Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-27 / 22. szám
A kereskedelem — ma Mi lesz a kádárokkal ? Svédországban az élelmiszerüzletek forgalmának 85 százaléka önkiszolgáló rendszerrel bonyolódik, Hollandiában 80 százaléka — nálunk ennek fele. Egyes országokban vákuum-csomagolásban várnak a hűtőpolcokon a friss hentesáruk is. Nálunk a fóliacsomagolás is csak nehezen tör utat Drága (— nem kifizetődő, nincs is minden méretben tálca. Nem gyárt az ipar. Sorolhatnánk oldalakon keresztül a lakosság ellátásának javítását célzó intézkedéseket — de mi haszna lenne. Végül azt mondaná az olvasó: szép, szép, de mire jutunk el oda. Nálunk is van bolt, ahol konténerekben teszik ki a boltba az árut, megtakarítva így a szállítás utáni rakodás nagy részét. Nálunk is van házhoz szállítás, egy-két boltban bevásárlókocsi, szeletelőgépek, szállítószalagok. Csak éppen nem a legtöbb helyen. A gondokat sokan leírták már. A bolthálózat egy része elavult, új boltokat kellene éníteni, melyek sok-sok pénzbe kerülnek. A rekonstrukció nem oldható meg egyik napról a másikra. Még azt sem engedhetjük meg, hogy előre épüljenek boltok a leendő lakótelepekhez, ahogy az már-már az egész világon szabály. Lehetőségeinken belül kell sáfárkodni — jól. Azért egy-két dolog mégis csak furcsa. Fogynak a szeletelőgépek. Néhány éve még majd minden boltban volt belőle, ma már csak mutatóban akad. A tanulólány megtörli a kezét a köpenyébe, megragadja a szalámivéget és nvissz-nyassz. Még jó ha megkérdi udvariasan: vékonyra tetszik? S ha igen. akkor is olyanra váfija a kedves, amilyenre sikerül. Nem váltak be a kis elektromos berendezések? Lehetséges. De akkor a konstrukción kellene módosítani, nem pedig elhajítani az egészet. Ez bizony visszalépés. Ugyanúgy, mint a7; hogy piszkosabbak boltjaink, mint annakelőtte. E jelenséget már több vásárló szóvá tette. Végigjártunk Szekszárdon jó néhány boltot. Valóban nem éppen gusztusos jelenségeket tapasztaltunk. Izzadó húsárukat a hűtőpult üvege alatt. (Vacak a hűtés — mondja tömören a boltvezető. De vigasztalja ez a vevőt, aki teljes joggal friss árut szeretne a pénzéért?) Másutt a göngyöleg a vásárlótérben pompázott. (Érdekes, rendszerint a kis boltokban, ahol amúgyis kevés a hely.) Láttunk piszkos, rozsdafoltos konzerveket, ki tudja hány esztendős befőtthegyeket. Az élelmiszerekhez az is hozzá tartozik, hogy gusztusosak legyenek. Megcsapta orrunkat olyan hűtőpult, amibe bele- romlott a tej. A kereskedelem azonban nem a boltban kezdődik, ezt as Ön hirdetése is példányba jelenik mc mindenki tudja. A változásokat, ahol szükség van rá, az iparnak kell kezdeni. „Borzasztó” — mondták az egyik textiltermékeket gyártó üzemben — „hogy évről évre új a divat és nekünk mindig át kell állni a keresett fazonra.” Ez a baj: a szemlélet. Ettől van az. hogy Magyarországon a konfekcióipar féléves késésekkel a divat mögött kullog. Ezért nem jelent üzletet az, amin kis szövetkezetek jól keresnek, s egyes kisiparosok, mi tagadás, busás hasznot fölöznek le. Az állami ipar elől, mely minket, az országot gazdagítaná. A divatcikkeket gyártó iparágnak azzá kell válnia, ami, csak így képzelhető el, hogy a szaküzletekben, áruházakban nagyobb legyen a választék — elsősorban a kurrens termékekből. Persze ne vessük el a sulykot. örvendetes kezdeményezések már régóta vannak az országban. Kis szériákban készültek divatos bakfisruhák, különleges fazonú kötöttáruk, kabátok, öltönyök — ezek azonban csak egy-egy vállalat vagy hálózat monopolcikkeiként kaphatók. Például a Centrum-cikkek. A Népboltnak is voltak hasonló kísérletei. Sikertelen kísérletek maradtak, mert divatcikkek forea’mazá- súhoz gyorsaság kell. Mire elkészült, szállították s megállapították az árát, vége lett a szezonnak. A Népbolt jó néhány kísérlete a szolgáltatások növelésére is balul ütött ki. A cipőboltokban rendszeresített cipő- sarkalást egyre kevesebben kérték. A legtöbb cipőn műanyag talp van. Tartósabb mint a bőr. Gyakran nem lehet vasalni. A hagyományos cipőnél is sokan vállalták inkább, hogy vasalás nélkül gyorsabban kopjon: nem használt volna a vas az otthoni lakkozott padlónak. Volt olyan nap. hogy a cipész egyetlen megbízást kapott sarokvasak felverésére. Aztán kitalálták a kalap- monogrammozást. Kinek az ötlete volt, ma már homály fedi. összesen nyolc vásárlónak jutott eszébe Tolna megyében igénybe venni ezt a szolgáltatást. A múlt század végén, amikor divat volt, talán nagyobb sikerre számíthattak volna. A divattanácsadó sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A házhoz szállítás viszont igen. És itt álljunk meg egy percre. A házhoz szállítást igen helyesen, mindenütt értékhez kötik, de nem mindent visznek el a lakásra. Éppen azokat az árukat nem, melyeknek több ezer forintos fogyasztói ára a forgalmat jelentősen növeli. A csemegekosarak kiszállítása telefonrendelésre érdekes, de semmi esetre sem fontos szolgáltatás. Sokan úgy is inkább maguk választják ki, ellenőrzik a termékeket, meg nemegyszer ott a boltban jut eszükbe, hogy mit is szeretnének még. Merőben más a helyzet a bútorral. Azt senki sem akarja maga hazavinni a hátán. Vagy a bolt vállalja, vagy kénytelen a vevő magán- fuvarozót keresni, akj a szabott árat a végén úgy szabj c ki, hogy tehertaxivai negyedannyiba kerülne — ha lenne tehertaxi. Már jól benne vagyunk a szállítási kérdések sűrűjében. Itt is nem az a legfontosabb, elviszik-e a vevőnek a lakására az árut, hanem hogy milyen árut tudnak felajánlani a boltban. — Jóember — mondja az egyik boltvezető — ne dobálják már azokat a ládákat. Összetörnek az üvegek. — Még örülne, ha hoznánk! — morgott vissza a kocsikísérő. Azt már elértük, hogy a kenyeret, tejterméket megfelelően szállítsák, más termékeknél (pl. ruházati) azonban sok a tennivaló. A jó boltba mindennap érkezik áru. Rendszerint zárás után, hogy ne zavarja a forgalmat. A nagy boltok többsége városok, falvak belterületén fekszik. Egyelőre még ott tartunk — mint a belkereskedelmi miniszter nemrégiben mondotta — hogy a kiskereskedelem többé-kevésbé ki van szolgáltatva a szállítóknak. akik úgy érzik, monopolhelyzetben vannak. Akkorára szabják az árakat, úgy küldik az árut, ahogy nekik tetszik. K. P. Itt a busz, hol a busz ? Tíz éve, amikor felavatták a szekszárdi autóbusz-pályaudvart, az avatóbeszédekben elhangzott olyan ígéret, hogy bővítik, s a később növekvő forgalomhoz alakítják. Azóta nem sok változás történt a szekszárdi buszpályaudvaron. Annyi, hogy az AKÖV feliratot eltávolították, s helyére azt írták, hogy Volán. A forgalom az évtized alatt ötszörösére nőtt. Esténként legalább nyolcvan autóbusz indul innen, reggel csaknem száz érkezik, mert akkor jönnek a távolsági buszok is, amelyek napközben ismét visszatérnek a pályaudvarra... A forgalom óriási, a tömeg pedig a nap minden órájában akkora, hogy egyszerre tizenöt-húsz autóbuszt megtölthetnének. A buszok azonban a menetrend szerint közlekednek. Az utas, aki előbb érkezik a pályaudvarra, vár és vár. Várja, mikor szállhat fel. A várakozók türelme sokszor ember- felettinek tűnik. Előfordul például, hogy az autóbusz negyedórával előbb beáll indulási helyére, de az ajtót a sofőr csak két-három perccel indulás előtt nyitja ki. Addig ott toporog egy busznyi embertömeg. .. Képeinken három pillanatot örökítettünk meg.- Pj Foto: Kz Báteszéken, a valaha hordóiról híres kádárszövetkezet- betn sem tudják, összesen két fiatal akart kádár szakmát tanulni az elmúlt két esztendőben. S ez nem véletlen. Hamar híre kelt, hogy bizony nem fogynak a hordók, a szakmunkások vagy lézengenek a műhelyben, vagy raktárra termelnek, vagy éppen kísérletképpen átcsoportosítják őket más munkaterületre, amihez se kedvük, se szakismeretük nincs. — Nem felhőtlen az életünk — mondja az igazgató. — Próbáltunk mi már mindent. Most az időjáráson a sor. Ha jönne egy kitűnő szüret jövőre, nem főne a fejünk. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Ha addig raktárra készítik a hordákat, akkor a szövetkezet kibocsátatlan árukészletének értéke az egekig nő. Az elfekvő készletek láttán ellenőrzéskor a bank képviselője nemcsak a fejét fogja csóválni, hanem bizony más szankciókat is alkalmaz majd. A megoldás az lenne, hogy mivel a szakma idányjeHegű, legyen a munka is az. A vásárlási kedv augusztustól növekszik. A hordók gyártását három-négy hónappal előbb kellene megkezdeni nagyobb kapacitással. Igen ám, de ki- az, aki megérti, hogy szakismeretére csak fél éven keresztül van szükség, máskor például a ládagyárban kell dolgoznia. Miközben a dilemma tart,' az Alföldön nagy ütemben épül a hordógyár, ahol korszerű gépi technológiával, nagyüzemi módszerekkel gyártják majd a hordót. A holland sajttárolók rendelése a próbaküldemény után még bizonytalan. Ami reménykeltő: svédek, csehek érdeklődnek a díszhordócskák iránt, melyek többnyire bár- szekrényként használhatók. (kádár) I V-’joi miért nem lehet az ajtót kinyitni, ha már a busz az indulóálláson van? 1 Na, végre kiilyúodák; „uyouuJkodjunk emberek, törjük egymást..." Hol van az a busz...
