Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
(telt a munkaügyi bíróság Megnyert per—morális veszteség Hég egy Miszla-dosszié — Huszonöt felperes — üáték a joggal Á Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának vizsgálatát követően ,,Miszla-dosz- sziék” címmel írtuk meg tavaly nyáron, milyen súlyos helyzetbe került Balassa Tibor elnöksége idején a miszlai Búzakalász Tsz. A Miszla- dossziék száma ebben az esztendőben is növekedett. Az előzmények 1970. július 29-ére nyúlnak vissza. Ezen a napon Balassa Tibor, a miszlai szövetkezet akkori elnöke, valamint Lukács József, a pel- lérdi Uj Barázda Tsz elnöke, megállapodott, hogy a pellérdi tagok közül a miszlai tsz többeket ideiglenesen — három évre — felvesz saját tagjai sorába. A megállapodás törvénysértő volta szembeszökő. A termelőszövetkezetbe való felvételt a jelentkezőnek kérnie kell; a kérelem teljesítése vagy elutasítása a közgyűlés joga. A kettős tagságot — akárha ideiglenes jelleggel — kizárja az 1967. évi III. számú törvény. Az elnökök „Feljegyzés” című, jogellenes megállapodásához a pellérdi gazdák közül huszonötén csatlakoztak. Vállalták, hogy a miszlai tsz tagjaiként dolgoznak azon a baromfitelepen, amelyet a miszlai szövetkezet bérelt a pellérditől. (A baromfitelep dicstelen végéről korábban szintén beszámoltunk.) A Búzakalász Tsz az „ideiglenes tagok”-nak havi 80 százalékos előlegezést ígért azzal, hogy a fennmaradó 20 százalékokat zárszámadás után, egy összegben fizeti ki. A pellérdiek 1971. január 1- től 1972. március 15-ig dolgoztak a miszlai tsz-ben. A havi 80 százalékos előlegezést megkapták, de a remélt 20 százalékokat nem. Számításuk szerint 237 000 forinttal maradt adósuk a Búzakalász Tsz. A miszlai szövetkezet döntő- bizottsága a pénz kifizetését megtagadó határozatában tényként állapította meg, hogy a pellérdiek az egyik tsz-ből a másik tsz-be való „átlépéshez” kaptak engedélyt. Efféle engedélyt sem kapni, sem adni nem lehet. A törvényes keretek között lehet kilépni az egyik tsz-ből, ennek megtörténte után pedig be lehet lépni a másikba. A Tamási Járásbíróság dr. Csáky Árpád. tanácsa előtt folytatódott az ügy. A bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy a pellérdi gazdák a miszlai szövetkezetnek nem voltak tagjai. Ebből értelemszerűen következik, hogy ott — a pellérdi Uj Barázda Tsz hozzájárulásával — alkalmazottakként dolgoztak. A miszlai tsz négymillió forintot meghaladó hiánnyal zárta az <1971-es gazdasági évet. Mivel pedig, — emelte ki a járásbíróság — a megállapodás nem rögzítette, hogy a kiegészítő részesedés veszteséges gazdálkodás esetén is megilleti a munkavállalókat, a tsz-szel szemben támasztott követelésük alaptalan. A gazdák fellebbezése folytán a Szekszárdi Megyei Bíróság bírálta felül a Tamási Járásbíróság ítéletét A megyei bíróság végzésével hatályon kívül helyezte azt az ítéletet, mivel — amint azt a járásbíróság helyesen állapította meg — a pellérdieket a miszlai szövetkezet mint alkalmazottakat foglalkoztatta; bérkövetelésük tehát nem járásbírósági hatáskörbe, hanem a területi munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe tartozik. A jogerős végzés dátuma: 1972. december 4. . __________i A Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság jogutódja a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével befejezte az ügyet: a pellérdiek követelését elutasította. A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság ítéletéből újabb olyan részletekre derül fény, amelyek a felületes elnöki megállapodást követő jogi káoszt láttatják. A miszlai Búzakalász Tsz a huszonöt pellérdi gazdával nem létesített munkaszerződést. A Búzakalász Tsz előbb jogellenesen — tehát érvénytelenül — vette fel tagnak a pellérdieket. Később rádöbbentek ennek törvénysértő voltára. A tagsági viszonyt ezért nem realizálták, de a munkakönyv nélkül alkalmazott pellérdi személyeket az SZTK-ba tsz-tagként jelentették be. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a pellérdiek és a miszlai tsz között valóban létrejött egy munkaszerződésnek tekinthető megállapodás. Ennek szövegéből azonban nem lehet bírói bizonyossággal következtetni arra, hogy valóban jár-e veszteséges gazdálkodás esetén is a 20 százalékos kiegészítő részesedés. A két elnöknek is, valamint a pellérdieknek és a miszlai Búzakalász Tsz-nek is meg kellett volna állapodnia a munkavégzés helyében, a munkakörben, a munkabérben — amint ezt a Munka Törvény- könyve előírja. Ez nem történt meg ezért került sor a hosszadalmas jogvitára; ezért véli — tévesen — huszonöt dolgos parasztember, hogy becsapták. A magyar történelemben — a Tanácsköztársaság hónapjait leszámítva — soha nem lehetett olyan olcsón, gyakorlatilag ingyen megbízható jogi tanácsot kapni, mint a felszabadul ás óta. 1945 nyarán a Magyar Kommunista Párthoz csatlakozott haladó gondolkodású jogászok egy inflációs- fillémyi térítés nélkül nyújtottak tájékoztatást a jogkeresőknek. Ma pedig egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a miszlai—pellérdi ügyben elzárkózott volna a tanácsadástól akár a bíróság, akár az ügyészség, akár a területi munkaügyi döntőbizottság, akár a megyei tanács — nem beszélve arról, hogy a tsz-elnökök saját (olykor eseti) jogtanácsos véleményét is kérhették volna. Mindezen túl — enyhén szólva — kiskirálykodás illatú az olyan elnöki megállapodás, hogy az egyik szövetkezet „átvesz” bizonyos számú tagot a másiktól. Különösen kellemetlen 1 illatú, ha az efféle megállapodáshoz csak utólag csatlakozik két tucatnyi ember, hiszen könnyen úgy tűnhet, hogy kényszer- helyzetben cselekedtek. A termelőszövetkezeti elnökök megtisztelő munkaköri kötelessége a szövetkezet felvirágzásával, a gazdák jólétével törődniök. Annak a módszernek azonban, amelyet a most leírt esetben követtek, a szövetkezeti demokráciához az égvilágon semmi köze sincs. BORVÁRÖ ZOLTÁN Uj eszközök a felnőttoktatásban A kísérletek — három évvel ezelőtt — bebizonyították, hogy az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályának vizsgáira előkészítő tanfolyamok jók. Az országosan is egyedülálló kezdeményezés eredményeként az elmúlt két év alatt több mint ötszáz felnőtt fizikai munkás szerezte meg a nyolc általánosról szóló bizonyítványt, s jelenleg több mint ötven tanfolyam- csoportban mintegy nyolcszázan igyekeznek elsajátítani az alapismereteket. A három év alatt nem egyszer felvetődött, hogy jó lenne a rádiót és a televíziót is bekapcsolni az oktatásba. Ismét kísérlet következett. Csak két csoporttal próbálkoztak. A „diókok"-nok megadták azon műsorok címét, melyek kapcsolódnak a tananyaghoz, vagy kiegészítik, szemléletesebbé teszik azt. Első ízben csak azt kérték a tanfolyam vezetői, hogy a hallgatók jegyezzék meg azokat a kifejezéseket, melyeket nem értettek meg. Ezek jelentését a közös foglalkozáson tisztázták. Az ilyenformán audió-vízuális- sá vált oktatási forma meghozta eredményét. A tapasztalatok alapján a tanfolyamok hallgatói egyre nagyobb áttekintő, elemzőkészséggel rendelkeztek. A kísérlet lezárásaképpen kérdőíveket töltöttek ki, melyek egytől- egyig azt bizonyították, hogy a hallgatók hasznosnak tartják a kezdeményezést. Bárd Flóriánnal, a megyei művelődési központ felnőttoktatási szakreferensével beszélgetve megtudtuk, hogy a mostani oktatási évben már széles körben alkalmazzák az új módszert. Felvetődtek problémák is. Még nincs mindenkinek televíziója, így azután tudásszintkülönbségek adódnak a tanulók között. Mi lenne hát a megoldás? Lehetne például az, hogy a tananyaghoz vágó és az azt kiegészítő adásokat közösen nézzék meg. De ennek újabb akadálya van, az adásidő. Az iskolatelevízió adásai például a legtöbb esetben délelőtt, vagy kora délután vannak. Nem ártana programegyeztető megbeszéléseket folytatni a rádió, televízió illetékes szerkesztőivel. Már csak azért is, mert a megyei sikereken felbuzdulva országos viszonylatban is egyre több azonos célt szolgáló tanfolyam szerveződik. V. J. Rumai kiállítás Szekszárdon A föld bármilyen népe, nemzete közötti kulturális kapcsolatot csak üdvözölni lehet. Ezen belül nekünk, magyaroknak különös érdekünk, hogy az ilyen összeköttetések a velünk határos országok lakóival minél intenzívebbek legyenek. Országok és kisebb területegységek közötti vonatkozásban egyaránt. Szekszárd és a jugoszláviai Ruma ez utóbbira már nem csekély ideje szolgáltat jó példát Kórusok, tánckarok cserelátogatása zajlott a két város művelődési intézményei között, és épp a közeljövőben várható, hogy szekszárdi pedagógusok viszonozzák majd rumai kollégáik látogatását Vasárnap délelőtt a megyei művelődési központ kiállítótermében került sor egy újabb. figyelmet érdemlő rendezvény megnyitására, mely jól szolgálja egymás megismerését, ezúttal képzőművészeti alkotásokon keresztül. Augusztusban már írtunk arról, hogy a bonyhádi képzőművészeti táborban részt vett a rumai „Bor- kovac” művésztelep néhány tagja is. Csajbók Kálmán, a HNF megyei titkára ezúttal a „Borkovac” művészkolónia első önálló kiállítását nyitotta meg megyénk székhelyén, több rumai művész jelenlétében. A „Borkovac* ötéves múltra tekint vissza, a szekszárdi anyag felöleli mindazt, amit tavaly ősszel nagy sikerrel, jubileumi kiállítás keretében mutattak be Ruma művelődési házában. f A földbirtokos, egy olyan pirospozsgás gróf, aki reggeli imádságul (mert vallásos ember!) még az ágyban halat, hideg sültet, dzsemet, tejszínes kávét, csipkés szalvétát, hófehér kenyeret és ezüst villát eszik, reggeli után audiencián fogadja az uradalmi intézőt és a kasznárokat, akik haptáfcba állnak előtte, reszkető énekeléssel beszélnek vele, és amikor távoznak, úgy köszönnek, hogy kezeit csókolom; aki a kasznárok előterjesztéseiből nem ért egy betűt sem, de azért auf *alle Fälle leszidja őket; aki az audiencia után vagy vadászik, vagy hanyatt fekve ül a díványon, és ebédig elnézi a mennyezetet anélkül, hogy eközben csak egy felet is gondolna; akit ebédkor livrés inasok szolgálnak ki lábujjhegyen; aki erőlevest, sültet körettel, fagylaltot, sajtot, gyümölcsöt és badacsonyit ebédel különféle ékes francia neveken; aki ebéd után szemes kávét iszik cukor nélkül konyakkal; aki ebéd után a pipázóban egyiptomit szí, és igen művelten eltársalog ötig-hatig arról, hogy milyen disznók a zsidók; aki estefelé ki- kocsizik vagy újra vadászik, vagy meglepi valamelyik kasznárját, és újra leszidja; aki este megint elölről kezdi az evést az előételnél. A földbirtokos tulajdona az úgynevezett földbirtok. Ez áll sok-sok földből, melyet büdös árkok és szép fák vesznek körül, melyen búza és egyéb kukoricák teremnek, amelynek közepén díszlik a kastély és tanya. A kastély húsz-harminc gyönyörű termével egy jóképű dombon ékeskedik, előtte az udvar terül el, azután a lóistálló következik, a lóistálló után az ökrösistállók és fészerek állnak, végül mindezeken túl a cselédházak szemtelenkednek. fAz író születésének Ml évfordulója alkalmából. A cselédek és béresek gazember parasztok, akik fizetett ellenségei a földbirtokosnak, akik rondák és büdösek, mert egész nap orrukkal túrják a földet, valamennyit agyon kellene ütni, és oda temetni azok mellé a huncut zsidók mellé. A lóistállók téglából készülnek, tágasak, magasak, fehérre vannak meszelve, és a padozatuk aszfa It; az ököristállók szerényebbek, de azért csinosak; a cselédházak azonban vályogból és sárból készülnek, cigányok csinálják őket. A földbirtokon a büdös parasztok szemtelen földtúrása által nagy jövedelem keletkezik, amely legtöbbször több mint egymillió korona, s roppant gondot ad a földbirtokosnak, hogy hogyan is költse el. ami miatt újfent szidja a büdös paraszt béreseket. A kastélyban a földesúr nem is tudja elkölteni jövedelmét, amiért is felutazik a fővárosba, és szép nők segítségét veszi igénybe, akiket nyilván ezért színművésznőknek nevez a nép szája. A városban ezenfelül is sok gondja és dolga van a földesúrnak, egész éjjel kell neki kártyázni a mágnáskaszinóban, délután futtatnia muszáj, úgyhogy itt alig is marad ideje szidni azokat a skribler újságírókat, mint például engem, aki mindezt íme megírom róla, szegényről. Mikor o pénz elment, felül a földesúr a vonatra, és hazahajtat vele. Kis-Bagoson, vagyis Kutyamajsán kiszáll, négy kövér ló, hintó és az a büdös paraszt kocsis várja, elindul gondterhesen a kastélya felé, amint közeledik. már látják is az árokszélen a táblát: „Koldusoknak, kintornásoknak és a köz- igazgatásnak szigorúan tilos a bejárás!” 1919. A nevek nálunk szinte kivétel nélkül ismeretlenek, ami (éppúgy, mint a megnyitó gyérszámú közönsége) szomorú utalás arra, hogy hajlamosak vagyunk épp legközvetlenebb szomszédainkra édeskevés figyelmét fordítani. Előbb tehát a kiállítók neve és itt-ott rövid utalás munkásságukra: Milán Lajesics festőművész; Bra- niszlav Makes festő- és grafikusművész (1964-ben Bécsben „Albertina” díjat nyert); Mili- voj Nikolajevics festő, és grafikusművész, az újvidéki Szerb Matica Galériájának igazgatója (kiállítások: Párizs, Tokió); Mirjána Nikolájevics festőművész; Pája Radovánovics szobrászművész; dr. Román Szore- tics festőművész; Fedor Szo- retics festőművész; Milan Szta- noljev festőművész (kiállítások: Nyugat-Németország, Olaszország. Belgium, Egyiptom, Ausztrália); Sztojan Tru_ mics; Vjekoszjav Tyetkovics és Bozsidar Dzsmerkovics festőművészek. A kiállítás látogatójára elsősorban Milán Lajesics három nagyméretű vászna tesz hatást, látomásszerű kompozíciójával (Holt talaj, Visszatérés önmagamhoz), szürke és fehér színeivel, az embertelenség ellen} kiállásával. (Mi is tanúk vagyunk.) Milan Szta- noljev kifogástalan kidolgozású akvatintái között van meglepő témájú, így a nyilvános illemhelybelsőt ábrázoló (Útközben) alighanem az. Mirjána Nikolájevics tájképeire (Síkság, Felhős ég, Part) a lágy színek, elsősorban a zöld jellemző, ezenkívül szép felhő- ábrázolásai és a biztos akvarell technika. A bemutatott képek alapján rokonságot mutat dr. Román Szoretics művészetével. Braniszlav Bulekovics két képe a magyarországi tartózkodás emlékét idézi (Bony- hád I.—II.). Figyelmet érdemel Milivoj Nikolájevics három bemutatott tusalkotása (Ritmus a térben, III., VIII., XXI.) mint egy hosszabb sorozat része. Figyelmet érdeme; azonban maga az egész kiállítás is, mely néhány gyengébb művet leszámítva, kitűnően dokumentálja a rumai művészek munkásságának eredményeit, színvonalát és biztató perspektíváit. A kiállítás február 18-ig lesz nyitva. (ordas) Nagy Lajoa t A magyar földbirtokos Kas képtelen természetrajzi tanulmány
