Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

Mindig arra az egy lépés előnyre kell figyelni Három fiatal mérnök a hivatásról, a A Dombóvári Vegyesipari Szövetkezetben kilenc mérnök és tíz technikus dol­gozik. Ezt az ipari szövetkeze­tét lehetne már másként is nevezni — például műanyag­iparinak is — de maradnak a réginél, a megszokottnál, amely több, mint két évtizede ismert. S nemcsak a „vegyes” szakmá­ban. Négy év óta például min­den évben meghívást kapnak a Hungaroplast nemzetközi műanyagipari kiállításra. Eb­ben a szövetkezetben bőséges lehetőségük van a fiataloknak ahhoz, hogy képességeiket ki­bontakoztassák, alkossanak, ke­ressék az újat. A műszaki ér­telmiség hivatásáról, a munká­ról, a munkaerkölcsről beszél­gettünk három fiatal mérnök­kel Tóth Attiláné 1967-ben vég­zett, ez a harmadik munkahe­lye, most a műszaki fejlesz­tési csoport vezetője. Retek Márta két éve vég­zett Szegeden, a laboratórium vezetője. Remport Vilmos szintén Sze­geden végzett, Retek Mártá­val egyidőben, néki is ez az első munkahelye. Beosztása: termelési és kereskedelmi ve­zető. Beszélgetésünket azzal kezdtük, hogyan fogadták a friss divlomás mérnököt el­ső munkahelyén. T. A.-né: Győrben kezdtem, félévi gyakorlati idő, ezer­ötszáz forinttal. Óriási gyár, kicsi kis feladatok. Nem nagy lehetőség a távlati tervek meg­valósítására. Ezért következett Kaposvár. Onnan úgy hívtak ide, a dombóvári szövetkezet­be. R. M.: A gyakornokok ke­nyerét meg kell enni. Ezer­héttel indultam, de nem a pénz volt a lényeges, hanem, ahogy itt a szöviben fogadtak: a ta­pasztaltabb kollégák segítése, barátsága, a-gazdasági vezetők bizalma — jó indítás volt szá­momra. R. V.: Három hónap ismer­34. A BOSSZÚ Buttler János maga a meg­testesült lázadás, egész kör­nyezete ellen. A 60 esztendős férfiban, több, mint 40 ezer hold élet és halál urában las- san-lassan gyökeret eresztenek a fiatal reformnemzedék ha­ladó politikai eszméi is.. Az országos port felvert, szabályos fegyveres ütközettel kísért, emberhalállal tetézett, 1832-es Heves megyei tisztikar- és országgyűlési követválasz­táson, az egri megyeházán ő is ott kardoskodik a rebellisek élén. A fegyveres lázadássá fajult választási küzdelem át­forrósodott óráiban, fiatalos hévvel és lelkesedéssel, a vár­megyei ellenzék vezére, fiatal­kori jó barátja, gróf Keglevich Miklós oldalán találjuk. A forradalmi hangulat Pyrker egri érsek-főispán reakciós személye és bérence, Kállay Tamás konzervatív követjelölt ellen lángol. Vad antiklerika- lizmus tajtékzik a lázadók aj­kán. „Mihelyst egy pap mu- tattya magát, üssétek agyon!’’ „Papot ölök még ma!" „Kállay a papok bolondja!” Végül még az érsek-főispán arcképét is kivágják kereté­ből, s megtapossák, megköp- dösik. Az elsöprő többség vé­gül is ellenzéki követet választ a pozsonyi diétára. A felhör­dült kormányhatalom kemény ököllel sújt le a lázadókra. kedés, aztán bele a mélyvíz­be. Egy műszakot kaptam a gyártó üzemben. Emberek, gé­pek, termelési fegyelem, technológia, minden új volt Az ember friss diplomával a világot akarja megváltani, de aztán rájön, hogy a minden­napok nehéz feladata nem is olyan könnyű akadály. Jól­esett, hogy bíztak bennem, ko­moly munkát adtak. Az ilyen dolog azt hiszem egy életre megadja az ember kedvét a szakmához... — Milyen segítséget kap­nak idősebb kollégáiktól? Hogyan „vezetik” be az új embereket a termelésbe? T. A.