Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-13 / 10. szám

Beszélik, hogy... ...azért Eelt öngyilkos Sok a gázló a Dunán Csökkentett rakománnyal közlekednek a hajók A Dunán dolgozó magyar jégtörő hajók visszatértek tá­maszpontjukra, Bajára. A ju­goszláv Duna-szakaszról is megérkezett az az öt, magyar jégtörő hajó, amely az erős zajlás idején nyújtott segítsé­get jégtáblák leúsztatásában, a torlaszok kialakulásának megakadályozásában. így a bajai támaszponton most 16 jégtörő hajó áll készenlétben, hogy szükség esetén ismét fel­vegye a harcot a jéggel, A MAHART hajói a dunai zaj­lás levonulásának végét meg sem várva ismét kifutottak a téli kikötőkből, hogy pótolják a kényszerű kiesést, s minél kevesebb késéssel juttassák el rakományaikat rendeltetési ál­lomásukra. A jég most már nem akadályozza a hajózást, de annál több gondot okoz az alacsony vízszint. Budapestnél már hetek óta csak általában 95—115 centiméter közötti víz­állást jelez a lánchídi vízmér­ce. A tél visszafogja a vízután­pótlást, s az alacsony vízszint következtében Pozsony és Mo­hács között 40 gázló keletke­zett. Legsekélyebb a folyó a budafoki gázlónál, ahol mind­össze 160 centiméter mély a víz. Az uszályoknak és a von­tatóknak tehát ügyelniük kell arra, nehogy fennakadjanak a zátonyokon. Ezért sok helyen arra kényszerülnek, hogy 40 —50 százalékkal csökkentett terheléssel keljenek át e ve­szélyes szakaszokon. A vízügyi előrejelzések sze­rint számítani lehet arra, hogy a hét utolsó napján mintegy 1 centiméteres áradás érkezik a fővárosi szakaszra. Sajnos ez az aprócska áradás nem sokat változtat a gázlókon, és nem enyhíti a vízellátási gondokat sem. (MTI) Elkészült a keszthelyi öböl hínártérképe A szabálytalanul szép szí­nésznő öngyilkossága volta­képpen közügy lett. Legalább­is abban az értelemben, hogy városon és falun egyaránt be­szédtéma volt. Sokan nem tudnak napirendre térni afö­lött, hogy miért tette, hiszen sikeres, országosan ismert em­ber volt, kifejezetten jó anya­gi körülmények között élt, ahogyan mondani szokás, megvolt mindene. Mások tud­ni vélik, hogy bár a népsze­rűség reflektorfényében élt, a színház, a rádió és a televízió révén milliók személyes isme­rősévé vált, magánéletében mégis egyedül volt. És a ma­gányt nem fialta elviselni, végül is ezért lett öngyilkos. A nekrológokból is valami ilyesmit lehetett kiolvasni. Volt, amelyikből önvádat is, hogy egyikünknek sem jutott eszébe karácsonykor föltár­csázni. elbeszélgetni vele, ta­lán visszatartottuk volna a jó­vátehetetlen cselekedettől. Ta­lán, hátha. Ezt már utólag nem lehet megállapítani, tekintve, hogy nem történt meg, elma­radt a telefonálás. Ellenben erről az esetről más vonatkozásban eszembe jut a telefon. Magyarország évek óta listavezető az öngyil­kosság világstatisztikájában. A lakosság számához viszonyítva nálunk választják legtöbben az önkéntes halált. Évente több, mint háromezren halnak meg így. És ehhez még hozzá kell számítani húsz-húszonkét- ezer öngyilkossági kísérletet. Ez az igazi közügy, amelyről azonban alig beszélünk és fő­leg keveset a lehetséges meg­előzésért. Az orvosok, s főként a pszi­chiáterek a megmondhatói, hogy az öngyilkosságok és kí­sérletek jó részében több ok játszik közre, de ezek között az egyik majdnem mindig megtalálható. Ez a magányos­ság, az egyedüllét, az emberi kapcsolatok elvesztése. Ha ez így van, akkor nyilvánvaló, hogy az öngyilkosságok meg­előzéséért a közvetlen környe­zetben élők tehetnek a leg­többet. A család, az iskola — mert különben aggasztó a 15—19 évesek öngyilkossági arányszáma — a munkahely, a baráti kör, ha van, egyszó­val a szűkebb közösség. Hogy miképpen, arról lehetne vitat­kozni. Illetőleg legalább vitat­kozni kellene, de jobbára még azt sem tesszük. Legfeljebb utólag, amikor már késő, és akkor már csak az marad, hogy megtárgyaljuk, a szeren­csétlen miért tette azt, amit tett. Pedig — és ez szintén or­vosok, pszichiáterek vélemé­nye — az öngyilkosjelöltek az esetek többségében valamilyen formában rendszerint elárul­ják ismerőseiknek, barátaik­nak. hogy mire készülnek, ha nem is néven nevezve a dol­got. Eszerint nem figyelünk elég­gé egymásra, többet kellene törődnünk mások sorsával? Feltehetőleg ez a helyzet, de hogy mekkora ez a közönv. és milyen tényezőknek tulajdo­nítható, az olvan oknvomozást igényelne, amely sokszorosan túlhaladja egy ilyen jegyzet kereteit. Annvi azonban bizo­nyos, hogy bár az öngyilkos­ság lényegét tekintve egyéni tragédia, aggasztó gyakorisága miatt mégis társadalmi jelen­ség. amelynek visszaszorításá­ért intézményesen is küzdeni kell. A lehetséges és szükséges módszerek közül maradjunk ezúttal csak a telefonnál. Ger­gely Mihály, a „Röoirat az ön- gyilkosságról” című felkavaró tanulmánykötet szerzője a saj­nálatosan alacsony példány­számban kiadott művében egyebek között idéz az Egész­ségügyi Minisztérium egyik tervezetéből, amelyben ez áll: „Egyelőre kísérletként a fő- yárosban helyes volna meg­szervezni a 24 órás állandó psychiatriai szakügyeletet, me­lvet két psychiater szakorvos látna el a rendelkezésükre álló géDkocsivpl, elsősorban or­vosi hívásra helyszínre is ki­szállnának és ezzel a psychiat­riai betegek sürgősségi ellá­tása lényegesen javulna. Az öngyilkossági preventio érde­kében — melynek hazánkban sajnos igen nagy a jelentősé­ge — a psychiaterek mellé be­osztva klinikai psychológust is be lehetne vonni az öngyilkos­jelöltek .,forró drót” telefon- szolgálatába, amint ezt több országban megteszik. Ezt a szolgáltatást természetesen megfelelő mentalhygienes szemléletű, széles körű felvilá­gosító munkának kell meg­előznie.” Az idézett tervezet több, mint három éve készült. Az­óta legalább hetvenezren kö­vettek el öngyilkossági kísér­letet, s legalább tízezren bele is haltak. Nem tudom, hogy közülük hányat sikerült volna egy-egy telefonbeszélgetéssel, vagy annak nyomán szemé­lyes kiszállással megmenteni az életnek. Ezt csak találgatni lehet, mert tudomásom szerint ma sincs nálunk ilyen lelki segélyszolgálat, amely pedig sok európai nagyvárosban, egyebek közt Prágában és Varsóban is eredményesen működik. Lehetséges, hogy ezt a különleges szolgáltatást csak­ugyan széles körű felvilágosító munkának kell megelőznie, ez azonban meglehetősen titokban folyhat, meri én például ész­re sem vettem. A múltkor beszélgettem va­lakivel, aki aggodalmas meg­jegyzésemre csak legyintett, mondván, hogv az öngyilkossá­gi világstatisztikában az első három helven Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia áll. Átkos hagyomány, amelv száz éve benne van a levegőben, nehéz ellene bármit is tenni. F'zonvára nehéz, hallatlanul nehéz, de magvarázvatáissal, le- gvinl vetéssel semmire sem ju­tunk. Kevésbé aggasztó téma. dalmi i°lensé«ek ellen fel tud­juk venni és fel is vesszük a harcot. Énbén az nb<tvilkos- sáwai szemben volnánk tehe­tetlenek? Nem hiszem, hogy nincs más választásunk mint a be­letörődés. Árkus József Ä Balaton-kutatók megálla­pították, hogy a tavat érő szennyezettség nem oszlik meg arányosan. A szerves anyagok nagy része a keszthe­lyi öböl vizét terheli, amely­nek szembetűnő következmé­nyeit már a fürdőzők és a ví­zi járműveken utazók is ta­pasztalják. Dr. Kárpáthy Istvánnak, a keszthelyi Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanárá­nak irányításával felmérték a keszthelyi öböl feltöltődését okozó tényezőket. A káros fo­lyamatban számottevő szere­pet játszanak a vízinövények. A légi felvételekről jól nyo­mon követhető, hogyan helyez­kednék el a hínármezők, s ho­gyan vetik meg gyökerüket a nádasok „előőrsei”. Ezek a kis zöld foltok, különösen kedve­zőtlen vízállás esetén, újabb kiterjedt tenyészhelyek bázisai lesznek. Elkészült a keszthelyi öböl hínártórképe is, amely a ma­ga nemében egyedülálló mun­ka Európában. Több ezer min­ta alapján megállapították; hogy a keszthelyi öböl terüle­tén évente 280 ezer kiló hínár terem. Az iszaposodé«, a szerves-^ anyag-felhalmozódás csökken­tésére és általában a vízinövé­nyek elterjedésének tnegaka- dályozásárk rövidesen beható kutatások kezdődnek a Zalán és annak vízgyűjtő területén. Ad­dig is, amíg kidolgozzák a ha­tásosabb védekezés módszereit,' hozzálátnak a 'keszthelyi öböl tisztításához. Az idén tavasszal munkába állítják azt a Hol­landiából megrendelt korszerű hínárvágó gépet, amely össze­gyűjti és eltávolítja a levágott vízinövényt. (MTI) |A KíÜdiiös házasság I igaz históriája 9. Buttler gróf most már erő­szakosan követeli kegyúri temploma papjától kihirdeté­sét. de az megmagyarázza ne­ki, hogy „nem is kívánhatják, hogy én ily ifjúságomban megrontsam magam a püspök előtt, és előmenetelemet örök­re eltemessem...” Az erdőtelki plébános egri útja végül is meghozza a fia­taloknak a sikert. Minden bi­zonnyal a Makay kanonokkal való bizalmas tárgyalás nyo­mán mégis csak megérlelődik a püspökben a? elhatározás, hogy szabad folyást enged Já­nos gróf és Katinka kontesz akaratában. A GIRINCSI ESKÜVŐ „Hála légyen Isten ő Szent Felségének, — ujjong Kovách Ferenc, az erdőtelki plébános, Buttlernek írt levelében, — hogy már célját Nagyságod elérte!” Eszterházy Károly egri püs­pök legfelső engedélyével el­hárul az utolsó akadály is a szerelmesek házasságkötése elől. Egyszer-egyszer már mind­két faluban kihirdették a há­zasulandókat. A második templomi kihirdetésre augusz­tus 19-én, vasárnap, a harma­dikra pedig 20-án, hétfőn, Szent István első magyar ki­rály ünnepén kerül sof, — s így még aznap nyélbe lehet ütni a várva várt esketést. A lakodalom arisztokrata körökben szokatlanul szerény körülmények között zajlik le. A menyasszony szülein kívül, a kiterjedt rokonság egyetlen tagja, egyetlen meghívott ven­dég sem vesz részt az,esküvőn. A két házassági tanú is csak egyszerű polgárember. János grófé Mauer János ónodi ki­rurgus, Katinkáé pedig Vosz- nyiczky András, édesapja tiszttartója. A nyoszolyólány a menyasszony egyik húga, a nyoszolyóasszony pedig Mauer- né, az egyik tanú felesége. Bi­zonyára csodálkoznak is a fa­lubéliek, hogy ilyen előkelő mátkapár esküvőjére nem se­reglenek össze a rokonok, atyafiak és barátok. Ki hallott még ilyent? ... A társaság hintákon hajtat végig a falun, a tornyokkal ékes Dőry-kastélytól a temp­lomig. Az első fogaton a meny­asszony foglal helyet, édes­anyja és a nyoszolyóasszony társaságában. Ezt követi a vő­legény kocsija, apósa és há­zassági tanúja kíséretében. Az egyházi esketés szertar­tását az István király napi tömjénszagú nagymise és a prédikáció között, Ólajossy Já­nos, Girincs község 44 éves plébánosa végzi. Buttler gróf és Dőry Katinka sorsdöntő lé­pése, — miként egy szemtanú meséli, — „több száz híveknek jelenlétekben” zajlik le. A kis templomban tisztán csengenek Buttler János sza­vai: „Isten engem úgy segélyen... a Boldogságos Asszony... És Istennek minden szentéi. .. Hogy e tisztességes személyt szeretem... szeretvén hozzám veszem házastársul... Isten­nek rendelése szerint... Es hogy ötét el nem hagyom... Holtomiglan s holtáiglan ... Isten engem úgy segélyen.” Hasonlóképpen teszi le az esküt a Dőry leány is, a falu templomába sereglett kíváncsi és ájtatos népe előtt. HÚSZ HÓNAP BOLDOGSÁG Az új pár első, közös éjsza­káját a girincsi kastélyban töl­ti, miután, ősi szokás szerint, az erdőtelki pap, aki vacsorá­ra megérkezett, beszenteli a fiatalok „nászágyát.” A következő napon a fiata­lok a közeli Sályba hajtatnak, Eötvös báróékhoz, ahol roko­ni szeretettel fogadják őket. Tinka kontesz megkéri nagy­néniét. hogy legyen a kísérő­jük erdőtelki otthonába veze­tő útjukon. Hintóba szállnak, és Erdő­telekre hajtatnak, hová az új asszonyka, már előreküldötte két szobalánya kíséretében, szerény „bagázsiá"-ját. Hiány­zik a fényes menyegzői kelen­gye, s bizony-bizony Katalin asszony csak szegényes ruha­tárral vonul be fényes új ott­honába. A Buttler házaspár érkezé­sének híre szárnyon jár, s a kastély előtt a birtok és a fa­lu apraja-nagyja, földesurá­nak kijáró köteles tisztelettel fogadja. De nem hiányoznak a f'ctal gróf „banda muzsiku­sai” sem, akik hangos zeneszó­val, hegedűik vidám cincogta­tásával ünnepük az új házas­párt, Erdőtelek és Párdány örökös urát és hitvesét A kastélyban magasra hág a jókedv. Vidám mulatozás in­dul, pótolva a nagyon szerény girincsi lagzit. A Buttler bir­tok egri és tokaj-hegyaljai ne­mes nedűjével, pirosra sült pecsenyékkel, asszonyoknak való édes süteményekkel kö­rítve. négy álló napig folyik az önfeledt mulatozás. Az 1792. augusztus 22-én Erdőtelekre érkezett Buttler házaspár családi élete boldo­gan indul... De időszerű sort kerítenünk már annak a megbeszélésére, hogy mi lehetett a sok-sok le­vélváltás alkalmával is eltit­kolt oka annak, hogy annyi­ra sürgőssé vált a házasság- kötésük. A feleletet úgy hisz- szük, hogy sokan megfogal­mazták már magukban, némi élettapaszitalat alapján. .•— A Dőry leány korábbi meglehe­tősen zavaros szerelmi kaland­jairól még fogunk jócskán hallani, de a fiatal gróf sem ment, — mint a história me­séli, — a szomszédba taná­csért szerelmi téren ... Az öreg Dőry papa megle­hetős nyíltsággal meg is írja ezt a sorok között az egri püs­pöknek, amikor tudtára adja első levelében, hogv ..ENNEK HAr.ASZTÁSA KISEBBSÉ­GÜNKRE VAGYON.” Amikor pedig Eszterházy nem akarja megérteni a célzást, már szin­te néven nevezve a „baj”-t, megírja, hogy „HA EZEN DO­LOG TOVÁBB HALADNA, MINDNYÁJUNKNAK GYA­LÁZATÁRA LENNE.” „A girincsi tavaszi szép na­pok” * egyikén, valószínűleg a kisasszony, aki bizony már korábban elvesztette hamvas ártatlanságát, olyan előleget adott udvarlójának, hogy an­nak szemmellátható testi kö­vetkezményei már-már látha­tókká váltak... Ez joggal in­dokolta, hogy nem lehetett már tovább várni az esküvő­vel, és hogy nem csődítették össze arisztokrata rokonaikat és ismerőseiket a gyanúsan szerény főúri lakodalomra. Amikor pedig gróf Eszter­házy Károly egri püspök előtt részben Dőry célzásaiból, rész­ben pedig az erdőtelki plébá­nosnak Makay oldalkanonok­kal folytatott bizalmas jellegű tárgyalásaiból világossá vált a meztelen valóság, hogy elke­rülje a legrosszabbat: a bot­rányt — minden akadályt el­gördített a házasságkötés za­vartalan lebonyolítása elől. * — „Igen forrón szerették egymást, mint az angyalok, — pletykálkodjk egyik szobalá­nyuk. — Láttam, hogy csákó- lództak együtt...” — „Igen forrón szerette gróf Buttler őnagysága a grófnéját, — meséli az erdőtelki kastély másik belső szobalánya. — Azt onnan tudom, hogy na­gyon szépen bánt vele, sok szépet vett neki. Hogy csókol­gatta gyakran, szemeimmel láttam. Sőt annyira szerette, hogy másoktul is féltette..." (Folytatjuk) ]

Next

/
Thumbnails
Contents