Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-15 / 38. szám

KOSIUNK Búcsú a tárcsától A pontosság szolgálatában A mérések nagyfokú pon­tossága lehetővé tette, hogy az állandó méretek a korsze­rű tömegtermelés legalapve­tőbb követelményévé váljanak. A tudósok által végzett kuta­tások eredményei teljes mér­cékben a rendelkezésünkre álló mérőeszközöktől függenek. Mérések nélkül elképzelhetet­len a kereskedelmi hálózat áruelosztása, a tömeges orvo­si ellátás, a közlekedés ponto­san kidolgozott rendje, de még az űr meghódítása is. A méréstannal foglalkozó szakemberek számára már rég elavult az az orosz közmondás, mely szerint hétszer kell meg­mérnünk az anyagot, mielőtt elvágnánk. A korszerű futó­szalagos termelés körülményei között a hétszer! mérés ter­mészetesen lehetetlen. Ha fi­gyelembe vennénk a néoszerű közmondás tanácsát, nem be­szélhetnénk termelékenységről, tervteljesítésről, mivel mind­erre nem lenne elég idő. Egyszer kell mérnünk, vi­szont rendkívül pontosan. Ha a mérések helytelenek, hely­telen következtetésekhez, pon­tatlan műszaki megoldásokhoz és nagy anyagi veszteségek­hez vezethet. így például a nedvességtartalom meghatáro­zásában elkövetett egyszázalé­kos hiba évi átlagban a vető­magok esetében 60 millió, a szén és pala esetében 63 mil­lió, a gyapjú esetében 26 mil­lió rubel veszteséget okozhat. A külföldi gyakorlatban is előfordult olyan eset is, ami­kor a hőszigetelő réteg nem kellő pontosságú számítása egy rakétahajtómű kipróbálásakor 200 millió dollár veszteséget okozott. Állandó munkát kell foly­tatnunk, hogy az anyagi ká­rokat elkerüljük, és a mérő- berendezések adatai pontosak és megbízhatóak legyenek. Ezt valósítja meg a Szovjetunió Méréstechnikai Szolgálata, melynek keretében több, mint tíz tudományos kutatóintézet mintegy 400 állami ellenőrző laboratórium és több száz ipa­ri vállalat vesz részt. Az Állami Metrológiai Szol­gálat összehangolja mindazo­kat a munkákat, melyek a méréstechnika fejlődésével függnek össze. Más szóval ma­gában foglalja a metrológiát, vagyis a mérésmódszerek és mérőeszközök tudományát, az ipart, mely létrehozza a mé­réstechnikai eszközöket, vala­mint ezen eszközök felhaszná­lásának, javításának és ellen­őrzésének feladatát, amivel a népgazdaság legkülönfélébb ágazataiban több ezer szerve­zet foglalkozik. A Szovjetunióban naponta t>;bb, mint 20 milliárd külön­féle mérést végeznek. Több- millió mérőberendezés a leg­különfélébb pontossággal méri az időt, tömeget, hosszúságot, hőmérsékletet, sebességet és áramerősséget. Az újszülöttnek még nincs neve. de már pontosan meg­mérték hosszát, súlyát, ami azt jelenti, hogy a metrolőgia tudománya már ilyen terüle­tekre is behatol. Nem véletlen, hogy napjainkban a metroló- gia tudományának fejlettsége egy adott ország gazdasági ha­talmának és színvonalának egyik legfontosabb mutatója. A szovjet népgazdaságban jelenleg .több, mipt 30 millió rubel értékű mérőeszközt hasz­nálnak. Az Ilyen eszközökre fordított összeg évről évre nő. Némely iparágban a mérés- technika- létrehozására fordí­tott eszközök meghaladják a tőkebefektetések egészének 10 százalékát. A mérőműszerekre fordított kiadások többnyire egy éven belül megtérülnek. Ez érthető, hiszen az ellenőr­ző műszerek pontatlan műkö­dése vagy hiánya százezrekbe, sőt milliókba kerülhet. A tu­domány és az ipar jelenleg olyan