Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

Munkánál ünnepelt évforduló Tizenöt esztendős megyénkben a népi ellenőrzés Másfél évtizeddel ezelőtt, 1958. február 21-én ülést tar­tott Tolna megye Tanácsa. Ezen az ülésen választották meg a Tolna megyei Népi El­lenőrzési Bizottságot. — Lehetséges-e, hogy a né­pi ellenőrök egy-egy ügy elfo­gulatlan. szakszerű vizsgálata után a magasabb szervek eset­leges hibáit is feltárva, hatha­tósnak ígérkező javaslatot te­gyenek? — mondotta az emlé­kezetes tanácsülésen a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak akkori elnöke, ö maga határozott igennel válaszolt a kérdésre, s ugyanígy felelt fel­szólalásában Bogos Domokos országgyűlési képviselő, vala­mint Pintér Ferenc, Porcsa Fe­renc, Szalontai János, megyei tanácstagok. Igennel felelt a tanácselnök kérdésére az élet is ... Tegnap — szerdán — dél­előtt a népi ellenőrzés hősko­rát idézgettük dr. Tóth Bá­lintnak. a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöké­nek hivatali szobájában. Az évfordulóra emlékezve toppant be a megyei NEB egyik leg­régibb tagja, Váradi Sándor. — Valamennyien átéreztük annak a megtiszteltetésnek je­lentőségét, hogy népi ellenőr­ként dolgozhatunk, — mon­dotta. — Elménkben volt, amit Lenin tanított: „Az ellenőrzés kérdésének voltaképpen az a lényege, hogy ki és kit ellen­őriz, vagyis hogy melyik osz­tály az ellenőrző és melyik az ellenőrzött”. Még szinte hallot­tuk Kádár János elvtársnak azokat a szavait amelyekkel a párt elhatározása folytán a magyar népi ellenőrzés meg­szervezésére buzdított... Lel­kesedésben nem volt hiány, tapasztalatokban annál inkább, A népi ellenőrzés elődei — az Állami Ellenőrzési Központ, majd az Állami Ellenőrzési Minisztérium — más stílusban és hatósági jogkörrel dolgoz­tak, nekünk ki kellett alakí­tanunk saját munkastílusun­kat ... És ugyanakkor legyőz­nünk azt a furcsa, visszahúzó­dó meg nem értést — mi több: hellyel-közzel bizalmatlansá­got —, amellyel gyakran még hivatalos helyen is találkoz­tunk. Merkl Ferenc, a megyei NEB elnökhelyettese lép be, hóna alatt vékony dosszié: egy rövidesen induló vizsgálat szé­pen, pontosan kidolgozott té­materve. ö is régi népi ellen­őr. Még egy ipari üzem pénz­ügyi előadója volt, amikor NECS-tagként azt a feladatot kapta, hogy a szerfás istállók értékesítési körülményeit vizs­gálja egy építészmérnök kol­légájával. Azzal,, kezdte a lec­ke megoldását, hogy töviről hegyire kitudakolta — mi fán terem az újmódi jószágszállás... Még izzasztóbb előtanulmá­nyokat kellett végeznie annak a gépészmérnöknek, akinek egy községi tanács költségvetésé­nek ellenőrzése jutott osztály­részül. Oláh József, a Szekszárdi városi-járási NEB-elnök rá­kontráz az előbbi két kaland­ra: — Azé a bizottságé legyen a babér, amelyik gépjavítást el­lenőrzött vendéglátós és állat- tenyésztési szakemberrel!... Abból a koszorúból tán nekem is juthatna egy levél. Erre kirobban a nevetés. Persze, ami ma anekdota-téma, az úgy másfél évtizeddel ez­előtt lebírhatatlannak látszó gond volt. Nem azért, mivel napjaink ezerötszáz népi ellen­őre helyett csak ezerkétszáz dolgozott, hanem azért, mert lényegesen kisebb volt a szak­emberek száma. Ma már annyi •t. élet ezernyi területén jártas akember; hogy — átlagosan- csak minden második népi ellenőrnek jut minden évben feladat — A népi ellenőrzés iránt megmutatkozó bizalmatlanko­dást lényegében a második­harmadik esztendő végére si­került felszámolni. — latolgat­ja az időt Váradi Sándor. — Azok az intézkedések, amelyek megyénk kiskereskedelmi el­látottságára, majd az elektro­akusztikai fogyasztási cikkek garanciális idejének népi el­lenőrzési vizsgálatát követték, tízezreket győztek meg, hogy a népi ellenőr a rosszakaratú emberek kivételével minden­kinek jóakarója. Úgy tapasz­talom, a legutóbbi négy-öt év­ben már nem akad gazdasági vezető, aki reális megállapítá­saink helyességét megpróbálná elvitatni. — Sőt, sokan megköszönik, hogy a területükön talált hi­bákra figyelmeztettük őket, — fűzte hozzá dr. Tóth Bálint. — Ennek szinte természetes ve­lejárója, hogy a hibákat, — ha lehet —, már a vizsgálat idején megszüntetik. A népi ellenőröket övező tisztelethez kétségtelenül hoz­zájárult, hogy munkájukat az első perctől kezdve titokza­toskodás nélkül végezték. Meg­állapításaikat a vizsgált szer­vek elé tárták, a legfontosab­bakkal a sajtó útján is megis­mertették a közvéleményt, és ami igen lényeges: sosem mu­lasztották el, hogy a jobb munka érdekében javaslatokat dolgozzanak ki. Ezek a való­ban elvtársi tanácsok mindig szívesen fogadott észrevételek voltak a párt- és államhatalmi KEREKES IMRE: 5. A Nelli megvárt. Minthogy így hívják. Ült a portáspadon, ahogy ottmaradt. III. Téliesre fordult az idő. Ilyen­kor aztán szorul az éjjeliőr. Vág a hó, csap a szél, egy lu- csok az egész világ. Legfeljebb arra lehet számítani, hogy ilyen időben, amikor a kutyát se verik ki, az ember se vál­lalkozik tolvajlásra. Vagy an­nál inkább? A gyár négyszög alakban fekszik. Szabályosan, mint egy tégla. Ha már az ember éjje­liőr, annyiszor körüljárja, hogy a végén behunyt szemmel is elmenne a kerítés mellett. Akár a vak. De itt egy szemhunyásnyira se lehet megvakulni. Ha ez megtörténne, az éjjeliőr már nyugdíjba is mehet. Vagy kér­je át magát nappalra portás­nak. Az viszont nem mester­ség. Mire kell vigyázni nappal? Semmire. Nappal vigyázzon a tolvaj. De ki nem tudja, ho­gyan kell kijátszani a portást? Meg különben, annak a sze­mét is kilophatják, ha úgy esik. Az nem akkora szégyen. A portás éppen mondhatja, hogy hívták a telefonhoz, meg mit tudom én és már kész a helyzet. Ha tolvaj vagy, sétál­hatsz kifelé a kapun, tömött zsebbel. A jó szajré kis he­lyen is elfér. Az az igazi. A tolvajok pedig nagy zsebbel járnak. Az éjjeliőr az más. Éjjel nincs forgalom, lehervad az élet. egyedül maradsz. De leg­alább ura vagy a gyárnak. Igaz, nagyobb a rizikó. Ha leütnek, nincs segítség, de ha nem, te vagy a császár. Be­osztott nincs, de neked ge pa­szervek előtt, és nem egy kö­zülük jogszabályban realizáló­dott. — A NEB-ekhez érkező be­jelentések azt tükrözik, — fűz­te tovább a gondolatsort Merkl Ferenc, — hogy a lakosság a népi ellenőrzés feladatkörét nem téveszti már össze a piaci ellenőrével, az üzemi portásé­val, az adóhivatalnokéval. Ta­lán úgy fogalmazhatnám, hogy az emberek felismerték: a né­pi ellenőrzés témavizsgálatok keretében adhat a legtöbbet a közösségnek. — Pontosan ezért ajánl a párt, a tanács egyes témákat a népi ellenőrzés figyelmébe — így dr. Tóth Bálint. Most, ennek az írásnak vége felé hadd vallja be a krónikás, hogy csalódás érte a megyei NEB háza táján, — mivel nyo­mát sem látta annak a kis házi ünnepségnek, amire szá­mított. A megyei NEB-nél dol­goztak ezen a napon; éppúgy, amint a városi-járási NEB-ek- nél, a községi NECS-eknél. Bár a házigazdák úgy kíván­ták, hogy ne legyen ez a sze­rény beszámoló a sikerek fel­sorolása, néhány eredményről mégsem lehet nem beszélni. Papírra kívánkozik, hogy a Volán 11. számú Vállalat a népi ellenőrzés javaslatára tet­te kényelmesebbé autóbuszain az utazást az iskolások részé­re, hogy a MÁV ehhez hason­lóan indította meg a második gyorsvonatpárt Budapest és Szekszárd között — S ha már az utazásnál tartunk, megírni