szemünk tehát más-más képet Iát, „összegződésük” adja a térbeli látást. A levelezőlaphasábocskái aztán a két külön képet egyetlen térhatású képpé egyesítik. A lézersugaras holografikus film vetítésekor is az emberek és a tárgyak kellő fényerővel, élethűen jelennek meg a térben. Ehhez azonban semmiféle segédeszközre nincs szükség. A térhatású film ma még drága mulatság. Elterjedésére. ezért várnunk kell. A tv technikai fejlődése (nagy képernyő, színes adás) azonban a filmet is versenyre sarkallj A cinerama, a cinemaszkop eljárások a versenyt még^ korántsem döntötték el. A térhatású film azonban egyhamar nem terjed el nálunk sem. Természetesen azonban veszélyes lenne jóslásokba bocsátkozni, hiszen ami a filmtechnika fejlődését illeti, jó néhány meglepetésben volt már részünk. A Cilgames-eposz ismeretlen részeit fedezték fel
