Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-27 / 22. szám
r Az APN 1973. Január efeJSn tett© közzé Tupoljev akadémikus utolsó interjúját. 1972. december 23-án hunyt el Andrej Nyikolajevics Tupoljev akadémikus, a Szocialista Munka Hőse címmel háromszor kitüntetett, kiváló szovjet repülőgép-tervező, aki több mint 120 típusú légi járművet alkotott. Nem sokkal halála előtt Tupoljev fogadta az APN hírügynökség tudósítóját. A magas ablakokon túl lombja vesztett kert látszik, távolabb pedig széles fenyőerdő. Itt, ebben a Moszkva környéki világban lakott Andrej Tupoljev akadémikus. Tupoljev munkássága korszakalkotó a szovjet repülőgép-gyártás tekintetében. Tervezőirodájában fél évszázad alatt több mint 120 repülőgép- típus született — hadi és polgári, kis, középnagyságú és nehéz repülőgépek. — Ha ránézek erre — kezdte a tervező, s az ANT—1 típusú, egyszemélyes sportrepülőgép modelljére mutatott, ez a gép 50 évvel ezelőtt emelkedett a levegőbe — eszembe jut, hogy repülőgépgyártásunk, akárcsak Szovjet-Orosz- ország minden nagy kezdeményezése, Lenin nevével függ össze. Abban a nehéz időben ő hagyta jóvá a Központi Aero- Hidrodinamikai Intézet (CAGI) létrehozásának tervét. Az intézet munkássága vetette meg a szovjet repüléstechnika fejlődésének alapját. 1922-ben a CAGI mellett tervezőiroda nyílt, légi járművek tervezése céljából; vezetését rám bízták. A régi szólás azt tartja, hogy hosszú úton legnehezebb rendszerint az első lépés. Ezt mi is óvatosan tettük meg, igyekeztünk az egyszerűtől a bonyolult felé haladni, gondoskodtunk arról, hogy technikailag minden célszerű és következetes legyen. Kezdetben éppen ennek az egyszerű ANT—1-esnek a tervezéséhez láttunk hozzá. A mérnöki tevékenységet igyekeztünk összehangolni a tudományos kutatómunkával és a laboratóriumi mun- kávál. Mindjárt szakosítottuk a tervezőket, az egyes gépcsoportok szerint. Ez tulajdonképpen a jelenlegi tervezőbrigádok csírájának tekinthető. Akkori térTupoljev utolsó interjúja írta : Alekszej Golikov vezőink tevékenységi köre ugyan jóval szélesebb volt: nemcsak tervezőmunkát végeztek, hanem maguk állították össze a gépet — hiszen szakmunkás csak kevés akadt. Az ANT—1-es: az egyetlen olyan repülőgép, amelyet fából építettünk. Az ANT—2 már teljesen fémből készült. Előzőleg gondosan tanulmányoztuk az új anyag tulajdonságait, megmunkálásának technológiáját, majd fémből légcsavaros szánt, siklóhajót építettünk. Csak ezután repülőgépet. 1924- ben jelent meg Moszkva egén. Egy esztendővel később az ANT—3, szintén teljesen fémből készült harci felderítő repülőgépet rendszeresítették a szovjet légierőknél. Mihail Gromov pilóta nemsokára egy ANT—3-ason, amelyet ,.Proletárénak neveztek el, Európa fölött repült. Szenzáció volt! Az Aeroplane című angol folyóirat írta akkor, hogy Oroszországnak olyan légiflottája van, amellyel a civilizált Nyugat valamennyi államának számolnia kell. — Tehát a repülőgépgyártás terén már akkor utolértük a haladó kapitalista országokat? — No<s, hogy is mondjam: talán meg is előztük. 1931-ben megépítettük az ANT—14 típusú, 36 személyes utasszállító repülőgépet. Mutatói a korhoz kénest valósággal nagyszerűek voltak. Ez a repülőgép a nyugati tervezőket utánzásra serkentette; nem sokkal utánuk a Fokker amerikai cég is hasonló génét készített. A cég feje, Anthony Fokker. volt német Pilóta, meghívott, hogy tegyek próbautat ezen a gépen. Én elfogadtam a meghívást. azután pedig azt mondtam Fokkemek: „Önöknél mégis rosszabbul sikerült”. Ö nem sértődött meg, s ezt felelte; „Igen, tudom, hogy rnsz- szabbul.” Emlékszem a TU—2-es bombázón végzett munkánkra; ez teljesen új típusú gép volt, azzal a rendeltetéssel, hogy kis célpontokat zuhanó bombázással küzdjön le. Azt a követelményt támasztották vele