Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-27 / 22. szám
Ismét a légvezetékről Szakemberek foglalkoztak a szekszárdi Ocskó utea lakóinak panaszával Lapunk keddi számában közöltük a szekszárdi Ocskó László utca tizenkét lakosa által aláírt levelet, melyben a távfűtési vezeték ottani megépítése ellen tiltakoztak. Pontosabban, a távfűtés légvezeték formájában történő megoldása ellen. Később megtudtuk, hogy a lakók nemcsak lapunkhoz fordultak, hanem a hozzánk intézett panaszlevéllel lényegében megegyező tartalmút küldtek az építésügyi miniszternek, a megyei tanács elnökének, a városi tanács elnökének és a városi-járási népi ellenőrzésnek. A panaszt megvizsgálandó tegnap tizennyolc szakember több, mint két óra hosszat tárgyalt a Beruházási Vállalat igazgatójának irodájában. Az értekezleten részt vettek a megyei tanács építési és közlekedési osztályának, a városi tanács tervcsoportjának és műszaki osztályának, a Beruházási Vállalatnak, a Tanácsi Tervező Vállalatnak, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnak, a DÉDÁSZ-nak, postának képviselői, valamint meghívást kapott lapunk munkatársa is. Az Ocskó László utcából meghívott érdekeltek közül sajnos senki nem jelent meg. Az értekezleten a Tanácsi Tervező Vállalat képviselője ismertette először, szinte a megyeszékhely távfűtési programjának teljes történetét. A távfűtés természetesen közügy és már a hatvanas évek dereka óta foglalkoztatja az illetékeseket. Az Ocskó utcaiaknak igazuk van abban, hosy a vezeték egyenes nyomvonala a Kecskés Ferenc utca felé tart. Az eredeti tervező, a MÉLYÉPTERV, itt is szánta folytatni, de akkor ez az utca még nem volt szilárd burkolatú és a jelenlegi fokon közművesített. A MÉLYÉPTERV mélyvezetést tervezett, de már utalt felső vezetés lehetőségére is. A vezetéknek az Ocskó László utcán való elhelyezését az indokolja, hogy itt nincs szilárd útburkolat, amit meg kellene bontani és a földben csak egyetlen vízvezeték húzódik. Tagadhatatlan, hogy a felső vezetést nem lehet esztétikusnak nevezni, de ahol a szükség úgy kívánja, más városokban is élnek ezzel a módszerrel. így például Pécsett a kertvárosi Egressy utcában, ahol a kerítésektől 1,20 méterre nem is melegvizes, hanem gőzvezeték húzódik. A helykijelölési eljáráson a részt vevő illetékesek magasvezetést javasoltak, a terv- tanácskozáson ugyanígy. Kivétel a megyei tanács építési és közlekedési osztálya, mely azonban csak előzetes véleményének adott hangot. Az előírt nyolc napon belül ellenkező észrevétel nem érkezett. A két tárgyalás 1970. április 21-én, illetve június 5-én volt. A huszonnégy oszlop gyártása, elhelyezése és a két függőleges akna elkészítése mintegy 600 ezer forintos költséget jelent. Ugyanez mélyvezetésű eljárással jóval felül járna a kétmillión, de ez még nem tartalmazza a műanyag szigetelés költségeit és azt sem, hogy a továbbiakban a távfűtést még nagyobb költséggel a patak Népújság 3 alatt kellene átvezetni és mindehhez az Ocskó utcát hozzávetőleg egy évre minden járműforgalom elől lezárni. Az oszlopok elhelyezésének forgalomgátló voltát a lehetőség szerint megvizsgálják; egy — idáig átmeneti akadályt jelentő — gépházat már áthelyeztek. A szakemberek tárgyalásán tehát minden logikus érv elhangzott, amiről az utca lakóit (lakógyűlés, vagy bármilyen más formában előre kellett volna tájékoztatni. Az, hogy ezt a kivitelező képviselője, az illetékes művezető, magánemberként, a várható alkalmatlanságért elnézést kérve megtette, nem változtat az előbbi megállapításon. Az se, hogy a nemes vakolat rongálódását helyrehozzák, megtérítik. A városi tanács jelen volt képviselője az Ocskó utcában folyó munkát nem állíttatta le, így a lakóknak ilyen irányú kérése nem teljesült. Az értekezlet azonban váratlan eredményt hozott olyan formában, hogy a megyei tanács építési osztályának részéről elhangzott egy figyelmet érdemlő vélemény. Ez is a távvezetékkel kapcsolatos, csak éppen nem az Ocskó utcában. A terv elkészülte és a kivitelezés megkezdése közt eltelt hosszú idő során ugyanis a környéken jelentős változások történtek. (A Magora kikotratása, közlekedési park, haditechnikai park.) A középtávú fejlesztési tervek a Tartsay utca jelentős szélesítését ígérik, ugyanígy a Bencze Ferenc utca forgalmának növekedését is. A távvezeték elhelyezésének módosítása mindkét helyen szükséges és nem tűr halasztást, nehogy később sokszorta nagyobb költséggel kelljen a már elkészült vezetéken módosítani. Erre — bár nem ez volt a szándékuk — az Ocskó utcai lakók panasza hívta fel a figyelmet és vezet majd a közeli jövőben a megfelelő intézkedésekhez. ORDAS IVÁN Új szőlőfajták Badacsonyban A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet badacsonyi kísérleti telepének kutatói a balatoni tájnak megfelelő új szőlőfajták nemesítésével é$ a jelenlegi fajták tulajdonságainak javításával kívánják a termelést növelni. A különböző olaszrizling- fajták szelektálásával sikerült három, kedvező tulajdonságokkal rendelkező változatot előállítani. Ezekből az elmúlt években törzsültetvényt hoztak létre. Az új olaszrizling- változatok egyik kedvező tulajdonsága, hogy 20 százalékkal többet termelnek, mint a jelenleg köztermesztésben lévők. Régi gond Badacsonyban, hogy a kiváló minőségű szürkebarát és kéknyelű rendkívül keveset terem. A szürkebarát fajtánál is a szuperszelekció hozta meg a várt eredményt. Nagy fürtű változatok további szelekciójával a fürtnagyságot a szokásosnak másfél-, kétszeresére növelték anélkül, hogy az a minőség rovására ment volna. Ülést tartott a KISZÖV elnöksége Az Ipari Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnökségé tegnap ülést tartott. Ezúttal saját munkáját, alkalmazott módszereit tette vizsgálat tárgyává a testület. A kötetlen formában tartott megbeszélés tanulságai alapján a megye ipari szövetkezetei kielégítőnek tartják az érdekképviseleti szövetség operatív testületének tevékenységét. Ezt a közelmúltban megtartott küldöttközgyűlés résztvevői közül többen is megállapították. Az elnökség munkamódszereinek további javítása mellett foglalt állást a testület. Ennek a lényege; a jövőben több alkalommal tartja tanácskozását egy-egy szövetkezetben a KISZÖV elnöksége, hogy a szövetkezetékben tanulmányozzák azokat a mozgalomban általánosítható kérdéseket; amelyek megoldásának elősegítésére ajánlást juttat el minden szövetkezetnek. R. É. Hosszú úton Két évszám között Gerjenben 1973. január 27. Amíg járjuk a falut, tegyünk egy kis kitérőt. A tagok többsége állandósult, egy munkahelyen megállapodott ember, 10—15—20 éve dolgoznak a gerjeni szövetkezetben, s behunyt szemmel is tudják a dolgukat. Bán József párttitkár nemes egyszerűséggel csak ennyit mond: nem szeretünk dicsekedni, megférünk. Az 1760 lelkes falu lakóinak többsége a földből él. Kevés az ingázó, az állami gazdaság és a termelőszövetkezet foglalkoztatja a falu zömét. Fussuk végig a szövetkezet történetét a két évszám között. A „Vörös Nap” hármas típusú termelőszövetkezetet 24 gazdasági cseléd, földhöz juttatott alakította 1949, március 16-án reggel a Kovács-pusztai kastélyban. A falu népe nem idegenkedett a közös gazdálkodástól. Nem volt kényszer: aki akart belépett, aki nem, egyénileg gazdálkodott. A szövetkezet és az egyéni gazdák kölcsönösen segítették egymást; volt idő, mikor az egyéniek vetettek, betakarításkor fuvarozták, hisz a gépállomás először csak szántott. Az ötszáznyolcvan holdas termelő- szövetkezet sok gonddal küszködött; fogattal, kézi erővel dolgoztak, sokszor este fogták be a lovakat, hogy a mözsi, vagy a paksi vasútállomásról elhozzák az árut. Egy biztos: a szövetkezet megalakulásától kezdve a közös sors, az együvé tartozás, az egymásrautaltság összetartó kollektívát faragott a gerjeni tsz-tagokból. A hősidőket, a „félmúltat” szinte hetente felemlegetik: az ötvenes éveket, amikor 30—40 féle növényt termesztettek, nótaszóval vonultak íepcét kapálni, s délután, meg ebédszünetben emhákóztak; a puszta apraja-nagyja mezítláb futballozott és röplabdázott a réten. Az évek során többször kisült a gabona, máskor víz alatt állt, a jelenlegi harmincévesek még szedték a markot, kötötték a kévét és szidták a „modern” négyzetes kukoricavető drótvezérlését. Az ellen- forradalom ideién 12 tagú őrséget szerveztek; a katona- vise’t emberek az egyetlen vadászpuskával jártak, a többiek meg furkősbottal védték a közös vagyont 1957-ben Rákóczi nevét vette fel a szövetkezet. Gyarapod. tak, szép termést hozott a kövér föld. s az átszervezés idején az eredményekre hivatkozva agitálhattak. Haaz Ferenc főagronómus 1962-ben került a szövetkezetbe, s most már fanyar humorral emlegeti a kiutalásos tárcsát, amiért eget-földet meg kellett mozgatni. A munkaegység 1961-ben 13 forintot aztán 24, 30, végül 46 forintot ért, s 1968-ban a készpénz- fizetésre tértek át. Tavaly felújították a gépparkot. 9 MTZ, két Szuper Zetor, két DT—54- es és 3 SZK—4-es kombájn végzi a nehéz munkát. Közben Dömötör Lajos és Mako- vics Ádám nyugdíjba ment — a tsz első nyugdíjasai. A 24 esztendős termelőszövetkezetben eddig hét elnök váltotta egymást. A tagok a vezető)!: között vannak, mások időközben csendesen kirekedtek a közösségből. A többség, a megállapodott emberek, együtt munkálkodnak a szövetkezet hétköznapjain. Klement Istvánné mikor 16 évesen, 1956 októberében először vette vállára a kapát, el se hitte volna, ha mondják: egyszer valamikor, a hetvenes években ő lesz a szövetkezet főkönyvelője. Végigjárt minden lépcsőt. Három esztendeig csapatvezető volt a szövetkezetben. Mondja, három hónapig is tartott az aratás, augusztusban még hordták a polyvát a cséplőgép alól. Hajnali kettőkor keltek, s félig ébren, félig alva csavarták a kötelet, vagy szénát gyűjtöttek, mielőtt a kaszások mögé álltak. A nehéz testi munka elől megváltotta az aratókat a kévekötő aratógép: már „csak” a kévéket kellett összehordani, — és. csépelni, ötvenkilencben az irodára került, mérlegképes köevvelői képesítést szerzett. 1964-ben combig érő vízben az irodisták a víz tetejéről szedték a markot. Kísértetiesen ismétlődött ez 1972-ben. A két bolthoz, meg a tejcsarnokhoz kitettek egy- egy cédulát: aki tud jöjjön, a kombájn nem bír aratni. Ki- lencvenkét kézi kaszás hozta a kaszát az elnök állt be elsőnek utána szó nélkül vágta mindenki. A 80 esztendős Hegedős János még meg is sértődött hogy neki külön nem szóltak. A szövetkezetről a tények beszélnek. A gerjeni Rákóczi Termelő- szövetkezetre jellemző, hogy soha nem szerepeltek a reflektorfényben, soha nem voltak látványos felfutások és lebukások. A környezet diktálta így, — s ennek megfelelően alakult a tagok, a szövetkezet, a falu közérzete is. A kiegyensúlyozott közérzet azonban nem jelenti azt. hogy nincsenek viták. Itt van például a „répaügy”. Répának való földön 40 holdon termelik, szemenként vetik, vegyszerezik, a tagok felszedik. Mázsánként 15 forintot kapnak végtermék után. Eny- nyit kaptak akkor is, mikor 45 forint volt. s most is, hogy 65 forint a répa felvásárlási ára. Keveslik a tagok a pénzt, e azt mondják: ha emelkedett a felvásárlási ár, nekik is többet kell kapniuk, miért veszik hát el tőlük a járandóságot Nehéz dűlőre jutni, nehéz megértetni: a gépi vetés, a vegyszerezés miatt felére csökkent a munka, a termés jóval magasabb, s a többletjövedelem a nagykalapba kerül. Mondjuk talán azt, a tagokban, főleg az idősebbekben nem tudatosodott eléggé, hogy ami a közös kalapban marad, az is saját „beállt” jövedelmüket tartósítja. Méghozzá olyképpen. hogy lépést tartva a termelésfejlesztés korszerű követelményeivel, ritkán okoz a gazdáknak meglepetést az esztendő, legyen bármennyire mostoha. Szóval nem járhat a rossz év egzisztenciákat megrendítő követelményekkel, ahogyan ez ma még gvakran előfordul Törökországban, ahol a kormány csak most foglalkozik a földreformmal, Dániában. ahol 1960—71 között 196 ezerről, 135 ezerre csökkent a farmok száma. Egvik oldalon tehát az emberek. nem győzzük eléggé hangsúlyozni — főleg az idősebb emberek — olykor még különválasztják a tsz helyzetét a saját helyzetüktől, pedig a kettő szorosan összefügg, sőt éppen a tsz anyagi helyzete határozza meg a tagok vagyoni helvzetét. Ennek ellenére nagvon emberi dolgok vannak ebben a termelőszövetkezetben. Érdekes például, ho<ry a reprezentáció felét nem költik el, amit meg elköltenek, annak nagy hánvada véo-ős vacsorákra, brigádrendezvényekre, nyáron a gabona- betakarítóknak egy-egy láda sörre megy. Ettől még jut a vendégeknek is kávé, vagy akár egy kupica tömény, ha úgy hozza a sors. Szembetűnő, ahogy ez a közösség törődik a járadékosokkal, a nyúgdíjasokkal. Lehet, hogy amit most leírunk az más községekben megzavarja a kedélyeket, dehát Gerjenben így van. nyomban azt is . elmondjuk, hogyan van. A járadékot és az alacsony nyugdíjat a termelőszövetkezet minden hónapban kiegészíti 50—100 forinttal. A nyugdíjasoknak ott mérik ki a háztáji földet, ahol az aktív tagok kapják, sorshúzással. A járadékosokat, a nyugdíjasokat nem terhelik a háztáji föld művelésének költségével. „Teljesen ingyen van”. Aztán még valami: a Rákóczi Tsz-ben minden évben megtartják a nyugdíjasok külön zárszámadását, ami annyit jelent. hogy a munkából kiöregedett emberek és a vezetők beszélgetnek a közös gazdaság eredményeiről, gondjairól. Hogy a tsz „beállt”, azt számok, tények, eredmények bizonyítják. Mindezek ellenére valami azért zavaró, s ez nem más, mint az utánpótlás. 1969- ben öt, 1970-ben hét, 1971-ben öt, 1972-ben egy új taggal gyarapodott a közösség. Kanyarodjunk vissza ismét a közös kalaphoz. A gépekről, a korszerű kukoricabetakarító egységekről részben már esett szó, de valami a teljesség kedvéért ide kívánkozik. Tartós fogyasztási cikkek dolgában a tsz is megtette a hosszú utat, pont úgy, mint a tagok. Az indulás első néhány esztendeje világosan mutatja, hogy olyan volt a közös gazdaság vagyoni állapota, mint a tagoké. Lófogat, szedett-vedett ve- tőgéoek. ekék, a tagoknál meg deszkából összeszegezett hokedli. szekrény és az ágyban zsalmazsák. Szóvá), a kukoricabetakarító gépek azt fejezik ki a termelőszövetkezetre vetítve. amit a tévé. a mosógép, a fürdőszoba, az új bútor fejez ki a tagok otthonára vetítve. Újból leírjuk: a kettő egymástól elválaszthatatlan. Közös kalap, közös kalap. A Rákóczi Tsz azért engedheti meg történetesen a munkából kiöregedett tagok kiemelkedő segítését, mert van miből. S ezzel a tsz nem csupán az öregeket segíti, azokon is könv- nvít. akiknek kötelességük egvébként törődni a szülőkkel. De lassan ismét célhoz érünk. (Folytatjuk) D. VARGA MARTA SZEKULITY PÉTER