valót is mon­rancsolnak. Ha baj nélkül megvirrad, visszanézel a gyár­ra. meg az éjszakára. Valamit végeztél. Valamit kiálltál. Mikor a pusztaság felőli ol­dalon járok, felhajtom a gal­lért, meghúzom a nadrágszíjat szívom az orrom. A hideg még így is mar. Ilyenkor jó gon­dolni azokra, akik most állig felhúzzák a meleg paplant, meg a gépekre, a védett mun­kahelyen, míg kinn hull a hó, és veri a kerítés falát. A sö­tét ilyenkor már olyan sűrű, mintha felszállna az elolvadt hótól fénylő pocsolya. Az ilyen sötét a legrosszabb. A sár miatt ugyanis meg kell gyújtani a zseblámpát. Külön­ben nem tudod, mire lépsz. Szóval, az ilyen idő a tol­vajok paradicsoma. Hajtom magam előre, bokáig a sárban, fél kézzel a falat támasztom, a másikkal tartom a zseblámpát. Nincs isten, aki ilyenkor arra tud figyelni, ki lapul a sötétben. De ha senki nincs, aki ilyen­kor éppen itt lapul, valahol a vastag sötétség közepén, vagy a túloldalán, már biztosan ké­szül. Már éles a halef, nyitva a bicska. A tolvaj valahol már készül, figyeli a zseblámpát, nincs annál jobb céltábla. A tolvajnak könnyű, annak társa az éjszaka. Az éjjeliőr­nek még ennyi sincs. Ha ezt az estét megússza, holnap úgyis elkapja a gépszíj. — Most gyere, pajtás! — mondom. — Ilyenkor mutasd meg ki vagy. Semmi. Az ember pocsolyá­ból pocsolyába lép, a csizma­száron is befolyik a hóié, a vastag harisnya beszívja a nedvességet. — Tetvesek! — mondom, mert nincs, alti válaszoljon. dók — lapozott irataiba dr. Tóth Bálint. — Az idén für­dővonat indul Tolna megyéből a Balatonra; hogy induljon, a lakosság kívánságát a népi el­lenőrzés tolmácsolta a MÁV- nak. Azt, hogy honnan, hová, mikor — elmondják a vasuta­sok. — Úgy hírlik, hogy rövide­sen az üdültetés helyzetét is vizsgálja a népi ellenőrzés, — említettük. — Meg sem próbálom kita­lálni. hogy a közül a három­száz címből, ahová kérdőívet postáztunk, melyik informálta a Népújságot — viszonozta dr. Tóth Bálint — A kapott tá­jékoztatás helytálló. Vizsgála­tunknak az a célja, hogy a dolgozókat üdüléshez segítő gazdasági vezetőket támogas­suk nemes törekvésükben. _ Ha lett vqlná protokolláris ünnepség, akitor sem jutott volna senkinek cím, érem, ok­levél. Bármennyire elismert formái ezek a megérdemelt el­ismerés kifejezésre juttatásá­nak, a népi ellenőrzésnél is­meretlenek. A népi ellenőrzés olyannyira társadalmi intéz­mény. hogy másfél ezer Tolna megyei aktivistája mellett mindössze tizenhat függetle­nített dolgozója van, e tizen­hat egyike Pali bácsi, a me­gyei NEB hűséges gépkocsi- vezetője... És a népi ellen­őrök annyira egyek a dolgozó néppel, hogy külsőségek nél­kül is megérzik a tiszteletet, megbecsülést — és az ünnepi jókívánságokat... BORVÁRÖ ZOLTÁN Mire bedilizik az ember, rá­jön, hogy kár a szóért Hát ennyire lehet vinni. Felbuktam. A zseblámpa ki­lódul a kezemből, de tovább ég. Felkapom a földről, rá a fényt a csapdára. Mert csap­dát raktak, az nem vitás. Egy gerenda fekszik keresztben az úton. Hogy lehet ezt megfej­teni? Szóval, így állunk. Ott a nyom a kerítés tetején, a tég­lák éle letörve. Ott dobták át a gerendát. Még jó, hogy csak ezt az egy szálat. De ki hiszi ezt el? Egy gerendára nem pályázik senki. Vissza a gyárkapuhoz, éjnek idején a sötét udvaron át irány a kerítés. Ott a nyom, ahol átdobálták a gerendákat. Csakhogy nem most, hanem fényes nappal. Szóval, megint a gyáriak működtek. De ki hi­szi el ezt az éjjeliőrnek? — Tolvajlás — jelentem a telefonba a rendészeti veze­tőnek. — Elcsípted őket, Gáspár? — Napközben dobálták át a gerendát, sötétedéskor meg­fújták. — Az öreganyád! Nem kép­zeled, hogy fényes nappal, a rendészek