Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
Á MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MÍGYEI BIZOTfSÁGÁNÁ¥;;t^5A XXTII. évfolyam, 30. szám ÁRA: 90 FILLER Kedd, 1973. február 6. TOLNÁ MEGYEI VILÁG proletárjai, egyésöljeteki Tízéves a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat KISZ-alapszervezete Bensőséges ünnepség színhelye volt tegnap, délután a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat tanácsterme. Megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepelte a vállalat KISZ-alapszervezete. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára, és Varjas János, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára is. „ A vendégeket Böhm János vállalati párttitkár köszöntötte. majd Oszter Miklós, KISZ- titkár tartott beszámolót a KISZ-alapszervezet elmúlt tízévi tevékenységéről; megemlítve, hogy az alapító tagok közül hárman még mindig az alapszervezet tagjai közé tartoznak. A vállalati KlSZ-alapszer- vezet titkára foglalkozott a beindulás nehézségeivel. Elmondotta, hogy az akkori, még csak kis létszámú alapszervezet tevékenysége rendezvények, ünnepségek megszervezésében merült ki. t — KISZ-életünk jelentős minőségi változáson ment át azután, hogy vállalatunk az Ybl Miklós utcai új székházába költözött. Növekedett vállalatunk dolgozóinak száma, s ezzel egyidejűleg egyre többen léptek sorainkba; Jó munkánk eredményeként már 1966-ban a város legjobb hivatali KISZ-alapszervezete! közé kerültünk. A jobb munka érdekében kapcsolatokat teremtettünk más alapszervezetekkel. így az OTP és az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatóságának alapszerveze- téveL A továbbiakban a termelést segítő tevékenységükről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a megnövekedett gazdasági feladatok elvégzésében jelentős szerepet kaptak a fiatalok is. — Valamennyi KISZ-fiatal szocialista brigádban dolgozik, — mondotta. — Külön ifjúsági brigádok megszervezése nem volt szükséges, mivel a vállalat dolgozóinak átlagélet- kora harminc év körül van. 1967. december 31-én huszonkilenc tagja volt alapszervezetünknek, 1972. december 31-én pedig 42. A vállalat szinte valamennyi KISZ-kor- osztályú dolgozója tagja alapszervezetünknek. Oszter Miklós ismertette azt az országosan is új kezdeményezést, melynek keretében • • a közelmúltban szocialista szerződést kötöttek a Babits Mihály általános iskola úttörőcsapatával. A Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat KlSZ-fiatal- jai jelentős társadalmi munkát végeztek az elmúlt évek során. Jelentős részt, vállaltak — többek között — a iházai szociális otthon felújításában, a megyeszékhely Mártírok terén lévő fogászati szakrendelőjének kialakításában, a szekszárdi városi sporttelep építésében és a döbröközi művelődési ház átépítési munkálataiban. A KISZ-titkár elmondotta, hogy a tagság eszmei-politikai továbbképzésének érdekében sikerrel szerveztek szemináriumokat, melyeken a tagság majd minden tagja részt vett A sportmunkáról szólva megemlítette, hogy az elmúlt évek során az alapszervezet tagjai több közös kül- és belföldi kiránduláson vettek részt, ellátogattak Jugoszláviába, Lengyelországba, Olaszországba is. A vállalati KlSZ-alapszer- vezet titkárának beszámolója után Keresztes János, a városi KISZ-bizottság titkára kitüntetéseket, 'jutalmakat adott át. A Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat KlSZ-alap- szervezetének a KISZ Központi Bizottsága dicsérő oklevelét, Oszter Miklósnak, az alapszervezet titkárának a tizenöt évi tagsággal járó KISZ-emlékérmet, ugyancsak a KISZ Központi Bizottsága dicsérő oklevelét adta át Bán Istvánnak és Straubinger Antalnak, akik tíz éve — megalakulása óta — tagjai az alapszervezetnek. Ezt követően Paszler József, a vállalat igazgatója az alapító tagokat és a legjobb munkát végző KISZ-tagokat a vállalat vezetősége nevében pénz- és tárgyjutalomban részesítette. Rúzsa János, az MSZMP Szekszárd városi bizottságának első titkára méltatta a KlSZ-alapszervezet eddigi munkáját, és a további feladatok elvégzéséhez sok sikert kívánt a fiataloknak. Az ünnepség befejezéseként a Babits Mihály általános iskola úttörői irodalmi műsorral kedveskedtek a jubi látóknak. — v j — Újra Á hét elején a világ ismét a párizsi Kléber-sugárúton lévő konferencia-palota felé figyelt, ahol 1972. január 27-én annyi vargabetű, felcsigázott, majd összezúzott remény után végre aláírták a vietnami békemegállapodást. A palota, amely sokáig — Washington obstrukciója miatt — a politikai cinizmus jelképe volt,' végre a bizakodás szimbóluma lett A tűzszünet aláírása kétségtelenül a döntő, a frontáttörő fejlemény, de sok szempontból mégis csak a kezdet. A Kléber-sugárúton most megindult újabb megbeszéléssorozat a folyamat következő, rendkívüli jelentőségű láncszeme. Ezúttal a Dél-Vietnam- ban lévő alapvető két politikai realitás, a saigoni rezsim és a DIFK képviselői ültek zöldasztalhoz, hogy a tűzszünet: megállapodás 12. cikkelyének értelmében lépéseket tegyenek a jövő felé. Magyar felszólalás a helsinki tanácskozáson • Az európai biztonsági konferencia előkészítésével foglalkozó helsinki tanácskozáson hétfőn felszólalt Rónai Rudolf, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete. Beszédében a napirend második pontjának érdemi tárgyaláséi val összefüggésben kitért azokra az igen fontos változásokra, amelyek a gazdasági, a termelési és kereskedelmi szférában mennek végbe, és hangsúlyozta, hogy ezekkel a változásokkal lépést (Folytatás a 2. oldalon) Tanácskozásaiknak él kell vezetnie ahhoz, hogy — immár a harmadik erő bevonásával — Dél-Vietnamban megalakuljon a nemzeti megbékélés és egyetértés országos tanácsa. Ha minden jól megy, ez lesz az a valóban átfogó, a Az influenza Néhány hét leforgása alatt Magyarországon nyolc- százezren betegedtek meg influenzában, igaz közben háromszázezren túlestek rajta, de félmillió ember „benne van” még mindig. Ezek a hivatalos adatok, a bejelentett, számon tartott megbetegedések. Ám ezekhez minden további nélkül hozzáírhatunk még néhány tízezret, hiszen sokan nem mentek orvoshoz, kihordták lábon a nyavalyát. Mindenesetre érezzük, éreztük, észrevettük, hiszen nincs az országban talán egyetlen olyan munkahely sem, ahol az elmúlt napokban teljes lett volna a létszám. S ilyen helyzetben, miként az lenni szokott, az ágyban fekvők, az igazoltan távollévők helyett azoknak kell helytállniuk, akiket elkerült a járvány. Csak hát az asszonyok. Most is ők húzzák a rövidebbet, mert bizony kénytelenek észrevenni, elviselni, kevés helyen nézi jó szemmel a főnökség, hogy otthon maradnak, fizetett, vagy fizetés nélküli szabadságot kérve a gyerek, a gyerekek miatt, azok mellett. De hát hiába. A családban mindig az asszony a betegápoló, még akkor is, ha olykor ő maga betegebb, mint a férj, vagy a gyerek. De talán vége lesz hamarosan ennek is. Annál is inkább bízhatunk, mert a KÖJÁL igazgató főorvosa a múlt hét végén a Népújság munkatársának derűlátóan nyilatkozva elmondta: a járvány az elmúlt héten tetőzött, várhatóan a nagyon közeli jövőben a megbetegedések száma rohamosan csökkenni fog. A Kórházakban még nem oldották fel a látogatási tilalmat, és nyilvánvaló, hogy fenntartják mindaddig, amíg a fekvőbetegek érdeke megkívánja. Egyébként a látogatási tilalom elrendelése csupán parányi része annak az átfogó embervédelemnek, amely ilyenkor, járvány idején mutatkozik meg legjobban a maga teljességében, a maga valóságában. Gondoljuk végig. A nyolcszázezer influenzás megbetegedés azt jelenti, hogy leszámítva a szokásos átlag feletti téli betegforgalmat, legalább félmillióval több ember kereste fel a rendelőket három-négy hét alatt, mint máskor. Ennek megfelelően gyakran volt sorban állás a gyógyszertárakban is. de ami nagyon lényeges, nagyon fontos, tudomásunk szerint senkit nem küldtek el azzal, hogy gyógyszer nincs, kifogyott, - és senki nem nélkülözte szükség esetén magát a gyógykezelést. Mindez természetes. Az is rendjénvaló, hogy a rádióban, a tévében, az újságokban arra szólították fel a lakosságot, hogy ne késlekedjen orvoshoz fordulni és feltétlenül fontos „kifeküdni” az influenzát. Jó szolgálatot tett éppén a járvány tetőzésekor a szekszárdi TESZKERV is azzal, hogy elfogadható áron nagyszabású almavásárt rendezett. Szóval megállapíthatjuk, hogy az egészségügyi'hálózatot nem érte váratlanul, felkészületlenül a járvány. Az ember arra mindig számíthat, hogy megbetegszik, bár annyira csak nagyon kevesen számítanak rá, hogy előre betervezzék a költségvetésbe, várható plusz, rendkívüli kiadásként. Pedig az, plusz kiadás, hiszen a gyorsabb felgyógyulás érdekében jobban kell kedvezni a családban annak, aki beteg. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen méretű országos járvány rendkívüli kiadás a népgazdaság számára is. Viszont minden jel arra mutat, hogy amit a családok nem terveznek be, azt országos méretekben be kell tervezni, s ez a magyarázata annak, hogy nem érte felkészületlenül, váratlanul a járvány sem az egészségügyi ellátást, sem a gyógyszerellátást. bár ilyenkor nemcsak a betegek, néha az orvosok is idegesebbek a szokottnál. Ez viszont érthető. a Kléber-sugárúton lakosság akaratát képviselő szerv, amelyből kikristályosodhat egy békeszerető, progresszív vezetés. Nem lehet kétségünk az iránt, hogy a most megindult tanácskozás nehéz és talán hosszadalmas lesz. Saigon nem egyszer állított akadályokat a megegyezés útjába és előfordulhat, hogy Thieuék további . kellemetlen meglepetéseket tartogatnak. A fejlődés menetét azonban Washington sem állíthatta meg és Saigon még kevésbé képes erre. Az új tárgyalássorozat ténye önmagában is a népi erők nagy győzelme. Thieu és elődei politikájuk alapjává tették, hogy a DIFK-kel nem ülnek le tárgyalni. Most mégis le kellett ülniök. Hétfőn délelőtt a nemzetközi konferencia-központban (Folytatás a 2. oldalon) *r*. Képünkön (balról jobbra): Nguyen Phuong Thiep, a sai- goni és Dinh Ba Thi, a DIFK képviselője a Kléber-sugár- úti palotában
