Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-28 / 23. szám
T Két nagy tálban fehér folyadék, egypolcnyi színes vegvszer, tömbben darabos, edényben képlékeny agyag. Deszkalapon alátámasztva. egy fakó papírlap: régi könyv színes táblája, sornyi köcsöggel. A korongon fehér korsó, most kerülnek rá a szürke csíkok: Steig István népművész, fazekasmester dolgozik. * Ä sárközi fazekasok céhládája 1720-ból való, a Steig család 1852 óta készíti a cserépedényeket. — A családi emlékezet szerint ebben az esztendőben százéves a cégünk, de a múzeumban megállapították, hogy dédapám 171 éve lépett be a fazekascéhbe. Tőle nem maradt edény, de nagyapámtól, apámtól őrzök néhányat. Itt vannak a szemem előtt! — mutat Pista bácsi két sor polcra. Nem a legszebbek, azokat megvették annak idején. Ha adták, visszavásároltam esvet-egvet, a padláson, a lom között is rábukkantam néhánv csorbultra. — Nem, én nem használom fel apámék motívumait, csak ha valaki éppen azt kívánja. Akkoriban, a századelőn a szecessziós, urias mintákat, formákat kedvelték, az volt a divat. Nekem más a világom. A nagvana, d°daoa edénvei tényleg különböznek a most ^í-c-701'V*ől. a nonroaa a'más mintájú tejesköcsögje egyszerűbb. Nekünk tetszik. Az aDa „szecessziós” korsói közül is megakad a szemünk egy kékkel mintázotton. — Szekszárdi a család, én is itt születtem, 1908-ban. 1920-ban kezdtem el tanulni a fazekasságot, 1979-tól önállóan dolgozom. Ebben az esztendőben ötvenedik éve. Amikor mester lettem, elmentem az Iparművészeti Főiskolára. Három évig tanultam, aztán 1927-ben visszatértem Szekszárdra. 1931-ben vettem át az üzletet apámtól. Azóta is dolgozom, most már nyug- d’b'asként. A Népművészek Szövetségiek vagvok a nyugdíjasa. 1957-ben léntem be hozzájuk, A népművészet mesterévé 1958-ban nyilvánítottak. Büszke vagyok rá, hogy ne lennék! Népművész bárki lehet, de mester nem sok van! Steig Pista bácsi röviden, akkurátusán mondja el „mestersége történetét”. Nem az első, nem is a tizedik alkalommal. Azt mondja, néha maga is meglepődik, amikor különböző úiságokban. lapokban találkozik a fénykénével. Sokan keresik, újságíróknál, kíváncsiskodóknál is többen gvűitők, vásárlók. Különösen büszke a német, amerikai, angol vendégekre, akik filmfelvevőt dugnak a korong mellé, hadd lesse meg az optika a szekszárdi mester aCTvaofnrmáió kezét. Vajon szívesen adia külföld**© munkáit, nem bántia, hogy ott nem igen érthetik a sárközi ember érzelmeit, életét, azt, amiből a motívumok sarjad- zanak? Hogy legtöbbször a divat kedvéért ragaszkodnak a turisták a kézzel jegyzett Steig-tálakhoz? A mester — vásárlói nevében is — megsértődni látszik, aztán elvonja a figyelmét egy betoppanó vásárló. Mire újra faggatni kezdjük munkájáról, elfelejti az iménti sértődést, készséggel magyarázza a habán-kerámia technikáját. Talán elég any- nyit megjegyeznünk, hogy a habánedények ónmázasak, a rákerülő színek egymást takarják és kissé domborúak. Az alapszín jellegzetesen sár- gásfe'^ ér. — És voltam az utolsó, aki készítését megtanultam. Négy évig tartott, mire biztonsággal festettem az edényt. Mert a habán-módszernél nincs javítás, csak rontás! Ami szín az edényre kerül, az ott is marad. A múltkor megkeresett egy iparművésznő, hogy megnézi, hogyan készítem a habán-faianszot. Mert hogy ő is elkezdi. Bár ,csinálná! De nem hiszem, hogy a mai fiataloknak van elég türelme megtanulni, Ugv tűnik, a fiatalokról nincs ió véleménye. Az „utódokról” is panaszkodik. Bánya és veie dolgozik a műhelyben, lánya népművész. — De bizonv ők, ha letelt a nvolc óra, itt hagynak csa- pot-papot és mennek. Én meg hat órakor már itt vagyok, és az es‘e is itt ér. Éiszaka sokszor forgolódom, a mintáim járnak az eszemben, hogy melyiket készítem el elsőnek. Megnézzük a fiatalok edényeit is. Sorozatban készült tálak. köcsögök. a