Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-22 / 44. szám
Pártsxervexés — pártirányítás A megye várja okét Kommunisták a tanácsokban Pályakezdő pedagógusok tanácskoztak Szekszárdon POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI ÉLETÜNKBEN elég gyakori, hogy akkor kerül egy-egy szervezet vagy intézmény az érdeklődés középpontjába, amikor nagy eseményére — kongresszusra, alaposabb értékelésre — készül. A tanácsokról azonban nem lehet ugyanezt elmondani, hiszen szinte állandóan az érdeklődés középpontjában állnak. A lakossággal való állandó és szoros kapcsolatuk már önmagában is „napirenden” tartja munkájukat. De a pártszervek és -szervezetek is sarkalatos teendőjüknek tekintik a velük történő foglalkozást, szervezeti probléma, ik megoldását, munkájuk fejlesztését A tanácsok szervezetében az elmúlt évben — a tanácstörvény alapján — jelentős változás következett be. Bár az átszervezés — a járási tanácsok megszűnése, a nagyközségek és a közös tanácsú községek kialakítása stb. — jobbára befejeződött, de a pártszerveknek és -szervezeteknek ma is elég sok gondot okoz a szervezeti feladatok megoldása. Amíg ugyanis korábban a tanácsok szervezeti problémái szerepeltek napirenden. addig napjainkban már elsősorban arról van szó, hogy a pártszervek és -szervezetek igyekeznek saját szervezeti felépítésüket a tanácsokéhoz igazítani. És itt nem csupán „szervezési” szempontokról van szó. Nagyon fontos eleme ez a pártszervezetek tartalmi munkájának is, nevezetesen a ta- nácsak hatékonyabb irányításának és ellenőrzésének. A PÁRTSZERVEK. A PÁRTSZERVEZETEK — a párthatározatnak megfelelően — országszerte érvényt igyekeznek szerezni a tanácsok pártirányítása szempontjából alapvetően fontos területi elvnek. Annak, hogy a szocialista állam valamennyi szerve a párt azonos szintű szervének közvetlen irányítása és ellenőrzése mellett végezze feladatát. E szervező munka keretében kerül sor — természetesen ott, ahol erre a feltételek megértek — községi pártbizottságok, csúcsvezetőségek létesítésére. Több esztendős gyakorlat bizonyítja ugyanis, hogy az önállóságban és jogkörben gyarapodott községi tanácsok pártirányítására és ellenőrzésére megfelelő hatásfokkal elsősorban ezek a pártszervek képesek. De azokban az önálló tanácsú községekben. ahol csupán üzemi — például termelőszövetkezeti — pártalanszervezet működik, célszerű lehet ezek községiüzemi jellegű pártszervezetekké való átminősítése, vagy területi pártalapszervezet létesítése is. Bár a szervezési tennivalók nagyon fontosak, de nem önmagukért történnek: mindenkor a tartalomnak, ez esetben a hatékonyabb pártirányításnak és -ellenőrzésnek vannak alárendelve. A jó, a helyes szervezeti kereteket ugyanis tartalommal is meg kell tölteni. A pártirányítás akkor hatékony, ha érdemben segíti, hogy a tanácsok egyrészt betöltsék népképviseleti-önkormányzati jellegükből adódó feladataikat, másrészt a törvények, határozatok pontos, fegyelmezett végrehajtásával érvényesítsék a központi irányítást Amíg a területi elv gyakorlati átültetése jobbára szervezési feladatot jelent a párt- szervezetek számára, addig az eszmei, politikai munka a pártirányítás alapja, tartalma. Ez utóbbit nem lehet szervezéssel, még kevésbé utasítga- tással helyettesíteni. E kettő ugyanis ellentéte egymásnak. Amíg az utasítgatás csorbítja a tanácsok önállóságát, addig az eszmei-politikai irányítással együtt jár öntevékenységük, önállóságuk erősödése. Bár az eszmei-politikai irányítás módszerei ma már tisztázottak, s a legtöbb pártszerv és -szervezet munkájára mind. inkább ez a jellemző, a mindennapi életben mégis ebben követik el a legtöbb hibát. Elég gyakori például, hogy a párt- szervezet határozatát „egy az egyben” ismertetik, a tanács végrehajtó bizottságának ülésén vagy a tanácsülésen; A tanácstagok az így előterjesztett „javaslatot” legtöbbször vita nélkül elfogadják, határozattá emelik. Ezekben a párt- szervezetekben nem tudatosult még kellően: sem a pártvezetőség, sem a taggyűlés nem hozhat határozatot a tanács végrehajtó bizottságát, vagy magát a tanácsot illetően. Állásfoglalásaik és irányelveik nem a tanácsi szerveket kötelezik, hanem az ezekben dolgozó kommunistákat, legyenek azok vezetők, vagy tanácstagok. ök felelősek a határozatot hozó pártszerv, vagy szervezet előtt annak végrehajtásáért, amiért politikai felelősséggel tartoznak. A TANÁCSOK PÄRTIRÄ- NYITÁSÁBAN tehát — a párttestületek mellett — személy szerint is nagy feladat hárul a kommunistákra. A párton kívüli tanácstagok körében képviselniük kell a pártszervek határozatait, állásfoglalásait. Ez a képviselet pedig kellő felkészültséget igényel: vitakészséget, az adott kérdések alapos ismeretét. A vitakészséggel rendelkező kommunista az ellenvéleményt képviselő tanácstagot nem úgy tekinti, mint rendszerünkkel szembenállót, hanem úgy, mint aki segíteni szándékozik a közösség ügyét, de akit a párt igazáról meg kell győzni. Az ilyen egészséges légkörben talál táptalajra a szocialista demokratizmus, szélesedik a szocializmus építésében az együttműködők köre. A PÁRTIRÁNYITÁS ÉRVÉNYESÍTÉSE tehát — többek között — azt a felelősséget is követeli a pártszervektől és pártszervezetektől, hogy politizálni, érvelni tudó, a közéletben jártas párttagokat javasoljanak megválasztásra az állampolgároknak. E követelményt természetesen a fiatal párttagok esetében megfelelő módon kell értelmezni. Az élettapasztalat hiányát nem lehet nekik felróni, de a közélet, a társadalmi tevékenység iránti fogékonyság velük szemben is követelmény. Az állampolgárokat egyre inkább érdekli és érinti, hogy közvetlen népképviseleti szervük hogyan gazdálkodik bizalmukkal, anyagi javaikkal és a lehetőségekkel. S a pártirányítás hatékonysága is mindenekelőtt ezen mérhető. MIHÓK SÁNDOR Tavaszelő — a vetőmagboltban Egyféle jel ez is, és figyelmeztet, hogy lassan-lassan a tavasz köszönt ránk. Ez a jel mée nem rügyfakadás, madárfütty, hanem jövés-menés. — Ilyen a bolt néhány nap óta. Tizediké tájt kezdődött. Ha látná, hogy mi van itt piaci napokon? Lefogadom, van olyan eset, hogy nem férne be az üzletbe. Amíg Káldi Ferenc, a szekszárdi Arany János utcai vetőmagbolt vezetője mindezt elmondja, számlákat, szállítólevelekét' néz a napokban érkezett vetőmagokról. — Szezon. — Az. Eltart április elejéig, közepéig. De változó. Tavalyelőtt például a február olyan gyenge volt, alig adtunk el valami magot. Rossz volt az idő, váratott magára a tavasz. Tényleg, igaz az. hogy egyre több hivatalnok, orvos, mérnök, megannyi szellemi munkás kisebb földdarabot vásárol, hogy kertje legyen, s abból fedezi a konyhai szükségleteket. Mégis a keddi délelőt- tön nem láttam itt nyakken- dős embert, s a szekszárdiak csak elvétve nyitottak be. Tegnap ért véget a tanárképző főiskolák hallgatóinak tanítási gyakorlata. Mielőtt néhány napos pihenésre hazautaztak volna — számukra hétfőn kezdődik a második félév — Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési központban a megye oktatásügyének vezetőivel találkoztak, beszámoltak tapasztalataikról, tájékoztatót hallgattak meg az elhelyezkedési lehetőségekről. Lovas Henrik, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője köszöntötte a megjelenteket, köztük Zombai Lászlót, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesét és Tihanyi Jenőt, a Pécsi Tanárképző Főiskola főigazgatóhelyettesét Elmondotta, hogy a tanácskozás célja az idén végző főiskolások megismerése, elhelyezkedésük segítése. Ismertette a megye általános oktatásügyi helyzetét, beszélt a körzetesítési tervekről, azokról a körülményekről, melyek majd a munkába álló új pedagógusokat fogadják. Többek között elmondotta, hogy Tolna megye pedagógus-ellátottsága jobb az országos átlagnál, de 1972-ben 49 állás még betöltetlen maradt. A kezdők a területi pótlékon kívül letelepedési segélyre is