szigorú mérési normák kidolgozására törekszik, me­lyeket két évtizeddel ezelőtt elérhetetlennek tekintettek. Akkoriban a szabványmér­tékek pontossága jóval meg­haladta a tudományos és mű­szaki követelményeket. Ma még a leghitelesebb szabvány­méretek sem érik el a szük­séges szintet. A tudomány és ipar több ágazata szinte a metrolőgia „sarkára lép”: pél­dául a precíziós gépiparban az egyes alkatrészek méreteit a méter egymilliomod részének pontosságával kell meghatá­rozni. A magfizika, a lézer- technika, a kozmikus irányí­tástechnika, olyan pontos idő­mérést tesz szükségessé, mely­nek hibalehetősége 24 órán­ként nem haladja meg a má­sodperc tízmilliomod részét. A félvezetők gyárosakor olyan anyagot használnak fel, me­lyekben idegen anyagok csak egészen minimális mennyiség­ben lehetnek jelen: az alap­anyag egvmilliárd atomjához képest mindössze egy atom. Mindez mér">m "szerek el­lenőrzik és értékelik. A mé- rásf?chn‘,k«l szakemberek fő feladata ma, hogy az elméleti fejlődés területén megelőzzék a műszaki-tudományos forra­dalom követelményeit. Hiszen a pontosság tudománya csak így lehet a műszaki haladás egyik ösztönzője. B. Iszajev a műszaki tudományok doktora, a Szovjetunió Szabványügyi Bizottságának elnökhelyettese Sok évtizede tanulmányoz­zák a kutatók a Föld mágne­ses mezejét. Mágneses térké­pek nélkül ma már elképzel­hetetlen a hajózás, a repülés, a tereptan. A Föld mágneses adataira szükségük van a rá­diósoknak és a legkülönbözőbb más foglalkozásúaknak. Habár a telefonkészülékek nagy többsége ma még a tíz lyukú, elforgatható tárcsával működik, a szakemberek nem jósolnak hosszú életet neki. Napjainkban, az elektronika rohamos térhódításának kor­szakában idejétmúltnak, lassú­nak tartják a telefonhívást e mechanikus szerkezettel. Tár­csázáskor a hívótárcsa rugóját a korong elforgatásával fel­húzzuk, és a visszaforgó tár­csa a hívószámnak megfelelő impulzust küld a központba. Mióta magukat a központokat is elektronizálták, lerövidülhet ez a 15—20 másodpercet igény­be vevő művelet. A legújabb készüléktípuso­kon tárcsázás helyett csupán megfelelő sorrendben le kell nvomni a számjegyekkel ellá­Tizenhat éve annak, hogy a Szovjetunióban felbocsájtották a Föld első mesterséges hold­ját. Ez alatt az idő alatt az űrkutatás elképesztő gyorsa­sággal fejlődött, és alapvető felfedezéseket hozott. A szput- nyikokról és rakétákról végre­hajtott mágneses mérések meg­erősítették annak az elméleti következtetéseknek a helyes­ségét, miszerint az egész mág­neses mező a Föld belsejében „születik”, vagyis a Föld egy gigantikus, mágneses gömb. A magnetológusok (mágnes- ség-kutatók) előtt ismert a Föld mágnes-szférájának struk­túrája, más szóval azé a tér­ségé, amelyben bolygónk mág­neses mezeje működik. Kide­rült, hogy a magnetoszféra 100—150 kilométerre terjed, és a bolygó északi oldalán kinyú­ló „farka” vagy „uszálya” van. Ennek következtében ért­hetőbb lett a mágneses viha­rok és egyéb jelenségek termé­szete. Ezek tanulmányozására a Szovjetunióban és az USA- ban speciális „mágnes-szput- nyikokat” lőttek fel, amelyek bolygónkról nagy pontosságú és gyors mágneses fényképeket készítettek 300—500 kilométe­res, vagy annál is nagyobb magasságokban. tott billentyűket (gombokat); a többit zajmentesen, gyorsan, hibátlanul elvégzi á telefon- készülék „lelke”, a beépített elektronika. A képen látható Siemens­gyártmányú készüléket kiegé­szítő hangszóróval is ellátták a beszéd felerősítésére. A hí­vójelet nem csengő, hanem elektronikus hangot adó be­rendezés szolgáltatja, amelynek hangerőssége széles határok között változtatható. Meghatá­rozott kapcsolatok létesítése rövid hívószám segítségével lehetséges a készülék haszná­latakor. Ha a hívott szám fog­lalt, a hívást a készülék tárol­ja és megfelelő billentyűnyo­másra újra automatikusan végrehajtja. Már az első szputnyikold egyikén magnetométert (mág- nességmérőt) helyeztek el. A magnetométert a szputnyikból kinyúló karra szerelték, hogy ezzel is csökkentsék a mester­séges égitesten elhelyezett mágneses tömegek hatását. Ez a szputnyik sok százezer kilométert tett meg. Félveze- tőjű magnetométerének há­rom impulzátora (mérőfej) közül az egyik a geomágneses mező feszültségének nagyságát mérte, a másik kettő pedig a szputnyiknak a Föld mágneses erővonalaihoz viszonyított tá­jolási méréseit rögzítette. A mágneses mezőről szerzett in­formációt telemetrikus csator­nán továbbította. A mágneses szputnyikok leghasznosabb munkapályáinak a poláris pá­lyák bizonyultak, mivel ezek szinte teljes egészében átkarol­ják a Földgolyót. A Föld for­gástengelye felé hajló pályák csupán bolygónk egy részét fogják át. A szputnyikok se­gítségével sikerült ismereteket szerezni a Föld körüli térség tulajdonságairól is. A „földi” geofizikusok mun­kája és a szputnyikok segít­ségével végzett mágneses- mezőkutatás együttesen jelen­tősen hozzájárul a magnetoló. giai tudomány fejlődéséhez. T. M. Fordítás — kommiferrel Földünk gigantikus mágneses gömb Eredményes szupravezető-gyorsító kísérletek t Moldvai nyelvészek, lenin- grádi és minszki kibernetiku­sokkal együttműködve olyan számítógépprogramot — ún. fordítóprogramot — dolgoztak ki, amellyel a „Minszk—22 M” típusú komputeren általános és szakszókincset is fel lehet dolgozni. A gépet „megtanítot_ ták” néhány idegen nyelvre és ellátták több iparág legfonto- ibb ismereteivel, kifejezései­éi. Ezt követően a komputer fordítást tudott készíteni angol, német és francia nyelvű sző­lészeti-borászati szakirodalmi szövegről, és a félvezető tech­nikával foglalkozó angol nyel­vű szöveget simán „áttette” oroszba. A számítógép 15 perc alatt közel 1200 szót fordít, 2—3 perc alatt összeállítja egy cikk rövid t.ir: rimát. Az elektronikus fordító szótárát általános és szakszavakra osztották. A 3000 szót tartalmazó általános szó­tár a szükséges nyelvtani in­formációkkal együtt a számító­gép külső memóriaegységében kapott helyet. A komputer teljesítménye természetesen csak nyers for­dításnak tekinthető, a szak­lektor és stíluslektor munkáját egyelőre nem teszi szükségte­lenné. Nyugatnémet és amerikai tudósok a közelmúltban majd­nem egyidejűleg jelentős ered­ményt értek el a szupravezető­gyorsító fejlesztése terén. A karlsruhei atomkutató köz­pontban üzembe helyezték egy. az intézet által a kísérleti magfizika céljára kifejlesztett részecskegyorsító első lépcső­jét. Egy' szupravezető lineáris protonrészecske-gyorsító 0,38 m hosszú szektoráról van szó. Néhány nappal később a kali­forniai egyetem kutatói a tu­domány történetében először egy szupravezető lineáris gyor­sítójának hat méterhosszá sza­kaszával 17 milliárd elektron- volt energiájú elektronsugarat gerjesztettek.

Next

/
Thumbnails
Contents