Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-25 / 20. szám
Mahatma Gandhi Németh László színműve a televízióban Huszonöt esztendeje, 1948. január 25-én dördült el az a három pisztolylövés, amely véget vetett Mahatma Gandhi életének. Gandhi hatalmas tömeg előtt imára készült, amikor az akkori idők hírhedt fanatikus hindu szervezetének, a Rastrija Sevak Sangha pártnak egyik embere, név szerint Godse közvetlen közelből háromszor rálőtt. „Ó istenem”, ezek voltak Gandhi utolsó szavai. Nyomban meghalt E három pisztolylövés közvetlen előzményei ráirányítják a figyelmet annak az embernek személyes tragédiájára, aki jellemének minden ellentmondásossága és bonyolultsága mellett kétségkívül a század nemzeti függetlenségi mozgalmainak egyik legmaradandóbb, legnagyobb alakja volt A gyilkosság időpontja nem véletlep. Amikor hosszú huzavona után 1947. augusztus 15- én az angol politika kénytelen volt beleegyezni az indiai gyarmatbirodalom függetlenné válásába — ezt úgy tette meg, hogy elvetette az újonnan létrejövő két állam, India és Pakisztán között a viszály magvait. A londoni „vonalnak” az volt a lényege, hogy az indiai gyarmatbirodalomban a társadalmi és gazdasági választó- vonalak elködösítésével a hinduk és mohamedánok vallási különállásának érzését erősítse. Ez a politika mind a hinduk, mind a mohamedánok soraiban évszázados bizalmatlanságra támaszkodott, —ezért is válhatott sikeressé. Az egyik oldalon a Mohamedán Liga a maga egyre élesebben hinduellenes és külön pakisztáni államot követelő politikájával — a másik oldalon a Gandhi által vezetett indiai Kongresz- szus Párt erősödő hindu jellegével megkönnyítette a gyarmatosító aknamunka sikerét. így történhetett, hogy amikor a kettéosztott India végül független lett, a szakadást mindkét oldalról irtózatos öldöklés követte. Menekültek áradata özönlött át a határon mindkét irányban. A menekültvonatokat és karavánokat mindkét oldalon szörnyű és kegyetlen támadások érték. A hivatalos jelentések 200 ezer halottról beszéltek, de a szakértők úgy vélik, hogy a halálos áldozatok száma megközelítette a milliót, a modern kor egyik legnagyobb, kényszerű „népvándorlásában” pedig 15 millió ember lépte át az új határokat Gandhi ebben a rendkívül feszült végzetes elhatározásokkal terhes időpontban ismét bebizonyította emberi nagyságát; azt hogy tisztesség és emberség dolgában messze felülemelkedett korának polgári politücusain — beleértve az indiai Kongresz- 6zus vezetőinek többségét is. Gandhi már 1947 decemberétől kezdve élesen bírálta a Kongresszus akkori vezetőségének azonosulását az indiai burzsoáziával, a vezető párt- körökben elharapózó korrupciót. Gyötrő önvizsgálatot tartva, úgy vélte, hogy az elmúlt évek Kongresszus-politikája is visel bizonyos felelősséget a kettéosztás során bekövetkezett vérontásért. Ezért 1948. január 13-tól kezdve tiltakozó böjtöt tartott, még folyadékot sem vett magához. A böjt időszakában arra kényszerítette a Kongresszus vezetését, hogy a kettéosztással kapcsolatos rendezetlen adósságok fejében 125 millió dollárt fizessenek Pakisztánnak. Január 18-án a Kongresszus vezetősége, a pakisztáni főmegbízott, sőt még a szélsőséges hindu szervezetek előtt, elítélték a vérontást, s kötelezték magukat a két új ország közötti problémák békés megoldására. Gandhi ekkor hagyta abba a böjtöt Mégis — már a következő naDon — a böjt utáni első nyilvános ima során, kézzel