Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-10 / 34. szám

P ártszervezés — pár (irányi tás Pártmunka az üzemszervezésért Több mint egy esztendő telt el azóta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága határoza­tot hozott az üzem- és mun­kaszervezés korszerűsítésére. Ez a határozat erőteljes vissz­hangra talált nemcsak a kom­munisták soraiban, hanem a társadalom széles rétegeiben is. A határozat alapján a válla­lati, üzemi pártszervezetek és alapszervezetek nagy része ki­dolgozta a helyi tennivalókat. Elmondhatjuk tehát, hogy a határozat megvalósítása elkez­dődött. Néhány területen már figye­lemre méltó eredmények is jelentkeztek. Egyes üzemekben körültekintő szervező munká­val enyhítettek a hosszabb ide­je tartó munkaerőhiányon, vagy éppen meg is szüntették azt. Ezzel együtt javult a gaz­dálkodás a munkaerővel, a gépekkel és állóeszközökkel, hatékonyabb lett a munka, emelkedett a termelékenység. Mégis azt kell mondanunk, hogy a határozat realizálásá­ban egyelőre nem elégséges az előrehaladás. Általában hosz- Szúra nyúlik az előkészítő munka, több helyen a konkrét tények helyett csupán újabb és újabb tervek születnek, né­hol az idő rövidségére vagy a feltételek, hiányára hivatkozva késlekednek a tettekkel, „fönt­ről’’ várnak intézkedéseket. A nagy fontosságú határozat si­keres végrehajtása tehát gyor­sabb reagálást igényel az üze­mi párt- és gazdasági vezetés­től, mivel a Szükséges szerve­zési intézkedések a IV. ötéves terv teljesítésének és a gazda­sági hatékonyság növelésének egyik igen fontos eszközét je­lenthetik. Az üzemi pártszervezetek­nek meghatározó . szerepük van a határozat következetes és késedelemmentes végrehaj­tásában. Ez adódik abból, hogy rendelkeznek a kitűzött cél el­éréséhez szükséges politikai eszközökkel, másrészt ismerik a helyi körülményeket, állan­dó munkakapcsolatban vannak a helyi gazdasági vezetéssel, a társadalmi szervezetekkel és a dolgozókkal. Tennivaló akad a régi és az új üzemekben, a korszerű és az elmaradottabb techni­kai feltételek mellett egyaránt. Érthetően, hiszen a vállalati szervezésben rejlő tartalékok kihasználására mindenütt meg­van a lehetőség. A szervezési színvonal növelése nem fel­tétlenül az új technika és technológia függvénye — bár a jobb feltételek természete­sen könnyebbé tehetik a meg­felelő üzemi és munkaszervezet kedvező hatásának kibonta­koztatását. A pártszervezetek munkájá­ban a legfigyelemre méltóbb eredmény, hogy kezdik felis­merni valóságos szerepüket: nem más helyett dolgoznak, hanem a szervezési tevékeny­ség hiányosságainak megszün­tetésére, az előrehaladás gyor­sítására határozott és konkrét követelményeket, támasztanak a gazdasági vezetőkkel szem­ben. Egyre inkább elérik, még­pedig politikai eszközökkel, hogy mindenki a maga terü­letén tegyen intézkedéseket és lássál el a hatásköréből adódó funkcióját. A vállalat ötéves tervéhez kapcsolódó, annak hatékony teljesítését szolgáló operatív szervezési-fejlesztési tervet a gazdasági vezetés dolgozza ki. A tervnek előnyére válik, ha kifejeződnek benne az üzem műszaki dolgozóinak, közgaz­dászainak és munkásainak jó elképzelései, javaslatai. Ezzel elősegíthető, hogy az üzem kol­lektívája még inkább magáé­nak érezze a szervezési tervet és ez is ösztönözze a dolgozó­kat a jobb végrehajtásra. A pártszervezet segítse elő, hogy ez így történjék, s ezzel együtt mozgósítson a terv vég­rehajtására. Politikai szervező munkával érje el, hogy a mun­kahely kollektívája támogassa azt. Koordinálja célszerűen az üzemben működő szakszerve­zet, KISZ-szervezet ez irányú munkáját. Ezenkívül — ter­mészetesen — követelje meg tagjaitól a helytállást és pél­damutatást. Az üzemi pártszervezetek ellenőrző tevékenységében