Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-13 / 10. szám

As elmúlt évet értékelték

Ülést tartott a KISZ Tolna megyei

Bizottsága

Tanácskoztak az tikiatok

Középvezető-képző tanfolyamok a megyében

Tegnap délelőtt a .megyei pártbizottság épületében megbeszélést tartottak a. hamarosan beinduló üzemi középvezető-képző tanfolyamok oktatói.

Az országban elsőként megyénkben szervezte meg. a MTESZ Tolna megyei Szervezetének oktatási bizottsága és a megyei pártbizottság a középvezetők továbbképzését. Az első — kísérleti jellegű tanfolyamét -**■ március első felében Szekszárdon tartják. A 40 fős csoport .hetente'-egy napot tölt az iskolapadbah, ahol az Or-, szágos Vezetőképző Intézet ----------------------------- . 'fi'—-t-------*-*•*■------K

inek az életét szerelné megismerni ?

Dombóvár, előzésben

Elkészültek, 1973 január elsejével pedig érvénybe is léptek azok a szocialista szerződések, amelyek megkötését 69/1972. számú határozatában írta elő a megye második városának vezető testületé, a városi tanács végrehajtó bizottsága.

A még friss iratok azt rögzítik, hogy a városi tanács fölkérésére Dombóvár két szövetkezete, az Uni- verzál és a Dombkalor, a MÁV Vontatási Főnökség, továbbá a városi tanács költségvetési üzemének dolgozói társadalmi munkában vállalták el a város négy, már kiépített játszóterének gondozását, karbantartását, a játszótéri berendezések fölújítását.

Az univerzálosok a Gárdonyi téri játszóteret, a Tanácsköztársaság térit a dombkalorosok vállalták, míg a MÁV Vontatási Főnökség és a költségvetési üzem dolgozói a szigeterdői és a kertvárosi játszótér gondozását választották.

A társadalmi munka jelleget hangsúlyozó szerződések, mint említettük is, már hatályosak, időtartamuk az év utolsó hónapjával ér véget, de akkor ismét megújításra kerülnek majd. Egyszóval, az említett játszóterek hosszú távra olyan gondozókat kaptak, akik — ismereteink szerint sok egyéb, a város fejlesztésére megajánlott társadalmi munka mellett — tartósan varázsolják széppé, korszerűvé, rendezetté lakóhelyük legkisebb polgárai számára a nekik szánt létesítményeket.

Lám, a fiatal város ismét megelőzte a megyeszékhelyet, ahol az üzemek, vállalatok, intézmények város- fejlesztést, városszépítést szolgáló megajánlásaira szintén nagy szükség lenne. Igény is van a tulajdonosi besegítésre, csak éppen nem találjuk a módját sem az erők számbavételének, sem pedig egy cél szolgálatába állításának. Dombóvár példája azt bizonyítja pedig, hogy értelmes célkitűzések megvalósításáért fiatalok és idősebbek egyaránt készek a társadalmi munkára, sőt, készek vállalásaikat szocialista szerződésekben is rögzíteni.

Ezért kérdezzük meg:

Mikor megyünk már el Dombóvárra a „receptért” és hasznosítjuk a megyeszékhelyen is mindazokat a tapasztalatokat, amelyek példaszerűvé teszik Dombóvár város és a lakosság együttműködését? Nehéz ugyanis elhinnünk, hogy ami sikerül Dombóvárott, az nem sikerülhet Szekszárdon is. Csak kezdeni kell, illetve folytatni, ami már létezik. S addig kezdeni, folytatni intenzívebben, amíg a kezdeményezések még beleférnek abba a fejlesztési versenybe, amit a Tolna megyei Tanáccsal az élen egy seregnyi megyei szervünk hirdetett meg. Ami fejlesztési verseny még tart és kiírásának egyik nem mellékes passzusa követelményként jelöli meg a társadalmi erők anyagi, szellemi, fizikai koncentrálását. Tehát azt, amit a dombóváriak • kitűnően csinálnak — véleményünk szerint glyan remekül, hogy más megyék más városaiban sem csinálnak túl sok helyütt különbül.