-né: Mondtam már, Győrben kissé akadozott, Ka­posvárott már jó volt az in­dulás. Itt meg dolgozni, kutat­ni, újat adni kell; szabad ke­zem van. Az elnök elvtárs pél­dául, vagy más szakterület mérnökei, mindig készségesen segítenek. R. M.: Én kutatásiakon vé­geztem, furcsa, nehezen in­duló volt a műanyaggyártásba belerázódni. A főmérnök elv­társ, kollégám, Remport Vil­mos és felesége,— együtt vé­geztünk — jó alkotóközösséggé alakul át, ha valamiben el­akadunk. R. V.: Fábián barátom, Tóth Attila, Regényi elvtárs... sok nevet tudnék sorolni, vala­mennyien szívesen állnak ren­delkezésünkre. Kell is. Hisz a műanyagipar szinte naponta újat produkál. — Minden bizonnyal ne­héz is helytállni, lépést tar­tani a nagy műanyagipari vállalatokkal... Amikor pedig a baráti len­gyel nemzet felkelését Pas- kiewicz Eriwánszkij herceg, orosz cári csapataival vérbe fojtja, s a lengyel hazafiak ezrei csak hazájukból való me­nekülés árán menthetik meg puszta életüket, Buttler az elsők között ád menedéket a cári önkény ellen, szabadságuk vé­delmében kardot rántott len­gyel hazafiaknak. Sőt, mi több. Még jobbágy­parasztjaival is annyira meg­értővé válik, hogy ősi birto­kán, Erdőtelken, az úrbérren­dezés során, a falu színe-javát, a híres „fekete földek”-et en­gedi át részükre. Ez azután annyira felháborítja jöven­dőbéli örököseit, hogy megtá­madják a döntést, mondván, hogy „csaknem minden hasz- nothajtó föld, rét, s legelőbéli területtől a földesúr elzáratik”. De ő fittyet hány a halálát mohón váró, kapzsi örökösök siserahadára, s továbbra is a maga útját járja, mely végül is az országos megbecsülés csúcsára emeli személyét. Még az 1808-i országgyűlés hazafias céllal, egy magyar honvédtisztképző intézet fel­állítását határozta el. A ne­mesi kezdeményezés anyagi támogatóinak első csoportjá­ban a gróf 10 ezer forinttal szerepel. De amikor bekövet­kezik a nagy buttleri pálfor- dulás, 1836-ban . kereken 130 ezer arany forinttal teszi lehe­tővé a reformkorszak egyik jelentékeny kezdemény ezésé­R. V.: Az az elvünk, hogy mindig csak egy kicsi lépés­sel kell a konkurrencia előtt járni, akkor az nem képes utolérni bennünket. Sőt, ha el­késtünk, nem is érdemes haj­tani. Például itt van az útjel- táblák esete. A Hungária ráállt erre, nekünk már semmi ke­resnivalónk nincs a piacon. Vi­szont mi elindítottuk — egye­dül és elsőként az országban — a cipőipar részére a mű­anyag kant áfák gyárosát. Kész a technológia, minden kész. Itt már másnak nincs keresni­valója. Nyitott szemmel kell járni. — fis tájékozódni, tanul­ni. Hogyan tudnak az új publikációk birtokába jutni, miként ismerkednek más gyárakkal? T. A.-né: Tavaly hat fiatal mérnök járt külföldön, nem­csak kiállításon, hanem olasz műanyagipari üzemekben is. R. M.: Tucatnyi külföldi fo­lyóiratot fizet elő a szövetke­zet. Én vagyok a felelős azért, hogy ami bennünket érdekel a nyugatnémet, francia, vagy baráti országok szaksajtójából az érdekeltekhez eljusson. R. V.: Elengedhetetlen a mi szakmánkban egy-két idegen nyelv ismerete. A szövetkezet vezetői például kérésünkre nyelvtanfolyamot szerveztek. Minden héten egy délután ti­zenegyen angol nyelvet tanu­lunk, a tanárnőt Bonvhádról a szövetkezet gépkocsijával hoz­zák és viszik. — Az egyéni tanulás, a szakirodalomban a búvárko­dás, és vissza-visszatérés az egyetemre, gondolom al­nek megvalósulását Ez olyan horribilis summa pénz, hogy a nemzet hálájaként „párdá- nyi Buttler Jánosnak a Magyar Ludovicea Intézetre tett aján­lása törvénybe iktattatik. Az Ország Rendei hálás érzéssel vették... adakozását, mely szerint... 