ki­emelt helyen szerepeljen az üzem- és munkaszervezés kor­szerűsítésére hozott intézkedé­sek végrehajtásának számon­kérése. Ennek során a gazda­ság; vezetés, a társadalmi és tömegszervezetek adnak szá­mot a végzett munkáról. Az ellenőrzés fontos szempontja, hogy tényleges eredményt kér­jen számon, és ne elégedjen meg a papírosokon szereplő kimutatásokkal. Hasznos és célszerű, ha az üzemi pártszervezetek taggyű­léseiken is rendszeresen érté­kelik á határozat végrehajtá­sát, s tájékoztatják a párttag­ságot. Mindenképpen szüksé­ges, hogy az eredményeket alaposan elemezzék. A határozat végrehajtásának értékelése ne azt jelentse, hogy a korábban kidolgozott és jó­váhagyott intézkedési terv he­lyett egy újabb program el­készítésére ösztönöznek, ha­nem az adott terv időarányos teljesítését ellenőrizzék. Ter­mészetesen, ha újabb lénye­ges tényezők mutatkoznál;, vagy jelentősen változnak a feltételek, akkor azok figye­lembevételével indokolt az in­tézkedési terv módosítása, il­letve annak az újabb körül­ményekhez való igazítása. Jóllehet az üzem- és mun­kaszervezés korszerűsítésével kapcsolatos munka nem egy­szeri teendő, hanem hosszú időt igénylő folyamat, az 1973- as év döntő jelentőségűvé vál­hat. Pártszervezeteink tevé­kenységének ezért számottevő értékmutatója lesz, hogy mi­lyen tényleges eredményekről adhatnak számot e munkában. A jobb munkához adottak a feltételek. Több mint egy esz­tendő tapasztalatával rendel­keznek a pártszervezetek. Ál­talában jó évet zártak az ipa­ri és mezőgazdasági üzemek egyaránt. Kedvező körülmé­nyeket biztosít a párt Köz. ponti Bizottságának 1972. no­vemberi határozata. Ezért a határozat sikeres végrehajtá­sa most sokban azon múlik, hogy a vállalati, üzemi párt- szervezeteknek, a gazdasági vezetőknek, a társadalmi szer­vezeteknek mennyire sikerül együttműködniük. összehan­golt intézkedéseket tenniük, és hogyan sikerül a vállalat kol­lektíváját megnyerniük az ügynek. KIS LAJOS az MSZMP KB munkatársa Saját betegeink Megy Balatonfüredre szívkórházba. Megrendülve kérdezem: szívkórházba? Oda bizony, sajnos oda. Öt is utolérte és sarokba szorította az, amit nem lehet büntetlenül csinálni. Utolérte es leteperte oz állandó idegeskedés, a nagy hajtás, a felfokozott, túlzásba vitt lelkiismeretesség. Járási pártmunkás. Vidám, derűs ember, harmincon túl, negyvenen innen. Soha nem látszott rajta, hogy túl sokat vállal, nem mutatta, hogy őrlődik, emészti magát, és lendületes hányavetisóggel koptatja szervezetét. Hol és mikor kellett volna figyelmeztetni, hogy csendeseb­ben, lassabban, kevesebbet dolgozz, jobban takarékoskodj saját magaddal. S kinek? Most egyedül az vígasztal csak, hogy a szívkórházban egészsége helyreáll, és a jövőben talán jobban vigyáz majd magára, nem úgy mint eddig. Sajnos a nekrológokat, a gyászjelentéseket olvasva azt lát­juk, sokasodnak o saját halottaink. Először mindegyik saját betegünk volt, róluk van szó. A traktorosról, aki nem ismeri a pihenőnapot, és tizedik esztendeje három ember teljesítményét nyújtja, a tsz-párttitkárról, aki elnök- helyettes, de ráadásul gépcsoportvezető is, a kilenc társadalmi funkcióval rendelkező iskolaigazgatóról, aki örökké lohol és este már azt is elfelejti, hogy mi volt délben az ebéd. Az a vége^ hogy jön az álmatlanság, a kifáradás és nem ritkán jön az első szívroham. Mindig, szinte szünet nélkül ostorozzuk a kényelmes munka­tempót, taggyűlés, termelési tanácskozás nem múlik el anélkül, hogy az előadók, a felszólalók ne mutassanak rá a munkafegye­lem lazaságaira, s az újságok hetenként legalább egyszer szóvá teszik a „kérdést”. Ezenközben megfeledkezünk a másik végletről. Arról, hogy mindenütt, mindegyik kollektívában van jó néhány ember, akit nem biztatni, noszogatni kell, hanem sokkal inkább visszafogni. Teljesen egyetérthetünk azokkal a vezetőkkel, akik azt mondják, ha létezik munkában, teljesítményben elfogadhatatlan alsó határ, akkor létezik bizony elfogadhatatlan felső határ is, tehát egy olyan szint, amit túllépni nem szabad, amit túllépni megenged­hetetlen, egyéni és társadalmi vétség, visszaélés. Szóval, olykor előfordulhat, hogy azt kell mondani egyik-másik embernek: állj, ne tovább. Ez legalább annyira közösségi érdek, mint fegyelmezni a naplopót. Szaporodnak a túlhajszoltságból származó megbetegedések, s ezek szinte kivétel nélkül figyelmeztetnek: az ember munka- és teherbíró-képességének is van határa, felső határa. Nem törvény- szerű, hogy az állami gazdaság negyven valahány éves igazga­tója hónapokig nyomja az ágyat szívinfarktussal, és nem tör­vényszerű, hogy a tsz-elnök ötvenéves fejjel, hetvenesztendősnek nézzen ki, s kénytelen legyen kiállni a sorból csak azért, mert környezete megengedte neki, hogy tönkretegye magát Sz. Középpontban a pártcsoportok munkája és az egészséges árpolitika Megtartotta beszámoló taggyűlését a Népbolt pártszervezete A beszámoló taggyűlés je­lentős esemény minden párt- szervezet életében. A vezető­ség számot ad egy év munká­járól, a szervezeti életről, a párté">’tésről, de mindenütt óhatatlanul a saját terület jellemző problémái kerülnek előtérbe. S ez így helyes, mert a pártszervezet csak akkor tudja betölteni hivatását, ha az általános politikai tenniva­lókon kívül gazdájává lesz az adott terület minden jellegze­tes tennivalójának is. A Népbolt pártszervezetének beszámoló taggyűlésén, a be­tegeken kívül, minden tag részt vett. Megkülönböztetett figyelemmel kísérték a vezető­További koncentráció a szénbányákban Új számítástechnikai módszerek a villamosenergia-iparban Ebben az évben a tervek sze­rint 9,7 százalékkal növelik termelésüket a nehézipar vál­lalatai. A számottevő többlet előállításában része van a köz­ponti és a vállalati nagyberu­házásoknak, a nagyobb ter­mékmennyiség azonban első­sorban az intenzifikálás, a re­konstrukció, a korszerűsítés eredménye. A vállalatoknál ezekben a napokban osztják szét a műszaki fejlesztésre szánt összegeket a különböző üzemek, termelési területek között. Ehhez a fontos munká­hoz ad útmutatást a Nehéz­ipari Minisztérium koncepció­ja, amely a legfontosabb és legsürgősebb műszaki fejlesz­tési teendőket határozza meg. A bányászatban a legfonto­sabb feladat a termelés kon­centrációjának fokozása, a gé­pesítés, az automatizálás szín­vonalának további emelése. A teendők természetesen a bá­nyák adottságainak megfelelő­en változnak. A Mecseki Szén­bányáknál például, ahol egyre mélyebb szinteken kezdik meg a termelést, nemzetközi ta­pasztalatok figyelembevételé­vel kell kutatni és keresni az újabb, biztonságos és gazda­ságos fejtési rendszerek kiala­kítását. A dorogi bányáknál a vízbetörés elleni módszere­ket kell továbbfejleszteni. A közép-dunántúli szénbányák­nál új anyagszállítási módsze­rekre, az észak-magyarországi aknák pedig az állóeszközök jobb kihasználására töreked­nek. A villamosenergia-iparban elsősorban a már alkalmazott számítástechnikai módszerek körét bővítik. Szükséges ki­dolgozni az erőművek adatfel­dolgozó programját. Ennek azért van különös jelentősége, mert a IV. ötéves tervben több erőmű épül, összesen 1600 megawatt teljesítményű blok­kokat állítanak munkába, csaknem kétszer többet, mint az előző ötéves tervben. Alumíniumiparunk általában a legkorszerűbb technológiákat alkalmazza, a környezetvéde­lem azonban eddig elhanya­golt témáik közé tartozott. Éppen ezért a kutató-labora­tóriumokban igen fontos fel­adat az olyan eljárások kidol­gozása, amelyekkel csökkent- hetik, illetve teljesen