Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-20 / 42. szám
A termőföld pusztulása Vietnamban Vietnam földjén véget ért a több évtizede tartó pusztító háború. A 320 ezer négyzetkilométer területű (VDK és Dél- Vietnam együttesen) országra több bomba hullott, mint a II. világháború összes hadszíntereire — olvashattuk a napilapokban. Talán kevesen gondolnak arra, hogy a hihetetlen pusztítás, amit e szörnyű bombázások az emberéletekben és a városokban okoztak, csak egy része annak a mérhetetlen kárnak, amit ez a háború Vietnamban előidézett. A TERMŐFÖLD — TERMÉSZETI KINCS A termőföld minden ország egyik legféltettebb természeti kincse, hiszen közvetlenül vagy közvetve szinte minden táplálék forrása. Különösen féltett kincs ez egy olyan ország számára, melynek termőföldje csak alig több, mint hazánké, de ezen a mienknél négyszer nagyobb népesség, kb. 40 millió ember élelmiszerét kell megtermelni. A bombázások elsősorban Vietnam mezőgazdaságilag legértékesebb és legkulturáltabb területeit, a Vörös Folyó és a Mekong deltavidékét érintették. A rombolás közvetlen hatásáról nap mint nap értesülhettünk a hadijelentésekből. A lebombázott gátak és öntözőberendezések több ezer hektár termőföldet juttattak víz alá. A pusztító áradások szennyes iszappal borították el a földeket, máshol elsodorták a talaj értékes felszíni rétegeit. A bombatölcsérek lehetetlenné tették a földművelést, a vízlevezetést, az anyagszállítást, a gátak kijavításához. A lombtalanító vegyszerekkel tönkretett hegyvidéki erdők nemcsak a növényzet teljes pusztulását jelentették. Az erdők többé nem fogták fel az esős évszak felhőszakadásainak vizét, és a lejtőkön szabadon lerohanó ár magával sodorta a hegyvidék termőtalaját. Talán még e közvetlenül lemérhető pusztulásnál is nagyobb az a kár, ami csak most, a háború befejezése után meginduló mezőgazdasági termelésnél fog mutatkozni. Az évezredes agrárkultúra alapja, a termőtalaj szinte minden alkotóeleme kárt szenvedett. A mérges vegyszerek és a bombázások a növényzetet és a talaj állatvilágát nagymértékben elpusztították. A növények révén a szervesanyag- utánpőtlás, az állatvilág révén pedig ennek lebontása szűnt meg. Mivel a talaj tápanyagtartalékának nagy része szerves anyaghoz (humusz) kapcsolódik, a biológiailag inaktív talajok termőképessége nagymértékben lecsökken. A BIOLÓGIAI EGYENSÚLY HELYREÁLLÍTÁSA A biológiai egyensúly visz- szaállítása a talajban igen lassú folyamat, még optimális körülmények között is. Vietnam termőföldjei pedig nemcsak biológiailag szenvedtek károsodást. Az ősi, felszíni vagy árasztásos öntözésre berendezett területeken a domborzat kismértékű változása is katasztrofális lehet. A lerombolt gátakon túl, a bombatölcsérek milliói teljesen megváltoztatták a felszín arculatát. Megváltoztak a lefolyásviszonyok, a talajvíz szintje, a talajok vízgazdálkodási tulajdonságai. A bombák be- csanódása következtében a terméketlen altalaj, vagy alapkőzet a felszínre került és olyan keveredés állt be, ami a talajszintek folytonosságát megszakította. A talajkeveredés mértékét elképzelhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy Vietnam földjének minden négyzetkilométerére átlagosan több, mint 30 tonna bombát dobtak. A mezőgazdaságilag értékes, sűrűn lakott területek pedig az átlagnál jóval többet szenvedtek a légitámadásoktól. A vietnami termőföld bioló- g'ai. fizikai állapota tehát erősen leromlott. Valószínűnek látszik, hogy a kémiai szeny- nveződés is erős. részben a hagyományos robbanóanyagok káros égéstermékeitől, részben oedig a mérgező vegyszerektől. A talajok egyik jellemző tulajdonsága ugyanis az, how ideeen anyagokat hosszabb-rövidebb ideig megkötik. Kérdés, hogy a gátak helyreállítása és a tereprendezés, a bombatölcsérek eltüntetése után mennyi idő szükséges a termőföld regenerálásához, sőt, helyenként egyáltalán regenerálható-e a termőföld. tíZ ÉV A folyóvölgyekben, a síkságokon a bombák Ütötte sebhelyek még nagyon sokáig éreztetik majd terméscsökkentő hatásukat. A tönkretett talajokon a leggondosabb agrotechnika alkalmazásával és bőséges műtrágyázás mellett is évek szükségesek ahhoz, hogy a termés elérje a háború előtti szintet. Hazai példákat figyelembe véve, amikor a helytelenül kivitelezett meliorizáci- ós munkák (sáncolás, teraszolás, terenrendezés) alkalmával a feltalajt elvékonyították, vagy elhordták, a terméscsökkenés legalább 10 évig érezhető volt. Ez az idő minden valószínűség szerint Vietnamban sem lesz rövidebb. A hegyvidék erodált talajtakarója pedig talán soha nem pótolható. Az NDK-ban, és újabban hazánkban is folyó rekultivációs kísérletek (bányák meddőhányóinak mezőgazdasági hasznosítása) azt mutatják, hogy ez az eljárás még a mi éghajlati viszonyaink között is igen költséges és nehéz. A mediterrán országok és a közel-kelet országainak példája pedig azt mutatja, hogy az erdőktől megfosztott lejtők elpusztult talaját nemzedékek hosszú sorának megfeszített munkája sem teremtheti újjá. Ez a tény annál is szomorúbb, mert a termőföld, ami a mezőgazdaság legfontosabb termelőeszköze, abban különbözik a más termelőeszköztől, hogy újbóli előállítása nem lehetséges. Az elpusztult vietnami termőföldeket nem lehet visszaszerezni sem segélyekkel, sem háborús jóvátétellel. KEREKES IMRE: '£>m ife Mér c A mucusok pedig azt szeretik, ha tíz utón viszik őket a presszóba, fizetik nekik a féldecit. söröznek velük, zenére rángatják őket. Közben telefújják füsttel a helyiséget, negyedóránként kiszaladgálnak. Ha belejönnek, az illetőt még befűzik, jöhet a zöld- szilváni, vagy a domoszlói és az istennek el nem mozdulnak onnan, míg egy ujjnyi van az üvegben. A végén még kávét is isznak, asak aztán zötyög- nek el a villamoson. Ezt az életet nem az éjjeliőrnek találták ki. Még szombaton sem. Mert például a betörők se tartanak szabad szombatot. így aztán szombat éjjel is meg kell kerülni a gyárat. Még vasárnap is. Igaz, meg is fizetik. Már ahogy. Pedig a személyzetis is tudja, meg a munkaügyes is, hogy a jó éjjeliőr aranyat ér. Ha a bérelszámoló rosszul ad össze, abból nagy hiba nincs. Könnyű az ügyet helyrerázni. Mert az hétszentség, hogy nem a dolgozó javára téved. De az éjjeliőr nem tévedhet, vagy ha így van, azt már nehezebb helyreütni. Ezért aztán jobb, ha nem a mucuson jár az esze, meg a szeme, hanem a környéken. Szóval, ha figyeli a mozgást a gyár körül. Az a lány, akiről szó van, már az első este odapörkölt, ahogy meglátott a porta előtt. — Magát aztán jól itthagyták... DR. MAJOR ISTVÁN egyetemi tanársegéd Mi a fene, gondolom, még nem is láttalak, már így rámnyitod a szád. Csak ránézek, végig a figuráján. Az ilyen új személlyel ne diskuráljon az ember, mert lehet, hogy tegnap még az URH-val volt ügye. Aztán mégis: — Aki féltékeny — mondom —, az maradjon. — Oda ne rohanjak! —Csak így. Az arcát tisztán láttam, ahogy elővillan. — Ha máskor nem volnék itt, a kerítés mellett vagyok található. — Ne szaladjam körül a gyárat? — Még az ujjaival is játszott hozzá a levegőben. — Csak úgy mondom... — És ha megpróbálom? — rittyent oda nekem. Menj már, kisanyám, mert még valaki meglát, hogy itt csináljuk az arénát. Más se kell nekem. Ha az éjjeliőrt nem veszik komolyan, leteheti a lantot. Meg kell hagyni, figurája aztán van. Még a kabátja is mini. De van is mit mutogatnia, nem mondom. Lehet olyan jó harmincas. Csak beszél, gondolom, mert annyit az is tud: mikor lehet egy ilyen poszton bulizni? A villanyfőzőre készítem a vizet, mert az éjjeliőrnek az a legjobb, ha teázik. Ez ébreszt is, melegít is, orvosilag is tanácsolható. Már ki is ment a fejemből ez a mucus, amikor valaki beszól a portásfülke ablakán: Hidak a Ma folyón Lefújták az utolsó légiriadót, eldördültek a győzelem tiszteletére adott díszlövések. Bekövetkezett a várva várt békeidőszak amiről Ho Si Minh a következőket írta: „Amint beköszönt a béke első napja, azonnal elkezdjük az ország helyreállítását, hogy az még nagyszerűbb és még szebb legyen”. Ezekben a napokban Hanoiban, más városokban és falvakban a kerékpárosok puska helyett csákányokat és lapátokat visznek magukkal. Akik tegnap még katonák voltak, ma építőmunkásokká váltak, számuk napról napra növekszik. A békés munka katonái ők. akik nemcsak helyreállítják a lerombolt épületeket, hanem újakat is építenek: lakóházakat, iskolákat, kórházakat. A vietnami nép minden erőfeszítését arra irányítja, hogy a bombakárosult családokat fedél alá juttassa. Hanoi építőmunkásai például vállalták, hogy az év első negyedében 20 000 négyzetméter ideiglenes lakást építenek, ugyanennyi lakóterülietű romos lakást helyreállítanak, üzembe helyezik a szétdúlt kórházakat, iskolákat és főiskolákat. Háromezer fiatal önkéntes dolgozik nagy lelkesedéssel a fővárosi építkezéseknél. A Vietnami Demokratikus Köztársaság pártja és kormánya a béke helyreállítása után azonnal fontos feladattal bízta meg a hídépítőket: a lehető legrövidebb idő alatt ki kell javítani az amerikai légierő által megrongált hidakat S máris érkeznek a jelentések: a hidakat egymás után adják át a forgalomnak. A demokratikus Vietnam főútvonala az úgynevezett 1. számú műút. Az út keresztezi a Ma folyót, amelynek hídjait tavaly nyáron az amerikaiak lebombázták. Dong Hoy városból, valamint a környező községekből 230O-an vettek részt a híd kijavításában. A hidat határidőre át is adták a forgalomnak. A háború utáni első napokban élő országnak egyik problémája: ruházattal kell ellátni a lakosságot. Nam Dinh városban a VDK egyik legnagyobb textilkombinátjában, vállalták, hogy még ebben az évnegyedben 150 ezer méter szövetet gyártanak terven felül. Miután az üzem a háború alatt csaknem teljesen elpusztult, nagy részében folyik a szorgalmas, helyreállító munka. A kombinát dolgozói és az ide érkező építőmunkások eltakarítják a romokat, ideiglenes helyiségeket állítanák fel a berendezések részére. A gyár kapuihoz szinte óránként érkeznek a teherautók, szövőgépekkel. Már a béke első napjaihan 120 szövőgépet indítottak be, s rekordgyorsasággal javították ki a gyár üzemeltetéséhez szükséges berendezéseket. A napi jelentések rendszeresen arról emlékeznek meg, hogy a szövő- és a javítóműhelyek sikeresen teljesítik a feladatokat K. BOBROV (APN — KS) — Na híres, fő az a tea? — Ez nem önkiszolgáló — mondom — aki teát akar, az jöjjön be. Visszajött a minis. Pali legyek, ha nem igaz, ahogy letette a kabátját és ott állt előttem a testhezálló pulóverben, olyan szag lett az egész portásfülkében, mintha összetörtek volna egy kölnisüveget — Ez az irodád? — Ez — mondom —, meg az egész gyár. — Van még a gyárban valaki? — Egyéb se hiányzik. — És ha jön a razzia? — Nem lebuj ez, csak portásfülke. — Már úgy értem, ha jön az ellenőrzés. — Van eszükbe, örülnek, ha akad egy őr. — Mármint™ — Mármint én. — Na akkor, én most a legjobbkor jövök, mi? — Hát éppen nem rosszkor. Az első kör csak úgy tizenegy után történik. — Az első kör? — Megkerülöm a gyárat. — Én addig mit csinálok? — Megvársz, ha akarsz. De ha nem, jöhetsz velem is. Nevettünk. így történt az eset. Megittuk a teát, aztán ültünk a portáspadon. Szüntelenül kérdezett, hogy tulajdonképpen mire kell vigyázni az éjjeliőrnek. Később eloltottuk a villanyt, a sötétben társalogtunk. A téma nem tartozik a kívülállókra. Aztán elindultam, hogy megkerüljem a gyárat. Ö meg ott maradt a portáspadon. Ha van isten, gondoltam, akkor most szóval tartja a tolvajokat. Jól kiléptem, bár arra gondoltam, hogy úgyse vár meg. Mindenesetre váratlanul alakult ez az éjszaka. A hosszú házsoron egyetlen ablakot ki nem nyitottak, hogy szellőztessenek. A Richter úrnál nem volt se kis bőrőnd, se bevásárlószatyor, de amikor a kapuhoz ért, szétnézett, a belső zsebéből kirántott egy üveg Kőbányait, és jól meghúzta. Zugivó. Vajda úr. a KÖZÉRT- es, ezúttal nem taxin, hanem gyalog érkezett Válik. Fütyö- részve eltűnt a kapu alatt. És amire nem tudom mikor volt példa, Erdélyi úr, a festő, megállt a kapuban és töprengett, hogy továbbmenjen-e, de aztán legyintett a levegőbe és befordult a lépcsőházba. Lip- ták úr nem is mutatkozott Tölcsváry Adrianne viszont a szokott időben megjelent, pórázon a daxlivaL A legjobbkor, mert alighogy kilépett, Beleütközött Slezáknéba. Ettől úgy félrevágta a fejét, mintha valaki vezényelt volna neki. Pedig már jól benne jár a korban. Hiába, ő már soha nem érti ezt a világot (Folytatjuk) 1973. február 20.
