Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
A nagyüzemi baromfitartás fejlesztésének lehetőségei Tanácskozás a MÉM-ben Szombaton Váncsa Jenő miniszterhelyettes elnökletével a MÉM kibővített miniszteri értekezlete a nagyüzemi baromfitartás fejlesztéséről tanácskozott. Megállapították, hogy tíz év alatt c">knem két és félszeresére növekedett a belföldi vágóbaromfi-értékesítés, és összesen 570 millió darabbal több tojást értékesítettek 1971-ben, mint tíz évvel korábban. Az elmúlt évben a belkereskedelmi forgalom értéke elérte a nyolc és fél milliárd forintot és 41 millió dollár értékben exportáltak különféle termékeket. Az igények egyre nőnek, s ezzel csak akkor tud lépést tartani az állat- tenyésztésnek ez az ágazata, ha korszerűsítik az üzemeket. A fejlődés ugyanis az elmúlt r.égy-öt évben lelassult, sőt — gazdaságossági, állategészségügyi és más okokból — sokfelé fel is hagytak a baromfitartással. Az értekezlet megállapította, hogy miközben megnőtt a keveréktakarmányok ára, a minőség nem javult, egyes esetekben egyenesen romlott. A nagy állattenyésztő telepeken eléggé gyakori az állat- elhullás a különböző megbetegedések miatt és a gyógyszer- költségek is növekedőben vannak, ami rontja az ágazat jövedelmezőségét. Mindezek hatására számos termelőüzemben olyan nézet alakjait ki, hogy a baromfitenyésztésbe nem érdemes újabb összegeket befektetni; ezért nem fejlesztették tovább a technológiákat, nem korszerűsítették az istállókat és az új berendezéseket sem alkalmazták megfelelő számban. Az értekezlet egyebek között rámutatott, hogy a hazai baromfihibridekben genetikailag megvan az a képesség, hogy alkalmazásukkal világszínvonalon álló termelési eredmények realizálódjanak. Az állatok tartási körülményei, takarmányozása sok kívánnivalót hagy maga után. Amennyiben ezen a helyzeten változtatnak, akkor nemcsak az étkezési tojástermelésben, hanem a baromfitartás más területein is a nemzetközi élvonalba kerülhet a hazai baromfitenyésztés. Ennek elősegítésére egész sor intézkedést határoztak el. Megállapodtak abban, hogy felülvizsgálják a takarmánygyártás jelenlegi „receptjeit”, és a korszerű igényeknek megfelelően alakítják már idén ki a takarmányok összetételét. Megbeszéléseket kezdenek a hazai gyártó vállalatokkal, hogyan lehetne az eddiginél korszerűbb és olcsóbb berendezésekkel segíteni a nagyüzemek fejlesztését. Kidolgozzák a jelenleg alkalmazott technológiák teljes rekonstrukcióját, s a program megvalósítását — amint az értekezlet javasolta — középlejáratú hitellel támogatják. Növelik a szaktanács- adás színvonalát is. Az értekezleten leszögezték, hogy a baromfitenyésztés értékesítési biztonsága idén már nem okoz problémát. Vágott baromfiból 150 ezer tonnányit akarnak felvásárolni a vállalatok, ennek a mennnyiségnek már 80 százalékára van termeltetési szerződés. Uruguayhan lemondott a kormány Az uruguayi szárazföldi és légierők két napja, az újonnan kinevezett hadügyminiszter. Antonio Francese lemondását követelő alakulatainak lázadása ez ideig vérontás nélkül ment végbe. Szombatra virradóra Juan Maria Bordaberry államelnök kénytelen volt engedni a hadsereg nyomásának és elfogadta a hadügyminiszter lemondását. Ezt megelőzően ugyancsak a hadsereg nyomására lemondását nyújtotta be az egész kormány. Politikai megfigyelők szerint a kormány tagjai ezzel akarták lehetővé tenni az elnöknek a konfliktus békés megoldását. A fegyveres erők szóvivője a péntek óta katonai megszállás alatt tartott rádió- és televíziós állomások útján fudtul adta. hogy a fegyveres erők átvették az ország rendőrsége fölött az ellenőrzést. A rendőrség a maga részéről elismerte a szárazföldi' és légierő parancsnokságát. A katonai ellenőrzés egyébként már tavaly óta érvényesült a rendőrség fölött, amikor ugyanis a kormány rendkívüli intézkedéseket tett a tunamaro-gerillák felszámolására. A hadügyminiszter lemondásának bejelentését a szárazföldi és légierők erődemonstrációja előzte meg. Gyalogos és páncélos alakulatok hatoltak be Montevideo belvárosába. Az államelnök iránt végig lojális haditengerészet alakulatai semmit sem tettek a felvonulás megakadályozására. Bordaberry elnök a másik két fegyvernemnek tett további engedményként felszólította a hadi- tengerészet alakulatait, bontsák le a pénteken az óvárosban emelt barikádokat. A barikádok lebontása megkezdődött és a tengerészek fokozatosan visz- szavon álnak. A hírek szerint a kikötő előtt még mindig egy hadihajó horgonyoz. A katonai parancsnokság közölte, hogy a foganatosított rendszabályok eredményeképpen az egész ország területén helyreállt a nyugalom. Ezt hozta a hét a külpolitikában így látja a hetet kommentátorunk: Négy amerikai hajó szedi az aknákat a Tonkini öböl vizein, ahol nemsokára ismét megindulhat a nemzetközi forgalom. Ha van jelképe a Vietnamban történt amerikai beavatkozás katonai és erkölcsi kudarcának, akkor ezt a mozzanatot ahhoz sorolhatjuk. Hiszen ezeket az aknákat háromnegyed esztendővel ezelőtt az amerikai légierő helyezte el, azzal a reménnyel, hogy ily módon kikényszeríthetik majd a vietnami szabadságharc feladását. A kényszerű aknaszedés, amelyre egyébként a párizsi megállapodások egyik csatolt jegyzőkönyve adja az utasítást, jól érzékeltetheti az erőpolitikai ábrándok hiábavalóságát. A tűzszünet második hetében, ha nem kevés döccenővel is, de folytatódik az egyezmény megvalósítása. Ennek során két különösen figyelemre méltó esemény történt. Döntés született arról, hogy február 26-ra, Párizsba összehívják a nemzetközi Vietnam- konferenciát. A meghívottak listája (a VDK, a DIFK, a sai- goni rendszer, az Egyesült Államok, Anglia, a Szovjetunió, Kína, Franciaország, a nemzetközi ellenőrző bizottság négy tagja, köztük hazánk és Waldheim ENSZ-főtitkár) felöleli a legközvetlenebbül érdekelteket, ugyanakkor a viszonylag szűk kör kedvező lehetőségeket teremt majd a beható eszmecserékre. Természetesen sok minden tisztázásra vár, hogy mást ne említsünk, az értkezlet hatásköre is, mint például: vajon a vietnami problémák mellett laoszi és kambodzsai kérdések is napirendre kerülnek ott? Még fontosabb eleme a mozgásba lendült diplomáciának a két dél-vietnami fél tanácskozássorozatának megkezdődése. A saigoni rendszer, teljesen alaptalanul, több ízben valamiféle „egyedüli képviseleti elv” jegyében lépett fel, s akadályozta a közvetlen kapcsolatfelvételt a DIFK-el. Hétfőn, Párizsban megindultak a Kopernikusz-évforduió 1973 — nemzetközi Kopemi- kusz-emlékév és egyben a lengyel tudomány éve. A nagy lengyel csillagász születése 500. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat megnyitására február 18-án kerül sor szülővárosában, Torunban, a „Mikolaj Kopemik” Tudományegyetem dísztermében, a lengyel politikai és tudományos élet vezetői, valamint több száz külföldi vendég részvételével. Lengyelország öt éve készült a jubileumra. Az évforduló eseménysorozata egyik fő tudományos és kiadói vállalkozásaként három nyelven — lengyelül, latinul és angolul — kiadják Kopernikusz összes műveit. Február 18-án kerül sor Torunban a „Kopernikusz élete” című színes, széles yásznú, lengyel—NDK koprodukciós játékfilm díszbemutatójára. A krakkói „Jagelló” egyetemen emlékkiállítás nyílik. Ebben az évben egyébként közel 60 nemzetközi tudományos értekezletet és szimpóziumot szerveznek Lengyel- országban. Ezekre mintegy 6000 külföldi vendéget hívtak meg. Legjelentősebb a nemzetközi csillagász-szövetség varsói rendkívüli kongresszusa lesz. tárgyalások, s valamelyest előre is haladtak, noha egyelőre csupán arról vitáznak, hol, mikor, és milyen szinten kerüljön sor az érdemi megbeszélésekre. Ez a párbeszéd ígérkezik a legnehezebbnek, hiszen megegyezésre kellene jutnia a nemzeti egyetértés és megbékélés tanácsának megalakításában, a polgári foglyok szabadon bocsátásában, a választások lebonyolításában. A párizsi megállapodások tulajdonképpen ezeket a feladatokat fogalmazták meg a legkevésbé egyértelműen, s a saigoniak nyílt politikai szabotázzsal fenyegetőznek. A hét folyamán érkezett jelentések és jelzések a sajtótudósítók munkájának akadályozásáról, a VDK és DIFK küldötteinek elszigetelését célzó intézkedésekről a rosszhiszeműség példáit szolgáltatták. Máris vannak, akik a valóságos aknák felszedésével egyidőben politikai aknákat próbálnak lerakni a megállapodások valóra váltásának útjában. Ilyen körülmények között Kissinger nem turistaként érkezett Hanoiba, s nyilván felhívják majd Nixon főtanácsadójának figyelmét Washington megkülönböztetett felelősségére, amely Saigon „kézbentartására” is vonatkozik. A tárgyalások témáját képezheti a VDK újjáépítéséhez történő amerikai hozzájárulás is, de az Egyesült Államoknak eleve le kell mondania arról, hogy ezt politikai feltételekkel kapcsolja össze, A nyugati tábor belső csatározásai egyszerre szolgálnak okként és ürügyként számukra, az európai tárgyalások lassítására. Helsinkiben kicsit nehezen áttekinthető a helyzet, az ilyen elő-konferenciák szabályai szerint túl sok a bizottság és albizottság. Két—három napirendi pont megfogalmazásában már közeledtek a keleti és nyugati vélemények, s remélhetőleg az újabb szünet után meggyorsulhat az előkészítés folyamata. Bécsben a héten kétszer rendezték át a Hofburgot; az EKHT (Európai Kölcsönös Haderőcsökkentési Tárgyald, sok) előkészítő konzultációi során elmaradtak a várt plenáris ülések, s a várpalotában nyugodtan lebonyolíthatták a farsangi idény tervezett báljait. A kommentátorok már eddig is a történelem „legrosszabbul előkészített találkozójának” nevezték az összejövetelt, s továbbra sem kell cáfolniok._ Nixon „közel-keleti” hónap kezdetéről beszélt Washingtonban, amikor fogadta Husz- szein jordániai uralkodót, s bejelentette Golda Meir közelgő látogatását. Láthatólag erősödik az amerikai törekvés, hogy az Egyesült Államok közreműködésével történő, részleges rendezést valósítsanak meg, amely esetleg magába foglalná a Szuezi-csatorna megnyitását, de semmikéiben sem intézkedne a BT-határoVilágszerte tovább gyűrűznek a nyugati valutaválság hullámai.' Képünk Párizsban készült, ahol (balról jobbra) Schmidt nyugatnémet. D’Easting francia és Barber brit pénzügyminiszter tanácskozott a dollárkrízisről. zatnak megfelelően, az összes megszállt arab területek visz- szajuttatásáról.. Múlhatatlanul szükséges lenne tehát a haladó arab rendszerek fokozott összefogása, csakhogy ma még nehéz lemérni, hogy a kairói hármas csúcs a héten mennyiben segítette elő ezt a célt. (Egyiptomból különben is ellentmondásos hírek érkeznek az Arab Szocialista Unió sorain belül folyó tisztogatásról, jobboldali elemek mellett baloldalinak számító értelmiségieket is kizártak.) A kép teljességéhez tartozik azonban, hogy a „közel-keleti hónap” eseményei nemcsak Washingtonban és Kairóban zajlanak. Moszkvában Hafez Iszmail, Szadat főtanácsadója tett látogatást, és Brezsnyev, az SZKP főtitkára csaknem egy év múltán első ízben találkozott és tárgyalt személyesen magas beosztású egyiptomi politikussal. Amerika tulajdonképpen a fellélegzés heteinek örülhetne, ha nem éleződött volna ki a dollárválság. Mivel az USA szövetségeseivel — az NSZK- val, Japánnal — szeretné megfizettetni a „számlát”, a dollárválságnak komoly külpolitikai kihatása is lehet. Párizsban csaknem háromórás tanácskozást folytatott Anglia, Franciaország és az NSZK pénzügyminisztere, hogy megpróbáljanak megoldást találni az egyre nagyobb arányokat öltő dollárválságra. A tárgyalás után Schmidt nyugatnémet pénzügyminiszter visszautazott Bonnba, Barber angol pénzügyminiszter pedig Londonba. A megbeszélés eredményéről egyik fél sem volt hajlandó nyilatkozni. Miután az elmúlt kilenc nap alatt a nyugatnémet központi bank,mintegy 6,2 milliárd dollárt vásárolt fel, Brandt kancellár az úgynevezett „forró dróton” érintkezésbe lépett Nixon amerikai és Pompidou francia elnökkel, valamint Heath angol miniszterelnökkel. A súlyos válságok idején használt közvetlen vonalon folytatott beszélgetések közül a párizsi pénzügyminiszteri ta^ nácskozás után nyilvánvalóan a legfontosabb a Nixonnak szóló Brandt-üzenet. Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára közölte, hogy erre hivatalosan még nem válaszoltak. Ugyanakkor kijelentette, Nixon elnök sokkal súlyosabb problémának tartja az Egyesült Államok kereskedelmi deficitjét, mint a dollárválságot, és a kérdést úgy állította be, hogy az amerikai kereskedelmi mérleg egyensúlyának helyreállítása az egész nyugati világ érdeke. Az amerikai sajtófőnök úgy nyilatkozott, hogy Nixon fontolóra vette különböző intézkedések életbe léptetését a deficit csökkentése érdekében. A legkézenfekvőbbnek tűnik, hogy az amerikai kormány ismét megpróbálja majd életbe léptetni a 10 százalékos im- port-pótadót. A várható lépés ellen nyilatkozatban tiltakozott az amerikai kereskedelmi kamara és felhívta a figyelmet arra, hogy az import-pótadó bevezetése hosszú távon ellentétes nemcsak más országok, hanem az Egyesült Államok érdekeivel is. Az amerikai elnök utasítására hivatalos fehérházi bejelentés szerint hétfőn „ténymegállapító” körútra indult Nyugat-Európába Peter Peter. son, volt gazdaságügyi miniszter. Peterson nagyköveti rangban tesz látogatást Rómában, Bonnban, Párizsban, Londonban és Brüsszelben. Nixon utasítása szerint Peterson feladata az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok kapcsolatai „gazdasági, biztonsági és politikai aspektusainak” megbeszélése.
