Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-30 / 24. szám
Korábban indultunk, korábban értünk. Még sűrű, áthatolhatatlan a köd. Állunk a busz mellett és fújjuk a füstöt. — Pontosak. Én tudom, hogy pontosak az ürgeváriak — mondja Folland Árám, a vér- adóállomás autóbuszának vezetője. — Járt már itt? — Hogy jártam-e? Meg sem tudnám mondani hirtelen, hogy hányszor. Nagyon sok vért adtak már az itteniek, — s kezével széles kört ír le a ködben húzódó házak felé. Végre jönnek. Embert nem látunk még, csak a köhinté- sek, kiáltások árulják el a közeledőket. Itt van már Mátics Gyula, meg a felesége, azután Zörényi István, meg Piszker István is. Traktorosok, sertésgondozók közelednek a keményre fagyott úton. Várakozunk. Addig is történetek, emlékek elevenednek fel, véradásokról, utazásokról, emberekről. — Mit gondolnak, mennyi vért adtak már az ürgeváriak? Számolgatnak. Erős, vaskos ujjak egyenesednek ki. Salamon József szólal meg elsőnek. — Lehetetlen azt kiszámítani. Nekem már a második véradókönyvem telik be, ezzel a maival. Egy könyvben hat véradás van. Nem lehet azt kiszámítani. Egy biztos, sokat adtunk már... Szíjártó Ferenc traktoros közbeszól: ) — Minek azt kiszámítani? — Együtt vagyunk — állapítja meg a pilóta, s indítja a buszt. Míg Hőgyészre érünk, Puskás Kálmán, a Hőgyészi Állami Gazdaság ürgevári kerületének vezetőhelyettese, az ottani pártalapszervezet titkára a brigádról beszél: — Mindnyájan egy brigádban vagyunk. A Petőfi Sándor szocialista brigádban. Mátics Gyula traktoros a „brigadé- ros”. Régi véradók vagyunk valamennyien. Mi az asszonynyal — mondja Mátics elvtárs, és feleségére mutat — legalább tizenöt éve. Tudja, úgy vagyunk mi ezzel, hogy inkább adunk, mint kapunk. Nem mondom, nem gyerekjáték. De ha arra gondolok, hogy embereket mentünk meg vele, mindjárt rendben van minden. István Mihály traktoros közbeszól : — A múltkor egy regölyi embert mentettünk meg. Telefonon szóltak ki a véradóállomásról, hogy ilyen meg ilyen vér kellene. Jöttünk. Robog a busz. Elhagytuk már Kétyet, Zombát, Harcot. Az asszonyok közben arról beszélnek, hogy hazafelé jövet megállnak majd a ke- nyérszaküzlet előtt, mert: — Sehol sem lehet ilyen jó kenyeret kapni. .Balogh Jánosné meg a Korzót kérdezi; — A gyereknek nadrágot veszek, ha már Szekszárdion járok. A meredek úton az új épület elé kanyarodik a busz. A gépkocsivezető elújságolja, horv végre megfelelő környezetben végezheti munkáját a véradóállomás. A véradók az előcsarnokba lépnek, levetik a kabátot, t>u- ' lóvert. Csak ingben, blúzban várakoznak a vérvételt megelőző orvosi vizsgálatokra. Először laboratóriumi, majd belgyógyászati vizsgálatok követik egymást. — Ez dönti el, hogy valaki, tői vehetnek-e vért, vagy nem — magyarázza Piszker István sertésgondozó. — Van rá eset, hogy valakinek azt mondják, most nem vehetünk magától vért, majd legközelebb. Az ürgeváriak csoportba verődnek a próbavérvétel után. Országosan is, rnegyénkbpn is számos ipari szövetkezet tart fenn autójavító üzemet, vagy tervezi autószerviz létesítését. A szervizhálózat fejlesztésére — mivel a személyautók száma egvre gyorsabban nő — nagy szükség van, nem kevésbé arra is, hogy a szövetkezeti autójavító üzemek is bekapcsolódhassanak a garanciális javító szolgáltatásba és egészséges verseny alakuljon ki e területen. Az OKISZ már korábban állást foglalt ez ügyben és ennek szellemében határozott a közelmúltban huszonöt autójavító, illetve autójavítással is foglalkozó szövetkezet, hogy létrehozza az Autó-coop közös vállalatot. Az Autó-coop már mint nagyvállalat tárgyalhat más vállalatokkal, köztük a Merkúrral, szerezhet be műszereket, alkatrészeket, nyújthat segítséget a szövetkezeteknek. Mozdulatukban, ahogy behajlított karjukkal — mellyel a szúrásra szorítják a vattát — tüzet adnak egymásnak —van valami összeszokottság. Rágyújt az egyikük, azután továbbadja a gyufát, s így megy ez a sor végéig. Az. ajtón felírás: Vérvétel. Elsőnek Balogh Jánosné sertésgondozó végez, s kifelé jövet mutatja a karját. — Három decit vettek le, — mondja nevetve, s hozzáteszi — máskor mindig négyet szoktam adni. Egymás után jönnek kifelé a behajlított karú emberek, öltöznek, azután leülnek az ebédlő asztalaihoz, virslit enni, sört inni. Dr. Kolumbusz László, a véradóállomás főorvosa így vélekedik az ürgeváriakról: — Bár csak sok ilyen ember lenne. Rájuk nemcsak mo6t, a Vért Vietnamnak akcióban lehet számítani. Bármikor megyünk vérért ürgevárra, nem jövünk haza üres kézzel. Fehérköpenyes asszisztens- nő szól közbe: — A végeredn\ény: közel négy liter vér. — Ennyit adott tehát ma, szombaton a tizennégy ürgevári. Vérük a megfelelő feldolgozás után Vietnamba megy....- vj Az alapító szövetkezetek — köztük két Tolna mégyei, a Tolnai GÉM és a Tamási Vegyes — és szövetségeik mintegy ötmillió forinttal járultak hozzá a budapesti székhellyel -működő közös vállalat alapításához. Hétfői kérdésünk t Mikor készül el Augusztusban már megírtuk: tavaszra, április elsejére visszaköltözik az OFOTÉRT- bolt a régi helyére. Nagyobb lesz és korszerűbb, mint valaha. Addigra elkészül ugyanott, az emeleten a szemüvegeket javító, készítő üzem felújítása is. Nem mondvacsinált a kérdés? E sorok írójának jutott hálátlan feladatául, hogy a meAz autójavító szövetkezetek f közös vállalata : az Autó-coop Csökkent a balesetek száma — de több a kiesett munkanap A MÁV Pécsi Igazgatóságán összegezték az 1972. év munkavédelmi helyzetét. Köztudott, hogy a vasút veszélyes üzem. A sérülési lehetőség nemcsak a műhelyekben nagyobb, mint más üzemekben, hanem a vonatok rendezésénél, a vagonok tolatásánál is igen veszélyes helyzet alakulhat ki, ha a dolgozók nem tartják be a munkavédelmi szabályokat. Az igazgatóság területén tavaly kedvezően alakult a munkavédelmi helyzet. A megelőző évhez viszonyítva csökkent a halálos balesetek száma és csökkent a balesetek miatt a munkából kiesett napok száma is. Több mint húsz éve rendszeresen figyelemmel kísérik az igazgatóság területén a balesetek alakulását, vizsgálják az okokat. Az eredményes munkavédelem következtében tavaly például az igazgatóság területén 28 balesettel volt kevesebb, mint a megelőző évben. A Tolna megyei vasútüzemekben a helyzet nem olyan jó, mint az igazgatóság átlagában. Például 1971-ben 54 baleset fordult elő a Tolna megyei -vasútüzemekben, tavaly csak 49. De a balesetek miatt pontosan ötszáz nappal több esett ki a munkából, mint a megelőző évben. Sajnos nőtt a csonkulásos balesetek száma is Tolna megyében: 1971-ben egy, 1972-ben három ilyen jellegű baleset fordult elő. A balesetek okainak vizsgálatakor azt állapították meg, hogy 78 százalékban személyi mulasztás volt az okozó. A vasutas szakszervezet területi bizottsága, együttműködve a szolgálati vezetéssel intézkedési tervet dolgozott ki a balesetek megelőzése érdekében. A munkásvédelmi intézkedéseken. túl a vezetők felelősségét is növelték, ennek következménye lesz a szigorúbb felelősségre vonás is. A mulasztók ellen a jövőben még akkor is eljárnak, ha hanyagságuk miatt nem történt baleset, de a munka biztonságát nem teremtették meg. 99 ünnepi munkásőregység-gyűlések (Folytatás az 1. oldalról) Ezen az egységgyűlésen is sok munkásőr kapott kitüntetést. Tizenhatan kapták meg a 10 éves szolgálat utáni érdemérmet, tizennégyen az ötéves emlékjelvényt, tizenketten a kiváló parancsnok, illetve kiváló munkásőri jelvényt. Az egység kiváló alegysége címet a várdombi szakasz nyerte el, a kiváló raj címet pedig a rádiós raj. A fegyverbarátság ápolásában szerzett érdemekért öt munkásőr kapta meg a Szovjet hadsereg kiválója jelvényt. A dombóvári Udvari Vince munkásőregység gyűlésén meg. jelent dr. Ispánovics Imre, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese, Szűcs György, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Cserép Imre, a járási pártbizottság első titkára. Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára, Kemény József megyei parancsnokhelyettes, a rendőrség, a honvédség, valamint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadsereg képviselők Sörös Gyula egységparancsnok értékelte az elmúlt évben végzett munkát. Megköszönte a fegyelmezett, öntudatos helytállást, hangsúlyozva: a testület jellegéből fakad, hogy minden múnkásőr a legjobb igyekezettel teljesíti a párt előtt vállalt kötelezettségét A személyi állomány összetételében a legmesszebbmenőkig érvényesül a munkás jelleg: 88 százaléka párttag, 70 százaléka munkás, 85 százaléka közvetlenül a termelésben dolgozik. A beszámoló kiemelte a kurdi, a dalmandi, a vasúti csomóponti alegységek kiemelkedő munkáját. A parancsnok külön köszönetét mondott a munkásőr-feleségeknek. amiért annyiszor vállalták szolgálatba, kiképzésre, gyakorlatokra menő férjük helyett is a családi élet gondját A parancsnok értékelése után adták át a legjobb szakasznak, a legjobb rajnak já-' ró vándorzászlót, a kiváló munkásőr és a kiváló parancsnok jelvényeket, a 15 éves szolgálati érdemérmeket, az emléklapot és jelvényt a leszerelő és tartalékba vonulóknak. Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára a párt nevében köszöntötte a munkásőröket, majd felszólalt dr. Ispánovics Imre, az országos parancsnok helyettese. — Néha már történelmi tanulságként tekintünk vissza az elmúlt tizenhat évre, amikor a párt életre hívta a munkásőrséget a szocialista haza védelmére, a karhatalom, az újjászerveződő néphadsereg, a rendőrség mellé. Az elmúlt évek igazolták, a munkásőrség becsülettel teljesítette feladatait, olyan fegyveres erővé vált, amelyre a párt, a nép mindig számíthat: tagjai részt vesznek az ország rendje, közbiztonsága védelmében, példamutatóan állnak helyt a munkában. Olyan közösség, amelyben az idősebb neveli a fiatalabbat, a párttag a pártonkívülit, hogy értsék, kövessék, megvalósítsák a párt politikáját. Minden új év új követelményt támaszt, amelynek magas fokú proletáröntudattal kell eleget tenni. Dr. Ispánovics Imre felszólalása után az ünnepi egységgyűlés záróakkordja volt az új munkásőrök eskütétele a csapatzászló előtt. » Valamennyi egységnél más-i ként és másként értékelték a munkát, foglalkoztak az új feladatokkal, de mindegyik egységgyűlésén megismétlődött egy azonos mozzanat, a proletár! internacionalizmus szép meg. nyilatkozása. A miskolci Op- rendek Sándor zászlóalj a közelmúltban felhívást tett közzé a „Vért Vietnamnak” akcióhoz csatlakozásról. Az ünnepi egységgyűléseken tett felajánlások szerint a Tolna megyei munkásőrség egész személyi állománya jelentkezett véradásra. BI. az új OFOTÉRT-üzIet Szekszárdim ? gyeszékhely centrumának üzlet-átalakításairól olykor hirt adjon. Végiggondolva az elmúlt időben történteket, nem akad egyetlen egy rekonstrukciós munka sem, mely — természetesen objektív okok miatt, hiszen az okok mindig ob- jektívek — ne szenvedett volna késedelmet. Éppen az OFO_ TÉRT—üzlet átalakítása lenne kivétel? A beruházás költsége csaknem egymillió forint. Jelentősen megnövekszik a vásárlóterület, de az emeleten is korszerűsítik az üzemet és szociális helyiségeket is létesítenek. A rekonstrukciós munka kivitelezője az OFOTÉRT tmk- brigádja. A helyzet tehát határozottan szerencsés: ha késnek az építők, a beruházó nem mondhatja, hogy a kivitelező a hibás, s a kivitelező sem, hogy a beruházó. A vállalat házi brigádja azonban — emellett máris nem lehet sző nélkül elmenni — a bolt elköltözése után majd két hónappal később kezdett neki az átalakításnak. Hol tartanak most? Budapesten készülnek a speciális bútorok, nemsokára szállítani kezdik. Szekszárdon kialakultak a helyiségek végleges körvonalai, szerelik a központi fűtést, készül az új vízellátó rendszer. Többé-kevésbé kész az emeletre vezető csigalépcső; mely az üzletet és az üzemet köti össze. Nemsokára elkezdődik a műhelyben a csiszolópadok és egyéb gépi berendezések szerelése. Az átalakítás — a munka volumenének rossz felmérésé miatt? — aligha lesz kész áprilisra. Amikor utoljára Szék. szárdon járt az OFOTÉRT- központ műszaki osztályának technikusa — aki rendszeresen ellenőrzi és irányítja az építkezés menetét — bizony új határidőt emlegetett. A munka befejezésének időpontja most május 15. Reméljük végleges, és május közepén a reprezentatív bolt megnyitásáról adhatunk hírt, nem pedig arról, hogy miért tolták ismét távolabbra a határidőt, és nem azt kell kérdeznünk, hogy ki a felelőse a késedelmeknek. (kádár) 1973. január 30.