készített primitív bombát hajítottak Gandhi felé. A bomba célt tévesztett, sebesülés sem történt, de a merénylet megmutatta, hogy Gandhi a félkatonai osztagokkal is rendelkező szélsőséges hindu csoportok gyűlöletének középpontjába került Alig néhány nappal később, a második merénylő bomba helyett pisztolyt választott és kioltotta Gandhi életét. Mahatma Gandhi meggyilkolásának körülményei és előzményei ismételten bebizonyították. hogy az indiai függetlenségi mozgalom vezetőjét, aki az első világháború évei óta állott e mozgalom élén, nem lehet leegyszerűsített szempontok alapján megítélni. Nem vitás, hogy Gandhi az indiai polgári osztály érdekeit képviselte. Ám ezt olyan időpontban tette, amikor ennek az osztálynak az érdekei egybeestek az egész indiai nép érdekeivel. S ami ennél is fontosabb, Gandhi mély együttérzéssel viseltetett a szegények és elnyomottak iránt. Ebből fakadt hallatlan tömegbefolyása, s az a páratlanul szoros kapcsolat, amely az indiai nép legszélesebb rétegeivel egybefűzte.-i -e Latinovits Zoltán olyan művész, akinek személye, művészete nem lehet közömbös. Számos híve van, akik szándékait megértik, művészetét zseniálisnak tartják, számtalanul vannak, akiket irritál, akik nem szeretik. A szakmai viharok, amelyeknek hullámverései a közönséghez is elértek, azt igazolják: Latinovits „nehéz ember”. Nyugtalansága juttatta Veszprémbe, a Petőfi Színházhoz, ahol második éve színész és rendezői. 1972 tavaszán mutatta be a veszprémi színház Németh László Győzelem című darabját -Latinovits rendezésében. Nagy közönségsiker volt, visszautasítás és önfeledt ünneplés, végletek fogadták a kritikában. Szerdán az egész ország ellenőrizhette, melyik a hiteles. Tudjuk, a közönség nem szereti, ha „folyton mindent megmagyaráznak”, mégis hadd szóljunk néhány szót erről a drámáról. Németh László színpadi műveit sokszor minősítették könyvdrámának. Amikor bemutatták valamelyiket és nagy sikere lett, változott az ítélet: „Németh László drámái könyvdrámák, kivéve X címűt” — amelyiket éppen bemutattak... Németh László véleménye erről: „...szerintem két-há- rom olyan lehet, amely túlságosan vázlatszerű ahhoz, hogy a megfelelő helyen és módon a magyar drámáért folyó harcba be ne lehetett volna vetni...” Vajon a Győzelem ezek közé tartozik? 1940-ben született, abban az időszakban, amikor Németh László központi problémája a magyarság léte és felemelkedése volt. A témával foglalkozó művek közül utolsó a néhány nap alatt megírt Győzelem. így vélekedik róla a szerző: „Sóhajtás inkább^ mint darab. Az egyetemi tanár apát, aki rég föladta, családjába, betegségébe temette ifjúkora kedves gondolatait, kisebbik lányának váratlan szerelme, az okos népfőiskolaszervező parasztfiú iránt ragadja ki a balatoni villából meghalni, de a fiatalokon át mégiscsak győzni, a népfőiskolává alakított rozoga majorban.” Idillikus történet, nem túlságosan árnyalt jellemű szereplőkkel. Végkicsengése: van jövőnk, és a jövő letéteményesei a céltudatos, meg nem alkuvó, tiszta és okos fiatalok. A Győzelem nem tartozik a nagy író életművének első vonalába, de a „harcba vetésre” valóban alkalmas. Mondanivalója megteremti helyét a mai színpadon is. Latinovits, a rendező, átformálta, lüktetőbbé, szenvedélyesebbé tette előadását. Lemondott néhány klasszikus eszközről — függöny —, másokat — narrátor — beiktatott és mindezt a játék hevében. Találóan állapította meg egyik kritikusa: nemcsak rendező, valójában 6 gondolja és játssza is a Győzelmet. — virág — 83 országban tanulnak oroszul Több mint 500 millió, különböző országokban élő ember beszél oroszul. Az orosz nyelv iránti érdeklődés gyorsan növekszik. Orosz nyelviskolák és tanfolyamok már 83 országban működnek — közli a moszkvai tudományos-módszertani központ, amely segítséget nyújt a külföldieknek az orosz nyelv tanulásában. |A Különös házasság | igaz históriája 19. A TITOKZATOS LEÁNYGYERMEK REJTÉLYE Dőry Katalin sehogy sem találja meg a helyét az életben. Sem Pesten, sem Budán, sem Egerben, sem Girincsen. Hol itt, hol ott szorongatják a hitelezők csahos falkái az asz- szonyt, akinek kezében az évi ötezer forint tartásdíj is semmivé olvad. 1817-ben ismét a régi nótát fújja: fogadja vissza a férje! No, nem szerelemből kívánja ő ezt, hanem, hogy az egyre hatalmasabb Buttler-vagyon- ból ő is, közvetlen közelből kivehesse a magáét. Nem veszi észre szegény feje, hogy a kettejük között vert híd már réges-régen elhamvadt a vívódások, viták, pereskedések, a harag, a gyűlölet, az elhidegü- lés emésztő tüzében. A békéltető akcióba még báró Fischer István egri érsek is belekapcsolódik, aki „különös beszéd” végett invitálja meg „egy kis barátságos ebédre” a grófot, — eredménytelenül. Buttlerné így azután 1818- ban ismét az egri érseki szentszéki bírósághoz fordul, hogy férjét kötelezze a házassági életközösség visszaállítására! Katinka már mindenre képes lenne, csakhogy megszabaduljon emésztő anyagi gondjaitóL Az egri egyházi bíróság főtisztelendő ülnökei is tehetetlenül állnak Buttlerék immáron negyedik házassági perében. Megfeneklett szekerüket senki, még ők sem tudják kizökkenteni a 24 esztendős kátyúból. A per pedig kiváló alkalom a két félnek, hogy kölcsönösen egymást vádolja a családi békesség felborultáért. Röpke pár pillanatra lapozzunk csak bele az idevágó iratrengetegbe. Buttler így ír ügyvédjének: „Mivel a Grófném nem hogy olyanokat tett volna irántam, amelyek arra bírnának, hogy véle öszveegyezzek, sőt inkább különválasztásunktól fogva szüntelen olyanokat tett irántam, melyek még inkább örökre elidegenítettek tőle, s azon okokhoz, melyeknél fogva külön választattunk és amelyek máig is megvannak, mindenféle kigondolt módokon való nyughatatlanitásai áUal többé véle, lélekveszedelem nélkül együtt nem élhetek...” Dőry Katalin pedig imigyen önti ki a szívét Mocsáry kamarás úrnak, aki jóindulattal megkísérli a közvetítést a házasfelek között: „Az én legnagyobb bűnöm, abban áll, hogy felesége vagyok, és hogy nyakáról le nem rázhat. Semmi más reális okokat elé nem vehet, nem is fog elé állani, csakhogy nem szenvedhet. Minden módok és színek alatt, megvetését és hozzám viselt gyűlöltségét megmutatta ...” De bezzeg a gróf sem marad adós a replikával: „Azt kívánnya. hogy én az ő tékozlásának nem csak főjövedelmét, hanem még vagyonomat is feláldozzam A per tetőfokán, amikor szinte forr az egész ügy, Buttler János új botránnyal kívánja tovább rombolni felesége hitelét és asszonyi becsületét. Az egri káptalan hiteles helyén tiltakozást jelent be, mivel ő már 1795 óta ágytól és asztaltól különváltan él hitvesétől, az mégis, egy „bizonytalan származású és nevű lánynak, valamennyi tartózkodási helyén, mint saját lányának viseli gondját, s azt mágnások módjára, mint grófnőt öltözteti, látja el és neveli... akit, mint sajátját szokása bemutatni és bejelenteni..Buttler, ezen „jogait, becsületét és nevét sértő” eljárás ellen élénken tiltakozik, protestál, és különváltan élő feleségét e visszaéléstől eltiltani kéri. A szentszéki bíróság színe előtt Katalin asszony prókátora mereven elutasítja a leány törvénytelen voltára utaló burkolt házasságtörés vádját. DE NEM NEVEZI MEG, HOGY VALÓJÁBAN KI ÉS MI IS EZ A BIZONYTALAN, REJTÉLYES SZÁRMAZÁSÚ LEÁNYZÓ? Erre minden bizonnyal alapos oka is lehet! Pedig a sok ügyvédi köntörfalazás helyett, milyen egyszerű is lenne úgy visszaverni János gróf támadását, hogy nevén nevezi a kisleányt... Már felmerült egy alkalommal a gróf részéről a vád, hogy feleségének „törvénytelen ágyból született gyermeke” vagyon, akit akkor Szirmay Józseftől származónak állított. Hogy valójában ki is ez a leány, a különös házassági história egyik örök és megfejt- hetetlennek maradó rejtélye. Egy azonban bizonyos, — s minden bizonnyal itt van elrejtve a titok nyitja, — néhány esztendő múltán, ez a Buttlerné környezetében élő leány, már nagyszelessényi Kádas Erzsébet néven szerepel. s mint ilyent korán elhunyt nővére gyermekének mondja... De vajon egy karácsonymezei földbirtokos miért nevelteti élete egész tartama alatt gyermekét egy súlyos anyagi gondokkal küszködő, különváltan élő asszonynál?... Valószínűnek látszik, hogy egy titkos szerelme gyümölcse szerepel unokahúga nevén. Buttler ki is jelenti a bírák előtt: „Készebb vagyok inkább meghalni, sem minthogy a grófnőt visszafogadjam!” így hát az újabb ítélet fenntartja a házaspár ágytól és asztaltól való különélését. Sőt, — Buttler legnagyobb örömére, — csupán háromezer forintban szabja meg a grófnő tartásdiját. Dőry Katalin alapjában elvesztett perét az esztergomi prímási szentszéki bíróság előtti fellebbezéssel kívánja egyenesbe hozni, ami — meglepően váratlan fordulattal, — sikerül is neki. A hercegprímás elnöklete alatt hozott ítélet megváltoztatja az egriek első fokú döntését. Alapvetően elmarasztalja a férjet, kimondván, hogy az asszony, az ő hibájából volt kénytelen a házastársi otthont elhagyni. S a grófnőnek rangjához méltóbb, ötezer forint tartásdíjat szab ki. Most viszont János akarja visszaadni feleségének a kölcsönt. Ö fellebbez. Méghozzá a római apostoli szentszékhez! Mielőtt azonban a töméntelen irat tovább vándorolna, kerek egyesztendős egyezkedésre, alkudozásra hagynak időt Butt- leréknak. De a gróf egyre csak lejjebb akarja srófolni a fizetendő summát, hitvese viszont egyre kevesli azt, sőt ismét felveti hajlandóságát a házasélet felújítására! Katalin azonban javaslatát hallatlanul ostoba diplomáciai tálalásban produkálja, mert amikor javasolja férjének, hogy fogadja őt vissza, ugyanakkor azt vágja a fejéhez, hogy egy közelben lakó, református vallású hölggyel folytat parázna viszonyt. Buttler válasza elképzelhető. Rómában, a kassai püspököt jelölik ki a per felülvizsgálatára. A kassai szentszéki bíróság végül is, 1821 őszén továbbra is kénytelen jóváhagyni Buttlerék különélését! Ezzel azonban alapjában semmi a világon nem oldódott meg, sőt csak tovább mélyült a lassacskán velejéig elkeseredett két ember közötti áthidalhatatlan szakadék. — így érlelődik azután meg Buttler Jánosban a gondolat, hogy az eddigieket toronymagasságban felülmúló perben próbálja szétrobbantani áldatlan házasságukat a törvények értelmében szikla- szilárdan összekovácsolt bilincseit ... • (Folytatjuk) ]
