Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-28 / 23. szám
Termeszek mint „meteorológusok** A szaporodás monopóliuma a pulykák társadalmában A négy pulykakakas, Lee tábornok, John, Jim és Jack nyomdokvonalban vitorláztak felénk. Farktollaikat büszkén legyezővé terítették, a szárnyaikat a földig terjesztették ki, tollazatukat felborzolták, a nyakukon lévő mezítelen vörös duzzanatot felfújták, és gurgulázó hangokat hallattak, így lépegettek a dél-texasi félsivatagban a pulykatojók, csoportja felé. A tojók gyülekezetétől jobbra és balra szintúgy teljes díszben két-három kakasból álló csoport, távolabb pedig kettes csoportok és különálló kakasok igyekeztek lenyűgözni a tói ókat tolldíszük- kel. A Lee tábornok vezette csoport, akárcsak régebben esv tengeri csatában, katonai alakzatban és kimért ütemben közeledett a legközelebbi hármas csoporthoz. Amint ' zon- ban kb. 4 méternvi távolságra kerültek, a három megtámadott harc nélkül megadta magát. A csoport nuszta megjelenésével hasonlókéooan az ös-7- szes többi ni'lvkakakas-egvsé- get is megadassa késztette. Ezek számába csak a tojók gyülekezete körüli mesfigvelő- helvek maradtak meg. Innen ke!'éti tétlenül végignézniük, ami a továbbiakban történt: a „tábornok” és testvérei clísz- tcllaikat k'terjesz've az indián törzsfőnökök módiára parádéztak az '1 toió között, míg végül a ..tábornok” választott. Udvarolni kezdett az egyik tojónak. A 4—5 percig tartó párzás éppen hogy megkezdődött, amikor egy mosómedve iramodott ki a száraz bozótból. A megfigyelésre kárhoztatott kakasok azonban észrevették a támadót. Hosszú csatasorban védelmi vonalat húztak a tojók csoportja és nászát ülő pár köré. Hisztérikus jódlizás- sal, szárnyukkal csankodva még előre is törtek az ellenség felé, elszántan arra. hogy sarkantyújukat és csőrüket (nem lebecsülendő fegyverek) bevessék, elűzzék a mosómedvét, miközben a „tábornok” zavartalanul hódolhatott szenvedélyének. Ez a színjáték a következő négy hétben számos alkalommal megismétlődött, összesen 31 kakas gyűlt össze az 52 tojó körül. Minden alkalommal azonban csakis a „tábornok” végezte a párzást, az összes tojóval sorban egymás után. Ahol feltűnt, az ösz- szes többi pulykakakas már csak statiszta lehetett. Ha valamelyik egész a szélén tiHajókonyha a Az amerikai tudósok megvizsgálták az Alwin nevű tengeralattjárót, amely 14 hónapig feküdt a tenger fenekén (üzemzavar következtében elsüllyedt.). A tudósok legjobban azon lepődtek meg, hogy a hajó konyhájából felszínre hozott élelmiszerek kitűnő állapotban voltak. A hosszú hónapokon keresztül, amíg a tengeralattjáró a tengerfenéken feküdt, ezek az élelmiszerek 3—4 C fokos állandó hőmérsékleten, 150 atmoszféra nyomás mellett „tárolódtak”. A steril tengervízben, közönséges viszonyok között, ugyan, ezek az élelmiszerek már 4 hét múlva teljesen használhatatlanokká váltak volna. Megállapítottak egy fontos tényt: a mély tengerben a tentokban kísérletért: tett a párzásra, azonnal megjelent a négy testvér csoportja, hogy rendreutasítsa. A csoportban 27 kakas létének tehát semmi egyéb értelme nem volt, minthogy irigykedve körbefogja a tojók gyülekezetét és megvédje a külső ellenséggel szemben. A „tábornok” három testőrének nem kevésbé lehangoló sorsa volt: kí kellett harcolniuk vezetőjük számára az összes többi kakas fölötti uralmat és pusztán kisegítőként működhettek közre a menyasszonyért való vetekedésben. A „tábornok” a szó szoros értelmében az ő tolláikkal ékeskedett. A dél-texasi pulykakakasok életében tehát a fáraókra emlékeztető osztálytagozódású társadalmi forma és szinte alig elképzelhető szaporodási monopólium alakult ki. Egyetlen kakas 52 tojóval párzik és 30 kakas tehetetlenül nézi. Ez az elnvomás ráadásul életfogytiglani. Lázadás és harc nem létezik. Az önkényességet nem testi erővel törik le, hangra csupán hencevő pózokkal. Nem csoda tehát, hogy a tudósok igyekeztek megtudni, í-omrgn jöhet létre ez a mértéktelen zsarnokság. milyen módon lett a „tábornokból” diktátor és miért alkalmaz- knrlik a többi kakas ellenállás nélkül. Mién W. Stokes és C. Robert Watts két éven át figyelték őshazájukban a pulykakakasok társadalmát. A következő eredményekre jutottak: Mindez kezdetben ártatlanul történik. Minden nulvka- toió kb 14 tojást rak földfész- kébe. Április elején