orra előtt, ki lehet dobálni a gyárból 15 geren­dát? — Pedig így volt — Térjünk a tárgyra. Szóval, nem csípted el őket? — Nem. — Fenyegetve érzed magad? — Mitől? Az ellopott geren­dáktól? — Akkor jó. Ráérünk reggel felvenni a jegyzőkönyvet. Reggel meg kell vámom a rendészeti vezetőt Jelentem majd újra az esetet Fel is ve­szik a jegyzőkönyvet, de a vé­gén ott lesz a megjegyzés: „Az elmondottakkal ellentétben éj­szakai betörők hatoltak be a nyíláson és kijátszva az éjjeli­őrt, 10—15 gerendát elvittek. A kár kb. ezer forint* Leoltom a villanyt a por­tásfülkében. Még meg se me­legszem, csöng a telefon. Mi a fene mondom, ki lehet az, hacsak a Nelli nem hív. Bő? A fogyasztók védelmére : Korszerűsítik a fűszerek szabványát Az ételek ízesítéséhez Ma­gyarországon kapható több mint 30 féle fűszer a korszerű táplálkozás fontos kelléke. Az utóbbi években jelentősen emelkedett a fűszerek forgal­ma, s jelenleg már évi 200 millió forint értékben vásárol­ják a háziasszonyok. A meg­változott igények miatt, s a fogyasztók fokozott érdekvé- delmében a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal elhatározta: mó­dosítja a fűszerekre érvényes^ 20 évvel ezelőtt megszabott előírásokat. Az új szabvány fokozott szi­gorral írja elő a szavatossági idő felírását minden egyes fűszert tartalmazó tasakra. Emellett az előrecsomagolásra, a mintavételre és a vizsgálati módszerekre is szabványt dol­goznak ki, amely az ellenőrök munkáját egyszerűsíti. Az új szabvány segít megakadályoz­ni, hogy a boltok polcain csök­kent értékű fűszer várjon el? adásra. Jelenleg már hétféle fűszert árulnak az új szabvány elő­írásai szerint, egyebek között a köményt, a majoránnát és a koriandert A szabványügyi hivatal a továbbiakban még 25-féle fűszerre akarja kiter­jeszteni az új előírásokat, töb-' bek között, Ceylonból szárma-' zó teára és a Kínában vagy a Fülöp-szigeteken termesztett fahéjra. högés a vonalban. Rögtön le­esik a húszfillér, huligánok szórakoznak. — Szeretnélek látni... — mondom. Aztán melléteszem a kagylót. A technikához érteni kell. A közelembe viszont nem merészkednek. Tudják, hogy stukker van a farzseb­ben. Meg aztán már nem is vagyok egyedül, mert a talpon­állóból kilép a Lipták úr. Sza­porán halad, mert nyomában a huligánok, de az is lehet, hogy a szeszgőz hajtja. Mégis utolérik, váltanak is vele né­hány szót, de az igazság ked­véért, egy ujjal sem nyúltak hozzá. Slezáknét viszont a fal­hoz nyomták, és csak akkor engedték tovább, amikor meg­bizonyosodtak, hogy nem érde­mes. Viszont megkínálták egy szivarral. Vesztükre. Slezákné ugyanis Csongort szív az utób­bi időben. Mire kis kofferjá­val megjött Richter úr, a csa­pos, már az egész társaság el­pucolt. Vajda úr. a Közért­vezető, viszont bekopogott hoz­zám, nem tudnék-e egy szá­zast váltani, a taxisnak nincs aprója. Ma éiszaka ismét Er­délyi úr, a festő, vitte el a pálmát. A tinédzser mucusok tolták haza a hóna alatt tá­mogatva. Még szerencse, mert ha ez nincs, a vállalati darus­nak kellett volna telefonál­nom, hogy emelie be a máso­dik emeletre. Igv legalább a családjának megvolt a napi öröme. Szóval, helyreállt a rend. IV. Karácsony előtt szerettem volna kivenni a szabadságom. A munkaügyis lebeszél. Az ünnepek alatt éjjel-nanoal üres a gyár. Lehet, hogy iga­za van. Nekem így is jó. Azt mondja, hogy jövőre is kive- hetem az idei szabadságom. Tudja ő jól, miért mondja. Ki talál ilyenkor két hétre éj­jeliőrt? Viszont két hét alatt, ha nincs éjjeliőr, elhordják innen még a portásfülkét is. Vagyunk néhánvan, akiket nem lehet nélkülözni. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents