Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

Földkóstolók Takarékos termelőszövetkezetek — Egy kóstolás tíz forint — ötévenként visszatérnek Ma már nem kell biztatni a mezőgazdasági üzemek veze­tőit arra, hogy ahol lehet ta­karékoskodjanak. Többféle módja van annak, hogy „meg­fogják” a közös gazdaság pén­zét. Újabban a földkóstolás révén érnek el jelentős meg­takarításokat. Az OMMI — Országos Mezőgazdasági Minő­ségvizsgáló Intézet — áll kész. ségesen partnerei szolgálatá­ra: „megkóstolja” a földet, s írásban nyilatkozik az ered­ményről. Arról van ugyanis szó, Tol­na megyében és másutt is a mezőgazdasági művelés alatt lévő termőföldek tápanyag­összetétele nem mindig ismert a gazdák előtt — ezért előfor­dulhat, hogy egy földterületre olyan növényt vetnek, amely­nek szükséges tápanyagokat nem tud ín fölvenni. Az OMMI arra vállalkozik, hogy meg­mondja a tsz-ek vezetőinek, Pro memóriám... Végleg elhallgatott egy öreg rádiókészülék. Kopott pléhdo- boza élettelen, kormos, porle­pett lámpákat, toldozott-fol- dozott skálazsinórt, tönkre­ment potmétert takarva né­hány napig még ott lesz majd a házilag eszkábált polcon — mint ahogy ott volt negyed­századig — aztán fölkerül a padlásra. Csorba köcsögök, tö­rött korsók, szúette rokkák, szétesett szövőszékek közé. Annak idején, új korában — sok fontolgatás, mérlegelés után — egy tehén árán vet­ték. Most már semmit se ér. Pedig nagyon sokat csavargat­ták. két fekete gombját, vál­tották a középhullámot rövid­re, keresték rajta Moszkvát és Münchent egyaránt. Műsorcímek, dallamfoszlá­nyok, mondattöredékek kava­rognak az emlékezetemben: Szív küldi szívnek szívesen ... Egy falu, egy nóta ... Moszkva, te csillogó drágakő ... Aztán egy döbbent októberi regge­len: ... ellenforradalmi cso­portok támadták meg középü­leteinket . .. Néhány hét mál­yva a tsz párttitkára majd bele­bújt a készülékbe, úgy figyelt: Marosán György beszélt. A szomorú vasárnap délutánok borongás hangulatába bele- belevillant a Kincses kalendá­rium Mehálya és Rózája. Máig fülemben cseng a jól ismert bemondói hang: ...termelő­szövetkezeti község lett... Minap, vacsora után egy új, sok gombos, URH-sávos, va­rázsszemes rádióról folyt a szó. Ez kerül a régi helyére. Bizto­san nagyon szén lesz, kedvéért talán a kis polcot is kicseré­lik. Már előre megszerették, pedig még nem lehet tudni, miről beszél majd. — 9V■ — az adott területen milyen ha­tóanyag-utánpótlást kell vé­gezni, hogy a kiválasztott nö­vény gazdaságosan legyen ter­melhető. A vizsgálatok sokrétűek, és alaposak— mint munkatár­sunkat az intézet kaposvári kirendeltségének műszáki ve­zetője Tímár Mihály tájékoz­tatta. Egy-egy vizsgálat kiter­jedhet a gazdaság egész terü­letére, de meg lehet rendelni egy-egy tábla .vizsgálatát is. A A szerződés értelmében a ka­posvári szakemberek nem in­gyen végzik , ezt - a .munkát. Egy hold „kóstolása” tíz fo­rintba kerül. Az eredménye­ket gondosan szerkesztett táb­lázatban juttatják el a meg­rendelőnek. Feltüntetik a ta­laj összetételét, milyen ható­anyagban szegény. így szinte tízholdankénti összeállításban közlik, hogy az adott terület­re mennyi nitrogén, kálisó, vagy foszfor szükséges ahhoz, hogy a növények a kellő táp­anyagot megkaphassák. Mondani sem kell, hogy a vizsgálatok révén rengeteg pénzt megtakaríthatnak a gaz­daságok. Ugyanis szinte kilóra ki tudják számítani, hogy mennyi nitrogén-, foszfor-, káliumtartalmú műtrágyát hordjanak a földre, a növény alá. A korábbi években az volt a gyakorlat nem egy gaz­daságban — és még ma is Az MSZMP Központi Bi­zottságának novemberi állás- foglalása meghatározta a Nép­művelési Intézet idei tenni­valóit is — nyilatkozta Ács Miklósné igazgató, a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — A tervek elkészítésénél súlyt fektetünk a munkásosz­tály, illetve az ifjúság műve­lődési viszonyainak pontos és körültekintő tisztázására. En­nek érdekében a Népművelési Intézet igvekszik összekapcsol­ni az elméleti kutatást a gya­korlati tudnivalókkal. Abból kiindulva, hogy a közművelő­dés bizonyos formái ma már nem eléggé vonzóak a közön­ség számára, a felnőttoktatás művelődésotthoni formáinak olyan újszerű formáival pró­bálkozunk, amelyek lehetővé teszik a hagyományok megőr­zése mellett új népszerű eljá­rások, módszerek bevezetését. Például viszonylag kis létszá­mú tanfolyamok szervezését javasoljuk, amelyek megköny- nyítik a munkások számára az általános iskolai bizonyítvány megszerzését. A dolgozók gim­náziuma anyagánál korsze­rűbb módszertani útmutatóval nyújtunk segítségét a tovább­tanulóknak. Egy másik terv a ott, ahol nem kóstoltatták meg a földet,— hogy a külörfféle hatóanyagot minden előzetes vizsgálat nélkül szórták ki. így előfordult, hogy egy hold­ra másfélszer annyi ható­anyag került, amelyre nem volt a növénynek szüksége, de előfordult, hogy olyan össze­tételű műtrágyát is kiszórtak, amely a földnek nem kellett volna, miután összetételében megtalálható. A napokban fejezték be a kanosvári szakembemk a ko- csolai és a várongi tsz-eknél a föld értékelését. Váronpon 1271 hektáron, Kocsolán 2200 hektáron végeztek minősítést. Korábban Regölyben, Mucsi- ban, Szakályban dolgoztak az OMMI szakemberei, — a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek legnagyobb megelégedé­sére. A szövetkezetek ötévenként visszahívják újabb vizsgálat elvégzésére az OMMI kapos­vári embereit. Ugyanis öt év alatt bizonyos változások kö­vetkeznek a szántóföldeken. Előfordulhat, hogy az addig alkalmazott eljárás miatt va­lamely hatóanyagból a szüksé­gesnél több gyűlik össze a föMön. s ezé'rt azt a fajtát ki­szórni már felesleges. A föl­dek min'ségi értékelése ilyen­formán je’entős megtakarítás­hoz juttatja a mezőgazdasági üzemeket. — Pj — fiataloknak könnyíti meg az átmenetet az egyik iskolatí­pusból a másikba; azok szá­mára, kik szakmunkásiskolá­ban szereztek bizonyítványt, néhány hetes gimnáziumi elő­készítők indulnak majd. Most dolgozunk azon, mi legyen a tananyag és hogyan lehet a legkönnyebben elsajátítani. Az utóbbi évek során egyre népszerűbbek lettek az ifjú­sági klubok. A legnagyobb gond azonban, hogy nem mindegyiknek van kellően fel­készült vezetője. Az Országos Pedagógiai Intézettel közösen a XIV. kerületben tanfolyam indul diák-klubvezetők részé­re. Ha az idei év eredménnyel jár, már kész anyagot tudnak biztosítani a klubvezető fiata­lok felkészítéséhez. Az év másik jelentős vállal­kozása abból a gyakorlati fel­ismerésből született, hogy napjainkban egyre nő a töme­gek érdeklődése a közhasznú ismeretek iránt. Ezért az inté­zet a XIII. kerületi József Attila művelődési házzal együtt nemrég kötőtanfolya- mot indított, ahol a kötőgép használatára, az ízléses mun­kára nevelik szakkAn?ett peda­gógusok az érdeklődőket. Rövid tanfolyamok, gimnáziumi előkészítők — munkásoknak Katolikus békemozgalmi vezetők a megyei tanács elnökénél Szabópál Antal a megyei ta­nács elnöke tegnap délelőtt fogadta a Tolna megyei Kato­likus Békebizottság vezetőit és választmányi tagjait. A be­szélgetés' során a megyei ta­nácselnök a megye társadalmi és gazdasági életéről, _a közel­gő tanácsválasztásokról, a ta­nácsok megnövekeöett szere­péről, a IV. ötéves terv me­gyei vonatkozásairól adott tá­jékoztatást. Szóba került, hogy a helyi feladatok megvalósí­tásában igen nagy szerepe van a társadalmi összefogás­nak, a helyi erőforrások feltá­rásának. A megyei tanácselnök szólt az állam és az egyház közötti jó viszony ápolásának fontos­ságáról és a kapcsolódó két­oldalú elvárásokról. A fogadáson Dömyei István szekszárdi apátplébános a me­gyei katolikus bizottság tit­kára ismertette a megyei ka­tolikus békebizottság munká­ját. Elmondotta, hogy a Haza­fias Népfronttal közösen tar­tott megyei gyűlések népesek, aktívak voltak, elősegítették a papság békemozgalmi munká­ját. társadalmi tevékenységbe való fokozottabb bekapcsoló­dását, népünk javát szolgáló együttműködés elmélyítését. A papság jóleső érzéssel veszi tudomásul a paook részére rendezett „Fórum”-szerű össze­jövetelek tartását. A beszélgetés befejezésekép­pen Dörnyei István apát és dr. Juhász Pál kanonok mondott köszönetét. A fogadáson részt vett Sá- rosdi Tibor, a megyei tanács vb. egyházügyi tanácsosa is. JEGYZET SZEHiPCSEISi Először, mikor hallottam, azt hittem viccelnek és át akarnak rázni. Végül is meggyőztek, mert név szerint felsorolták, hogy ki, ki helyett dolgozik, igen, pontosan így: a termelőszövetkezetben az egyik ember munkáját a másik végzi. A kirívó szabálytalan­ság az egyik — jóllehet nem egyedüli — Tolna megyei termelő- szövetkezetben szokás. Az történik ugyanis, hogy a tsz-tag helyett más dolgozik, az anyós helyett a menye, az asszony helyett a lánya. Ilyenformán a leány és a meny, akik nem tsz-tagok a tsz- tag szülőnek és anyósnak nyugdíjjogosultságot szereznek, még­hozzá úgy, hogy azok a tsz felé sem néznek. Nem tudva micsoda káosz lenne abból, ha egyszer csak úgy ötletszerűen cserélgetni kezdenénk a beosztásokat. Történetesen mondjuk az elnöki teendőket az elnök felesége látná el, a fő- agronómus helyett az anyósa tartana határszemlét. Nem biztos, hogy ez a fajta szerepcsere a legszerencsésebb lenne. Minden­esetre az „egyszerű" munkát, a kapálást, az egyelést, a zsáko­lást egyik ember helyett nyugodtan végezheti a másik: nem kell hozzá különösebb szakértelem, kapálni, szénát gyűjteni majd mindenki tud. Mégis joggal háborodnak fel a „helyettes tsz- tagok” miatt az emberek. Különösen azok, akik bedolgozó család­tagként évek óta egy egész ember munkáját végzik, s hiába kérik, hogy vegyék fel őket tagnak. A jogszabály értelmében csak a személyesen végzett munka után jár nyugdíj. Ez így igazságos, s például egy ipari üzemben el sem képzelhető másképp. Az említett Tolna megyei termelőszövetkezetben fittyet hánynak a jogszabályokra. Nem törődnek vele, hogy mi van pl. akkor, ha a helyettes tsz-taggal fejreáll a vontató, vagy valami baleset éri. Elképzelhetetlen pedig, hogy ne tudnák, mi a helyes és mi nem. Sokkal közelebb járunk az igazsághoz, ha feltételezzük: ebben a szövetkezetben teljesen mindegy, hogy ki dolgozik, a lényeg az, hogy a munkát időben elvégezzék. Röviden a végére járhatnánk a dolgoknak, ha elintéznénk azzal, hogy megállapítjuk: a szövet­kezetben szabálytalan az ügyintézés, ajánlatos lenne utánanézni az illetékesoknek. Csakhogy... Egészen másról, ennél sokkal több­ről van itt szó. A vezetőségnek tudni illik, hogy kik a szövetkezet tagjai és kik nem. Ha elnézik, hogy más dolgozzék a tag helyett, két eset lehetséges: fütyülnek a szabályokra, vagy nem tudják, hogy ki a tsz-tag és ki nem az. Az utóbbi szinte kizárt. Sokkal inkább való­színű az első eset. Tudják bizony, de még mennyire. Sőt. Azt is tudják, hogy a családi munkamegosztás kívánja meg a cserét: az idős asszony a ház körül dolgozik, a fiatal, aki