Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-02 / 27. szám
Elhord fák a hegyet Készül a beszámoló A termelőszövetkezetek többségében február elején, közepén tartják a zárszámadó közgyűlést. Vannak hagyományosan korán, s hagyományosan későn záró szövetkezetek. Akár korábban, akár későbben z-.rnak a szövetkezetek, a közgyűlést megelőző hetekben a legnagyobb munka a beszámoló elkészítése. Az úgynevezett „elnöki referátum” már csak névlegesen kötődik á szövetkezet elnökéhez; a vezetőség egyetértésével ő mondja — olvassa — el a szárszámadó közgyűlésen. A beszámolót már jóval a közgyűlés előtt a tsz vezetősége, mint a közgyűlésnek alárendelt bizottság megvitatja, jóváhagyja. Mérlegeli a külön, böző bizottságok — az ellenőrző bizottság, a nőbizottság, a döntőbizottság, a háztáji bizottság — jelentését. Az elnöki referátum dolga, feladata, hogy a szövetkezet tagjait elvezesse, eligazítsa a számtengerben, a gazdaságról készült különböző kimutatásokban. Persze a zárszámadást megelőző brigád- és üzemegységgyűléseken a tagok már többé-kevésbé ismerik a gazdaság eredményeit, érvelnek és vitatkoznak egymással és a vezetőkkel, akiknek a feladata, hogy a gazdaság egészét ismerve megmagyarázzák, hogy mi miért alakult úgy, ahogy alakult Vita persze mindig van. Mint máskor, valószínű idén is a legtöbb vita a jövedelem felosztása körül adódik; mire mennyit költsenek, mennyit tartalékoljanak, s a tagok is megkapják megérdemelt járandóságukat A termelőszövetkezetekben ajánlott a 75:25-ös jövedelem felosztási arány a részesedésre, illetőleg a felhalmozásra. A tsz-ek többségében a részesedéi és a felhalmozás aránya e körül az arány körül mozog, hisz nem nehéz belátni, a gazdaság kővetkező évi termése javarészt attól függ, hogy a jövedelemből mennyi kerül a felhalmozási alapba, s hogy tudnak ezzel bánni. Az aparhanti Búzavirág Tér. melősaövetkezetben február 10-én tartják a a zárszámadó közgyűlést. Most, hónap elején az adatokat gyűjtik. Az adatokhoz hozzákerül a vezetőség véleménye, kiegészítése, bővítik, javítják a készülő beszámolót a jóváhagyó vezetőségi ülésen. Az elnök, a szakvezetés közös munkája a közgyűlésen elhangzó jelentés, méghozzá úgy, hogy ügyelnek arra; ezen a fórumon főleg a problémák, a hiányosságok kerüljenek fel. színre. „Dicsekvésből nem lehet megélni, s úgy vagyunk vele, hogy inkább kritizáljuk, mint kiemeljük magunkat” — mondja a szövetkezet elnöke. A beszámoló terjedelme 15— 20 oldalnyi. Nem a számadatokat ismertetik a tagokkal, hanem inkább értékelik szövegesen, érthetően az elmúlt esztendőt. Szó kerül az előző, „megalapozó” 1971-es esztendőről, arról, hogy melyik ágazat mit termelt, milyen eredményeket ért el, a vezetőség és a különböző bizottságok tevékenységéről, a tagságot érintő problémákról, a tagság minőségi változásáról, a pénzügyi, vagyoni helyzetről, az ágazatok jövedelmezőségéről, az alapok felhasználásáról, az árbevétel alakulásáról és a következő gazdasági év tennivalóiról. A hiánytalanul minden részletre kiterjedő, átgondolt beszámoló kidolgozásában „megszövegezésében" benne van a függetlenített vezetőség, az ellenőrző bizottság, a döntőbizottság, a könyvelés munkája, s mindazoké. akiknek a leltározáshoz valamiféle közük volt Ha az összehasonlító számok, az adatok, a szöveges rész összeáll, kész a beszámoló. A zárszámadás előtt nyolc nappal értesítik a tagokat a közgyűlés helyéről, idejéről, a napirendi pontokról. Ezen a gyűlésen az aparhanti tsz-tagok megkaoják a módosított, sokszorosított alapszabályt Az aparhanti zárszámadási jelentés elsősorban a 72-es nehéz esztendőt emeli ki, ami nehézsége ellenére eredményeiben jól sikerült. Az azonban. hogy ezt az eredményt produkálni