20 ifjúnak ezen in­tézetben leendő fölvételökre és nevelésökre ... megkívántató állandó tőkét alapított.” Ti­zenhárom megye ifjai kaphat­nak „valláskülönbség nélkül” az alapítványból tanulmá­nyaikra ösztöndíjat. Ki gon­dolta volna ezt még néhány évvel ezelőtt is arról az erdő­telki grófról, aki válópere so­rán nemegyszer botrányhős­ként szerepelt? Valósággal két kézzel szór­ja nemes célokra birtokai jö­vedelmét, s nevét országszerte csakis megbecsüléssel emlege­tik. Nemcsak Heves megye festeti meg arcképét, de ugyanígy cselekszenek a Nóg- rád megyeiek Balassagyarma­ton, a kálvinisták a máramaros- szigeti jogakadémiájukon s a csurgói gimnáziumban. Az okot így fogalmazza meg Fráter Pál, Nógrád vármegye első alispánja: „Azon sok érdemei, melyek a Haza érdekében na­ponta általa folytonossan té­tetnek!” A kapzsi atyafiaknak bez­zeg nem tetszik amit tesz, hisz adományaival jelentékenyen csökken a jövendőbéli öröksé­gük. Felháborodnak, Julianna nővérének fia, nemes, nemze­munkaerkölesröl kálóm arra, hogy a vegyé­szek a tudományban „napra­készen” legyenek. T. A.-né: Minden, szakmával kapcsolatos irodalom rendel­kezésünkre áll. Sok-sok pénzt kellene kiadni nekünk szak- irodalomra, ha a szövetkezet azt nem vállalta volna magá­ra. R. M.: Persze az igazsághoz tartozik, hogy a szövetkezet­nek is megéri, hogy a szakiro­dalmat rendelkezésünkre bo­csátja. R. V.: Néhány téma már készen, minden eshetőségre — piac-„eldugu1ás”, idegen be­törés a műanyagiparban — nem érhet bennünket készület- lenül. Az ember, ha hűséges akar lenni munkaadójához, mert az a munkaadó megér­demli, akkor nyilván olyan alkotások kerülhetnek ki köze alól. amely érték az egész kol­lektíva számára is. T. A.-né: Még az egyetem­ről. Ha néha visszamegyünk, úgy fogadnak bennünket pro­fesszoraink, mint kollégát, se­gítenek kutatási területen, ta­náccsal, szakirodalommal... R. V.: Diplomamunkám most jelent meg az egyetem kiadá­sában. Oda is úgy megyek, mint haza. Tanáraim nagyon örülnek annak, hogy Dombó- várott sikerült egy műanyag­bázist létrehoznunk. — Azon túl, hogy a fiatal értelmiségnek módjában áll képességei szerint dolgozni; tehát végeredményben ez már egyfajta erkölcsi elis­merés; van-e észrevehető módja annak, hogy a Ve­gyesipari vezetői „szeretik” a fiatal mérnököket, techni­tes és vitézlő Laczkovics Jó­zsef császári és királyi kapi­tány maró hangú tiltakozás­ban ád hangot. „Megrövidí- tés”-t emleget, „kijátszás”-1 kiáltoz, — de eredménytele­nül. Buttler akarata megmá­síthatatlan ! Az egész életében vele sem­minemű rokoni érzést, közös­séget nem mutató és nem vál­laló nővéreit, s azok leszárma- zottait kirekeszti szívéből-lel- kéből, éppen úgy, mint hitve­sét Nem gondol ráiuk egymást követő testamentumaiban sem. Sőt, Dőry Katalin asszony el­len így fakad ki keserűen, 1840-ben írt végrendeletében: „ .,. Különválasztott felesé­gemnek ... kivel megelégedett­ségben és békés állapotban éppen nem élheték vala, s aki életemet elsorvasztotta, az em­beri megbocsátáson kívül sem­mit sem hagyok keresetemben ugyanis soha semmi segítség­gel nem lévén...” HAJSZA ÖRÖKÖS UTÁN... Rokonai közül csak egyet­lenegy kivételt tesz: fiatalon elhalt Borbála nővére család­jával, a szalai Barkóczyakkal ápolja a rokonságot. A nem túlzottan gazdag Barkóczvak kész örömest fogad iák a dús­gazdag Buttler feléjük nyúj­tott jobbját. Kivált unoka­öccsének, gróf Bárkóczy Im­rének ragyogó széosé°ű fiatal leánya, Éva, vagy ahogy in­kább rokokó eleganciával em­legetik: Evelin kerül közel az öreg Buttler szívéhez. S mi­vel már e furcsa históriában megszokhattuk a váratlan sze­szélyes fordulatokat, ne lepőd­jünk meg. ha ismét valami rendkívüli esemény tarkítja történetünk fonalát. A 68 éves öregúr abba máf mindenképpen beletörődik, hosv saját véréből nem sarjad utóda, de abba már semmi­kusokat; milyen a munka, aX alkotás elismerése. T. A.