Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-20 / 42. szám
t Pártsxervexés — pártirányítás Centralizmus és demokratizmus Egy párttaggyűlési hozzászólásban hangzottak el a következő szavak: „Az utóbbi időben már eleget beszéltünk a demokratizmusról, most a centralizmus erősítésén van a sor.” A Központi Bizottság 1972. novemberi határozatának értelmezésével kapcsolatban fogalmazódott meg ez a vélemény, amit — érthetően — nagy vita követett. A legélesebb ellenvéleményt az említett hozzászólás azzal váltotta ki, hogy megengedhetetlenül elszakította és szembe, állította egymással a demokratikus centralizmus két oldalát. Helyesen mutattak rá a vitában, hogy a két oldal feltételezi egymást, egységet alkot, s egyiket sem lehet a másik nélkül, különösen pedig a másik rovására fejleszteni. Eddig sem az volt a probléma, hogy nagy teret kapott a demokratizmus fejlesztése, hanem az, ha egyidejűleg egyes helyeken nem fordítottak gondot a centralizmus következetes érvényesítésére is. A pártnak eddig is az volt az álláspontja, hogy a pártdemokráciát csak a demokratikus centralizmus keretében lehet és szükséges fejleszteni, ,s a másik oldalt, a centralizmust sem szabad elhanyagolni. Ugyanez áll most a centralizmus erősítésére is. „Akkor hát mi most az újszerű ebben? — vetődött fel a kérdés az említett taggyűlés vitájában. — A Központi Bizottság határozata ezek szerint semmi újat nem tartalmazna a centralizmussal kapcsolatban?” Úgy vélem, helyesen érveltek azok, akik úgy foglaltak állást, hogy e tekintetben is újszerűi mozzanattal találkoztunk a határozatban. Azzal, hogy a X. kongresszus határozatainak következetesebb végrehajtásáért száll síkra és nagyobb határozottságot követel a párt politikájának egységes értelmezésében, kétségtelenül a centralizmus erősítését is hangsúlyozza. A centralizmus erősítését jelenti az is, hogy a pártegység összetevői közül nagyobb követelményeket támaszt a pártpolitika gyakorlati megvalósítására irányuló cselekvési egységgel szemben. A centralizmus értS erősítéséhez, a félreértések elkerülése végett, két megjegyzés kívánkozik. Először is: nem arról van szó, mintha ezek az új mozzanatok a demokratikus centralizmus értelmezésének valamiféle elvi revideálá- sát jelentenék. A demokratikus centralizmus fejlesztésére irányuló eddigi törekvéseink egyáltalán nem voltak hibásak. és ezért nem is szorulnak korrekcióra. A centralizmus erősítése tehát nem azért szükséges most, mintha eddig „túltengett” volna a demokratizmus, hanem mert egyes területeken a X. kongresszus határozatainak végrehajtása vontatottan. következetlenül történt, helyenként a gyakorlat nem mindenben felelt meg a párt politikai irányvonalának. Súlyosan téved azonban, aki úgy képzeli, hogy most háttérbe szorulhat a demokratizmus és mindenekelőtt a pártdemokrácia fejlesztése. Erről nem lehet szó, ha felelősség- teljesen akarunk érvényt szerezni a kongresszus határozatainak. A Központi Bizottság határozatából következően most a demokratizmusnak azokat a lényeges elemeit szükséges erősíteni, amelyek fokozzák a párttagság politikai aktivitását, szélesítik bevonását a végrehajtás e'l enőrzósé- be. Hiszen munkánk eredményessége most nagyban függ attól, mennyire tudjuk politikai céljaink megvalósítását az egész párttagság, a dolgozók széles tömegeinek ellenőrzése alá helyezni. Ez nem jelent semmiféle bizalmatlanságot az intézményi, vállalati vezetőkkel szemben, de bármilyen tökéletesen is végezzék munkájukat, nem pótolhatják ezrek és tízezrek kritikai észrevételét, minden lényeges részletre kiterjedő figyelmét. A politika milliók ügye — abban az értelemben is, hogy csak azok tevékenységében valósulhat meg. Ahogyan nem nélkülözhető^ a termelésben, úgy a vezetésben sem pótolhatja aktív közreműködésüket semmilyen más módszer. A demokratizmusnak számos olyan eleme van, amely a legszervesebben kapcsolódik az eredményes végrehajtáshoz, az egységes cselekvéshez. Ilyen például a jó tájékoztatás, amely sokoldalú és tartalmas választ ad az embereket foglalkoztató miértekre, ismerteti a végrehajtási megoldásokkal kapcsolatos elképzeléseket. A Központi Bízott-* ság határozata nyomán az állami-társadalmi intézmények, vállalatok vezető szervei különféle intézkedéseket dolgoznak ki a X. kongresszuson meghatározott politikai célok hatékonyabb megvalósítására. Ezek az intézkedések a párt- szervezetek. a párttagok politikai mozgósító munkájával válnak az emberek meggyőző- déses tevékenységének programjává. Ezzel kapcsolatban nem téveszthetjük szem elől, hogy ami a vezetők számára egy döntéssel kapcsolatban magától értetődő, nem valószínű, hogy minden párttag számára is ugvanilven nyilvánvaló. Gondolni kell rá. hogy a sokféle döntési lehetőség között megfelelő tájékoztatás híján aligha igazodnak el, s enélkül a meghozott intézkedés mellett sem tudnak síkra szállni. Ami pedig a demokratizmus olyan elemére vonatkozik, mint a párton belüli viták, itt is sajátos módon és bizonyos tekintetben újszerűén jelentkeznek a feladatok. Ma elsősorban az olyan vita vezet célhoz, amely a végrehajtás legelőnyösebb és legkedvezőbb feltételeit tárja fel, ami nem elodázza, hanem meggyorsítja a cselekvést, a feladatok megvalósítását. Most, amikor számos konkrét intézkedés kidolgozására kerül sor, óriási jelentőségű a párttagság véleményének számbavétele. A különböző tanácskozások, megbeszélések annál inkább szolgálják politikai céljainkat, minél inkább felszínre hozzák a párttagok észrevételeit, gondolatait. Az ilyenfajta viták szintén fontos alkotó elemei a demokratizmusnak, s ebben az értelemben nélkülözhetetlen feltételei a centralizmusnak. A demokratizmus fejlesztése útján biztosítható az a légkör, amely növeli a vezető posztokon dolgozók felelősségét a munka jobb megszervezésében. Ez is a két oldal egységét tükrözi. A demokratikus centralizmus elve biztosítja cáriunkban az eszmei-politikai-cselekvési egységet, amely erejének, ütőképességének legfontosabb feltétele. Ezért továbbra is együttesen ^szükséges fejlesztenünk, erősítenünk a demokratikus centralizmus mindkét oldalát. Csafc” az sz Kedden, február 13-án kb. 19.20 perckor a Magyar Rádió Kossuth adásában arra figyeltem fel, mikor a riporter úgy vezette be a riportját, hogy valamely budapesti közlekedési vállalatot látogatott meg, és más illetékesek hiányában „Csak” az szb-titkárral tudott beszélni. Figyelve a riportot az a megállapításom, hogy az szb titkára a feltett kérdésekre — gazdasági, szervezési, politikai — megfelelő, teljes mértékben kielégítő választ adott. Egyébként ezt igazolja az is, hogy a riport a nagy nyilvánosság előtt elhangzott. Azóta — de azt megelőzően is — néhány megyénkén belüli szb-titkárral beszélgettem és az a véleményem, hogy az úgynevezett „csak” szb-titkár teljes mértékben alkalmas arra, hogy az üzemi négyszög bármely tagjának hiányában megfelelő tájékoztatást adjon akár a rádió- riporter, akár a sajtó képviselőjének, szerkesztőjének kérdéseire. Szakszervezeti bizottsági titkáraink ma már a legfőbb kérdésekben egyenrangú partnerek a gazdasági vezetéssel és ha nem is számszerűen és ha nem is pontosan, de a szükséges információkat mindenkor meg tudják adni. Meg tudják adni annál is inkább, mert a többi vezetőkkel személy szerint vagy testületileg, alakítói a munkamorálnak, a munkafegyelemnek, részt vesznek a tervek kidolgozásában mozgósítanak a végrehajtásra, részt vesznek az értékelésekben. Végeredményben nyugodtan lehet hozzájuk fordulni, nem „csak” szb-titkárok. KÖRÖSI ISTVÁN SZMT közgazd. biz. vez. Megyénk fiataljai méltóak akarnak lenni a bizalomra Hogy mekkora a választó- polgárok között a harminc éven aluliak száma, nehéz lenne kideríteni, de talán nem is fontos. Mert a számarányokhoz ragaszkodó statisztikákkal végeredményben mindent ki levet mutatni, ugyanannak a dolognak a színét is, vissza iát is. Azonban mégsem közömbös, hogv egy-egy társadalmi réteg müven mértékben veszi ki részét a társadalom életéből, formálásából, s ez a szerep megfelel-e számarányának. Annak mindenesetre örülni kell — ez Benizs Sándornak, a megyei KTSZ-bizottság titkárának is a véleménye —, hogy már az 1967-es tanácsválasztásokon 10,3 százalékról 13,7 százalékra nőtt a községi tanácsokba beválasztott fiatalok száma. A városi tanácsnál még nagvobb az ugrás, 5,7 százalékról 15 százalékra, hogy a megyei tanácsról ne is beszéljünk, ahol a megelőző ciklusban mindössze 4 százalék volt a harminc éven aluliak aránya, ezután pedig 13 százalék lett. — Rendkívül kedvező előre, léoés volt. Tanácstagjaink általában KISZ-vezetőségi tagok is, igy az ifjúsági szervezet és az államhatalmi szerv együttműködne biztosított — mondja Bernds Sándor. — És megfeleltek ezek a fiatalok a bizalomnak? — óhatatlanul kikívánkozik a kérdés. — Azt hiszem, igen. Persze fiataljaink bizonyos értelemben hátrányban vannak a nagyobb élettapasztalattal, nagyobb rutinnál rendelkező idő. sebb tanácstagokkal szemben. De hallatták hangjukat, elmondták véleményüket, kén- viselték a község fiataljainak érdekeit. Hadd teavem hozzá, azoknak a fiatotoknak a száma. akik ténvlegesen ré«zt vesznek a tanácsok munkátá- ban, lénveg°sen na«vobb. mint a tanácstagoké. Ugvanis a megvei tanács és néhány n!">vIr'To^oi teodes rejlett működik ifid sáv; bizottság. Ennek a bizottságnak véleményezési java van az egyes döntések meghozatalának előkészítésében. Ezek a bizottságok hivatottak arra. hogv az ifjúsági törvénv előírásainak megvalósítását kísérjék figyelemmel a tanácsok munkájában. Fi «velőmmel kísérik az ifjúságpolitikai alap felosztását. azt. hogv mire hogyan történik a felhasználása. A KlSZ-szerve- zet véleményét a tanácsok minden esetben kikérik és ez a vélemény meghatározó sze- reoet kan a realizálásban. Nagyon sok községünkben minden olyan kérdés megtárgyalására, amely a fiato’ságot érinti, meghívják a KISZ-tit- kárt is, akár tanácstag, akár nem. — A bizalom tehát adott, és a fiatalok...? — Érzik a felelősséget. Természetesen hiba lenne egy huszonéves ifiúval szemben ugyanolyan követelményeket támasztani, mint egy idős, tapasztalt, nagy gyakorlattal rendelkező emberrel. De mi á megyei szerv is igyekszünk segíteni olyan taglóinknak, akik most már a község társadalmi. nolitikai. közigazgatási életének irányításában ' is rés^t k"ougk. Már az 196f-es választások előtt is szerveztünk a jelölő gyűléseken megválasztott fiatalok számára tanfolyamok abol államigazgatási kérdésekkel ismerkedtek. Most erre ismét sor kerül. Ha lesznek fiatalok, akiket a jelölő gv’*iógeri a11ral- masnak találnak arra, hogy felvegyék a jelöltlistára, számokra háromnapos tanfolva- mot szervezünk Dombor'ban. Reméljük, lesznek, akik elnyerik a választók bizalmát. — A fiatal tanácsterek hogyan kötődnek a KISZ-hez? — A levutóhbi jelölésnél a Hazafias Népfront szervernek munkájában a KISZ is részt vett. Figyelembe vették a mi javaslatainkat is. Feltehetőleg ugvanfgv lesz ez a mostani tanácsválasztásoknál is. Befejezésül Benizs Sándor elmondta, hogy a KlSZ-tagok aktívan részt vesznek maid az előkészítő munkában, a választás napján emlékírónál lepik meg az először szavazókat, rájuk vár a szavazóheivisár-uj feldíszítése, műsorok rendezése és mindaz, ami term^szet- szerűleg fiatalos lendületet, le’kesedést kíván és amit el is várnak tőlük a felnőttek. EETENYET GYÖRGY Hétfői hentesünk: A MÉH ajánlása Lehetőség a ZIL tehergépkocsik dieselesítésére Mire fizetik a közös költséget c> a társasliázak lakói? Az elmúlt év végén KPM- rendelet jelent meg a tehergépjárművek selejtezéséről. A rendelet végrehajtása során a MÉM ajánlása szerint a felügyelete alá tartozó gazdálkodó szervek gondoskodhatnak járműveik gazdaságos üzemeltetésének kialakításáról is. Az ajánlás indoka, hogy a jelenleg üzemeltetett tehergépkocsik nagy százaléka szovjet gyártmányú ZIL—130 családhoz tartozik. Ezek a járművek kiválóan megállják helyüket, a beépített nyolchengeres motorok viszont gyakran meghibásodnak. Ezért javasolja a minisztérium a ZIL—130-as típusú tehergépkocsik dieselesítését, amelynek eljárását az egri MEZŐGÉP Vállalat horti gyáregysége dolgozta ki. Ennek lényege, hogy az eredeti, V-elrendezésű, 8 hengeres benzinüzemű motor helyett Csepel D—614 10 típusú motor beépítésével biztosítja a gazdaságosabb üzemeltetést. Ezt a megoldást minősítette az AUTÓKÜT kutatási főosztálya, a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet, és engedélyezte a KPM Autófelügyelet. A már átalakított gépkocsiknál szerzett tapasztalatok, gazdaságossági számítások szerint az átalakítások költségei az üzemeltetőnél egy éven belül megtérülnek. Kérdésünkkel Dudás Antalt, az Országos Takarékpénztár Tolna megyei Igazgatóságának vezetőhelyettesét kerestük fel. Válaszára a megyénkben is egyre szaporodó társasházak lakói kíváncsiak. Velük beszélgetve tudtuk meg, hogy a havonta esedékes - összeg, — úgynevezett közös költség — sok esetben félreértésekre adhat okot. Ahogy Dudás Antal elmondotta, a közös költségek, amint a név is utal rá, a lakók közös kiadásait hivatottak fedezni, így például a víz-, .villany- és szemétszállítási díjat. És ugyanebből fizetik közös képviselőjük tiszteletdíját is, valamint ebből képezik azt az alaoot. melyből a házzal kapcsolatos javítási munkákat fedezik. Hogy miért változik szinte házanként ez az összeg? Nos, Dudás Antal ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy — félreértés ne essék — ez nem az OTP-n múlik, mivel a fizetendő közös költség nagyságát a lakóközösség legmagasabb fóruma, a lakógyűlés ba+ó-.-r,- za meg. Jóllehet, könnyebb kevesebbet fizetni, de a későbbiek folyamán mégis ez bizonyosodik majd rosszabb megoldásnak. A nagyobb befizetési összegből több kerülhet a lakók takarékkönyvébe, melyből azután könnyebb lesz majd kifizetni — még ha tíz, vagy tizenöt év múlva is — a ház tatarozás!, felújítási »tv Sírink költségét. — vJ —
