Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
Mindig arra az egy lépés előnyre kell figyelni Három fiatal mérnök a hivatásról, a A Dombóvári Vegyesipari Szövetkezetben kilenc mérnök és tíz technikus dolgozik. Ezt az ipari szövetkezetét lehetne már másként is nevezni — például műanyagiparinak is — de maradnak a réginél, a megszokottnál, amely több, mint két évtizede ismert. S nemcsak a „vegyes” szakmában. Négy év óta például minden évben meghívást kapnak a Hungaroplast nemzetközi műanyagipari kiállításra. Ebben a szövetkezetben bőséges lehetőségük van a fiataloknak ahhoz, hogy képességeiket kibontakoztassák, alkossanak, keressék az újat. A műszaki értelmiség hivatásáról, a munkáról, a munkaerkölcsről beszélgettünk három fiatal mérnökkel Tóth Attiláné 1967-ben végzett, ez a harmadik munkahelye, most a műszaki fejlesztési csoport vezetője. Retek Márta két éve végzett Szegeden, a laboratórium vezetője. Remport Vilmos szintén Szegeden végzett, Retek Mártával egyidőben, néki is ez az első munkahelye. Beosztása: termelési és kereskedelmi vezető. Beszélgetésünket azzal kezdtük, hogyan fogadták a friss divlomás mérnököt első munkahelyén. T. A.-né: Győrben kezdtem, félévi gyakorlati idő, ezerötszáz forinttal. Óriási gyár, kicsi kis feladatok. Nem nagy lehetőség a távlati tervek megvalósítására. Ezért következett Kaposvár. Onnan úgy hívtak ide, a dombóvári szövetkezetbe. R. M.: A gyakornokok kenyerét meg kell enni. Ezerhéttel indultam, de nem a pénz volt a lényeges, hanem, ahogy itt a szöviben fogadtak: a tapasztaltabb kollégák segítése, barátsága, a-gazdasági vezetők bizalma — jó indítás volt számomra. R. V.: Három hónap ismer34. A BOSSZÚ Buttler János maga a megtestesült lázadás, egész környezete ellen. A 60 esztendős férfiban, több, mint 40 ezer hold élet és halál urában las- san-lassan gyökeret eresztenek a fiatal reformnemzedék haladó politikai eszméi is.. Az országos port felvert, szabályos fegyveres ütközettel kísért, emberhalállal tetézett, 1832-es Heves megyei tisztikar- és országgyűlési követválasztáson, az egri megyeházán ő is ott kardoskodik a rebellisek élén. A fegyveres lázadássá fajult választási küzdelem átforrósodott óráiban, fiatalos hévvel és lelkesedéssel, a vármegyei ellenzék vezére, fiatalkori jó barátja, gróf Keglevich Miklós oldalán találjuk. A forradalmi hangulat Pyrker egri érsek-főispán reakciós személye és bérence, Kállay Tamás konzervatív követjelölt ellen lángol. Vad antiklerika- lizmus tajtékzik a lázadók ajkán. „Mihelyst egy pap mu- tattya magát, üssétek agyon!’’ „Papot ölök még ma!" „Kállay a papok bolondja!” Végül még az érsek-főispán arcképét is kivágják keretéből, s megtapossák, megköp- dösik. Az elsöprő többség végül is ellenzéki követet választ a pozsonyi diétára. A felhördült kormányhatalom kemény ököllel sújt le a lázadókra. kedés, aztán bele a mélyvízbe. Egy műszakot kaptam a gyártó üzemben. Emberek, gépek, termelési fegyelem, technológia, minden új volt Az ember friss diplomával a világot akarja megváltani, de aztán rájön, hogy a mindennapok nehéz feladata nem is olyan könnyű akadály. Jólesett, hogy bíztak bennem, komoly munkát adtak. Az ilyen dolog azt hiszem egy életre megadja az ember kedvét a szakmához... — Milyen segítséget kapnak idősebb kollégáiktól? Hogyan „vezetik” be az új embereket a termelésbe? T. A.-né: Mondtam már, Győrben kissé akadozott, Kaposvárott már jó volt az indulás. Itt meg dolgozni, kutatni, újat adni kell; szabad kezem van. Az elnök elvtárs például, vagy más szakterület mérnökei, mindig készségesen segítenek. R. M.: Én kutatásiakon végeztem, furcsa, nehezen induló volt a műanyaggyártásba belerázódni. A főmérnök elvtárs, kollégám, Remport Vilmos és felesége,— együtt végeztünk — jó alkotóközösséggé alakul át, ha valamiben elakadunk. R. V.: Fábián barátom, Tóth Attila, Regényi elvtárs... sok nevet tudnék sorolni, valamennyien szívesen állnak rendelkezésünkre. Kell is. Hisz a műanyagipar szinte naponta újat produkál. — Minden bizonnyal nehéz is helytállni, lépést tartani a nagy műanyagipari vállalatokkal... Amikor pedig a baráti lengyel nemzet felkelését Pas- kiewicz Eriwánszkij herceg, orosz cári csapataival vérbe fojtja, s a lengyel hazafiak ezrei csak hazájukból való menekülés árán menthetik meg puszta életüket, Buttler az elsők között ád menedéket a cári önkény ellen, szabadságuk védelmében kardot rántott lengyel hazafiaknak. Sőt, mi több. Még jobbágyparasztjaival is annyira megértővé válik, hogy ősi birtokán, Erdőtelken, az úrbérrendezés során, a falu színe-javát, a híres „fekete földek”-et engedi át részükre. Ez azután annyira felháborítja jövendőbéli örököseit, hogy megtámadják a döntést, mondván, hogy „csaknem minden hasz- nothajtó föld, rét, s legelőbéli területtől a földesúr elzáratik”. De ő fittyet hány a halálát mohón váró, kapzsi örökösök siserahadára, s továbbra is a maga útját járja, mely végül is az országos megbecsülés csúcsára emeli személyét. Még az 1808-i országgyűlés hazafias céllal, egy magyar honvédtisztképző intézet felállítását határozta el. A nemesi kezdeményezés anyagi támogatóinak első csoportjában a gróf 10 ezer forinttal szerepel. De amikor bekövetkezik a nagy buttleri pálfor- dulás, 1836-ban . kereken 130 ezer arany forinttal teszi lehetővé a reformkorszak egyik jelentékeny kezdemény ezéséR. V.: Az az elvünk, hogy mindig csak egy kicsi lépéssel kell a konkurrencia előtt járni, akkor az nem képes utolérni bennünket. Sőt, ha elkéstünk, nem is érdemes hajtani. Például itt van az útjel- táblák esete. A Hungária ráállt erre, nekünk már semmi keresnivalónk nincs a piacon. Viszont mi elindítottuk — egyedül és elsőként az országban — a cipőipar részére a műanyag kant áfák gyárosát. Kész a technológia, minden kész. Itt már másnak nincs keresnivalója. Nyitott szemmel kell járni. — fis tájékozódni, tanulni. Hogyan tudnak az új publikációk birtokába jutni, miként ismerkednek más gyárakkal? T. A.-né: Tavaly hat fiatal mérnök járt külföldön, nemcsak kiállításon, hanem olasz műanyagipari üzemekben is. R. M.: Tucatnyi külföldi folyóiratot fizet elő a szövetkezet. Én vagyok a felelős azért, hogy ami bennünket érdekel a nyugatnémet, francia, vagy baráti országok szaksajtójából az érdekeltekhez eljusson. R. V.: Elengedhetetlen a mi szakmánkban egy-két idegen nyelv ismerete. A szövetkezet vezetői például kérésünkre nyelvtanfolyamot szerveztek. Minden héten egy délután tizenegyen angol nyelvet tanulunk, a tanárnőt Bonvhádról a szövetkezet gépkocsijával hozzák és viszik. — Az egyéni tanulás, a szakirodalomban a búvárkodás, és vissza-visszatérés az egyetemre, gondolom alnek megvalósulását Ez olyan horribilis summa pénz, hogy a nemzet hálájaként „párdá- nyi Buttler Jánosnak a Magyar Ludovicea Intézetre tett ajánlása törvénybe iktattatik. Az Ország Rendei hálás érzéssel vették... adakozását, mely szerint... 