tudják, igen kemény munkába került a tagságnak és a vezetőségnek egyaránt. A 72-es gazdasági évben az állattenyésztésben és a növénytermesztésben is ki- eme'kedő eredményeket értek el Aparhanton. Az előző évekhez képest kimagasló volt a búza, a kukorica és a cukorrépa termésátlaga. A 72-es év Aparhanton a rekordok esztendeje volt; majdnem minden növény termésátlaga magasabb lett, mint a tsz fennállása óta bármely esztendőben. Az elnöki beszámolóban minden egyes tsz-tag munkája benne van; legyen az jó vagy hanyag munkás. A tagok itt, ezen a fórumon is elmondhatják elképzeléseiket, gondolataikat, s azt, ha arra alkalmas, a közösség javára fordítják. A zárszámadási közgyűlés a falu ünneoe. Szinte nincs tsz-tag Aparhanton, aki ne menne el az ilyenkor kicsinek bizonyuló „kultúrba” a beszámolót meghallgatni. Petőfi-est Sárszentlőrincen A sárszentlőrinci Petőfi-ün- nepségek keretében szerdán este újabb előadás volt a község ezúttal is zsúfolásig megtelt művelődési otthonában: Csányi László beszélt a vándor Petőfiről. Az est keretében Renkecz József a Téli esték című Pe- tőfi-verset elemezte, Pámer Mária, Orova János, Balogh Erika, Földesi Judit és Bakonyi Ilona Petőfi verseiből adott elő megérdemelt sikerrel. Nagy tetszés fogadta az est keretében fellépő iskolai énekkart, amelyet Tóth Márta tanított be és vezetett. Ésszerű korlátok A kérdés: mikor készül el egy-egy beruházás — szorosan felzárkózott napjaink olyan gazdálkodási alapkérdései mellé, mint a mennyibe kerül, vagy a milyen minőségű. Az időről nemcsak mint az űrhajózás, a csillagközi tér negyedik dimenziójáról, nem is csupán mint korszakunk egész fejlődését alapjaiban jellemző gyorsuló időről érdemes gondolkodnunk manapság, hanem elemi számító tényezőként, hiszen a gazdaságossági koordináták egyik tengelye a végtelen Időfolyam. Végtelen? Filozófiailag természetesen igen: véges viszont, ha azt számítjuk: mennyi idő alatt térül meg a beruházásba befektetett pénz, aminek pedig az a feltétele, hogy mindenekelőtt azt számítsuk ki megbízhatóan: mikor helyezhető üzembe a tervezett beruházás? Ezzel pedig máris napjaink gazdálkodási gondjainak közepéhez érkeztünk, mert a beruházások esetében a pénznek és az időnek ez a szoros elvi kölcsönhatása, mind lsmétlő- dőbb gyakorlati kettéválása okoz feszültségeket hátrányokat. Tekintsük át napjaink beruházási helyzetképét. A közvetlen előzményekről célszerű annyit megjegyeznünk, hogy a gondok korántsem újkeletűek; a beruházások viszonylag lassú kivitelezése, az eszközök szétaprózódása — ami évről évre sok új beruházás megkezdéséből, s ezért a befejezések elhúzódásából származik —, rendre-sorra olyan hibák, amelyekkel már 6ok éve újra és újra szembekerülünk. 1971-től ezek a gondok valamelyest felerősödtek; a beruházási ütem a tervezettnél jobban gyorsult, mivel a központi döntésekre alapozott beruházások mellett a vállalatok, szövetkezetek is az előirányzottnál több új beruházást kezdtek meg, ami önmagában még nem okozott volna bajt, ha közben a felhal- mozásra-beruházásra fordított eszközök gyorsan, hatékonyan visszatérültek volna az új létesítmények tervszerű üzembe helyezésével. Nyilvánvaló azonban, hogy a tervezettnél több beruházás — miközben fokozta az építőiparra nehezedő keresleti nyomást —, nem valósulhatott meg a tervezett ütemben. Ellenkezőleg: nőtt a beruházások befejezetlen állománya, ez jelentős összegeket kötött le, méghozzá oly módon, hogy a többlet újabb terheket rótt az állami költségvetésre, s a tervezettnél nagyobb behozatalt igényelve, rontotta a külkereskedelmi mérleg egyenlegét 1972-ben határozott intézkedések vetettek gátat ennek a folyamatnak. Nem a beruházásokra fordított összegek csökkentek, csupán a növekedés ütemét mérsékelték ezek az intézkedések, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy az előnyös hatások széleskörűen kibontakozzanak. Az intézkedéssorozat átmenetileg korlátozta az iroda- és üdülőépítkezéseket. Másrészt, az eszközök határozottabb koncentrálásával gyorsították a központi döntési körbe tartozó egyedi nagyberuházások kivitelezését. Az esztendő végén döntött úgy a kormány, hogy az építőipari árak emelkedését határozottan visszaszorítják, ami a beruházások tervszerűtlen költségnövekedését korlátozhatja. Mindez mér 1972-ben javította az építőipar kereslet-kínálat arányát, hozzájárult az építkezések hatékonyságának, termelékenységének emelkedéséhez. Ami pedig 1973-at illeti: a tavaly bevezetett korlátozások továbbra is érvényben maradnak. Nincs szó természetesen ezúttal sem a beruházások összegének csökkentéséről, csupán a növekedés korlátozódik; erre mutat az éves tervnek az az előirányzata, hogy a beruházási összeg 113 milliárd forint, három százalékkal több, mint 1972-ben. A tavaly életbe lépett intézkedéssorozat voltaképpen út a beruházási gondok fokozatos megoldásához, a hatékonyabb beruházáspolitika kialakításához. Igazi, tartós megoldást az hozhat, ha a beruházásokra költött forintok a jelenleginél sokkal gyorsabban térülnek meg, ha minden beruházás tervszerűen és hatékonyan valósul meg. 1973. február 2. Negyvenezer köbméter földet készítenek elő téglagyártáshoz Bagger rakja a ZIL-eket Pontosan tizenkét évvel ezelőtt vettek mintát a Csatári Téglagyár szomszédságában a Bors-féle tanya mellett. Azóta a tanyát lebontották, körülötte, fölötte megbolygatták a hegyet. Nincs tanya, nincs szőlő. Helyén óriási szakadék. Innen hordják a földet már tíz éve a csatári gyárba. S három év óta már Palánkra is. Amikor az agyagbányát megnyitották a próbafúrás eredményével ellenkező agyag is került a bagger kanalába: erősen löszbabás réteget találtak. Ez a mészkőképződés a löszben világhírű, olyannyira, hogy hasonló tanulmányozására már nemzetközi tudóscsoportot is vittek Paksra. A csatári löszbabák „csak” a téglagyártóknak volt érdekes. Olyannyira, hogy az új bánya megnyitása után a téglaprést bővíteni kellett még egy törőhengerrel, hogy a babákat minél apróbbra törjék össze. Ugyanis, ha a téglába kerülő löszbaba kiég, s a téglában vizet kap, szétfeszíti, és előfordulhat, hogy még a falat is, amelyet löszbabás téglával raktak. Sok kísérlet után végül is le kellett mondani a löszbabás agyagról, és újabbat, használhatóbbat kellett keresni. Ezért mélyítették a bányát, elkerülték a veszélyes területet. Sőt a „kavicsos” agyag egy részét lehordták a síma földet tartalmazó bányáról. Sok pénzbe került a bánya ilyen átalakítása, végül is azonban eljutottak olyan réteghez, amely már lyukas áru gyártására is alkalmas. Idén ismét fölvonultak a FÖLDGÉP emberei hatalmas gépeikkel, hogy előkészítsék a két téglagyár egész évi munkájához az agyagot. Palánkra húszezer köbméter földet kell hordani, Csatárra pedig csaknem húszezret. A FÖLDGÉP baggerja dolgozik a Csatár melletti domb oldalában: tíz ZIL tehergépkocsi hordja a földet, azokat rakod tátják, A csatári gyár agyagját úgy terítik a tavaszi-nyári felhasználási helyre, hogy a bányából kikerülő különféle rétegek keveredjenek, így tudnak majd jó minőségű téglát készíteni. A FÖLDGÉP február végén, március elején befejezi a munkát. A téglagyárak vezetői már megkapták az időjárási előrejelzést, ebből az derül ki, hogy korán fog idén tava- szodni, s a téglagyártási szezont is március közepén el lehet kezdeni. — Pj Foto: Kz Sztalinyec traktorok vontatják a hegyről a szkrcpercket. Egy egy puttonyban négy-öt köbméter földet visznek a földkeverő telepre.
