Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
* > 5 Ady nyomában Nagyvárad v \ ' / ‘ I (Az egykori Fekete Sas Szálló. „Mennem kell tehát. Úgy érzem, az énemnek egy darabja marad itt. Több mint három év óta, emlékekben, verejtékezésekben, könnyekben, buzdulásokban, vércsöp- pekben, s mindig szeretetben és hálában adogattam át. Megtart magának — ha akar, ha nem — ez a csodálatosan h^tó, intelligens, modern Nagyvárad. Haza, vágyódva és hálásan fogok gondolni mindig ide. E lappal pedig egy leszek mindenben... Kérem tartsanak meg engem régi kegyességükben, s emlékezetükben. Én újra, meleg, hálás szívvel mondok köszönetét és búcsút.” A Nagyváradi Naplóban így búcsúzik Ady Endre olvasóitól, miután négyéves váradi újságírósko- dás után Párizsba induL A Körös-parti Párizs — nagyvárad, mint az Ady búcsúsoraiból is kiderül, a legérdekesebb magyar városok egyike a századforduló küszöbén. Ez a város volt az első, amely Adynak igazán megmutatta az életet. Itt csapta meg először a rohanó élet szele. Itt érzett rá először a társadalom és a világ mozgató erőire, itt ismerte meg a kapitalizmus hatalmát. Itt bontakozott ki világnézete és izmosodott meg egyénisége. Amikor ismerkedtem a belvárossal, viszonylag köny- nyen megállapíthattam, hogy itt városém'tészeti szempontból jelentős változás nem nagyon történhetett, s egy kis fantáziával könnyen elképzelhettem milyen is lehetett Várad a századfordulón. Néhány korabeli fotó is segít. Megmutatja milyen volt a divat, milyen volt az élet és forgalom, ahol konflist konflis követ. De ha még biztosabb képet kívánunk alkotni magunknak, segítségül hívhatjuk az eléggé nem becsülhető tényeket. Ez idő tájt rendkívül lendületesen fejlődött az ipar és a kereskedelem. Jelentős gyárak voltak a városban. Cipőgyár, gépgyár, vasöntőgyár, bútorgyár, téglagyárak, gőzmalmok. Talán egyik leginkább jellemző vonása ennek a kornak, hogy a városnak 17 bankja és takarékpénztára van. A rendkívül élénk szellemi élet egyik bizonysága, hogy nyolc lap jelenik meg, közülük hat napilap. Az előbb a konflisról írtam, de Váradon akkor már közlekedett a vár rosi villamos. Tulajdonképpen minden,1 ami egy élénk város szempontjából fontos, azt annakidején egy négyzetkilométernyi területen megtalálhatták. A redakciók, a színház, a fontos középületek, a Fekete Sas Szálló, ahol Ady is lakott, kedvenc kávéháza az Emke és a többi. A redakciók első emeleti hatalmas üvegablakai mögött ma kereskedelmi intézmények vagy más hivatalok irodái működnek. A színház mellett hamar rátalálni az egykori Emkére, amelyet éppen renoválnak, s melynek falán kétnyelvű emléktábla hirdeti, hogy itt tartózkodott Ady legszívesebben. Jó lett volna belépni, s megkérdezni, vajon hol állt az asztala, mit fogyasztott, melyik napszakban járt oda legszívesebben. Dehát az idő múlik, az épület kopik, kívülről már rendbehozták, % most majd belülről is. A Fekete Sas, amelynek első emeleti nagytermében egy- egy Ady-matinét is rendeztek, ma már nem szálloda. A nagy étterem helyét üzletek foglalták el, de az egész épület ma is a százáSforduló építészeti ízlését hirdeti. A Fekete Sas a maga idejében komoly szálloda volt. Tulajdonképpen anélkül, hogy valaki elhagyta volna az épületet, fedett üvegfolyosóin mindent megtalálhatott a beszálló vendég, a szabótól a cipészig, az ékszerésztől a virágüzletig, s az ajándéktárgybolttól a cukorkaboltig. Voltaképpen elélhetett is valaki hetekig »nélkül, hogy kitegye a lábát az utcára. Egyszer egy nyugat-európai fővárosban véletlenül betévedtem egy Hilton Hotelbe. Ott dicsekedett valaki a belső komforttal. Dehát a Fekete Sasban a századfordulón mindezt már feltalálták. Ahogy a főutcán sétálva betérek az egyik mellékutcába, egy nagy téren találom magam. A téren kioszk-szerű épület ad otthont az Ady- emlékmúzeumnak, annakidején cukrászda volt és Ady „Müllernek” nevezte. A látogatót, Szervátiusz Jenő hatalmas fából faragott Ady-mell- szobra fogadja. A tárlókban különböző Ady-kötetek, korabeli fotók, kinagyított újságkivágások követik végig Ady nagyváradi életét Ady egész életére kihatott a Nagyváradon eltöltött négy esztendő, s bár szállását felcserélte egy időre a párizsi Rue de Levis 92-Vel, s az Emkét a Grand Café-val, önmaga marad. A költő, aki egy vidéki redakció íróasztala mellől jut a Szajna-parti városba, fiatalos bátorsággal és okossággal bármihez nyúl is, azt mind varázslatossá teszi a zsenijével, és sohasem marad hűtlen váradi eszméihez. BOROS BÉLA Több mint egymilliárá forint könyvre A lakosság és a közületek 1972-ben kereken 1,3 milliárd forintért vásároltak könyvet, ez 13 százalékkal haladja meg az 1971. évi vásárlások értékét. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének piackutató csoportja által készített gyorsmérlegből kitűnik, hogy a mintegy 6 százalékos kiskereskedelmét felfutást a könyvforgalom növekedési üteme több, mint kétszeresen múlta felül. A könyvszakma 1972-ben 03 előző évinél 148 millió forinttal magasabb forgalmat ért el, amiből 128 millió forint a lakosság, és csupán 20 millió forint a közületek vásárlásának többlete. Az eredmény különösen azért kimagasló, mert a könyvárak nem emelkedtek. A forgalom növekedésében főként az játszott közre, hogy a könyvkiadás egyre jobban igazodott kínálatával a kereslethez, s tovább javult a propagandamunka hatóköre és hatékonysága. A keresletnek a könyv felé fordulásában feltehetően szerepet játszott az is *— teszik hozzá a piackutatók —, hogy egyes tartós fogyasztási cikkekben viszonylagos telítődés állt be, s a családoknál így felszabadult összeget a házi könyvtárak gyarapításira fordították1 Különösen örvendetes az a tény, hogy a munkások közt növekszik a könyvet vásárlók aránya, ami érezteti hatását az országos könyvforgalombanJ Egy 1967-ben végzett felmérés szerint a könyvesbolti vásárlók 14 százaléka volt munkás. A hasonló jellegű vizsgálódás az elmúlt évben sokkal kedvezőbb eredményt mutatott. A külvárosi boltokban a megkérdezettek 28 százaléka, a belvárosi üzletekben a vásárlók 23 százaléka volt munkás. Még kedvezőbb az arány az önkiszolgáló könyvesboltok esetében, ahol minden száz vásárlóból 37 fizikai dolgozó volt. (MTI) JA Különös házasság | igaz históriája 29. HEJ, AZOK A huncut papok.:: Báró Bemer László alesperes-plébános leváltása az egyházi bíróságból rendkívül súlyos csapás Dőry Katalinnak, hiszen oly sokat támogatta problémájában. Ilyen mentőakciót indít például kilenc bottyáni paraszt ellen, akik súlyosan terhelő tanúvallomást tettek a grófnő ellen. A jobbágyokat három alkalommal is maga elé citáltatja, s a boty- tyáni plébános jelenlétében „környül állásos beszéddel a hitnek szentségére emlékeztetvén ... hosszadalmas előadásokkal forgatván őket... vallomásuk megmásolására forgatván.” Mikor pedig eredménytelennek bizonyult törvénytelen és erkölcstelen fellépése, azzal fenyegetik a tanúkat, hogy magának a nagyhatalmú Pyrker érseknek maga színe elé hurcolják és tanúvallomásukért „örökös tömlőében fognak vitetni.” Báró Barkóczy László al- esperes, érseki ceremonárius, egyházi bíró viszont, a színfalak mögötti manipulációiban nem atyafiát, Buttler grófot, hanem éppen Dőry Katinkát segíti! Az ő „érdeme”, hogy özvegy Edelényi Istvánnénak a grófnő elleni, részben hamis tanúvallomását, sikerült fenyegetések árán visszavonatnia. Bírói túlkapása során egyre szutyongatja az öregasszonyt, de amikor az makacsul kitart állítása mellett, az aszalói plébánossal esik neki: „Húzza vissza állításait a grófnő pa- ráznaságárul!” Miután csődöt mond kísérletezése, egy falu- jabéli paraszt szájába adott borzongató szavakkal rémíti szegény fejét: — „Azt javaslom sógorasz- szonyomnalc, szálljon a lelkibe, míg ideje vagyon, mert már rövid az idő, melyben kijön a szentencia (ítélete) és kész vagyon a tömlöc, melyben keserves lakása fog lenni, még testi büntetést is szenvedni fog öreg napjaira...” Miután igen alaposan ráadta az ijeszt, az eredmény nem várat soká magára. A begyulladt néni visszavonja Dőry Katalin elleni vallomását. Bár részben hamisan tanúskodott az özvegy, de mindenképpen az egyházi bíróság arculcsapá. sa ilyen módszer használata és igénybevétele, — kivált rokoni peres fél érdekében. A tanúk tengeréből kimagaslik szendrői Kovách Ferenc, a hajdani erdőtelki plébános, később főesperes, a válóper idejében pedig kunszentmártoni prépost-plébános. A főtisztelendő úr koronatanú, hiszen az esküvőt megelőző egyházi