Miért nem tanulunk akkor a kisebb testvértől?

munkatársai az üzemi munkaszervezésről, időszerű politikai és gazdaságnolitikai kérdésekről, a vezetés tudományáról tartanak előadásokat. Áz itt sasrzett tapasztalatok alapján szeptemberben minden járás és város területén egy-egy tanfolyam indul hasonló időtartammal, és tematikával.

Február 5 és 16-a között a 27 fős oktatógárda — megyénkben dolgozó mérnökök, közgazdászok,, jogászok, pedagógusok — előkészítő tanfolyamon vesz részt Szekszárdon.

Az országgyűlési képviselő

Tegnap délelőtt a megyei pártbizottság székházának nagytermében évi első ülését tartotta a KISZ Tolna megyei Bizottsága. A meghívott vendégeket és a bizottság tagjait Benizs Sándor, a megyei KISZ-bizottság titkára köszöntötte. Ezután, első napirendi pontként Varjas János, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára értékelte az elmúlt év munkáját.

Beszédének bevezető részében ismertette azokat a módszereket, oktatási formákat, melyekkel jelentős eredményeket értek el a KISZ-fiatalok marxista műveltségének emelésében, marxista világnézetük kialakításában, szocialista ha- zafiságuk és proletár internacionalizmusuk fejlesztésében. E célkitűzések érdekében az elmúlt évben sikerrel szervezték meg megyénkben is a KISZ-tagság oktatását, s a jó eredményekhez jelentősen járultak hozzá a párttag és főiskolát végzett propagandisták is. A KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára e témával kapcsolatban megjegyezte, hogy az 1973-as évben is nagy feladatot jelent majd a KISZ-oktatásnak a falusi fiatalok körében történő minél szélesebb körű megszervezése.

Az eszmei-politikai nevelő- munka során elért eredmények jó módszerének nevezte a fiatalok körében megszervezett fórumokat, különféle tanácskozásokat. Elmondotta többek között, hogy e tanácskozások eredményeként az elmúlt év folyamán több helyütt , a fiatal párttagok szélesebb körben is megismerkedhettek a KISZ- fiatalok munkájával, s ebben, lehetőségeikhez mérten - segítettek is.

Az előadó hasznosnak ítélte meg a tavalyi évben megtartott fiatal műszakiak és közgazdászok megyei tanácskozását. Ezután az eszmei-politikai neveléshez jelentősen hozzájáruló, jól előkészített rendezvényeket említette meg. így, — többek között — a forradalmi ifjúsági napok, a KISZ megalakulásának 15. évfordulója tiszteletére és Dózsa György születésének 500. évfordulója tiszteletére szervezett ünnepségeket.

Varjas János a megye KISZ-fiataljainak egyre szélesedő nemzetközi kapcsolatait is méltatta. Elmondta, hogy a múlt év során az NDK-beli Karl-Marx-Stadt megyével delegációt cseréltek, s megkezdődött a fiatalok kétoldalú kapcsolatainak felvétele testvérmegyénk, a szovjetunióbeli Tambov megye komszomolistáival is. Ismertetne azokat az eredményeket, melyeket megyénk ifjúkommunistái a vietnami nép megsegítésében értek el. Az elmúlt év folyamán megyénk fiataljai több mint százötvenezer forintot fizettek be a vietnami szolidaritási alapra. Varjas János a továbbiakban arról szólt, hogy a múlt év során a megye ifjúsági klubjainak száma 21-gyel, tagságuk pedig több mint ezerrel növekedett. Elismeréssel beszélt a klubok segítésére, támogatására létrehozott járási és megyei klubtanácsokról is.

A fiatalok kül- és belföldi utazásával kapcsolatban elmondotta, hogy az 1972-es év folyamán az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda megyei kirendeltségének szervezésében közel hétszáz Tolna megyei fiatal utazott külföldré, s belföldi utazáson mintegy négyezren vettek részt.

A KISZ Tolna megyei Bizottságának első. titkára ezután a gazdasági építőmúhka segítésében elért eredményekről beszélt. Szólt arról, hogy tavaly jelentősen nőtt a társadalmi munkaakciókban részt vevő fiatalok száma.

Ezután az épülő Bátaszéki Cserép- és Vázkerámiagyár építése és az Alsótérig’élici' Kísérleti Gazdaság szakosított szarvasmarhatélepe szakmunkás-utánpótlásának , biztosítása felett vállalt megyei védnökségről beszélt. A' KISZ szervezeti életével kapcsolatban elmondotta, hogy tavaly hagy gondot fordítótak a KISZ- és úttörővezetők képzésére. A vezetőképzést részben Fadd- Domboriban,. részben a járási úttörőtáborokban oldottak meg.

Mottó: Kerüljünk közelebb,

hozzuk összq egymást.'

— Idézem elvtársnő a pincehelyi tanácstitkárt: „Eszembe ötlött Csapóné elvtársnő, az országgyűlési képviselő. Szívesen ismerném meg az életét ...”

— Én meg szívesen elmondom. Nem titok. Édesapám Nagyváradról került Simontor- nyára és ha most az életemről beszélek, számomra a világ legtermészetesebb dolga, hogy a szüleimmel kezdem. Apám munkásként, fiatalon először a laboratóriumban mosogatott, később különböző más munkakörben dolgozott, és a fel- szabadulás után, jóval utáha, 1966-ban 41. esztendős szolgálat után innét, a bőrgyárból osztályvezetőként ment nyugdíjba. Öt én a példaképemnek tartom. A gyár, a kollektíva, a család töltötte be egész életét, és mi gyerekek tőle tanultuk meg, hogy nincs nagyobb öröm a jói végzett munkánál. Édesanyám parasztlány volt. A háztartást vezette, főzött, mosott, takarított a 'bét gyerekre és természetesen; az urára, volt dolga, mert nagy, népes család a miénk. Heten vagyunk élő testvérek. Négy lány és három fiú. Szerintem rendes ember mindegyik. Két nővérem kereskedő, hátvám itt a Simontornyai Bőrgyárban ''sonortvezetp, egyik húsom Svájcban él, öcsém: hűtőgén- szerélő. a legfiatalabb gyerek Pécsen villanyszerelő!

—: Jó érzés hallani: szeretettel beszél szüleiről, testvéreiről.

— Mi otthon soha ríem Kal- lottunk veszekedést, civako- dást. Jó közérzete volt az

Ezután Varjas János a KISZ párttagajánló tevékenységéről beszélt. E tevékenység eredményeként a KISZ-ajánlással felvett párttagok száma az 1971. évi 66,5 százalékról 75,4 százalékra emelkedett az elmúlt év során.

Beszéde befejező részében a különböző szervekkel való együttműködés eredményeit ismertette.

Varjas János beszámolóját hozzászólások követték, majd a KISZ megyei bizottsága ülésének második napirendi pontjaként ugyancsak a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára ismertette a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Tolna megyei Bizottságának és végrehajtó bizottságának 1973-as első félévi munkatervét.

egész családnak. Derűs, vidám, kiegyensúlyozott emberek vagyunk, és szeretjük az embereket. Valamennyiünk számára nagy élmény, amikor az egész család összejön. Beszélgetünk, felidézzük a gyermekkort, ezek a legtisztább örömök. Olykor összejövünk, névnap, születésnap, és mindig nagyon várjuk, hogy együtt legyünk. Rengeteg nehézségen átsegít az a jó kedély, amit családomtól kaptam, és az optimizmus, az emberszeretet, amit gyermekkoromból a szülői házból hoztam. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy olykor nem vagyok ideges és ingerült. Megesik néha. hogy aludni sem tudok. Főleg, amikor itt a gyárban valami nem úgy sikerül; ahogy elképzeltem.

— Folytassuk a beszélgetést elvtársnő, most a maga életút- jával. Csapó Jánosnénak hívják, országgyűlési képviselő. Legven szíves a többit mondja el maga.

—- Könnyű a dolgom. Lány- nevem: Küzdy Gabriella. Itt, az üzemben a dolgozók többsége Gabinak szólít. A fel- szabadulás után elvégezve a nyolc általánost. Budanestre jelentkeztem vegvinari technikumba. Nem is tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért énoen oda. Nem sikerült Budanestre kerii'nöm, s nem maradt más választásom, mint a gimnázium. Beiratkoztam a g'mnki gimnáziumba. Az é>ső év után lobéi meg- pnnbá'koztam a vegvinari technikummal. de most már ifoszn- rémhp jpiontkoztem. Hát ez sikerült, Key idős nyugatias asszony adott szánást. Különbözetivel a technikum második osztályában folytattam a tanulmányaimat, de ez nem tett nekem jót, mert nehezen értem utói magam. Csak a negyedikben sikerült egyenesbe kerülni. Hiába, hiányzott a technikum alapozó első osztálya. Sikeresen leérettségiztem és mindenképpen haza akartam jönni, természetesen ide a gyárba. Az akkori igazgató azt mondta, hogy vegyésztechnikusra lesz szüksége, így hát 1953-ban, húsz esztendpvel ezelőtt idekerültem a bőrgyár laboratóriumába. Másfél év után valamiképpen úgy éreztem, többre vagyok képes, illetőleg többet tudók csinálni, erőmből többre telik. Mentem az igazgatóhoz, s elmondtam neki: szeretnék a laboratóriumból az üzembe kerülni. Bíztak laennem, én is iparkodtam és fél év múlva művezetői beosztásba kerültem. Abban az időben kezdték bővíteni' a gvárat, s rengeteg gond, . probléma, új feladat szakadt a nyakamba. Nemcsak nekem, valamennyi vezetőnek. Később kineveztek főművezetőnek, nem tudnám pontosan megmondani, hogy mikor, és három esztendeje üzemvezetői beosztásban dolgozom.

— Üzemvezető. Mit jelent ez elvtársnő?

— Rang és felelősség, ötszáznegyven ember tartozik hozzám. Velük dolgozom együtt, szóval mindig közöttük vagvok. A dolgozók nagy többségét jól ismerem, sőt elmondhatom, az asszonyokat, a lányokat kivétel né'ktil ismerem. Elsősorban a törzsgárda- tagokat. i

— Flvtársnő. úih-'l idézem a pincehelyi tanácstitkárt:

főleg az érdekelne, hogyan jut ideje mindenre?”

— Az üzemben hétkor kezdek, ha több a probléma, akkor rendszerint már bejövök hat órára. Rendesen addig vagyok a gyárban, amíg nem végzek el mindent, mindent, amit arra a napra előirányoztam, meghatároztam. A napi munkám velejárója foglalkozni az emberekkel. Amikor vala. ki kérdez tőlem valamit, soha nem sajnálom az időt, hogy gondosan, alaposan megválaszoljak a kérdésére. Mindig azt tartom, egy embert nem lehet két mondattal elintézni. Nem sajnálok tehát, ha szükséges még a fél órát sem valamilyen dolog megmagyarázá- ra. Számomra nagy könnyebbség, hogy anyósom vigyáz a kisfiámra. Férjem szintén itt dolgozik a gyárban, ha ő mégy hamarább haza, akkor ő viszi el az anyósomtól a gyereket, ha én megyek hamarább haza, akkor én viszem el. Az otthoni munka pontosan olyan, mint valamennyi dolgozó nő otthoni munkája. Életem semmiben sem különbözik a dolgozó nők életétől. Bevásárlás, mosás, főzés, takarítás. Előfordul természetesen, hogy egyszer-egyszer egész napot eltöltők valamelyik községben és hát részt veszek az országgyűlés munkájában. Ilyenkor a férjem végzi el az otthoni munkát.

— Elvtársnő, kinek szeretné megismerni az életét?

— Szeretnék megismerni olyan asszonyt, aki dolgozik és munkája mellett négy-öt gyereket nevel.

— Köszönjük a beszélgetést.

Sz. P.