Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

í Visszhang Császár József tanácselnök az Ocskó László utcaiak panaszáról Az Ocskó László utcai lako­sok Népújságban megjelent panaszát megvizsgáltam és ez­zel kapcsolatban a következő­ket közlöm: A déli fűtőmű és a hozzá tartozó olajlefejtő és távveze­tékrendszer összes beruhá­zási költsége mintegy 100 millió forint, mely az üzem­be helyezés után a IV. és az V. ötéves terv során épülő lakások nagy részének, ezen­kívül ipartelepek és közintéz­mények távhőellátását bizto­sítja. A tervezett létesítmé­nyek mielőbbi és leggazdasá­gosabb megvalósítása vala­mennyiünket érintő közügy. A fűtőmű és vezetékháló­zat beruházási programtervét — ami a kiviteli tervkészítés előfeltétele — a megyei ta­nács megbízása alapján a MÉLYÉPTERV 1965-ben ké- szítstt© cl. A kiviteli tervek készítésé­re a Tm. Tanácsi Tervező Vállalat 1970-ben kapott meg­bízást. Ekkor a Kecskés Fe­renc utca már kiépített volt _ szennyvíz- és csapadékel­vezető csatorna, víz- és vil­lanyvezeték — az itt történő vezetés az út megbontásával, esetleg közművek áthelyezé­sével csak igen nagv anyagi ráfordítással lett volna meg­oldható. (Magura-csatorna.) A fű tővezeték kiépítésére a leg­alkalmasabbnak az Ocskó L. utca bizonyult. A helykijelö­lési eljárás során a szakembe­rek egyhangúan úgy határoz­tak, hogy az Ocskó és Bencze F ._utcában a magasvezeték a legcélszerűbb. Ezt a nyomvo­nalat és vezetési módot jelöl­ték meg a különböző tanul­mányok is. A z ipartelepi részen is — egészen az Ocskó utcáig — a vezeték magasvezetéssel jön, majd a Tartsay utca alatt át­vezetve, szintén magasvezetés- se1 folytatódik a Kecskés F. utcáig. Ettől kezdődően már csak egy vezetékoár húzódik a megyei tanácsig, melynek föld alá süllyesztése lényege­sen egyszerűbb, mint az Ocs­kó utcai két csőpár mélyve- ze+őse. Az Ocskó utca végén a két vezetéknár elágazik és távla­ti terveink szerint a déli vá­rosrész többszintes lakásainak és közintézményeinek fűtését biztosítja. A magasvezetés a Kecskés F. utcáig kb. 3,5—4 millió fo­rintos megtakarítást jelent. EPhől az összegből egy 40 fé­rőhelyes bölcsőde, vagy egy 80 férőhelyes óvoda építhető. A vezeték tartóoszlopai az' udvarra történő beiárást nem akadályozzák, tartóoszlop csak egy kerfkapu elé került a kerítéstől 2—2,5 méter távol­ságra. ami közlekedés szem­pontjából szintén nem zavaró. A magasvezetésű éoítés vi­szonylag rövid Idő alatt — kb. fél év — megvalósítható és építés közben az utcába való bejárást nem akadályoz­za. A vezeték kiépítésével a csapadékvíz-elvezetés is meg­oldódik, ugyanis ennek mód­ját és költségét a terv tartal­mazza. A déli fűtőmű a város Hu­nyadi utcától D-re eső részé­nek fűtését biztosítja. A ge­rincvezeték építésének nyom­vonalát célszerű a fogyasztók — Arany J., Wesselényi utcai lakótelep, Déli kertvárosi is­kola, óvoda, bölcsőde — elhe­lyezkedésének figyelembevéte­lével kialakítani, a terület megkerülése rendkívül gazda­ságtalan lenne. A mélyvezetést egyedül a városképi szempont, az eszté­tikum indokolná, mely aligha állítható szembe az anyagi le r - - venciákkal* Annak ellenére, hogy a íű- tővezeték magánterületet nem érint, a lakókat várospolitikai és közhangulati szempontból — célszerű lett volna az ille­tékes szakigazgatási szervek­nek, Illetve a beruházás bo­nyolítójának tájékoztatni, a városban eddig még szokat­lan építés megkezdéséről. A szakemberek tárgyalására senki sem kapott írásbeli ér­tesítést, ezt az újságíró tájé­koztatóban nem is állította. Az viszont tény, hogy a meg­hívás szóban elhangzott. Er­dős Mihály és Apró Mihály a Tm, Beruházási Vállalat dol­gozói a „panaszlevél” első aláíróját Vesztergombi Jánost