-né: Röviden: amilyen a munkateljesítmény. Nálunk jó ez is, az is. R. M.: Nem hiszem, hogy itt töltöttem volna már. két évet, ha a vezetők nem tár­gyilagosan mérlegelik, értéke­lik munkámat. R. V.: Az erkölcsi elismeré­sen 'túl, az anyagiakra sem panaszkodhatunk. — Sok helyütt tapasztaljuk, hogy fiatal és idősebb mű­szaki értelmiségiek alig vár­ják a műszak végét jelző csengőt, máris szaladnak ha­za. Napközben pedig csak téhlibolnak, hónapokig gyöt­rődnek egy-egy feladaton. Itt meg eleven, hogy úgy mondjam forró a légkör. Mi ennek az oka? T. A.-né: Azt hiszem az en­nek az oka, hogy valameny- nyien fiatalok vagyunk és bi­zonyítani akarunk. A szövet­kezet nem is olyan régen a fején állott. Jó tudni azt, hogy a mi munkánk is benne van abban, hogy helyreállt a rend, szervezett a termelés, van piac, biztos a szövetkezet jö­vője ... R. V.: Az előbb mondtam már, hogy egy lépéssel kell mindig előbbre járni. Mi ezt szeretnénk, és ha erre még biztat is bennünket a vezér­kar ... akkor illik úgy dolgoz­ni, hogy ők is elégedettek le­gyenek, meg az én lelkiisme­retem is. Mindennap azzal a tudattal kell bezárni a mű­helyt, hogy holnap folytatom, holnap is vissza akarok ide jönni, meg évek múltán is. És az a tudat sem csökkenti az emberben a munkakedvet, a „haitást”, hogy a városban egy új iparágat honosítunk meg — azon túl, hogy a tisz­tességes anyagi ellenszolgál­tatást ezért a szövetkezettől megkapjuk. PÁLKOVÁCS JENŐ képpen sem nyugszik meg, hogy utódtalansága révén bir­tokai és szerzeményei élete megkeserítőjének: Dőry Kata­linnak, vagy akár csak atya­finak jussanak. Nem! Ezer­szer is nem! A történelem megismétli ön­magát! — régi igazságát kelti hát életre. Amiként a Buttler família Eger vár parancsno­kával. János báróval már egy­szer kihalt, de az ezredes ha­lála előtt, 1701-ben örökbe fo­gadott unokaöccsével vitte to­vább vagyonát és nevét. — hasonlóképpen kell neki is cselekednie! Elhatározza, hogy örökbe fogad esv Buttler nevű ifjút, s hozzáadván kis kedvencéhez, Bárkóczy Éva bárónőhöz, a fiatalokat örökösévé teszi tel­jes vagyonában! Igen ám, de honnan szerezzen valakit, aki vére helvett vére, fia helyett fia legyen? 1840-et írnak, amikor nvo- rnecá*ba kezd. Először is ősei földién, az orosz cár fennha­tósága alatt Kurlandban puha­tolódzik. Sikerül is egy 24 éves dúsgazdag fiatalemberre. Buttl“c Sándorra ezért tennie. Az előkelő származású gráná­tos hadnagy édesanyja. József főherceg, magvar nádor hit­vesének, Alexandra Pavlovna nagyhercegnőnek udvarhölgve volt. így vad utód i elölt i érői eev nes+i prókátornak: „Most. rövid időn belül eny gróf Buttler fon meglátogatni, szév 2ő esztendős ifiú. aligha lega- táriusom (végrendeletből; örö- kösöml nem lesz a külföldről, ha református, itten házasod­ván, hogy ily veszedelmes ha­jóra ne övezzen mint én, hi­tem sorsából fog házasodni”. Az öreg Buttler János gróf­nak ez a terve azonban meg­hiúsul. — de szándékát nem adta fel. Nem lankad. Nem hátrál. Tovább kutat örökös után... JA Kiilönös házasság | igaz históriája (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents