Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
Pártaxervezés — pártirányítás Beszámoló taggyűlések A pártszervezetekben már javában folynak az éves munkát értékelő beszámoló taggyű. lések. . Ezúttal immár másodszor realizálódik a X. kongresszuson elfogadott szervezeti szabályzat előírása, mely szerint: „A vezetőség köteles évenként beszámoló taggyűlést tartani, ahol a párttagság értékeli a pártvezetőség, a pártszervezet éves tevékenységét.” Már az előző év tapasztalatai bizonyi torták, hogy a párttagság az áv végi összegező tanácskozásokat egyetértő helyesléssel fogadja, elsősorban azért, mert átfogóan és összefüggéseiben foglalkozhat az alapszervezet életének főbb kérdéseivel. A mostani előkészítő munka és az első hetekben megtartott beszámoló taggyűlések pedig már arról is tanúskodnak, hogy az alapszervezetek ezt a munkát a párt- munka állandó, szerves részé, nek tekintik. Megmutatkozik ez az előkészítés minőségi változásaiban, többek között abban, hogy a pártcsoportok szerepe és tevékenysége előtérbe került. A pártcsoportok szerepe Az elmúlt évben a pártcsoportok jelentősen fejlődtek. Ennek eredményeként ma többségük hatékony elősegitő- je a beszámoló taggyűlések sikerének. A megelőző pártcso- port-megbeszéléseken személy szerint értékelték a párttagok éves munkáját, magatartását, a szervezeti szabályzat előírásainak betartását. Ezeket a megbeszéléseket nagyfokú aktivitás, szókimondás, sok esetbért szenvedélyesség jellemezte és természetesen nem hiányzott a pártvezetőségek munkájának kritikai értékelése sem. A pártcsoport-megbeszélé- Sek, a tapasztalatok összegezése jó alapot szolgáltatott a vezetőségek beszámolóinak ösz- szeáUításához. Igaz, vannak még olyan pártcsoportok is, amelyek csupán formálisan tettek eleget az elvárásoknak. A pártvezetőségnek, a párttagságnak azonban sehol sem szabad belenyugodnia az ilyen gyakorlatba. A kommunista magatartás fejlesztése A pártvezetőségek a Központ; Bizottság 1972. novemberi állásfoglalása szellemében kezdték el éves munkájuk vizsgálatát és igyekeztek meghatározni az idei főbb feladatokat. A novemberi határozat kedvező hatása érződik a taggyűlések vitáiban is. Általában a párttagság egyharmada részt vesz ebben. Különösen szembetűnő a fizikai munkások aktivitása, érdeklődése. A beszámolók többsége kollektív munkával készült, politikusabb és igényebb is, mint az elmúlt évben volt. A fő figyelmet az alapszervezet életének néhány legfontosabb kérdésére irányítják. Az ilyen beszámoló a párttagságot az érdemi kérdések vitájára készteti. Egyes beszámolók azonban sajnos még megragadnak a szervezeti élet jelenségeinek puszta felsorolásánál, leltárszerű ismertetésénél. Jelentős helyet kap számos beszámolóban a pártcsoportmegbeszélések tapasztalatainak ismertetése, a személyre szóló dicséret és bírálat. A párttagság örömmel fogadja a névre szóló elismeréseket, a helyenként ez alkalommal kiadott dicsérő okleveleket és könyvjutalmakat. Ugyancsak helyeslik a határozott bírálatát azoknak, akik nem tettek eleget kötelességeiknek. Ehhez hozzá kell tenni: helyesen járnak el azok az alapszervezetek, amelyek nem kívánnak a beszámoló taggyűlésen dönteni a bírált párttag vagy párttagok sorsáról. hanem a vezetőséget bízzák meg: tegyen ismételt kísérletet az illetők felelősség- érzetének felkeltésére, s ha ez nem járna sikerrel, terjessze ügyüket külön a taggyűlés elé. Kiemelkedő helyet foglalnak el a beszámolókban a gazdaságpolitikai problémák, a gazdálkodás, a termelés, á beruházás, a munkaverseny, a munka- és üzemszervezés kérdései. Az alapszervezetek többsége politikai oldalról, a pórt gazdaságpolitikájának végrehajtása szempontjából tárgyalja ezeket — bemutatva a kommunisták erőfeszítéseit, helytállását, példamutatását.' Sajnos az alapszervezetek eléggé tekintélyes része megáll a gazdasági, termelés; számok felsorolásánál, s nem szól a vezetőség és a párttagság termelést segítő munkájáról, mellőzi a gazdasági vezetés tevékenységének értékelését Jelentős azoknak az alapszervezeteknek a száma, amelyek — helyesen — a felsőbb pártszervek vagy önmaguk határozatainak végrehajtását is számba veszik, bemutatva az eredményeket, gondokat, e munka összhatását az adott területen. A feladatok meghatározása A beszámoló taggyűlések többségén törekedtek a következő időszak feladatainak megjelölésére is. Néhol a beszámolót. az abban javasolt rnegCsinosításra hárommillió A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat miként tavaly, úgy idén is, hárommillió forintot fordít létesítményei csinosítására. A szükséges összeget a fejlesztési alap mellett létező, úgynevezett fenntartási alapból veszik. A hárommillió tehát nem tartalmazza az 1973-as esztendőben tervezett beruházásokat. A minden évben ismétlődő festéseket felesleges lenne egységenként felsorolni. Néhány jelenleg is folyó belső átalakítási munka azonban mindenki számára érdekes lehet. A Garay étterem mellett folyik a hűtőkamra építése. A szórakozókombinát pinceborozója még ebben a hónapban melegítő-tálaló konyharészt kap. Lesz friss étel a borozóban is. Elkezdődtek a bonyhádi Béke étterem felújítási munkálatai. Az elavult szálloda többek között teljesen új padló- burkolatot kap, s teljes világításcserét hajtanak végre a szakemberek. A paksi 35-ös cukrászdának tegnap kezdődött meg a felújítása. A teljes padlócsere és a festés körülbelül 100 000 forintba kerül. A cukrászda csinosításának érdekessége, hogy az egység a nagy értékű munka ellenére mindössze egy hétig lesz zárva a közönség elől. oldásokat fogadják el határozatként, másutt külön éves feladattervben vagy féléves munkatervben rögzítik tennivalóikat. Bármelyik megoldás jó lehet, ha ténylegesen meghatározzák a legidőszerűbb kérdések megoldására vonatkozó konkrét tennivalókat, s nem általában mindennel foglalkoznak. Az a jó határozat — bármilyen formában is terjesztik elő — amely névvel és határidővel megjelölve sorolja fel a most megoldásra váró konkrét teendőket. Ott, ahol a párttagság elégedetlen egyes titkárok, vezetőségi tagok munkájával, a taggyűlésen élesen bírálta tevékenységüket, magatartásukat. Néhány helyen meg is vonták a bizalmat ezektől a titkároktól és vezetőségi tagoktól, éltéig a funkcióból történő felmentés jogával. A tapasztalatok szerint ezek a döntések időszerűek és szükségesek voltak. A beszámoló taggyűlések számottevő része még hátravan. Ezért helyes az első tapasztalatokat elemezni, a pozitív tendenciákat általánossá tenni, a fogyatékosságoknak elejét venni. Különösen fontos a párttagok munkájának, magatartásának személy szerinti értékelése, és az, hogy a beszámoló a párttagság figyelmét, aktivitását a legfontosabb kérdésekre irányítsa. A határozati javaslatban vagy munkatervben a KB. 1972. novemberi határozata szellemében törekedjenek a legidőszerűbb teendők konkrét megfogalmazására. így adhatnak az éves számvetések újabb lendületet a X. kongresszus határozatainak eredményes végrehajtásához. az alapszervezetek munkájának további javításához. SOMOBI GYULA az MSZMP KB munkatársa Beszélik, hogy... nagy megtiszteltetés, hogy Magyarország tagja a vietnami nemzetközi ellenőrző bizottságnak. Nagy öröm. számunkra a vietnami vérontás befejezése, barátaink harcának győzelme, de akadnak azért, akik az ellenőrző bizottságban való részvételünk költségei miatt aggodalmaskodnak. Megnyugtathatjuk őket: jóllehet a magyar állam a nemzetközi ellenőrző bizottság költségeinek százalékban egy kicsiny részét maga fedezi, s hazánk gondoskodik kiküldöttjeinek ellátásáról is, ez a költség azonban egyáltalán nem jelent különleges terhet az államkasszának. Megértéssel vállalhatjuk ezt valamennyien éppúgy, mint azt a megtiszteltetést, amely a részvételre történt felkéréssel érte az országot. Sokszor elmondjuk hogy kis országban élűnk, s csak olyan feladatok megoldására vállalkozhatunk, amelyekre erőnk és lehetőségünk van. Úgy tűnik azonban, hogy annyira kis ország mégsem vagyunk, hogy ne legyenek nemzetközi kötelezettségeink, sőt ezek az ország fejlődésével, tekintélyének gyarapodásával természetesen állandóan nőnek. Nem valószínű, hogy a közeljövőben mondjuk ENSZ-palota építésére vállalkozhatnánk, vagy magunknak kérnénk egy világkiállítás megrendezését, de az állam minden tekintetben rendelkezik olyan erővel, hogy elbírja nemzetközi kapcsolatainak terheit A nemzetközi életben való részvételünk egyébként sem anyagi kérdés, mindenekelőtt hazánk súlya és tekintélye szerint veszünk részt abban. Célunk a szocialista országokkal való testvéri barátság szorosabbra fűzése, a békés egymás mellett élés eszméjének erősítése, a béke fenntartása. Éppen ilyen irányú külpolitikánk vezetett oda, hogy magyar diplomaták és katonák most, az érintett felek felkérésére az egész világ figyelmétől kísérve ellenőrzik egy másik földrészen, sok ezer kilométerre hazánktól az utóbbi esztendők legnagyobb jelentőségű nemzetközi megállapodása, a vietnami tűzszünet feltételeinek betartását. A nemzetközi ellenőrző bizottság magyar tagozatának dél-vietnami tevékenységén túl szerte az országban százezrek nyújtanak segítséget a legkülönbözőbb módokon, a baráti, testvéri népnek, amely oly sokat szenvedett szabadságának és igazságának védelmében. Újra és újra emlékeznünk kell, hogy a vietnami szabadságharcosok értünk is harcoltak, s a legjobb ügyet szolgáljuk, amikor tőlünk telhetőén igyekszünk hozzájárulni a terrorbombázásoktól és a háborútól sújtott baráti Vietnam békéjéhez. Az a nagy öröm, amelyet gyárak, vállalatok, termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói a tűzszüneti egyezmény aláírásának órájában tanúsítottak, bizonyítéka annak, hogy a magyar nép nemcsak érti, hanem érzi is, mi az internacionalizmus. Ezekben a napokban és órákban örömteljes kötelességnek érzi, hogy a pusztító háború1 következményeinek felszámolásából hazánk is kivegye a részét. Ezen túl, úgy gondoljuk: meghívásunk a nemzetközi ellenőrző bizottságba különös megtiszteltetés egy olyan kis ország számára, mint a miénk. Ez újabb bizonyíték arra, hogy egy ország nemzetközi tekintélye nemcsak annak nagyságától függ. PINTÉR ISTVÁN Huszonöt éve államosították a bauxit- és alumíniumtermelést Huszonöt évvel ezelőtt, 1948. február 6-án fogadta el az országgyűlés a bauxitbányák és az alumíniumipar államosításáról szóló törvényjavaslatot. Ugyanakkor döntött az országgyűlés a gyártás egységes irányításáról és az üzemekben végrehajtandó egységes racionalizálásról