tájékoztatták a megbeszélés­ről és kérték, hogy azon a la­kók képviselői jelenjenek meg. Ugyancsak értesítést ka­pott a körzet tanácstagja is. Az összes körülmény figye­lembevételével a vezetékrend­szer tervezett módon történő kivitelezése indokolt és szük­séges — az összes tanulságai­val együtt. Az Ocskó utcai lakók vá­laszcikkükben egyéb panasza­ikra is kitértek. Nyilvánvaló, hogy nagyon sok gond és megoldásra váró városfejlesz­tési feladat van a déli kert­városban is. Természetesnek tartom és úgy érzem. hogy mindenki részéről elfogadha­tó, hogy a jelentkező felada­tok megoldásánál — adott anyagi lehetőségek mellett — bizonyos sorrendiséget kell tartani. így van ez a városi úthálózat építésénél, illetve felújításánál is. E tekintetben is elsődlegesek a gyűjtő- és átmenőutak, valamint az eró­ziót gátló domboldali utak. Ilyen alapkoncepció figyelem- bevételével épült ki az el­múlt években a Wesselényi, Kecskés Ferenc, Bencze Fe­renc és Kövendi Sándor utca, került felújításra a Tartsay utca, a déli kertvárosban. Még a folyó évben elkészül az Ocskó utcai járda, jövő évben pedig sor kerül a por­mentes út kiépítésére is, ugyancsak az évi tervünkben szerepel a Bertók Róbertné, Flach Imre és Vasvári utcai szennyvízcsatorna megépíté­se. Egyéb járulékos és kap­csolódó beruházások tekinte­tében is jelentős volt az elő­relépés. A Magúra patak kot­rása befejeződött, a föld el­szállítására az első negyedév­ben sor kerül. A déli kertváros csapadék­víz-elvezetésének megoldását is kiemelt feladatként kezel­jük. Jelenleg folyamatban van a csaoadék- és belvízát­emelő építése, csak ennek el­készülte után kerülhet sor a zártcsatorna-rendszerek tisz­títására. Városfejlesztési politikánk szükségessé teszi a lakosság véleménynyilvánítását, még akkor is, ha azok egv része csak távlatban valósítható meg. Ez ad a szükségletek reális sorolására lehetőséget. A körzetből az 197b évi je­lölő gyűlésen 3, az 1972. évi ta­nácstagi beszámolókon 36, il­letve 12 észrevétel hangzott el. Ezeket nyilvántartjuk, megvalósításukat időben so­roltuk, illetve soroljuk, de nyilvánvaló, hogy a választó- polgárok felvetéseit csak a realitások talaján, anyagi le­hetőségeink függvényében tudjuk figyelembe venni. Ez­zel együtt jelentős mértékben kell javítanunk a tájékozta­tást. Rendszeresen visszaté­rünk tanácsülésen a jelölő gyűléseken elhangzott közér­dekű bejelentések sorolására és megvalósítására, a továb­biakban ezt kibővitjtik a ta­nácstagi beszámolókon el­Magánkereskedők a megyeszékhelyen A magánkereskedők működésére vonatkozó törvényerejű rendeletek és azok végrehajtási utasításai kimondják, hogy a magánkereskedői engedélyek kiadása ott indokolt, ahol arra a lakosság ellátása érdekében szükség van az állami és a szövetkezeti hálózat kiegészítéseként • A magánkereskedés gyakorlásával foglalkozó 1957. évi törvényerejű rendelet megjelenése után harminc magán- kereskedő kezdte meg tevékenységét Szekszárdon. Ma tizenhat évvel később a magánkereskedők száma harminc. Ugyanannyi. Ez lehet örvendetes. Ha az ellátatlan területek csökken­tek. Ha az állami és a szövetkezeti kereskedelem maradék­talanul ellátja feladatát. Ha nincsenek rések az ellátásban, nincsenek hiánycikkek, a magánkereskedő természetesen nem bírja a versenyt és becsukja a kaput. Ha viszont az új lakótelepek felépülésével az ellátatlan területek még növekedtek, egészen más a helyzet. Az utóbbi tizenhat esztendőben Szekszárd rohamosan fejlődött Egyre kevésbé megfelelő a régi mezővárosi, félfalusi életforma. Az emberek komfortot akarnak. Minél többféle terméket ké­szen kapni. Fogynak a kertek, nő a naponta boltba járó, ipari munkásasszonyok száma. A magánkiskereskedők