számíthatnak — ennek összege egyébként 2000 és 10 000 forint között mozog. Vida Jánosné osztályvezetőhelyettes kérdésére a főiskolások elmondták a gyakorlaton szerzett tapasztalataikat, összevetették az elméleti képzést a gyakorlattal. Tihanyi Jenő főigazgató-helyettes megígérte, hogy a felvetődött gondokról tájékoztatja a tanszékvezetőket, szakbizottságokat. Molnár József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának személyügyi csoportvezetője ismertette az elhelyezkedési lehetőségeket. Mint kiderült, a tanácskozáson részt vett fiatalok többsége a félév befejezése és az államvizsga után Tolna megyében kíván elhelyezkedni. A vevők frontját a két eladó, Németh Mihályné és Moj- zes József tartja. Azt mondják, idejár az egész megye, de a napokban például Jugoszláviából is jöttek. A forgalom? Napjában összejön a tizennégy —tizenhatezer forint, s a vevők száma köznapokon száz-százötven körül, de ha piac van, eléri a kétszázat is. — Kétszáznál többféle vetőmagunk van — mondja Káldi Ferenc, s a polcokat rogyá- sig megtöltő színes zacskók felé mutat. Az ■ idős házaspár, a nyugdíjas sertésgondozó meg a felesége Decsről érkezett. — Nemcsak a magért jöttünk — jegyzi meg Nagy Jó- zsefné. — Vettünk a Korzóban egy nadrágot a páromnak, de azért ez volt a legfontosabb. a vetőmagbolt. íme ezt vásárolták: egy kiló dughagyma, ugyancsak egy kiló vetőborsó, aztán egy metszőolló is kellett, a régi csorbult helyett. — Lesz munka vele * — mondja Nagy József — amíg mindet elvetjük. Mindenesetre a borsóval kezdjük. Mifelénk már sok helyütt földben van. A bátai asszony, Gyugel Istvánná paradicsom, fejes káposzta, karfiol, uborka, borsó, paprika, cékla, sárgarépa, petrezselyem magját rakja a szatyorba. — Kétszáz öles a kertünk; sok kell bele — mondja. — Én csinálom majd. A férjem különben tsz-tag, én meg háztartásbeli. A boltban csak fémzárolt magot árulnak. A Vetőmagellátó kimért tasakokban, zacskókban szállítja az árut. Csak így lehet értékesíteni. A vásárolt tételek kicsik, háztájiba, konyhakertbe vesznek. Kilószám legfeljebb a borsót viszik. A bölcskei férfi két és fél kiló lucemamagot vett. — Vetésforgót csinálok — mondja. — Eddig a háztájinkban mindig csak krumplit, kukoricát termesztettünk. Jó lesz a földnek a lucerna. — Mi lesz a sok szénával?. — Hű, kitűnő eledel a disznóknak. A száraz lucernaszénát l'edaráltatom, s azt adom a süldőknek. Egy úttal több A Bocskai út nem tartozik a megyeszékhely legszebb útjaihoz. Eső után kocsi legyen az, mely végigmászik rajta a tengelyig érő kátyúban. A gyalogosoknak nem lehet okuk panaszra, hisz járda van, de rajtuk kívül legfeljebb a lánctalpas járművek küzdhetik le a sárakadályt. Ezen változtat most a tízfős Botos brigád. A TOTÉV betonozó munkacsapata két napja kezdte el, körülbelül egy kilométer hosszúságban a tar'ós betonú: építését. A beruházás csaknem másfél millió forintos költségű. Az újjávarázsolt utat május, iúuius első napjaiban adják át a forgalomnak. Foto: K. Z. Bujdos Imre táskába dugja a lucernamagot, azután kilép az utcára. — Milyen uborkát tetszik kérni? — kérdezi Némethné az előtte álló asszonytól. — Milyen van? Attól függ. — Fürtös, félhosszú, hosszú. — A félhosszúból kérek. Hogy a dughagyma? — Húsz forint. • — Sok... — De ez hőkezelt ám, nem magzik fel. — Akkor mégiscsak kérek egy kilót. A tengelic-szőlőhegyi asz- szony azt mondja, hogy magának viszi a munkát, mert amíg ebből az uborkamagból saláta lesz a vasárnapi csirkepaprikás mellé, sokat kell hajladozni, vesződni. — Ez az ára, hogy nem a boltba vesszük. Kövesi Józsefnéék kertje 250 négyszögöl Tengelic-Szőlőhe- gyen. Hogy az idén mi kerül a földbe? — Dughagyma, sárgarépa, uborka... Szóval, ami kell — mondja Kövesiné. Délig legalább ötvenen. hat- vanan megfordultak itt. Áru van, nem kell üres szatyorral hazamenni. Csak a hely szűk — panaszolják a boltiak, s amikor erről beszélünk, bólintanak a vevők is. — vj —