is. Ebben az időben a magyar bauxittermelés a világtermelés 15 százalékát adta, és ezzel Európában a második helyen állt. Az akkori számok, a termelés adatai a maiakhoz viszonyítva rendkívül alacsonynak tűnnek. A bauxittermelés 478 ezer tonna, a kalcinált timföldé 23 457 tonna, a kohóalumíniumé pedig 9000 tonna volt évente, alumínium félgyártmányból pedig 4700 tonnát állítottak elő. Az egész alumíniumipar a bányákkal együtt 4300 személyt foglalkoztatott, a mai csaknem 20 ezerrel szemben. Az államosítás után azonnal megkezdődött az óriási ütemű fejlődés. Felépítették az almásfüzítői tímföldgyárat, évi 100 ezer tonnás kapacitással, s már az első hároméves terv idején 15-szörösére nőtt az alumíniumgyártás, 12-szeresére emelkedett a timföld előállítása. Egy idő után azonban energiaellátottságunk a további termelésnövekedés gátja, akadálya lett. A bőséges bauxitkészlet és az energia- szegénységünk közötti ellentmondást oldotta fel a magyar —szovjet timföld—alumíniumegyezmény, amelyet 1962 novemberében írtak alá. Az egyezmény szerint — mint ismeretes — hazánk főleg a bauxitkutatást, a bauxitbányászatot és a timföldgyártást fejleszti. Az előállított timföldet a Szovjetunióba szállítjuk, ahol vízi energiával működő kohókban dolgozzák fel, majd visszaszállítják Magyarországra. A Szovjetunióban előállított alumíniumtömbök feldolgozására felépült a Székesfehérvári Könnyűfémmű, amely készárutermelésünk legfőbb alapanyagbázisa. A magyar—szovjet timföld- alumínium egyezmény tíz éve alatt 67 százalékkal nőtt a kibányászott bauxit mennyisége, megkétszereződött a timföld- termelés és háromszorosára emelkedett az alumínium fél- gyártmányok előállítása. A mennyiségi növekedés mellett jelentős minőségi változást is hozott a két ország közötti megállapodás, lehetővé tette a bauxitvagyonnal arányos méretű félkész- és készáruiparunk kifejlesztését, az egészséges szerkezetű hazai alumíniumipar kialakítását. Ennek következménye, hogy az alumínium ma már nem hiánycikk, 1971-ben az egy főre jutó fogyasztás elérte a 10,3 kilogrammot A két ország között létre-: jött egyezmény újabb, további fejlődésnek nyitott utat. A kormány az alumíniumipar fejlesztését központi program rangjára emelte. TOTÉV — festősxovetkexet Gyorsabban készülnek a lakások A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat új építési szabadalmak bevezetésével, a gépi kapacitás jelentős növelésével már elérte, hogy egy- egy lakás felépítési ideje csaknem a felére csökkent. A falak felhúzásától a lakások átadásáig azonban még ma is jelentős idő telik el. A belső szakipari munkák sokkal kevésbé gépesíthetők, oldhatók meg nagyüzemi módszerekkel, mint a falazás, betonozás. „Ha kisipar kell, legyen kisipar” — gondolták a TOTÉV- nél és a napokban szerződést kötöttek a Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Szövetkezettel. A megállapodás értelmében a szövetkezet ebben az évben 100 lakás belső szerelési, festési munkáit vég-' zi el a Mérey lakótelepen. Bármilyen furcsán hangzik ugyanis, de a festőszövetkezet kapacitása lényegesen nagyobb a belső munkák végzéséhez, mint a TOTÉV-é. Az új alvállalkozók máris felvonultak és elkezdték a Mérey lakótelepen a villanyszerelési munkákat. Mint Piskor Imre a szövet-' kezet elnöke elmondotta, bár idén csak száz lakásra kötöttek szerződést, jövőre a tervek szerint ezt megkétszera-; zik. A szerződés következménye-' ként a lakások új tulajdonosai hónapokkal előbb foglalhatják el otthonukat.
