Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-30 / 24. szám
Otthonunk-e az otthonunk ? Színházi jegyzet Az ügynök halála — Veszprémből Szekulity Péter gondolat- ébresztő írása a bérházi életforma gondjait veszi sorra, s mindegyikében magunkra ismerünk, hisz akár tetszik, akár nem, a bérház otthonunk lett, s feladata, — valójában „hivatást” szeretnék mondani — hogy életünk kerete legyen, olyan otthon, melynek minden lakója mindig hazatalál. A kertes családi ház még ma is úgy él a legtöbb emgerben, mint a vágyak netovábbja, mint a biztonság megtestesülése. De a jövő nem a kertes családi házaké, hanem a bérlakásoké, s ebből a szükségszerűségből kell otthont teremtenünk, olyant, amelyben nemcsak lehet, hanem érdemes is élni. Valószínűleg naívság lenne arra gondolni, hogy bérházaink afféle lakóközösségekké válhatnak, ahol egy nagy család tagjaiként élünk, segítjük egymást. Még akkor sincs baj, ha nem ismerjük szomszédainkat, nem járunk össze, viszont örvendetes eredmény, ha tiszteljük egymást, nemcsak kölcsönös köszöntéssel, hanem mindenekelőtt azzal, hogy nem dúljuk fel tapintatlan lármával, fölösleges zaklatással egymás életét, nem feledve, hogy egymás szomszédai vagyunk. De otthonunk-e az otthonunk? Szekulity Péter sok gondjából csak egyhez tenném a magam kérdését: méltó-e hozzánk, ahol lakunk, korszerű-e, a szónak valódi értelmében, ahogyan élünk. Ha az ember benéz egy idegen lakásba, tulajdonképpen egy idegen sors részesévé lesz: a tárgyak kölcsönhatásban vannak gazdáikkal, egymást formálják. A bútorok kényelmessé, otthonossá teszik-e az egy, két, vagy három szobát, a képek ízlést árasztanak-e, vagy az alkalmi divat kommersz termékei? S a legárulkodóbbak, a könyvek! Van-e könyv a lakásban, mennyi van, milyenek? Aki könyv nélkül él, a világ felét zárja ki életéből, s aki könyvet rak szekrényébe, még nem biztos, hogy a kultúra nevében cselekszik. Ma is jogos tisztelettel beszélünk a barokk, vagy a reformkor nagy könyvgyűj tőiről, s nem is gondolunk arra, hogy egy közepes jövedelmű ember különösebb anyagi megterhelés nélkül összegyűjthet olyan könyvtárat, amire a reformkorban valóságos vagyont kellett áldozni. Az elmúlt években ugyan emelkedett a könyvek ára, de még mindig elérhető, s aki mondjuk havonta csak 200 forintot áldoz könyvekre, tíz év alatt több mint ezer kötetes könyvtárra tehet szert. A havi kétszáz forint pedig körülbelül húsz nagyfröccsnek felel meg, ami havi átlagban ugyancsak nem bűnös mennyisége Igen ám, de hova tegyük a könyveket? Az a fiatalember, aki húszéves korában elkezd könyveket .gyűjteni, harmincévesen 1000—1500 kötet elhelyezésével számolhat, ami súlyban körülbelül 5 mázsát jelent. Ennyi könyv feltétlenül szükséges ahhoz, hogy szellemi életünknek is otthont teremtsünk, tehát ne csak szónokoljunk a kultúráról, hanem éljünk is olcsó áldásával. No, de öt mázsa könyv! Nemrég olvasom az ÉS-ben, hogy a bútorgyárak nem gyártanak könyvszekrényt, s ha gyártanának is, drága, s ha valaki megfizetné, nem tudja hová tenni, mert az új bérházi lakásokban nincs számukra hely. S ha van, más baj jelentkezik: esetleg leszakad az emelet. Nem tudom, hogy az épület leszakadása valóban fenyeget-e, azt azonban igen, hogy égy kisebb családi könyvtár elhelyezése is gondot jelent. Erre csak egyet mondhatok, ami ellensúlyozza a bútorgyárak közönyét és árait: a falba szerelt vasállványok, amiket a mennyezetig lehet magasítani, kevés helyet foglalnak el, s ugyanakkor sok könyv elfér rajtuk. Az említett ezer, ezerötszáz, amennyi nélkül értelmes életet nem tudok elképzelni, föltétlenül. Most már csak az a kérdés, elér-e idáig az igény? S ha igen, mit tartunk fontosnak? Ezerötszáz könyvben összesűríthető a világirodalomból mindaz, ami valóban fontos, a válogatás viszont nem pénzkérdés, inkább művészet: mi az, amit nélkülözhetetlennek tartok, ami nélkül kevesebb az életem? S itt már a könyv nemcsak dísz, fali dekoráció, hanem a szellem, az ízlés árulkodó jele. S valami más is. Az, ami kitágítja az otthon világát, szobánkba hozza a nagyvilágból azt, amivel közösséget vállalunk. Babits ebben a városban írta, hogy innen Párizsig, Londonig látott el. így, a könyvek segítségével, a gondolat erejével. Mindenki megteheti. S mindenkinek meg is kellene tennie, hogy a lakás ne csak asztal és ágy legyen, fotel, esetleg divatos tevenyereg, hanem szellemi otthon ' is. Persze jó lenne, ha a lakástervezők nemcsak étkező- és hálófülkét terveznének, hanem beépített könyvállványt is; miért ne? De amíg ez nem jut eszükbe, segítsünk magunkon, ahogy tudunk. Ne azért, hogy a látogató ámuljon, hanem azért, mert minden igaz könyv az életünk társa, s a könyvtár az otthon szempontjából éppen olyan fontos, mint a kényelmes ágy, vagy a megterített asztal. CSÄNYI LÁSZLÖ Társadalmi dráma, egy nagy alakítás emléke. Magyarország köztudatában egy táskás szemű, esett vállú „Ügynök” él: Timár József 1959-es nemzeti színházi figurája. Az őt követő ügynököket nem őrzi közös emlékezetünk. Latinovits robbant? Megváltoztatja ügynökképünket? Ezentúl pocakos, sajnálni való, önámító lesz az „Ügynök”? Ez ígérkezett a fő szenzációnak; lám még a Babits művelődési központ is megkísérelt egy bérletszüneti előadást. Igaz, nem volt kockázatos; La- tinovitsot kétszer annyian is megnézték volna, mint ahá- nyan jegyhez jutottak. Nos, nem volt szenzáció. Hacsak az nem szenzáció, hogy az előadásból nem lett Lati- novits-revű, amiben a csillogó sztárnak a többi jelenlévő csak a „kellékeket” adogatja, és hogy egy kiegyensúlyozott, színvonalas előadást láttunk. Rendezője, Valló Péter, ha lát. ta is a Nemzeti híres előadását, nem őrizhette tudatában, lévén, hogy akkor kilencéves volt. Elolvasta a drámát, és értelmezte. És mert minden igazi műalkotásnak annyi meséje van. ahány szemlélője — akiket persze a kor, a hely meghatároz — Valló színháza valami mást mondott, mint az eddigi Ügynök halála előadások. Kétszintes színpadtér — elfér rajta hat színhely. Vékony falú skatulyák egymásra ragasztva, szürke sorozatelemek. Ilyenben él az átlagpolgár, az, aki tehetős ahhoz, hogy szegény legyen, de szegény a jómódúak között. Terveit, életcélját a mániákus vágy irányítja: feljebb kerülni, karriert csinálni, meggazdagodni. Ez az ügynök, Miller ügynöke, a jövőépítés amerikai módját képtelen elhinni, elfogadni. A számításhoz, törtetéshez nincs érzéke, nincs tehetsége sem: elképzelései a feljebbjutásról legendákból szövődnek, emberei reklámmosolyú, ruganyos léptű, derék amerikaiak, a jó fellépés, megnyerő modor vitézei. Nem vesz tudomást arról, hogy a társadalom nem ilyen, valójában talán soha-, sem volt hasonló. Édes álmai teszik tönkre nagyobbik fiát, Biffet is: nagy jövőt, országos hírt álmodik neki, de a tervek csakhamar kettős zátonyra futnak: a fiú megkbukik az iskolában, az apa erkölcse megbukik fia előtt. Az öreg ügynök kifosztottan,' tehetetlenül áll előttünk: „tech. nikolor álmai” utolsókat villannak, aztán kihunynak. Állását is elveszti, az utolsó fo^ gódzót. Rögeszméje elhatárol zássá nő: meghal, hogy életbiztosítása összegével új energiához jusson a család. Az ügynök halála olyan, mint élete. Látszatértelmű, annyi köze van a /nindennapi ésszerűséghez, mint élete egyéb káprá- zatainak. Dinamikus előadás, feltűnő tudatossággal komponált mozgással. Néha egy-egy pillanatra állóképpé merevednek a mozdulatok — nem bármikor: a képzelt harmónia perceiben.’ Egy-egy harsány tónusú rész bántja a fülünket, de elhisz- szük, hogy így kell lennie. Jó volt — mondják itt is,' ott is, kabátra várva az előcsarnokban. Mert nem azért volt egyenletes színvonalú a játék, mert Latinovits hozzáhalványodott a „vidékiekhez”.1 Azért, mert az egész társulat nagyon jó volt. Kár, hogy az ilyen színvonalú előadásokat is csak ötszázan nézhetik meg, és mindig majd ugyanazok. Sokszorennyien élvezték voí^ na. VIRÄG F. E. JA Különös házasság | igaz históriája L 23. P A HITVESI VÁLASZ Dőry Katalinnak is kiváló, az egyházjogban járatos, az egri szentszéki bírák körében puritán jogászi fegyvereiről ismeretes prókátort sikerül megnyernie ügye védelmére. Nagy János, az egri érseki líceumi jogakadémia tudós professzora kész örömest vállalja e semmiképpen sem könnyűnek ígérkező feladatot, hisz első pillantásra is tekintélyes ügyvédi honoráriumot remélhet a bonyolult perből. Ennek a nagyon furcsa házasságnak amúgy is annyi intimitásába bepillantottunk már, — nem hagyhatjuk ki tehát, hogy ne lapozzunk bele. a Nagy János fiskális úr által; a grófné védelmére szerkesztett replikájába. „ .. .Férjem Gróf Buttler Jánosnak minden előterjesztései s feladásai, mellyeken Kereset s Vád Levelét, Actióját (perét) fundálta (alapozta), igazságtalannak, Égbe kiáltónak, s büntetésre méltók... ezek azok a fő pontok, mellyek által 35. Esztendőkkel ezelőtt, a Törvények értelmében törtint Szent Házasság kötelékeinek felbom- lani kellene, ha én olly boldogtalan volnék, s legkevesebb eredeti Irományaim sem lennének, mellyekkel Férjemnek helytelen s mesterségesen kikoholt hamis vádjait meg nem semmisíteném... Egyik ezen Levél közül az, mellyet boldogult Gróf Eszter- házy Püspök, a Girincsi Plébá- nusnak írt vala, melly által a most említett Püspök néki meg engedi Kihirdettetésünket és öszvekelésünket. A másik levél pedig az. amit az akkori Erdő Telki Plébánus Kováts Ferenc Ur, a Girincsi Plébánusnak, Olajosinak írt, ebbe rekesztve (azaz csatolva) megküldvén Gróf Buttler szabad állapotja felül költ Dimissoriális (elbocsátó) Levelét, ugyanazon érkezett Levélbe azt is jelentvén ... hogy a meg tö-tént háromszori kihirdetés iránt szóló Attestátumot (bizonyítványt) egybekelésünkre rendelt napra, személyesen magával fogja hozni Girincsre, amint hogy valósággal el is hozta. .. .Bátorkodom, Gróf Buttler János férjemnek, hamissan kigondolt panaszos kitételeit s vádjait számos, s a legnagyobb hitelességű eredeti irományoknak előmutatásával meg cáfolni. Említett Férjemnek elő adott azon első állítását, nevezetesen: hogy Ö erőszakkal kinsze- ríttetett a vélem való házasságra, több és kifogást nem szenvedő meghitelesített tanúim fenekestül felforgatják, kik egyszersmind szembetűnővé teszik ezen kérdésben lévő állításnak, nem egyébre mint koholt hazugságra lett építését. .. .Gróf Buttler János se álnoksággal, se erőszakolt módokkal hanem önkéntes szabád akaratjából, igiretihez képest jött légyen hozzám Girincsre. .. .Ki kinszerítette a Grófot 1792. Esztendei 19. Júliusba Erdő-Telken írott, s hozzám Girincsre küldött Levél írására7 (Ebben a levélben. mint már olvastuk, azt jelentette be a gróf, hogy csak pillanatnyi elfoglaltsága akadályozza meg abban, hogy Girincsre menjen, de amint elintézi ügyeit, fel fogja keresni. Mint láttuk, meg sem várta a bejelentett időt, már korábban elment menyasszonyához!) Ki erőltette, ki kinszerítette 35. Esztendők folyamata alatt, ezen hallatlan Történetet mért hallgatta el, s ezek iránt való panaszával mért most, miért nem előbb állott elő. Vaj! Mi könnyű lett volna pedig még akkoriban mindjárt, ahogy a Gróf Girincsi fogságábul kiszabadult, Egerbe jönni, és ott azon alávaló véle való bánást, mellyet állítása szerint mi, Édes Atyámmal rajta elkövettünk, úgy ezen célba vett házasságot, úgy mint most elő adja, minden környülállásival, törvénytelenségeivel Gróf Esz- terházy Püspöknek fel fedezni, és azonnal ezen most megindított Válló Pernek végét foga- natossan sürgetni? .. .Egyébként már ez előtt több versben folytatván Porok a Szent Szék előtt általunk, miólta olly szerencsétlen vagyok Férjem Gróf Buttlernek nevét viselni, miért nem vitatta rágalmazásai s vádaskodásai mellett, ezen boldogtalan Házasságot, mellyet most olly szerencsétlennek kíván tekinteni. Miért vonakodott ezen örökös Vallást tárgyazó Per elkezdéséiül addig, míg Eszterházy Püspök, Fáy Bertalan, a girincsi Plébánus Olajosi, s több tekintetre méltó emberek életben voltak, s ki nem haltak, akiknek törvényes Házasságunkról tudományok volt. .. .Miért volt az, hogy Gróf Buttler János Férjem engem felszólítani s arra ösztönözni abba nem hagyott, hogy e kérdésben forgó ... Perbe Magam védelmezősétől álljak el? ... így kezdett ezen Botránkoztató Perrel megtámadni s meggyalázni ...” Amint azután a per lassú elvadulása során felbukkanjak a bíróság elé terjesztett bizonyító anyagban a Buttler- párti tanúk vallomásai, hirtelen nehézzé, lelkileg-idegileg, de nem utolsó sorban anyagilag is egyre nehezebben elviselhetővé válik az ügy Katinka asszony számára. De a Buttler contra Dőry házassági köteléki per egymásnak homlokegyenest ellentétes „bizonyítékai” nem könnyű feladat elé állítják a bírákat, de a fur- fangárt szomszédra nem szoruló fiskálisokat is. BUTTLER GRÓF A KELEPCÉBEN A válópernek több, mint négy év alatti el-ellanyhulása során, újabb és újabb lendületet mindig a felperes gróf ád, — nemegyszer kifejezetten kalandregénybe illő fordulatokkal ... Mindig akadnak készséges tanúk, akik „a cél szentesíti az eszközt” szent jegyében lelkiismeretük szavát hajlandók elnémítani anyagi vagy erkölcsi érdekek szolgálatában. Erre pedig meglehetősen gyakorta szüksége van Buttler Jánosnak ... A házassági szerződés születésének körülményeit úgy adja elő a férj, hogy 1792. május 31-én „a pesti promená- dón” sétálgatott, amikor ravasz hátsó gondolattal egyszeribe csak elébe toppant Déryné s „belecsimpeszkedett” a fiatal erdőtelki grófba, s arra kérte, hogy kísérje haza szállására. Amikor a szobába lépett, megdöbbenve látta, hogy ott más három tekintélyes férfiú, — a házassági szerződés készenlétbe állított hitelesítő tanúi — várakoztak reá. A beszélgetés hamarosan Katinka kontesszel való szerelmi kapcsolatára terelődött... S nem váratott sokáig a pillanat, amikor az asztalra került a már jó előre elkészített szerződés papírja. A gróf, — mint meséli, — húzódozott, erősen vonakodott azt aláírni. De óckódását végre is megtörte a hosszú és erőszakos rábeszélés leik; kényszere... Buttler azzal próbálja magát tisztára mosni az aláírás megtörténtének való ténye alól, hogy az öreg Dőry egyre csak azt hajtogatta volna, hogy hiszen ez nem megmásíthatatlan, annak hatálya alól később is bármikor visszaléphet, — ha később meggondolja majd magát... (Folytatjuk)