20 ifjúnak ezen intézetben leendő fölvételökre és nevelésökre ... megkívántató állandó tőkét alapított.” Tizenhárom megye ifjai kaphatnak „valláskülönbség nélkül” az alapítványból tanulmányaikra ösztöndíjat. Ki gondolta volna ezt még néhány évvel ezelőtt is arról az erdőtelki grófról, aki válópere során nemegyszer botrányhősként szerepelt? Valósággal két kézzel szórja nemes célokra birtokai jövedelmét, s nevét országszerte csakis megbecsüléssel emlegetik. Nemcsak Heves megye festeti meg arcképét, de ugyanígy cselekszenek a Nóg- rád megyeiek Balassagyarmaton, a kálvinisták a máramaros- szigeti jogakadémiájukon s a csurgói gimnáziumban. Az okot így fogalmazza meg Fráter Pál, Nógrád vármegye első alispánja: „Azon sok érdemei, melyek a Haza érdekében naponta általa folytonossan tétetnek!” A kapzsi atyafiaknak bezzeg nem tetszik amit tesz, hisz adományaival jelentékenyen csökken a jövendőbéli örökségük. Felháborodnak, Julianna nővérének fia, nemes, nemzemunkaerkölesröl kálóm arra, hogy a vegyészek a tudományban „naprakészen” legyenek. T. A.-né: Minden, szakmával kapcsolatos irodalom rendelkezésünkre áll. Sok-sok pénzt kellene kiadni nekünk szak- irodalomra, ha a szövetkezet azt nem vállalta volna magára. R. M.: Persze az igazsághoz tartozik, hogy a szövetkezetnek is megéri, hogy a szakirodalmat rendelkezésünkre bocsátja. R. V.: Néhány téma már készen, minden eshetőségre — piac-„eldugu1ás”, idegen betörés a műanyagiparban — nem érhet bennünket készület- lenül. Az ember, ha hűséges akar lenni munkaadójához, mert az a munkaadó megérdemli, akkor nyilván olyan alkotások kerülhetnek ki köze alól. amely érték az egész kollektíva számára is. T. A.-né: Még az egyetemről. Ha néha visszamegyünk, úgy fogadnak bennünket professzoraink, mint kollégát, segítenek kutatási területen, tanáccsal, szakirodalommal... R. V.: Diplomamunkám most jelent meg az egyetem kiadásában. Oda is úgy megyek, mint haza. Tanáraim nagyon örülnek annak, hogy Dombó- várott sikerült egy műanyagbázist létrehoznunk. — Azon túl, hogy a fiatal értelmiségnek módjában áll képességei szerint dolgozni; tehát végeredményben ez már egyfajta erkölcsi elismerés; van-e észrevehető módja annak, hogy a Vegyesipari vezetői „szeretik” a fiatal mérnököket, technites és vitézlő Laczkovics József császári és királyi kapitány maró hangú tiltakozásban ád hangot. „Megrövidí- tés”-t emleget, „kijátszás”-1 kiáltoz, — de eredménytelenül. Buttler akarata megmásíthatatlan ! Az egész életében vele semminemű rokoni érzést, közösséget nem mutató és nem vállaló nővéreit, s azok leszárma- zottait kirekeszti szívéből-lel- kéből, éppen úgy, mint hitvesét Nem gondol ráiuk egymást követő testamentumaiban sem. Sőt, Dőry Katalin asszony ellen így fakad ki keserűen, 1840-ben írt végrendeletében: „ .,. Különválasztott feleségemnek ... kivel megelégedettségben és békés állapotban éppen nem élheték vala, s aki életemet elsorvasztotta, az emberi megbocsátáson kívül semmit sem hagyok keresetemben ugyanis soha semmi segítséggel nem lévén...” HAJSZA ÖRÖKÖS UTÁN... Rokonai közül csak egyetlenegy kivételt tesz: fiatalon elhalt Borbála nővére családjával, a szalai Barkóczyakkal ápolja a rokonságot. A nem túlzottan gazdag Barkóczvak kész örömest fogad iák a dúsgazdag Buttler feléjük nyújtott jobbját. Kivált unokaöccsének, gróf Bárkóczy Imrének ragyogó széosé°ű fiatal leánya, Éva, vagy ahogy inkább rokokó eleganciával emlegetik: Evelin kerül közel az öreg Buttler szívéhez. S mivel már e furcsa históriában megszokhattuk a váratlan szeszélyes fordulatokat, ne lepődjünk meg. ha ismét valami rendkívüli esemény tarkítja történetünk fonalát. A 68 éves öregúr abba máf mindenképpen beletörődik, hosv saját véréből nem sarjad utóda, de abba már semmikusokat; milyen a munka, aX alkotás elismerése. T. A.-né: Röviden: amilyen a munkateljesítmény. Nálunk jó ez is, az is. R. M.: Nem hiszem, hogy itt töltöttem volna már. két évet, ha a vezetők nem tárgyilagosan mérlegelik, értékelik munkámat. R. V.: Az erkölcsi elismerésen 'túl, az anyagiakra sem panaszkodhatunk. — Sok helyütt tapasztaljuk, hogy fiatal és idősebb műszaki értelmiségiek alig várják a műszak végét jelző csengőt, máris szaladnak haza. Napközben pedig csak téhlibolnak, hónapokig gyötrődnek egy-egy feladaton. Itt meg eleven, hogy úgy mondjam forró a légkör. Mi ennek az oka? T. A.-né: Azt hiszem az ennek az oka, hogy valameny- nyien fiatalok vagyunk és bizonyítani akarunk. A szövetkezet nem is olyan régen a fején állott. Jó tudni azt, hogy a mi munkánk is benne van abban, hogy helyreállt a rend, szervezett a termelés, van piac, biztos a szövetkezet jövője ... R. V.: Az előbb mondtam már, hogy egy lépéssel kell mindig előbbre járni. Mi ezt szeretnénk, és ha erre még biztat is bennünket a vezérkar ... akkor illik úgy dolgozni, hogy ők is elégedettek legyenek, meg az én lelkiismeretem is. Mindennap azzal a tudattal kell bezárni a műhelyt, hogy holnap folytatom, holnap is vissza akarok ide jönni, meg évek múltán is. És az a tudat sem csökkenti az emberben a munkakedvet, a „haitást”, hogy a városban egy új iparágat honosítunk meg — azon túl, hogy a tisztességes anyagi ellenszolgáltatást ezért a szövetkezettől megkapjuk. PÁLKOVÁCS JENŐ képpen sem nyugszik meg, hogy utódtalansága révén birtokai és szerzeményei élete megkeserítőjének: Dőry Katalinnak, vagy akár csak atyafinak jussanak. Nem! Ezerszer is nem! A történelem megismétli önmagát! — régi igazságát kelti hát életre. Amiként a Buttler família Eger vár parancsnokával. János báróval már egyszer kihalt, de az ezredes halála előtt, 1701-ben örökbe fogadott unokaöccsével vitte tovább vagyonát és nevét. — hasonlóképpen kell neki is cselekednie! Elhatározza, hogy örökbe fogad esv Buttler nevű ifjút, s hozzáadván kis kedvencéhez, Bárkóczy Éva bárónőhöz, a fiatalokat örökösévé teszi teljes vagyonában! Igen ám, de honnan szerezzen valakit, aki vére helvett vére, fia helyett fia legyen? 1840-et írnak, amikor nvo- rnecá*ba kezd. Először is ősei földién, az orosz cár fennhatósága alatt Kurlandban puhatolódzik. Sikerül is egy 24 éves dúsgazdag fiatalemberre. Buttl“c Sándorra ezért tennie. Az előkelő származású gránátos hadnagy édesanyja. József főherceg, magvar nádor hitvesének, Alexandra Pavlovna nagyhercegnőnek udvarhölgve volt. így vad utód i elölt i érői eev nes+i prókátornak: „Most. rövid időn belül eny gróf Buttler fon meglátogatni, szév 2ő esztendős ifiú. aligha lega- táriusom (végrendeletből; örö- kösöml nem lesz a külföldről, ha református, itten házasodván, hogy ily veszedelmes hajóra ne övezzen mint én, hitem sorsából fog házasodni”. Az öreg Buttler János grófnak ez a terve azonban meghiúsul. — de szándékát nem adta fel. Nem lankad. Nem hátrál. Tovább kutat örökös után... JA Kiilönös házasság | igaz históriája (Folytatjuk.)