jobban bírja a hajtást, a szövetkezetben dolgozza le a nyugdíjjogosultsághoz szükséges munkanapokat, éveket. Elvégre fiatal, ráér belépni, van még elég ideje ahhoz, hogy a maga nyugdíját is megsze­rezze. Ilyenformán egy ember két alkalommal szerezhet nyugdíj- jogosultságot. Némi seqítséngel persze: a tsz-vezetők hol egyik, hol meg a másik szemüket hunyják be. Csak azt nem tudja az ember, hogy müven kategófiába sorozza be: sógorság, komaság, emberség? Egyébként a könyvelésből, a nyilvántartásból az úr­isten se bogarássza ki, hogy ténylegesen ki dolgozott, hogy ki­nek a javára írták a ledolgozott munkanapokat. És itt van a dolog hátulütője. Ha a családtag belép a szö­vetkezetbe, a belépést követő egy éven belül megvásárolhatja a családtagként letöltött éveket úgy, hogy visszamenőleg befizeti a nyugdíjjárulékot. A nyilvántartásban a bedolgozó teljesítménye külön nincs feltüntetve, hisz nem a saját nevére, hanem vala­melyik hozzátartozó nevében dolgozott. A családtagnak tehát az évei elvesztek, odaajándékozta, nincs a földön olyan szerv, ame­lyik be tudná bizonyítani a követelést. A Társadalombiztosítási Igazgatóság üzemellenőrei rendszeresen felkeresik a szövetkezetét. Azt viszont tőlük sem lehet elvárni, hogy minden egyes dolgozót külön-külön személyesen megkérdezzenek és ellenőrizzenek, hogy tagként, bedolgozóként, vagy valaki helyett dolgozik. Az irodán pedig senki sem fog nekik szólni, lévén a szerepcsere szigorúan bizalmas, belső ügy. Mégis, mikor derül ki, hogy valami nincs rendjén? Egyes- egvedül akkor, ha a szövetkezet tagjai ahol kell, jelentik a szabálytalanságot. De hányán merik ezt megtenni? Hányán mer­nek uiiat húzni nz elnökkel a vezetőséngel, azokkal, akiknek kutyakötelesságük lenne egyszer és mindenkorra a dolgokat a helyükre rakni. V. M. Egy rég várt könyv : Vetési számítások Lassan megszokjuk már, hogy hektárban számolunk a kataszteri hold helyett. Ha termésátlagokról beszélünk, érezzük, milyen számok- fejezik ki a. kiemelkedő, a köze­pes, a gyenge átlagokat. De a gya­korló mezőgazdasági szakember nemcsak átlagokkal számol, hanem vetésipennyiségekkel is; azzal, hogy adott területre az optimális terméshez mennyi vetőmagot kell felhasználni — és ehhez kell pon­tosan beállítani a . vetőgépeket. Egy évvel ezelőtt írtunk arról, hogy a területátszámítási táblá­zatok mellé hiányzik olyan segéd­könyv, amely a vetőmag hektá­ronként felhasználandó mennyisé­gét foglalná táblázatba. A főagro- nómuáoknak a tervkészítés során emiatt rengeteget kellett számolni, az év folyamán felhasználandó vetőmagmennyiség tervezéséhez. Még €1ó, hogy segítségül felhasz­nálhatták a régi hold-vetőmagtáb- lázatot. De nemösak a tervkészí­tés miatt hiányoltuk az új táblá­zatot, hanem a növénytermesztő brigádvezetők érdekében is, gya­korlati munkájuk érdekében, mert rájuk hárul az olyan gyakorlati munka, mint a vetőgépek beállítá­sa -- tehát pemcsak az irodában kell a vetőmagtáblázat. Erre a segítőtárs kézikönyvre egy évet kellett várni. A Mező- gazdasági Kiadó most közreadja a Vetési számítások című könyvet — szerzői Bánki-Horváth János és Haffner András —, amely három részre tagolódva ismerteti a vető­mag, gomoly, dugvány mennyi­ségének kiszámítását megkönnyítő módszereket, a vetőgép-beállítás számításait, a módszereket össze­foglaló táblázatokat, a hektár- számításra vonatkozóan. A könyv birtokában a főagronómusoknak nem kell annyit bajlódniuk szá­molási feladatokkal, mint az el­múlt évben, de nyilvánvalóan hasznos segítőtársa lesz az alsóbb szintű vezetőknek is. Ncpiíjság 3 1973. február 81.

Next

/
Thumbnails
Contents