megszün­tethetik a fluor levegőbe, vagy vízbe jutását Vegyiparunk termelékenysé­ge a fejlett nyugati országok­hoz és a szocialista országok­hoz hasonlítva is igen ala­csony. Ezért itt a legfontosabb feladat a termelékenység nö­velése. Ez a munka sürgető és fontqs. hiszen a vegyipar be­ruházását és össztermelését te­kintve legdinamikusabb ipar­águnk, amelyben éppen a vi­szonylag alacsony termeié, kenység miatt igen nagy ki­aknázatlan tartalék rejlik. (MTI) ség beszámolóját. A figyelem­nek a legfontosabb oka min­den bizonnyal abban a helye­selhető munkamódszerben ke­resendő, hogy az érdemi mun­ka legnagyobb részét a tagság tulajdonképpen az úgyneve­zett előkészítő szakaszban vé­gezte el. A beszámoló taggyű­lés így az összegezés, az egész vállalatot átfogó számot adás fóruma lett. Példaként állítható a na­gyobb létszámú pártszerveze­tek elé, ahogy az előkészítést végezték a Népbolt kommunis­tái. Nyolc pártcsoport műkö­dik a vállalatnál, s ha nem is problémamentes még a mun­kájuk — a beszámoló ezt hangsúlyozta is — az egész te­vékenység rájuk épül. A párt­csoportok szakáganként ala­kultak és így valóságos gaz­dáivá tudtak lenni területük­nek. Hozzájuk tartoznak a szakáganként alakult KISZ- szervezetek is — öt alapszer­vezetet közel kétszáz taggal — és a szakszervezeti bizalmi­csoportok. Érthető, hogy a be­számoló, a határozati javaslat és a majd elfogadott határozat kiemelten foglalkozott a párt­csoportok munkájával. Min­den csoporthoz egy vezetőségi tagot osztottak be, a csopor­toknak önállóan foglalkozt­ok kell munkaterületük min­den gondjával, biztosítani kell az információt mindkét irány­ban. Havonta bizalmiértekez­let és azt követően pártcso- portgyűlés, hogy a döntések valóban gyorsan és hatéko­nyan érvényesülhessenek. A taggyűlés alapvetően a novemberi központi bizottsá­gi határozat szellemében mun­kálkodott. Ezért is, meg a vállalat sajátossága miatt is kiemelt helyet kaptak mind a beszámolóban, mind a vitá­ban az árpolitikai kérdések. A Nápbolt kommunistáinak a párt célkitűzéseii ismerő és magáénak valló személetére jellemző, hogy egészséges, az össznépi érdekeket kifejező vélemények hangzottak el és ugyanilyen döntés született. A nyereségszerzés, a nyereség tömegének növelése természe­tesen a Népboltnak is célja. Nem mindegy azonban a nye­reségszerzés hogyanja. A tag­gyűlés egyértelműen amellett foglalt állást, hogy nem az áremelésekre való törekvés a nyereségtömeg növelésének a módja. Elsősorban forgalomnö­velés a feladat, mégpedig úgy, hogy ez ne járjon költségtöbb­lettel. Ez szervezés, üzemszer­vezés kérdése és a kommunis­ták magukra vállalták e fel­adat oroszlánrészének megol­dását is. Hiba lenne nem szólni a beszámoló taggyűlés két na­gyon szép és felemelő esemé­nyéről. Négy elvtárs itt, ezen a nagy'jelentőségű gyűlésen kapta meg a 25 éves párttag­ságát elismerő emléklapot. Álljon itt a nevük: Vándos Ferencné nyugdíjas, Pekari Istvánná, Mennyei József és Tóth Károly. A másik nem kevésbé szép aktus: négyen ekkor lettek tagjai a kommunisták család­jának. Kerepesi Miklósné, Bóta Jánosné, és ketten KISZ-ajánlással Jaszenovics Mária és Baka Gvula. Mind­négyen fizikai dolgozók. A szavazás eredménye egyhangú igen volt, ami természetesen elsősorban az új tagok iránti bizalmat fémjelzi, de nemkü­lönben a vezetőség jó kivá­lasztómunkáját is. A felületes szemlélő talán fennakadna azon, hogy arány- lag kevesen szólaltak fel a be­számoló taggyűlésen. De csak a felületes szemlélő, mert aki tudja, milyen munka előzte meg a pártcsoportokban, egyé­ni beszélgetéseken az éves számot adóst, az tudja: alapos, jó munka volt, valóban össze­gezése egy eredményes évnek és meghatározó a so”on kö­vetkező esztendőre. L. GY„

Next

/
Thumbnails
Contents