Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-28 / 23. szám
f í IEoshxű úton Két évszám között Gerjenben Elolvadt a hó, a sár, a la* tyak kikerülhetetlen. Dehát ez már istenes ahhoz képest, ami valamikor itt lehetett, valamikor a legelején, mondjuk az ötvenes években és előtte mindig, hiszen a jár- dásításnak, magának a községfejlesztésnek éppúgy nincs múltja, mint a termelőszövetkezetnek, bár az eredményei nagyok. Caplatunk, és Vigasztaljuk önkéntes kísérőnket, Horváth Lajost, mondogatjuk neki, ne mentegetőd2ék, elvégre az átjárókat leszámítva tégla- és cementlap járdán haladunk, aztán meg nem vagyunk mi cukorból. Ide szorulnak a motorosok, a biciklizők, félre állunk, kapjanak szabad utat. „Az az a sarok, befordulnak és balra az első ház” mondja Horváth Lajos, S fordul vissza, megy az óvodába, ma ő a soros hazavinni az unokát. Gerjen. erjen, berjen, Ger- jen. merjen. Az utakról nézve valnho^v nyitottabb, tágabb levegősebb ez a faluré'Z. mintha n szomszédok közelebb lak- ránnk ecvmáshoz. Az igazság persze egészen más. Azért érzi az ember nyitottabbnak. mert az udvarok szabadon mutogatják ..belsőségüket”, nincsenek hatalmas komor nag^aouk, magas, átláthatat’an „ne láss be” falak, tehát nincs az, amit a régi módos parasztházak láttán még ma is érez az ember, nincs elutasító zárkózottság. Gerjen. merjen. Mert meríteni, s azt teszi csupán. amit a magvar falvak többsége. Él, élni tud a lehetőségeivel, azzal, amit a nagyüzemi gazdálkodás hozott felszínre, gazdagítva az örök ember buzgalmát, tettrekészségét. Látni a házakon, a portákon, az utcákon, az embereken. Miért is mulasztottuk el megkérdezni Pali Jutkától, a fiatal adminisztrátorlánytól, mikor behozta a kávét, hogy „húszon innen” életével el tudná-e képzelni, milyen volt ez a Duna menti falu, amikor ő még nem élt? Mulasztás ez csakugyan? Végersdménvben biztos el tudja képzelni, hiszen könyvekre, leírásokra támaszkodva a jobbágyvilágot is kénesek vagyunk magunk elá képzelni, azt viszont már nagyon nehéz, hogy a „van” állapotban átérezzük, mit jelentett a „nincs”. Ilyen feladatra talán ne kényszeresünk senkit, elsősorban ne a huszonéveseket. A „van” úiabban, már tudjuk, elismerjük, nem azonos a felhőtlen boldogsággal, lehetőség csupán ahhoz, hogy az ember végérvényesen megtalálja önmagát, tágítja anyagi. szellemi világát, megvalósítsa terveit, elképzeléseit, érezze: vagyok Valaki. A „nincs” degradáló kiszolgáltatottság, állandó függőség és sírig tartó kisebbrendűség, ame’v e’.tnlti az ember egész valóját. Az előbbi adta, az legjeik Ilim a rajzos hirdetés utóbbi elvette a parasztságtól, elsősorban az agrárproletártól a nagyüzemi gazdálkodás. Láttuk, tapasztaltuk az alapító tagok mai „állapotát”. Más volt a tartása Horváth Lajosnak a cselédlakásban, s egészen más a középparaszti életszínvonalat, vagv annál valamivel többet felmutató mai otthonában. Ez világos és természetes. Miként világos és természetes, hogy a „van” a tagok, a vezetők közös műve, és a kezdők érdeme. Az irodán nincs fellelhető írásos dokumentum a le^lső alakuló k8z«vfllés'”ől, nincs régi munkaegv<<é",'önvv sem. F'p'pdül vi^zppm].'.kezesre hagyatkozva bo',"''AS'>'f«ouk ö«z- sze például az alapító tagok talán nem is tel’es névsorát, s Bán József nártrPkár-einak- he!vet.tes-',énosorvortvez‘u6 pár csak ne tenne le arról, amit nekünk is mondott, arról, hn«y fri(«r nyűiül, és megírta a HAVOr-zt Tsz t*li-s t«r- tmatét. Tegye meg, míg nem késő. Tegyük ehhez hozzá most mi is a magunkét. 1973. januárjában a kén a következő: 305 tagot számlál a közösség. A A húsipari kötény olyan, mint a páncéling. Legalábbis hasonló. 