viszont ugyanannyian vannak. Hogyan? Nem kifizetődő. Gyári munkás ismerősöm mondja, rádió kabarétréfája jelzi, humoreszkek légiójában szerepel, hogy milyen jó üzlet ma nálunk magánkereskedő­nek lenni. Pecsenyesütőnek, divatáru-kereskedőnek, s végül de nem utolsó sorban lángossütőnek. Szeretünk általánosí­tani: ott a hiba, A magánkereskedők tevékenységére szük­ség van ma és még sokáig. Ha megfelelő helyen, jó áru- választékkal, elsősorban a lakosságért vannak és csak azon keresztül önmagukért. Könnyű az elhatárolás. A Béke-telep vegyeskereskedője jó áruválasztékával rendkívül fontos feladatot tölt be. A pa- lánki téglagyárnál árusító vegyeskereskedő árukészlete, be- berendezése viszont szegényes, panaszkodnak is rá a pa- lánkiak. A piactér egyetlen zöldség-gyümölcs kereskedője komoly konkurrenciát jelent az őstermelőknek, segít, hogy nagyobb legyen a választék, s az árak ne szökjenek az égig. Ugyan­akkor a város területén egyetlen magánkereskedőnek nincs zöldség-gyümölcs pavilonja. Pedig kellene: a felmérések szerint legalább három helyen. Az iparcikk-kereskedés jó üzletnek látszik. Tíz van be­lőlük, s heten a piacon árusítanak. A köztük lévő konkur- rencia miatt árujuk szép, választékuk nagy. Sokan élik a hagyományos vásározóéletet. Nem irigylésre méltó. A ver­seny következménye például, hogy az Arany János utcai hangzott észrevételek vizsgá­latára is. .... Igény szerint tájékoztatást nyújtunk minden érdeklődő­nek, példa erre az is, hogy kb. 3 hete Molnár László Ocskó u. 13. szám alatti la­kos, az egyik panaszos foga­dónapomon megkeresett es érdeklődött a déli kertváros fejlesztési tervei iránt. Min­denről részletesen tájékoztat­tam, amit megköszönt és úgy éreztem, hogy megnyugodva távozott. Meggyőződésem, hogy szűk lokális érdekek és vélt sé­relmek túlhangsúlyozása, alap­talan feltételezések, közös vá­rosi gondjaink megoldását nem segítik. Vizsgálatom végeredménye nem támasztotta alá a lakók azon állítását, hogy a vízelve­zetés vagy távfűtés tervezésé­nél pazarló pénzgazdálkodás történt volna, ezért azt az ál­lítást visszautasítom. A felelőtlen, hanyag pénz- gazdálkodás, bűncselekmény, ezzel kapcsolatos alaptalan felvetés és ennek körültekintő tájékozódás, illetve vizsgálat nélküli közzététele viszont felelőtlenség. Kérem a válaszom teljes terjedelmű közlését. császár József tanácselnök Szekszárd város tanácsel­nökének kívánságához híven teljes terjedelmében közöl­tük az Ocskó László utcai lakók panasza ügyében írt válaszlevelét. Császár elvtárs véleményét azonban nem mindenben tudjuk osztani. „Légvezeték” című első cik­künkben legsúlyosabb kifo­gásunk épp az volt, aminek jogosságát az itt közölt vá­laszlevélben is elismeri a tanácselnök. „ ... a lakókat várospolitikai és közhangu­lati szempontból célszerű lett volna az illetékes szak- igazgatási szerveknek, illet­ve a beruházás bonyolítójá­nak tájékoztatni, a városban eddig még szokatlan építke­zés megkezdéséről.’’ Valóban célszerű, sőt kötelező lett volna, nemcsak „annak elle­nére, hogy a fűtővezeték magánterületet nem érint’’, hanem éppen azért, mert egf viszonylag rövid utca egé­szét, ha csak az egyik ol­dalt számítjuk is, tizenhá­rom ház, mintegy hatvan lakója legközvetlenebb kör­nyezetét érinti. Úgy vél­jük, a szocialista demokra­tizmusnak csakugyan nin­csenek paragrafusokban rög­zített szabályai, de ezek hí­ján is — részben épp az ilyen tájékoztatások lévén — azt élővé lehet és kell tenni. Majdnem bizonyos, ha egy, bármilyen viharos lakógyűlés kapcsán a meg­felelő tájékoztatás elhang­zik, az Ocskó utcaiak egyál­talán nem írtak volna leve­let se miniszternek, se me­gyei és városi tanácsnak, se népi ellenőrzésnek, se