kibújnak a fiatalok. A ragadozók és az éghajlat néhány hét alatt felére Dusztítják őket. Hamarosan több toió nyüzsgő csoportokká áll össze utódaival. Az árvák szeme előtt először játékos csetepaté játszódik le csupán, de hamar tömegverekedésre kerül sor. amelyben testvérek küzdenek testvérek ellen. A győztesek nem a legtöbb ta"ot számláló csoportból kerülnek ki, hanem azok közül, ahol több a kakas. December elején hirtelen mindegyik kakas elhagyja az anviát és testvéreit, és testvércsoportot alkotnak. A két, három, négy (nagyritkán öt) testvérből álló csapat egész életen át elválaszthatatlan egységet képez. A társadalmi státusz körül folyó számtalan harc folyamán dől el, hogy milyen helyet foglalnak el az egyes pulykakakasok egész életükön tengerfenéken geri termékek bomlása 10— 100-szor lassabban megy végbe, mint ugyanilyen hőmérsékleten, normális viszonyok között. E jelenség okát egyelő, re nem sikerült megmagyarázni. A felfedezés arra késztette a tudósokat, hogy elgondolkodjanak a következő kérdésen : szabad-e tengerbe süllyeszteni a háztartási szemetet és a különböző élelmiszer-hulladékokat? Azelőtt ugyanis úgy^vélték, hogy a szerves eredetű anyagok a tenger fenekén mikroorganizmusok hatására, szükségszerűen gyorsan szétbomlanak. Most pedig kiderült, hogy a szemét és az élelmiszerhulladék meghatározatlan hosszú ideig hevert ott. át. Először a testvércsoporto- kcm belüli rangért küzdenek. Az ilyen küzdelem gyakran több, mint két órán át tart és csak akkor ér véget, ha az egyik harcos teljesen kimerül. Megadása jeléül hasra fekszik a győztes előtt és laposan kinyújtja nyakát és fejét a földön. A győztes megölhetné. Ezt azonban sohasem teszi. Inkább megvédi a vesztest. Szüksége van rá később harcostársként. így minden kakas minden testvérével megküzd, amíg csak ki nem alakul a rangsor. Alighogy megszületett a béke, máris megkezdődik az egyes csoportok egymás elleni harca. Ezek valódi dühödt tömegverekedések, amelyekhez hasonlót az állatvilágban keveset ismerünk. Rendszerint egv négy tagból álló csoport győz egv három tagból álló csoport felett. A csoportok így kialakuló rangsora szintén életfogytig! an mindenféle harc nélkül fennmarad, mert a fiatalkori viaskodások után a oulykakakasok lehetőleg sohasem harcolnak többet egymással. Érdekes módon a madarak annyira ragaszkodnak ehhez a rendhez, hogy valamivel később, amikor John és Jack elpusztul, a „tábornok” továbbra is elvitat- hatatlanul egyeduralkodó maradt. Az újabb csoportharcok csak altkor törtek volna ki. ha maga a „tábornok” pusztult volna el. így alakul ki tehát a pulykáknál az a sajáto# állati társadalom. amely a szaporodás monopóliumával és az altruista szállítószolgálattal olyan rovarállamokra emlékeztet, amelvek könyörtelenségükkel mindig megrémítették az embereket. (Der Tagesspiegel) A sarki tengerekben élő halak nem fagynak meg abban a vízben, amelyben sok más halfajta fagyhalált szenvedne. Dr. Alán Hargens véleménye szerint a sarkvidéki halak azért nem fagynak meg, mert szervezetükbertx van egy természetes „fagyálló” anyag. Hargens megvizsgálta az északi- és déli-sarki vizekben élő halfajtákat. Itt a jégpáncél alatt a sós víz nem fagy meg, mert fagyáspontja a sóA zoológusok még a közelmúltban is úgy vélték, hogy állatkertben nem lehet gorillát tartani. Ha pedig a rabságban gorillacsemete születik, ez mindmáig valóságos szenzáció a zoológia világában. Efféle szenzáció első ízben 1959-ben történt, a baseli állatkertben.. Az ott született gorillát Górnának nevezték el. A kis majmot az állatkert igazgatójának családja nevelte, mivel az állat anyja, Aquilla, teljesen tehetetlennek bizonyult az újszülött gondozásának nehéz feladatára. Aquilla még azt sem tanulta meg, hogy kell helyesen tartani a csecsemőjét, és a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsította iránta. A kis Gomát el kellett venni tőle. A gorillabébi nevelése során a tudós értékes tapasztalatokat Jósé Maria Lima etnográfus kutató, aki 30 éven át tanulmányozta a dzsungelek életét, arra a meggyőződésre jutott, hogy az izoptera termeszek (a trópusokon mintegy 1600 fajtájuk él), már jóval az árvíz előtt igen erős izgalom állapotába kerülnek — szanaszét futkosnak, felmásznak a fák törzseire. Majd, ezen ideges lótás-futás után, egyhelyütt összegyűlnek, a „fő meteorológusok” pedig, mint őket Lima nevezi, „konferenciára” indulnak. Csápjaikkal megérintik egymást, valószínűleg ezen a módon cserélik ki értesüléseiket. Ezután a termeszek sokezres serege hadba indul. Ez lenyűgöző látvány — a rovarok mozgó tömege óriási, élő szőnyeghez hasonlít, amely A csöppségnél is picinyebb Egy farmer sikeresen hajtott végre egy érdekes kísérletet: egészen apró skót pónit, törpelovat nevelt fel. Ha egy hároméves kisgyermeknek kedve támad, hogy megsimogassa a csöppséget, le kell hajolnia. Szakasztott ilyen póni született a frankfurti állatkertben. A pöttöm nősténylovacskát Tviggy-nek nevezték el és remény van arra, hogy az állat az új európai törpepóni-nem- zedék ősanyja lesz. — Micsoda őrült forgalom, már úgy rémlik, hogy dinoszauruszokat látok! — dünnyö- gi kétségtelenül majd a fortartalom miatt jóval alacsonyabb. A halak szervezetében olyan mennyiségű protein halmozódik fel, ami megakadályozza — egészen mínusz 2 fokig — a jégképzödést. Hargens dr. ugyanennek a kísérletsorozatnak a folyamán jött rá arra, hogy vannak olyan halak, amelyeknek szervezete télen jóval több proteint tartalmaz, mint nyáron gyűjtött, sőt mi több, ezeket át tudta adni Aquillának. Ezért, amikor 1961-ben a nősténynek újabb ivadéka született — Dzsumba, Aquilla már kellőképp tudott bánni vele. Dzsuimba fiatal éveit a vele egykorúak társaságában töltötte: az állatkertbe szállítottak ugyanis két másik gorilla- kölyköt, Pépét és Kathyt — ezek szabadon születtek, de mindjárt emberkézre kerültek. 1964 júniusában Aquilla harmadik gyermeknek adott életet, és az ifjú nemzedék rácson keresztül figyelte, miként dajkálja és táplálja a bébit. A tudósok kiderítették, hogy az állatoknál a megfigyelés igen nagy segítség a tapasztalatok átvételében. Amikor 1971-ben Goma is szült, már kitűnően tudta, mi a teendője. olykor több száz méter széles. Az élen a nagy fejű, erős áll- kapcsú „katonák” haladnak. Rendes viszonyok között az a kötelességük, hogy a termeszvárat őrizzék, most azonban más feladatuk van: hogy utat vágjanak és szükség esetén saját életük árán megsemmisítsenek bármilyen akadályt. E „katonák” mögött a munkástermeszek végeláthatatlan tömege következik. A „menetelés” végeztével e termeszek a fák törzsein- gyűlnek össze, itt várják meg a további fejleményeket. És ami a meglepő: a termeszek által elhagyott helyek hamarosan valóban víz alá kerülnek, újonnan választott / szállásaik azonban soha. Fogynak a békák A hullák szinte hagyományos hiányához, amely amúgy- is nehézzé teszi az orvostanhallgatók anatómiai oktatását, Amerikában ezenfelül fogynak a békák is. E különös lényekből évente 20 millióra van szükség az orvosok és biológusok egyetemi képzésében és úgy tűnik, hogy a békák korai tömeges halálukkal ki akarják vonni magukat a tudománynak hozott áldozat alól. Mind ez ideig homály fedi, hogyan lehetne szembeszállni a békahiánnyal. A dühöngő békajárvány oka még nem ismeretes. galomtól elkábult valamelyik sofőr a kaliforniai Los Ange- lestől Palm Springsig vezető autóúton, amikor egy kanyar mögött felbukkan a hatalmas őshüllő alakja. Ez az őshüllő egyébként valódi lesz, illetve majdnem valódi, pontosabban szólva: acélból és betonból készült. A dinoszauruszt — két munkás segítségével Epstown nyugalmazott paleontológia! profesz- szor alkotta; A dinoszaurusz farkában levő ajtón keresztül a látogató felmászhat egészen a fejébe, és innen, 15 méter magasból szemügyxe veheti a környéket, nyilván azért, hogy megállapítsa, mennyire megváltozott azóta, amikor még efféle óriás őshüllők kószáltak a földön .,. Kathy gorillát nyomban beengedték Goma ketrecébe és az segített az anyának az újszülött gondozásában. Górna később még a kezébe is adta az apró Tamtamot, hogy tartsa: a szabadon élő, felnőtt gorillák ugyanis sorjában gondozzák gyermekeiket. 1972-ben a gorillacsalád megszaporodott: egy szép napon Kathy is újszülöttet tartott a kezében. A gorillacse- csemők meglepően kicsinyek és apró méretűek — mindösz- sze 2 kilogramm súlyúak, (összehasonlítás kedvéért: a gorillanőstény súlya általában 70 kg, a hímé pedig 150 kg.) Az újszülött gorillát Udzi- mának nevezték el. Ez a név szuahéli nyelven „egészség”-et jelent. A sarkvidéki halak nem fagynak ineg A gorilla csecsein «gondozást tanul A dinoszaurusz magasságából