szövetkezetnek száPítják. a zöm exportra kerül. Pista bácsi régen kinőtte az „inasidőt”, amikor nem a maga kedve szerint forrná"hatott: alighanem ezért nem érti meg a fia. tatokat,, hogy hiányzik belőlük a sze-vvrvS'Mv — sorozat- munka-gyártáskor... A habán-módon készült korsók mellett a szekszárdi kancsók a kedvencei. Kedvtelve olvassa o'-i ólukról a borissza mondóvákat, sorolja, .ki mipdenM hOcS embernek készített már belőle, hány szekszárdi pincébe jár borért a zö'd Steig-kancsó. Steig István rabja a munkának, pedig már nyugdíjas, megengedhetné magának a pihenést, kikapcsolódást is. Utazni vágyna, főleg keletre, például Perzsiába — mondja, de ha úton van, minden örömét elrontja a hiányérzet: a munka hiánya. Azt mondja, hogy amikor tanonc lett, még focizni, játszani sem szabadult a korong mellől, édesapja szigorú mester volt Aztán egyszercsak már nem is kívánkozott el mellőle. Nem, nem kísértette meg az agyag: kipróbálta, menne a szoborformázás is, de nem érdekli más, csak é fazekasmunka. Az ötvenéves évfordulóra kiállítása lesz a budapesti Műcsarnokban: az ötven év legszebb műveiből. Saját erejéből soha sem tudta volna elérni, hogy egyszer végigsétálhasson legkedvesebb munkái között. Azt mondja, boldog. (virág—érdi—komáromi) Szubjektív sorok A gépkocsikat háromévenként kötelezően felülvizsgálják, hogy megfelelők-e a fékek, a gumik, a futómű, a karosszéria, a kormányszerkezet... Az embereket még nem vizsgálják felül kötelezően. Csak a tüdőszűrés kötelező. Holott az embereknek nemcsak a tüdejük romlik. Romlik a foguk, a szívük, a májuk, az érrendszerük, a gyomruk ... Az autók rossz fékkel, rossz gumikkal, rossz kormányművel nem közlekedhetnek. Bizottság dönt a sorsukról: mit kell kicserélni, mit kell rendbehozni rajtuk. Ha az emberek önszántukból elmennek az orvoshoz, ha kérik, vizsgálják meg őket te- tőtől-talpig — megteszik. Sőt, nagyon szívesen megteszik. De az emberek, amíg nem muszáj, nem nagyon ákaródz- nak orvoshoz menni, mert: addig jó, amíg nem tudom, hogy mi a bajom”. „Ha orvoshoz megyek az mindig kitalál valamit, aztán jöhet a diéta, eltilt ettől, meg attól.. Sajnos ilyenek vagyunk mi emberek. Azt még csak megértjük valahogy, hogy hibás fékrendszerrel nem közlekedhetünk, de azt már nehezebben: nekünk is szükségünk van a rendszeres karbantartásra, a rendszeres tetőtől-talpig vizsgálatra, hogy ne csak mi, de a kezelőorvosaink is tudják, képletesen szólva: melyik alkatrészünk kopottabb, melyikre kell jobban vigyáznunk... Néhány helyen, főleg hivatalokban, évente rendszeresen megvizsgálnak mindenkit. Sajnos, ez a kivétel. Az általános még nem ez. Az általános az, hogy az ember érez valamit, egyre jobban érzi, megijed és akkor elmegy az orvoshoz. Rendszerint jókor, de sajnos gyakran már későn ... A gépeket rendszeresen karbantartjuk. A gépkocsi, ha van baja, ha nincs, szervizire megy. A gyárakban is TMK-csoportok működnek. Ők tartják rendszeresen karban a gépeket. Nemcsak, ha elromlik. Megelőzik a gépek romlását. Az emberek rendszeres karbantartására még nem alakultak meg a TMK-csoportok. vagv ehh“z hasonlók. Az embereket általában még csak akkor kezeliük. ha „elromlanák”. Az ember esetében a megelőző karbantartás mechanizmusa még nem fejlődött ki. Annak ellenére, hogy az országot, a megyéket, a járásokat. a községeket teletűzdeltük modem kórházakkal, gyógyintézetekkel, rendelőintézeteikkel, szanatóriumoíkkal és körzeti orvosi rendelőkkel. Úgy érzem: nem ezek számával, nagyságával van elsősorban baj. Igaz, előfordul, hogy a rendelőintézetben sokat kell vámunk, nem is mindig tudunk akkor bejutni, azon a napon, amikor elhatározzuk, hogy orvoshoz megyünk. Az is tény, hogv több kórházi férőhely, nagyobb rende!ő;ntézet jó lenne... Olvasom a hozzászólásokat a szekszárdi fürdőügyhöz. Az orvosok mind azt mondják, hogy szükség volna a fürdőre, mert sok olyan betegség van. amdlv a kő-házi kezelés után mástaita gvógvításra szorulna. Ezt a gyógyítást r— a fürdőben tudnák elvégezni. De fürdő eevp'őre nem lesz. Talán majd mák az ötödik ötéves tervben. Én is örülnék, ha lenne, méghozzá, ha minél előbb lenne, ment szükség van rá. Szükség igen. de nénz. kanacitás — nemigen. Érvként még azt smi lehet felhozni: keveset fordítunk az egész- séavéH-’orpre. Nem fordítunk keveset. A Központi Statisz- ttlcM Hivatal 'kic>'trvár»va. npn bWrvnvftja. ^7 a kiaHv.*nV utal az FN^Z fejlődéssel foglalkozó kutatóintézetének egyik tanulmányára is Emberkarbantartás E tanulmány nem az eddig használt mutató az egy főre jutó nemzeti jövedelem vagy bruttó hazai termék — alapján vizsgált 58 részben európai, részben más földrészekről összeválogatott országot, hanem az úgynevezett fejlettségi mutató alapján, E mutatóban nagy szerepet kapnak az úgynevezett társadalmi szolgáltatások, azok színvonala. A társadalmi szolgáltatások jelentősége különösen olyan területeken fontos, mint az egészségügy, a társadalombiztosítás, az oktatás, ahol a szolgáltatások színvonala az egész lakosság életkörülményeit döntően befolyásolja. Nos, mi e területeken jelentős eredményekkel dicsekedhetünk. A vizsgált időszakban — 1960—1971 között — Magyarországon az aktív keresők 15 százaléka. 740 ezer ember dolgozott a tágabb értelemben vett szolgáltatások: egészségügy, oktatás, kultúra, közigazgatás és egyéb területen. Az említett időszak alatt itt volt a foglalkoztatottak számának növekedése is. Az egészségügy fejlődését jól mutatja az is, hogy az állami költségvetésben az egészségügyi szolgáltatásra fordított összeg tív év alatt csaknem megkétszereződött. 1970-ben például közel kilencmilliárd forintot tett ki. És ebből az összegből mintegy négymilliár- dot a kórházak, klinikák és egyéb fekvőbeteg-ellátó létesítmények kiadásai képviselték. Tehát nincs szégyenkeznivalónk. Sőt. Büszkén mondhatjuk, hogy e területen jó néhány nálunk fejlettebb országot megelőztünk. Hazánk az említett időszakban az egy főre jutó bruttó hazai termék alapján a 23. helyet foglalta el a2 58 ország sorrendjében. A társadalmi szolgáltatások magasabb színvonala következtében azonban, az e tényezőket is figyelembe vevő komplex mutatószám alapján, a 17. helyre kerültünk. , Imponáló hely. És én mégis azt mondom: jó az egészségügyi szolgáltatásunk. de még jobb lehetne. A mostani viszonyokhoz, kórházi, rendelőintézeti, körzeti orvosi rendelői viszonyokhoz képest is. Ehhez viszont jobb szervezésre lenne szükség. Olyan szervezésre, amely lehetővé tenné az emberek rendszeres „megelőző karbantartását”. Ha kétévenként minden embernek meg kellene jelenni a rendelőintézetekben és ott tsiőtől- talpig megvizsgálnák, ha mindenki tudná, a kezelőorvos is, a beteg is, hogy hol fenyeget veszély, akkor a rendelőintézetek sem lennének olyan zsúfoltak, mert az emberek a fenyegető betegség tudatában jobban vigyáznának magukra. Sajnos, egyelőre csak a tüdőszűrés a kötelező. Oda, ha nem megy az ember, nagyon helyesen, végső esetben a rendőr is elővezeti. Hiába hivatkozik bárki is arra: neki kutya baja sincs. Menni kell és kész. Nincs apelláta. Nem lehetne megoldani valahogy, hogy a tüdnszűréssel együtt egy napon elvégezzenek minden szükséges vizsgálatot? Az ilyen tetőtől-talpig vizsgálat sok bait megelőzne. És egyaránt szolgálná az orvosok és nem orvosok érdekét. Nem vagyok orvos, még egészségügyi szakember sem. Ennél jobb elgondolásom nincs. De úgy érzem, hogy ez nem is az én feladatom. Vannak illetékesek, akik ebben dönthetnek. módozatokat, törvényeket, rendelkezéseket dolgozhatnak ká. Én csak azt tudom: jó lenne, ha Magyarországon nemcsak a gépjárművek háromévenkénti felülvizsgálatára lenne rendelet, az emberekére is. SZALAI JÁNOS