szemben, hogy sebesség tekintetében ne maradjon el a vadászgépek mögött, és nagy akciósugárral rendelkezzék. E gép megalkotását a harmincas évek végének katonai és politikai helvzete indokolta. A repülőgépet 1940 utolsó hónapjaiban építettük meg. Megkezdődött a levegőben való kipróbálása. Kitört azonban a háború. A repülőgépipart keletre helyezték át. Valószínűtlenül nehéz körülmények között — egyidejűleg üzembe helyeztük a gyárat és folytattuk a TU—2-es kipróbálását — már hét hónap múlva megkezdtük a sorozatgyártást. — És melyik az ön kedvenc repülőgépe? — Aki így teszi fel a kérdést, az nem érti meg a repülőgép-tervező feladatait. „Kedvenc” — annyit jelent, hogy kedvelt repülőtípus. Ez pedig helyben topogást idézne elő, amit mi sohasem engedhetünk meg. Természetesen nem lehet lemondani arról, hogy egy repülőgép bizonyos elemeit felhasználjuk egv másik megtervezése során. Munkánk legfőbb értelme nem annyira meghatározott repülőgéptípusok létrehozása. mint inkább a repülőgépgyártás új problémáinak megoldása. Kezdetben például a választás problémája is foglalkoztatott bennünket: egy- vagy kétfedelű repülőgépet építsünk? Megállapítottuk, hogy a jövő a monopláné, bár e kérdés tanulmányozása során néhány igen sikerült kétfedelű repülőgépet is szerkesztettünk. A monoplánrendszer választása meghatározta a különböző típusú repülőgépeken végzett, egész további munkánkat — a vadászgépektől kezdve egészen a nehéz légi járművekig. Még egy problémánk is volt. Miből építsük a gépeket: fából vagy fémből? Mi a fémet választottuk: a duralumíniu. mot. De jó néhány nyomós érvre volt szükség, hogy az ipar elfogadja ezt a választást Akkor a fa- és fémrepülőgépek repülési tulajdonságai egyenértékűek voltak. Dur- alumínium még nem volt országunkban, faanyag pedig bőven. A kormány támogatott bennünket. Gyorsan létrehozták a nagy tartósságú alurm- niumötvözeteket gyártó ipart, üzembe helyezték a gazdag bauxitlelőhelyeket. Egyszóval, a „fából épült Oroszország” megkezdte a tisztafém repülőgépek gyártását, amelyek — mint ezt manapság mondani szokás — elérték a világszínvonalat. A harmadik probléma a víz felszínén való siklás kérdéseire vonatkozott. Ennek tanulmányozása végett a CAGI-ban különleges medencét építettünk, siklóhajókat szerkesztettünk és készítettünk. Ezek építésének tapasztalatait felhasználtuk a naszádok és a vízi repülőgépek megalkotása során. A többi között, megépítettük az ANT—8-as vízi repülőgépet. Ezt a csupafém tepülő csónakot, MDR—2-efl néven, hosszú távú tengeri felderítőként használták. Azután létrehoztuk az MK—1-est, a világ akkori legnagyobb katonai vízi repülőgépét, amelyet abban az időben .tengeri cirkálónak” neveztek. Sok emlékezetes gépünk van.' Például az első sugárhajtású utasszállító repülőgép, a TU—104-es, és a középtávolságú, nagy sebességű TU—134-es, arhelyért nemrég Állami Díjat kaptunk. — Jelenleg milyen problé-; mák megoldásán dolgozik? — Problémában nincs hiány — mosolyodott el Tupoljev. — A hangsebességnél gyorsabb TU—144-es utasszállító repülőu gépet fogjuk továbbfejleszteni és tökéletesíteni: ez a nagy sebességet az utasok maximális kényelmével kapcsolja össze. TU—154-es típusú, hangsebességnél valamivel lassúbb utas- szállító gépünk is tovább tökéletesedik. Külföldön a tervezők a hang- sebességnél gyorsabb utas- szállító repülőgépek, valamint 500. sőt még több utas szállítására képes, hatalmas légi járművek megalkotásán dolgoznak. Ezeknek sebessége kő-: zel jár majd a hangsebességhez, sőt valamivel meg is haladhatja. Függőlegesen fel- emelkedő utasszállító repülő, gépeket is konstruálnak. Természetesen mi is foglalkozunk olyan repülőgéptípusokkal, amelyek távlatilag reményekre jogosítanak: nagy sebességgel, nagy távolságra és nagy. magasságban