1971-ben még mintegy tízmillió forint értékben exportálták a Szovjetunióba a Bátaszéki Fémipari Szövetke„ zetből. Tavaly aztán a húsipari kötény megizzasztotta a szövetkezet vezetőit. Részben a kötény súlya is, de faként az, hogy telítődött a szovjet piac. A súlya úgy, hogy több kifogás hangzott el a rendelők részéről: csináljanak valamit, mert nehéz a köténv. Kétkilós súlyt hordani egész műszakban fizikai .munka mellett, még egy bárdhoZ szokott hentesnek is sok. Ezek már részletek, okok, s az ereményen mit sem Változtattak: Elmaradt egy olyan nagy volumenű rendelés, mely egvmaga az éves termelési értik egyharmadát tette ki. Ezt kiheverni bizony nehezebb, mint egy embernek a szövődményes influenzát. Ráadásul — mert a baj soha nem jár egyedül — az év első felétől elkezdtek vándorolni a szakmunkások. Néhány hónap alatt mégis megállt az tagok mintegy fele nyugdíjas, járadékos, a másik fele aktív dolgozó. Vezetőségi tagok: Ta- ba Sándor elnök, Mlzser István, Peres! Sebestyén, Szabó Lajos, Princes Etel, D. Vajda Benőné és természetesen Bán József. Különböző munkaterületen dolgozik mindenki. Az fJ'énőr’ő bizottság elnöke: Bé- dika Sándor, a döntőbizottság elnöke: Szabó Elemémé. Haaz Ferencnek hívják a fő- agronómust, Brezánszky Miklós a főállattenyésztő, Csákány Ignác és Tibai József br'gádvezető. Lazányi Flek a műhelyvezető, Bányai István a háztáji bizottság elnöke. Az iránvftó apparátus a még útnak számító irodaházban dolgozik. Az irodaház bontott anvagból készült, zuhanyozóját nváron a kombáinosok és a travmrosok nagv élvezettel hsszná'iáir. Az irodákban központi fűtés. A sarkon, aztán balra az első ház. Jól mcanézzük Vívül is. belül is, amint később kiderül, megérdemli, hat évig épült és a szorgalom, meg a közös munka konkrét összegződése. elvándorlás. Azóta visszajött a kilépettek többsége. Azt mondják, az sem fenékig tejfel. Előnye, hátránya mindkét munkahelynek van. Végül is a szövetkező dolgozóinam létszáma 295-ről 243-ré csökkent. Ami nem baj, mert jelenleg nincs is szükség többre. A húsipari védőkötény miatt. A védökötény-rendo’és elmaradását a bedolgozók siratták meg legjobban. Regebban 150 embernek jelentett otthoni pénzkeresetet a kötény láncszemeinek egymásba fűzése. A létszám tavaly negyvenre csökkent. Valamit tenni kellett, hogy idén a mérleg készítésekor ne legyenek botrányosan rosz- szak az eredmények. Tavasszal elvá"a!ták a húsipari védőkesztyűk javítását, sjt júliustól aiVaiialKazőjtent a gyártását is. Felvették a kapcsolatot a ZIM salgótarjáni és budapesti gyárával. A Lampart-Wa'lls öJajteálvMk- hoz és fürdőszoba-bojlerekhez tucatnyi alkatrészt készítenek ma mór: porlasztóba tűszelePercsi Sebestyén lakik itt a feleségével. „Rendkívül értékes ember”, mondták Percsi elvtársról az irodán. Ö most napos, a felesége a vendéglátó. „Nem gondoltuk, hogy így lesz, nem baj, hogy sáros a cipő, ha már itt vannak, feltétlenül nézzenek meg mindent”, — mondja Percsi Sebestyénné, s megmutatja a lakást. Hát olyan, mint a legtöbb mai szövetkezeti gazda otthona. Szinte minden új, motor, tévé, berendezés, minden. A fürdőszoba-berendezés még várat magára. Nem okozna különösebb gondot, de jelenleg autóra gyűjtenek, a gyerekesek lesz a Polski Fiat. Az egyik fiú katona, a másik a Paksi Konzervgyárban dolgozik. Hát van szépen. „De mi sokat dolgozunk, és beosztással élűnk ám, i<*a», ha runcs a tsz, nem itt tartanánk” — mondja az assaonv. A cselédsorból jutottak Idáig, s olyan az egész. nem is rólunk, az alapítókról, hanem másvalakiről, régvolt emberekről beszélt volna a oárttitkár, amikor idejövetelünk előtt az emlékeit idézte. „Hát ml úgy voltunk valamennyien, hogy tidnjdonképpeket, szelepházat, égőcsövet, olajcsövet. Tavaly év elején négy automata forgácsológépet vásároltak. Kapacitásuk lekötéséért rengeteg bérmunkát vállaltak. Kooperációs partnereik száma szinte elképesztően sok. Hetvenkettő nyarán átszervezték az üzemeket. Ésszerűsítették a technológiát. A jobb üzemszervezés nyomán a termelékenység ugrásszerűen nőni kezdett. A szövetkezet másik alapvető termékével, a zsírzógombokkal nincs baj. Több milliót készítenek évente, az ország teljes zsfrzógomb-szük- ságletét a kis bátaszéki szövetkezet szállítja. Sőt: a mostani zsírzógombok szebbek, fé. nyesek, könnyen észrevehetők. Eddig foszfátozták, az év végén azonban étadták az új horganyzóüzemet. Korszerűsítették a présmflhelyt is. Saját elkéozelés szerint bonyolult, több-bélyeges kivágómélyhúzó szerszámokat készítettek. A napokban elkészül az új húsipari védőkötény prototípusa. Súlya fele az eddiginek. Szakítószilárdsága többszöröse. Már jártak Bótaszéken a SZOT munkavédelmi felügyelőségétől. Elégedetten szemlélték az új kötény anyagát. A védőkesztyűk gyártásnak fejlesztésé az Állami Pénzpen 49 márciusában nem nagyon volt elképzelésünk, legfeljebb csak hitünk. Én a magám részéről úgy gondoltam, ha már egyszer az urak elmentek, valamihez hozzá kell kezdeni. Elmondtam a feleségemnek: asszony, ha fát vágnak a hátamon, egy évig akkor is kibírom. Némelykor rosszabb volt az, mint a favágás, mégis itt vagyunk, kibírtuk. Igen, egy fiatalembernek nem számít semmi. Emlékszem, a legelején olyan esztendőre is, amikor egész esztendőben 180 kiló búzát kaptam, év végén a felét vissza kellett adnom, hogy legyen vetőmag. Nemcsak nekem, mindegyiknek. Havonta kaptunk 10 forint munkaegység-előleget, ebből aztán eléldegéltünk. Ötvenhat után, igen, ötvenhat után, akkor már volt, vagy még inkább kialakult bennünk az elképzelés, hogyan csináljuk jobban, okosabban, ügyesebben.” Két évszám: 1949—1973. Február 10-e körül tartják évek óta a zárszámadást, és a közösből származó átlagrészesedés végeredménye 24 ezer forint körül lesz. Dehát ez tulajdonképpen már meg Is van, hiszen év közben minden hónap 10-én készpénzben fizetnek, a tagok borítékban kapják a pénzt, a járandóságot, mint bármelyik üzemben. verdén múlik. A különleges ezüsttartalmú láncszövetet kizárólag ott készítik. Bátaszé- ken nagyon szeretnék az alapanyag gyártását megnyugtatóan megoldani, akár úgy is, hogy ők szerezzenek be gyártó gépet, amelyen annyi fémszövet készül majd, amennyire szükség van. Megjegyzendő, hogy az import védőkesztyűk óra több mint háromezer forint, a bátaszékié 900. A közeljövőben még két csehszlovák gyártmányú egy- orsós forgácsoló automatát vásárolnak. A végére, csattanónak marad az eredmény. A mérlegel készült. Tavaly 297 dolgozó 33,5 millió forint értéket termelt, idén 245-en 27 és fél milliót. Lemaradás tehát arányosan számolva nincs. A kiesett tízmilliós bevétel ellenére sem. Árnyereség hasonló, mint a múlt évben, s mindén munkás másfél-két hónapi keresetének megfelelő összeget vihet haza. Vigaszpénz is ez, mert a bérszínvonal sajnos nagyon alacsony a szövetkezetben. Idén 4,3 százalékkal növelik, a lemaradás viszont az állami iparhoz kénest, az ott tervezett nagyarányú béremelés után még nagyobb lesz. KÁDÁR PÉTER fotó: K. Z. Tavaly év végén adták át az új horganyzó üzemrészt. C iászár Ern íné a csehszlovák gyártmányú tömegcikkek horganyzására alkalmas kádak előtt. SZEKULITY PÉTER A bátanxéhi fémipari Munkaszervezésből: jeles A fémipari szövetkezet d al rozéinak körülbelül 80 szá zaléka nő. Képűnkön a zsírzógombok menetfúrását végzll