bonyodalmak egyik kulcsfontosságú szereplője. A válóper során Buttlert támogató nyilatkozatban azt állítja, hogy mielőtt a gróf elment volna esküvővel megpecsételt girincsi útjára, úgy nyilatkozott neki vacsora utáni kártyázás közben, hogy „gróf Dőry Gábor úr 6 nagysága egy leányát erővel akarja vele elvétetni.'” Az erőszakos házasságról nem tud semmit, de bizonyossággal állítja, hogy 6 nem hirdette ki templomában János gróf házassági szándékát Dőry Katalinnal. Erről tehát nem is adhatott semmiféle igazolást sem. Sőt az esküvő megtartásáról sem értesült előre, és puszta véletlen, hogy arrafelé utaztában hallott földesura menyegzőjéről, azért tért csak be Girincs- re, hogy üdvözölje a fiatal párt. Amikor azután a plébános úr világos hazugságán felháborodott Buttlemé, részletesen emlékezteti a történtekre, előmutatva sajátkezűleg írt levelét, a plébános úr csak hímez- hámoz: „nem emlékszem”, és „úgy volt-e nem-e” bizonytalankodik. De a Sors keze lecsap Kovách Ferenc prépost-plébánosra is! A Buttler contra Dőry válóper egyik botrányhőse lesz! Előkerült 1792. augusztus 18-án írt sajátkezű levelében ugyanis így írt: „.. .Hála légyen Isten Ö Szent Felségének, hogy már célját Nagságod megérte, oly örömöm volt... Szent István napján a szabadságról szóló levelet elküldöm Nagyságodnak ... a három kihirdetésről is kelletik bizonyítvány levelet küldenem ... magam személy szerint elviszem és mindjárt szentmise után útnak indulok, hogy estvére Girincsen lehessek Nagytágtok udvarlására és a méltóságos Grófnémat a kedves úri Szüléiknek úri házokban köszönthessem...” A hamis tanúzáson fogott prépostról a káplánja még azt is elmondja a bírósági vizsgálat során, hogy fut Ver megvesztegette! A fiatal pap elmondja, hogy egyszer késő este érkezett a gróf a préposthoz. A válóperben kedvező nyilatkozatot kórt és kapott tőle. Másnap azután a káplán ott találja plébánosa asztala sarkán a bűnjelet, melyről így vall: — „A gróf a prépost asztalán egy papirosba bétakarva 29ii forintot hagyott. Ezt magának a prépost szájából tudom. Magának a prépostnak kellett dicsekednie' némely helyeken, hogy 300 forintot kapott a gróftól. Ez azonnal közhírré lett a városban... Egy ebéd alkalmatosságával asztalára egy butélia ménesi bort felhozatva, azzal dicsekedett, hogy ezeket és még 300 forintokat gróf Buttler ajándékozta néki...”. ■ . így hát semmit érő papír- ronggyá foszlik Buttler kezében az oly értékes tromfnak vélt és szánt nyilatkozat. A megfizetett és hamis tanúvá aljasodott Kovách prépost-plébánosra a legmegalázóbb csapást paptársa, a szentszéki bíróság puritán házasságvédője méri, amikor a szemébe vágja: — „Nem tulajdon tudományából, hanem a méltóságos gróf utasításából adta bizonyítványát . .. Micsoda ereje lehet a törvény előtt ezen bizonyság levélnek a házassági kötelmek felbontásában?H A leleplezett hamis tanú távol az érsekség soktomyos székvárosától, a poros Kunság szívében, szégyenében leforrá- zottan hallgat. De bizonyára eszébe jut Buttler gróf, valahányszor a poharába tölt abból a csillogó ménesi nektárból — hazugsága béréből... BENKÖ DOKTOR, A BÉKEANGYAL A válóper egyre magasabbra csapódó hulláma, istentelenül magas perköltség képében, ólomsúllyal nehezedik Dőry Katalin meglehetősen lapos erszényére. A nagy igényű s pénzzel amúgy sem bánni tudó asszony a per tartamára a tűz közelébe, Egerbe telepszik, s a város Fő utcája egyik legelőkelőbb háza első emeleti traktusát árendálja. De egyre nehezebben tudja tartani grófnői rangjához méltó főúri élet- színvonalát. S már arról panaszkodik egy beadványában, hogy ruhagondjai is vanr.ak. Mint akit akarata ellenére rántottak bele ebbe az áldatlan pörbe, azon mesterkedik, hogy valamiképpen kikecmeregjen belőle. Közvetítő útján óvatosan puhatolódzik férjénél a békés kibontakozás lehetőségéről. Benkő Ignác orvosdoktor, Heves és Borsod vármegyék táblabíróját sikerül megnyernie e hálátlan békekövetségre, aki felkeresi Buttler Jánost s jól olajozott, diplomatikus nyelven, felveti a kiegyezés lehetőségét. A doktor kiveti a horgot és várja, hogy ráharap-e a nagy hal, gróf párkányi Buttler János Erdőtelek és Párdány örökös ura, császári és királyi kamarás... •• (Folytatjuk)