szállnak majd» , Új vízzáró szádlemez Az elmúlt évek nagy árvizei igazolták, hogy az átázott gátak erősítését, a szivárgás megakadályozását jói szolgálják az úgynevezett pátria-lemezek. Az Országos Vízügyi Hivatal árvíz- és belvízvédelmi központi szervezete most a vízzáró szádlemezek új típusát dolgozta ki. A lemezek az eddigi kétszáz milliméter helyett 625 milliméter szélesek és hatméter hosszúak. így ezekből a veszélyeztetett folyószakaszon kevesebbet kell leverni és a lemezfal az árvédelmi töltések szivárgását az eddiginél is nagyobb mértékben csökkenti. A lemezek leveréséhez az eddig alkalmazott cölöpverők használhatók. AZ új lemezekből az első ötszáz elkészült a csataszögi Szebb Élet Tsz ipari melléküzemében. f A Különös házasság | igaz históriája 21. BUTTLER MESÉBE ILLŐ KERESETLEVELE A most már életre-halálra meginduló egyházi perben Buttler azzal teszi meg, ügyvédje, Sávoly Sámuel révén az első lépést, hogy 1827. április 26-án beterjeszti az egri érseki szentszéki bírósághoz, 35 évvel azelőtt, oly sok sürgetés árán, valósággal kikény- szerített házassága érvénytelenné nyilvánítását célzó keresetlevelét. A több, mint négy esztendeig viharzó per során, mintegy 15 kilóra duzzadt, több kötetnyi irattömeg legérdekesebb, legizgalmasabb okmánya Buttler gróf perindító kereset- levele, mely Sávoly prókátor élénk fantáziája s jól megfaragott pennája nyomán, izgalmas kalandregénnyel vetekedő históriát tár a szentszék főtisztelendő bírái elé. „Tisztelendő Érseki Szentszék! Legkegyelmesebb uraim! Elétek terjesztem Méltóságos és Főtisztelendő Atyák, jog- és igazságszolgáltatás céljából lelkem kellemetlen és szörnyűséges kárát, hogy megszüntessem azt, mivel már régen érzékenyen szenvedem s amely már lassan-lassan végső pusztulással fenyeget. Eszerint én, mint tapasztalatlan és így hiszékeny 18 esztendős, könnyen befolyásolható lelkületű, heves vágyakozás!/., s a kor sajátosságainak nagyon is alárendelt ifjú, 1792. május havában, furfangos mesterkedés által rászedve és elcsábítva, boldogult gróf Dőry Gábor leányával, Katalin kisasszonnyal, — akit látásból ugyan ismertem, azonban mégsem annyira, ameny- nyire szükséges lett volna, — ugyan eljegyeztem magam, de nem törvényesen. Rövidesen azonban, midőn a törvénytelen módon és kevésbé illően szerzett jegyesemet valamelyest alaposabban kezdtem megismerni, a semmi esetre sem ártatlan személye iránt ellenszenv fogott el. Szánva-bánva cselekedetemet, gróf Dőry Katalinnal kötendő házasság iránti megha- sonlásomat először haldokló édesapámnak panaszolva el, siránkozva előadtam, aki hasonlóan szerfelett elítélte eljegyzésemet és hasznos tanácsot kaptam, hogy a korábbi eljegyzésből következendő áldatlan házasság elkerüléséhez szükséges segítségért forduljak fiúi bizalommal nagyemlékű néha galántai Eszterházy Károly egri püspök őexcellentiá- jához. őkegyelmessége előtt szívből jövő alázatos kéréssel fel is tártam a házasság iránti ellenszenvemet és valóban a boldogult kegyelmes püspök uramba helyezett fiúi és tiszta bizalmam megszerezte őexcel- lentiája legteljesebb atyai támogatását, miután feltártam és 6 igaznak ismerte el az én indokaimat, — melyeket a perben még majd bővebben ki fogok fejteni, jóllehet ezt sajnos mások hűtlen cselekedetei, erőszakossága és elhamarkodott tette meghiúsította. Ugyanis menyasszonyom szülei a jegyesség nyélbeütése céljából a szentszékhez fordulni nem merészelvén, — amit jog és bírói ítélettel igazságosan és megalapozottan nem remélhettek, azt nem kevésbé csalárdul és hatalmaskodással s büntetendő cselekedet útján erőszakosan bátorkodtak elvégezni. Úgy történt, hogy olyannyira nélkülözött édesatyám, Gábor halála után, gróf Fáy Bertalan Heves vármegye alispánja és királyi tanácsos gyámsága alá jutottam. Az ő hozzájárulásával, 1792. augusztus fián Zemplén megyében fekvő Tárcái községi hegyaljai sző- leim és pincéim megvizsgálására Erdőtelekről, minf szokásos lakóhelyemről elindultam, és még ugyanazon nap Köröm községbe érkeztem, hogy szerencsétlen végzetemre ott éjszakázzam, ugyanis az úton itt a vendégfogadóban szállásoltam el magam. Az anya, gróf Dőryné, a fentebb említett leányával, Katalinnal, Girincsről Körömön megjelentek, mely szokott lakóhelyüktől kb. negyedórányi távolságra fekszik, és mielőtt tudhattam volna jövetelükről, fondorlatos módon, csalárd hazugsággal, az én megbízásomból már kifogott lovaimat újból befogatták és cselédeimet titkon anélkül, hogy én azt tudtam volna, Gi- rincsre küldték. S miután engem szolgáimtól s hintámtól ravaszul megfosztottak, akkor nyomban a szobámba is jővén, túláradó örömük színlelt fitogtatása közepette engem Girincsre hívtak, színlelve, hogy az atya. illetve férj. Dőry Gábor gróf hazulról távol, Pesten tartózkodik. Amikor azonban én megkezdett utamat folytatni kívántam s a meghívás elfogadása elől húzódoztam, azt hozták elő Girincsre való átmenetelem indoklására, hogy már amúgy is útban van kocsim a lovakkal és cselédséggel az ő csalárd és hazug felhívásukra, sőt már oda is érkeztek. Egyben álnok módon azzal is elámítva, hogy a következő reggel majd onnan is folytathatom utamat. Ezen gonosz, hazug és erőszakos mesterkedéstől megnyerve és kényszerítve, velük Girincsre mentem, ahol nyomban észre vettem kedvezőtlen előjellel teli s csalárd és rosszindulatú kijátszásomat, annál fájdalmasabb érzéssel, mivel az atya, Dőry Gábor otthon volt. Vége szakadt utam folytatásának, vége szabadságomnak is! Ugyanis eme Dőry Gábor azon volt, hogy kezdetben ámító és gyöngéd nyájas szavakkal engem s hajlandóságomat megnyerje maguknak és a hosszú és áldatlan házasságra rábeszéljen. Amikor ezt egyenesen visszautasítottam és utamat folytatni kívántam, s a következő reggelen s még több alkalmatossággal is lovaimat befogattam, azokat az említett Dőry Gábor kifogatta, és az udvar kapuit bezáratta. Ezenkívül pedig valóban nagyszámú őrséget állított éjjel és nappal a célból, hogy ameny- nyiben nem adom be a derekamat az ő ellenséges kívánságának, semminemű esetben se juthassak onnan ki. Amit csak tapasztalatlanságomhoz, éretlen ítélőképességemhez képest, édesapám elvesztése miatt is nagyon feldúlt lelkemnek za- vartságához és erőm kicsiny voltához képest megpróbáltam, semmit sem mulasztottam el, csak hogy a fenyegető veszélytől megszabadulhassak. A többször említett Dőry Gábor azonban vészes tervéhez oly csökönyösen ragaszkodott, hogy ezt a házasságot még törvénnyel össze nem férő módon is végrehajtja, hogy semmiféle könyörgésemmel, siránkozásommal, s fenyegető veszélytől való irtózásommal, semmiféle ámítással, sem pedig a püspök őexcellentiájára, vagy gondnokomra, sőt fiatal koromra, végül pedig a reám erőszakolt leányra, — pedig megfigyelhette, hogy más iránti szerelemtől lángolt, — és az irányomban érzett idegenkedésre, a leküzdhetetlen ellenszenvemre, lelkem elidegenedésére való hivatkozással sem lehetett eltéríteni. Sőt annyira ment, hogy félretéve minden emberi s keresztényi érzést, valamint megvetve úgy az isteni, mint az emberi törvényeket, engem iszonyú átkozódással megátkozzon, és közölte velem, hogy a háza már be van zárva és strázsákkal van mindenhol körülvéve, nemcsak életveszélyesen fenyegessen és az én, valamint szüleim jellemét érzékenyen bemocskolja, s ezeket ismételten és komolyan újra meg újra fclmelegítve előadja. Sőt kiagyalt és alaptalan ürüggyel, mintha leányának én vettem volna el a szűzi ártatlanságát, ami pedig hamis és nemcsak méltatlan rosszindulattal kitalált, de rám semmiképpen sem alkalmazható rágalom volt...” (Folytatjuk)