la­punknak. A szakemberek tanácsko­zására vonatkozó közlés csali nagyon közelítően fedi a té­nyeket. Az, hogy az utca­beli Vesztergombi Jánost szinte az utolsó pillanatban, ketten figyelmeztetik egy alig körülire tanácskozás té- nyére, miközben kiszállt egy taxiból, aligha minősíthető szabatos meghívásnak. Ugyanígy Füzék Árpád ta­nácstag is csak közvetett te­lefonértesítést kapott, ame­lyet a titkárnője vett fel és olyan időpontban tudott tol­mácsolni, amikor a tanács­tag más irányú elfoglaltsága miatt („mellékesen” a Ma­gyar Nemzeti Bank megyei igazgatója) a tanácskozáson legjobb akarattal sem tu­dott részt venni. Ilyesformán a lakók megfelelő tájékozta­tása. ami már kezdetben el­maradt, később sem történt meg. Teljes mértékben egyet­értünk Császár elvtárssal abban, hogy „városfejleszté­si politikánk szükségessé te­szi a lakosság vélemény- nyilvánítását". Éppen ezért nem azt érezzük felelőtlen­ségnek, ha tizenhárom ház, mintegy hatvan lakójának véleményét közöljük, létre­hozva azt a nyílt vitafóru­mot, amelyet megteremteni a városi tanács elmulasz­tott; — hanem az ellenke­zőjét éreznénk annak. divat- és rövidáru-kereskedőnél elvben minden kapható. Ha valami nincs a kis boltban felírja — és beszerzi. Van öt dohányáru-kereskedő — elsősorban nyugdíjasok. Ki élne meg a kis butikokból, még akkor is, ha az árudák mindegyike napi 12 órán keresztül nyitva van. A fejlődés útja: a Bizományi Áruház megnyitása meg­szüntette a megyeszékhelyen a magán használtcikk-kereske- dést. Nincs érdeklődés, a Bizományi szép árui mellett a maszekok nem voltak versenyképesek. A pecsenyesütő az egyik legendás foglalkozás. Ketten vannak Szekszárdon. egyikük a piacon, másikuk a Rákóczi utcában árusít. Szükség van rájuk ugyanúgy, mint a magán­büfésekre. akik mindketten saját üzletben árusítanak. A boltok színvonala megfelel az állami vendéglátóegységek egyik-másikának. Felvetődik a kérdés, hogy ha a Tolna me­gyei Vendéglátó Vállalat rugalmasabb, vajon nem tömhette volna-e be az ellátatlan réseket jobban, mint egy magán- kereskedő? Műszakicikk-kereskedő kettő van, még egyszer annyi kellene. Elsősorban olyanok, akik autó-motor alkatrészeket árusítanak. Sokféle márka futkos az országban, vagy áll a kapu előtt, mert hiányzik hozzá egy alkatrész. Van még egy magkereskedő, egy bélyegkereskedő, két* díszállat-kereskedő, s egy pattogatott kukoricát, sült geszte­nyét árusító néni a városban. Mindenki ismeri szegényes mozgó standjával hol itt, hol ott bukkan fel. Ezzel a létszám teljes. Ez a teljesség azonban komoly hiányokat jelent. A KISOSZ felmérése szerint, melyről nemr régiben a városi tanács vb. is tárgyalt a következő fejlesz­tésekre lenne szükség: Három gyümölcs-zöldség kereskedés, vegyesbolt: két épület- és tüzelőanyag-kereskedés, kifőzde, virágüzlet; to­vábbá élő- és vágottbaromfi-kereskedés. palacsinta és házi sütemények boltja, bélyegkereskedés, kalap-, kalapkellékbolt, s végül ruhakölcsönző. A hosszú felsorolás persze nem konkrét terv. A követ­kező években, ha a Néobolt, Vendéglátó Vállalat és a szek­szárdi ÁFÉSZ is felfigyel e hiányokra, túlnyomó többségüket iparengedélyek kiadása nélkül is meg lehet oldani. * Az sem lenne jó, ha a magánkereskedők száma gomba­ként szaporodni kezdene. Tudják ezt az illetékesek is. A múlt évben 30-an érdeklődtek, hogyan juthatnának engedélyhez, s csak öten kaptak. (Közben mások meg is szüntetik az áru­sítást. azért van ez, hogy a kereskedők száma évek óta vál­tozatlan.) Almosán megnézik, kinek a személye, szakképzett­sége, gyakorlata garancia arra, hogy a lakosság ellátását se­gítse. Ilyen jelentkező kevés van. k—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents